Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-29 / 18. szám
/ J népünkön Jifí Pelikán, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke üdvözli a Kremlben ülésező Lenini Komszomol XIII. kongresszusát A moszkvai diplomáciát tanácskozások a .szovjet külügyminiszter és a három nyugati nagykövet között az AFP tudósítójának értesülése szerint elsősorban „technikai jellegűek" voltak, mert csak az esetleges csúcsértekezlet előkészítéséről szóló nyugati jegyzékkel kapcsolatos „közelebbi (eivilágositásokra és magyarázatokra“ szorítkoztak. A három nyugati diplomata egyébként teljes titoktartást tanúsít mind GromUcóval folytatott, mindpe- dig egymás közötti megbeszéléseiket illetően. A francia hírszolgálati iroda hozzáteszi, hogy a tárgyalásokon lényegében a nagyköveti síkon tartandó tanácskozások ügyrendjéről volt szó. Az Atlanti Szövetség állandó tanácsa megvitatta a csúcstalálkozó előkészületeinek helyzetét, tekintettel a legújabb moszkvai fejleményekre — közli a líeuter Párizsból. A N.ATO tisztviselői rövidesen megkezdik a Koppenhágában május 5-én kezdődő külügyminiszteri értekezlet előkészítését. Az értekezlet napirendjének főpontja valószínűleg a Kelet és Nyugat közötti kormányfői találkozó kérdése lesz. A Daily Expres politikai tudósítója úgy tudja, Macmillan brit miniszterelnök komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy egyedül utazzék .Moszkvába, „ha zsákutcába torkollna a csúcsértekezlet első szakasza a nagyköveti tanácskozáson“. Az angol fővárosban azt hiszik, hogy Macmillan ilyen irányú elhatározása volt a lényege annak az üzenetnek, amelyet Whitney, londoni amerikai nagykövet vitt magával Washingtonba Eisenhower és Dulles számára. Angol csapatok „embervadászata“ \ béke A haladó világ nemrég ünne- peltn Paul Robeson, a nagy néger énekes 60. születésnapját. Az egész világ rajong hangjáért és személyéért. Mindenütt hallgatni és látni .szeretnék. Robeson Amerikában él, szeretne eleget termi a meghívásoknak és hangversenyezni szeretne mindenütt, ahol olyan .sok szeretettel várjál.-, Robeson azonban nem kap útlevelet. Több mint nyolc éve várja, hogy utazhasson, és mindhiába. — Paul Robeson az elnoyomott négerek fáradhatatlan harcosa - így jellemezte öt a Nemzetközi Rékedíj kiosztása alkalmából 1952-ben a szovjet sajtó. És Ro-. beson ezért nem kap útlevelet. Olyan határozat azonban nem létezik, amely elnémítaná azt a hangot, amely először szólt az emberiséghez az afrikai és amerikai négerek dalaival. Robeson lelkesen éneiéi a cárizmustól felszabadult emberek dalát, a német és spanyol antifasiszta indulókat és a „Hi Lai" című dalt, amely a kínai nép f orradd- mártil' szól. Robeson énekel a New York-i munkások, az északnyugati bányászok, a pennsylvániai acélmunkások és a kaliforniai munkások között. Vendégül látják a nyomorúságos néger viskókban és a legnagyobb fényűzéssel berendezett éttermekben is. „Szabadság 1963-ban". Ez a jelszava. Miért 1963-ban.? Azért, mert akkor lesz száz éves évfordulója annak, hogy Amerikában eltörülték a rabszolgaságot. Hogyan maradhatott Robeson olyan sok éven keresztül állandóan szoros kapcsolatban a széles néprétegekkel, amikor az uralkodó körök lehetetlenné teszik nyilvános szereplését. Hányszor futották be hangversenyét? Robeson mindig leleményesen megtalálta az utat a közönséghez. Például Torontóban is betiltották egy hangversenyét, amelyet hatalmas szabad térségen akartak megrendezni. A sajtó is mindent megmozgatott, hogy meggátolják a hangverseny megtartását. És a hangversenyen több, mint tízezer ember tolongott. Látni és hdlani akarták a nagy néger énekest. És ez mindig így van, amikor Robesonnak valahol fel kell lépnie. Ö azonban nemcsak énekel, hanem ír is. Az „Itt állok" című könyve óriási sikert aratott, újabb és újabb kiadá.sokat ért el. Könyvében kifejti, hogy szívvel és lélekkel a Szovjetuniónak, annak az országnak a híve, ahol ,A színes emberek egyenrangúak és szabadon mozoghatnak." Az „Itt állok, című müve az egész világon óriási port vert fel. Azok is elismerik, akik nem azonosítják magukat Robeson politikai nézeteivel. New Jerseyben egy néger lelkész templomi prédikációjában kijelentette, hogy „Robesont isten küldte, hogy felszabadítsa a négereket". Sir Arthur. Bryan kiváló angol polgári történettudós is kijelenBékéért tüntetnek Robeson képével. dalosa tette, hogy Robesonnak jogában áll védelmezni az elnyomott népek jogait, de a világnak is jogában áll, hogy az ilyen nagy művészt hallja és lássa. Robeson nem akar hős lenni, nem vágyik babérok után. Hangjával és személyes befolyásávd harconli akar a népek szabadságáért. „Apám rabszolga volt, testvéreim pedig szegény napszámosok. Amíg nem leszünk mindnyájan szabadok, addig nem elégedhetünk meg egy néger eredményeivel és sikereivel. Robeson hosszú éveken keresztül az „Afrikai Ügyek Tanácsának" elnöke volt. A tanács működése annyira közismert lett, hogy a kormány betiltotta. Robeson lapot is szerkeszt, amelyben a négerek szolidaritásukat fejezik ki a nemzetek szá-. hódságáért és a világbék^Jt fólytatott harcban. Robeson énekművészet^ Icsóm ddlatos, hangja Olyan erőteljes és mély rezgésü, annyi érzéssel énekel, hogy. hallgatói mindig elérzékenyednek. DuUes néni tudta meggátolni, hogy Robeson születésnapján a fekete, -barna, sárga- és fehérbőrű emberek milliói ne hallgassák. Hallgatja őt az a tizenhárom millió amerikai néger is, aki nap mint nap egyenjogúságáért küzd. Ezzel szemben Robeson kiszabadításáért is sokan harcolnak. Angliában Robeson-bizottság is alakult, hogy elősegítse az útlevél-ügyét és a nagy énekes odautazhasson, ahová a sávé húzza. Az emberek igazságot követelnek és Robeson hangját nem lehet elhallgattatni. Angol hadihajók és csapatok érkeztek Kenjából Aden angol protektorátusba, hogy kézreke- rltsék azt a három arab vezetőt, akiknek letartóztatását az ade- ni hatóságok rendelték el. Lahei, Aden angol protektorátus tizenhét állama közül a legnagyobbik vezetőinek letartóztatásáról van szó. Azzal vádolják őket, hogy megpróbáltak érintkezésbe jutni — az angol hatóságok szavai szerint — „egy idegen hatalommal“. Állítólag az volt a céljuk, hogy rákényszeritsék Lahei államot az Egyesült Arab Köztársasághoz való csatlakozásra. A három arab politikai vezető: Szajed Abdullah közoktatásügyi igaz- gátó, Szajed Mohamed a törvényhozó testület elnöke, a lahei szultán tanácsadója és Szajed Alwai. Az angol katonaság kereste a vezetőket, azonban eddig csupán egyiküket tudta elfogni. Az adeni Szakszervezeti Szövetség egyébként csütörtökre általános sztrájkot hirdetett tiltakozásul az adeni hatóságok politikája ellen. A repülőgépek tovább cirkálnak Rendkívüli figyelem és érdeklődés előzte meg világszerte a Biztonsági Tanács ülését. Hiszen a szovjet panasz, amelynek megtárgyalására a Biztwi- sági Tanácsot összehívták, egyáltalán nem valamilyen kisebb jelentőségű ügy. Az ülésen felszólaló szovjet delegátus az érvek ismertetésével teljes nagyságában ecsetelte azt a veszélyt, amelyet a nukleáris bombákkal" felszerelt amerikai repülőgépek sarkvidéki „riadó repülése“ jelent az egész világ békéjére. A Biztonsági Tanács azonban nem teljesítette hivatását. Ami hétfőn éjszaka az ülésen történt, azt nem lehet másnak nevezni, mint súlyos felelőtlenségnek és a nemes elvek megtagadásának, amelyekért annak idején az ENSZ-nek ezt a fontos szervét életre hívták. A nyugati küldöttek a Biztonsági Tanács amerikai elnökének vezetésével felületes gyorsított vitát erőszakoltak az ülésre. Hevenyészett vitát rendeztek. Láthatóan nagyon sürgős volt nekik, hogy az egész ügy — amely leleplezi a világ közvéleménye előtt az amerikai agresszív politikát — minél előbb lekerüljön a Biztonsági Tanács napirendjéről. Azt nem tudták letagadni, hogy az amerikai légierő valóban folytat „riadó repüléseket“ a Szovjetunió irányában, s tekintve, hogy erre túlságosan is összpontosult a világ közvéleményének figyelme, sürgősen pontot akartak tenni a vitára a Biztonsági Tanácsban. Ezért utasították el oly sietve a szovjet elnapolás! indítványt, amely továbbra is a Biztonsági Tanács napirendjén tartotta volna a kérdést, s ezért akartak gyors szavazást rendezni a szovjet panasz felett. A szovjet küldött ilyen helyzetben csupán egyféleképpen válaszolhatott e nyugati mesterkedésekre: tiltakozásképpen a kérdés méltatlan kezelése ellen visszavonta panaszát, mert úgy sem volt kétséges, hogy az amerikai szavazógépezet milyen módon dönt a szovjet panasz sorsáról. Az amerikai provokációs repülések ügye tehát lekerült a Biztonsági Tanács napirendjéről, A vita azonban mégsem volt teljesen haszontalan. A világ ismét megláthatta az ügy kapcsán az amerikai agresszív politikát a maga teljes meztelenségében, s a Biztonsági Tanácsban lezajlott példátlan eseményekből jól lehetett érzékelni, hogy azok a körök, amelyek a provokatív sarkvidéki repülésekkel akadályozni akarják a csúcstalálkozó létrejöttét, mennyire félnek a világ közvéleményétől. S el lehet mondani, hogy bár az amerikai bombave- tök tovább cirkálnak majd veszélyes terhükkel, ez a kérdés még egyáltalán nem került le a Biztonsági Tanács ülése után sem a nemzetközi problémák napirendjéről. Az ö cinizmusuk „Aki mégegyszer fegyverhez nyúl, annak essen le a keze“ . (Strauss 1949-ben) Strauss: ...az a jelszó, hogy „soha többé háborút“ — ma már nem állja meg helyét. Fel kell készülni arra, hogy megvédelmezhessük a szabadságot. (Nürnberger Nachrichten 1955. febr. 9.) „Mi nemet mondunk Németország semlegesítésébe;^' Mi nemet mondanánk egy német nemzeti hadsereghez, mi nemet mondunk az Odra-Neisse vonalhoz.“ (Münchener Merkur 1952. äpr. 17.) „Csak a Szövetségi Köztársaság katonai súlya biztosítja számáia az atlanti világban is a megfelelő helyet és ezáltal válik tárgyaló féllé." így magyarázza Strauss az erő politikáját. „Ne katonai erőszakkal igyekezzünk nyomást gyakorolni, hanem a politikai eseményekben használjuk ki a katonai hatalom következetességét." (Frankfurter Allgemeine Zeitung 1957. febr. 13.) „Az igazság megköveteli, hogy különösen a fiatal hadkötelesek előtt kihangsúlyozzuk: az egykori Wehrmacht- nál a sikanírozás nem képezett szabályt, hanem kivételt. A német hatalom különben nem érhette volna el azokat a csúcsteljesítményeket, amelyek a barátok és az ellenség körében növelte a tekintélyét." (Bulletin des Presse- und Informationsamtes der Bundesregierung. 1957. márc. 30.) — A párizsi egyezmény értelmében érvényben marad — mondotta Strauss, hogy a Szövetségi Köztársaság lemond az atomfegyverek gyártásáról. Ez még azonban nem zárja ki azt a kérdést, hogy vajon az atlanti paktum többi állama saját gyártmányú atomfegyvereket rendelkezésre bocsáthat-e a nyugatnémet haderő céljaüraf (Frankfurter Allgemeine 1956. okt. 18.) Strauss a szövetségi hadügyminiszter kijelentette: meggyőződése szerint sor kerül' minden európai hadsereg atomfegyverekkel való félszerelésére, egész függetlenül attól, hogy az amerikaiak ez ellen, vagy e mellett foglalnak állást. „A háború Európában atomháború lesz." A szövetségi kormány s különösen a hadügyminisztérium dolgozói külföldről nyert felvilágosítás alapján ugyanúgy tisztában vannak az atomfegyverek hatásával, mint a tudósok. A felhívást aláíró tudósoknak azonban nincsen megfelelő tudomásuk a politikai és a hadászati összefüggésekről. És nem terheli őket különösebb felelősség a Szövetségi Köztársaság biztonságáért és Európa megvédelme- zéséért abban az esetben, ha a Szovjetunió támadást intézne... Az a kérdés, hogy a Bundeswehr a NATO európai hadseregeinek felszerelése keretén belül, amerikai felügyelet alatt és különösen amerikai fenntartási garanciák mellett — de nem 1959 előtt — atomfegyverekkel legyen felszerelve, mindez nem terheli felelősséggel az atomfegyverek elleni felhívást aláíró tudósokat. (Bulletin des Presse- und Informationsamtes der Bundesregierung. 1957. äpr. 16.) í ',2Eas6 „Dysonék utolsó napja“ címen mutatta be március 10-én í a londoni televiziú J. B. Priestley drámáját, amely egy 4 Angliára ledobott atombomba szörnyűséges pusztításáról 1 szól. Az egy óráig tartó előadás alatt a nézőknek elszorulj: li a lélegzete. Priestley a Dyson-család megrendítő tragér 3 diáján keresztül ecseteiiaz atombomba rettenetes veszélyét. Az anya belehal súlyos sérülésébe, fiatal lánya pedig J a rádióaktív sugarak érintése folytán lassú halálra van ítélve. Képeink a rdáma két jelenetét örökítik meg. J Az előadás után megrendezett ankélon a televízió tu- < lajdonosok 67 százaléka az atomfelfegyverzés ellen foglalt ’ állást. (
