Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-29 / 18. szám

Drafl$!ai Népi táncjáték a Szálkái lako- dalmas-ból. Kvocák József a művészi kidolgozást kéri számon U bben az utcában is a nagy- városi este szokott élete zajlik. A fekete kapualjakból előrajzanak a lakók, a késón zá­ró üzletek hangszóróiból tánc­zene szűrődik a népes sétányra: 8 fényben pompázó kirakatok belekapaszkodnak a járókelőkbe és lelassítják a mozgást, autók auhanank és motorkerékpárok futnak nagy robajjal. A csende­sebb este valahová az emeletek régióiba szorult, ott vert magá­nak tanyát Kivétel talán a har­minchármas számú Pedagógiai Iskola, amelynek második eme­letén világosak az ablakok és a nyitott szárnyakon érdekes je­lek ereszkednek le az utca za­josabb világába.- Ti - ti - ti - tá - tá - tá! Ra — re — ri — ra — ra — re — ri — ra — ro! No — né­ni — na - no — ne — ni - na — non! A második emelet négy vilá- gor ablaka szórja szét ezeket a jeleket és a zongora csengő han­gú akkordjait. Kellemesen eny­he, tavasziasan szép az este, melegével és rügyfakasztó ere­jével közelségét érezteti a má­jusi nap, s itt a harminchárom • szám alatt morzé- és tudom is én milyen jeleket küldöznek a világba, mi történik tulajdon­képpen odafenn? Az egyik emeleti tanteremben tudjuk meg, hogy a titokzatos jelek címzője, feladója és to­vábbítója az Ifjú Szivek címet viselő magyar népművészeti együttes, amely már nem egy érdekes, tarka, és nem kevésbé színvonalas műsorral lepte meg hazánk magyar dolgozóit. Ta­valy például nagy érdeklődés és tetszésnyilvánítás kísérte gö- möri útjukat Idén még nagyobb szabású műsorral Indulnak majd vidéki útjukra, de hát ne vág­junk a dolgok elébe. . Beszéljünk arról, hogy a pa­dokban fiatalok sorjáznak vagy ötvenen éspedig úgy, hogy elől 8 lánycát, hátul a fiúk és a ka­tedrán neklgyűrkőzve a hang­képző és karvezetó Vlczay Pál. A nrorzék tehát nem jelentenek mást, mint komoly és fegyel­mezett hangképzést, bevezetőt vagy bemelegltőt egy nagyobb futamhoz. Hét óra tíz perckor Heller Edit siet be. Ledobja a kabátját és már bent is ül a padban, VI- czey Pál kívánsága szerint leg­alább három ujjnyira nyílik a szája Miért késhetett el? — Érettségire készülök. Té­teleket tanultam — hangzik tö­mören a felelet. Az utolsó osztályos kereske- d’lmista ennyit mond és ez elég IS a felmentésre. Ezeket a pad­'s szorult fiatalokat különféle hivatásérzet köti a technikán, zenepedagógián, építkezésen, fő­iskolán, és hivatalokban. Mind­ez elfoglaltságot jelent Mégis, az Ifjú Szivek próbája más. Von­zó és felüditő Fáradságtól sza­badító. Itt összesnek és egynek körös célja van: a megnsutatä»! Nem -öTimaaának, hanem dolgo­zóink életének, gondolkozásá­nak és hagyományos szokásai­nak meomutatása énekben, dal­ban, táncban.- Ti - ti - tá - tá! — csendül fel a vegye« kar hangja hetente háromszor. Hányszor el­hangzik, ismétlődik ez a mai estén is, de egy unalmat kife­jező fintor nem vehető észre ac arcokon. — Vegyük elő a Szálkái lakor dalmast! — adja meg az utasí­tást Németh László zenekari vezető pontban-fél nyolckor. És suhognak a hangjegyfüzet^k lapjai, aztán elcsendesedik a te­rem és a művészeti vezető inté­sére zeng a dal: Sej, haj, leme­gyek az Alföldre csikósnak. A zongoránál Czaczor Teréz negyedéves zenepedagógiai hall­gató ül és a kezdéshec megadia a hangokat... Persze egy-egy dalszövegen nem mennek végig, mert a művé­szeti vezető többször megál­lítja a kart és jobbat, tökéle­tesebbet kíván a fiataloktól. Majd utasítást ad a helycse­rékre, vagyis arra, hogy ki-ki a szólamában csoportosuljon. S most a lányok éneke hallatszik. Szomorúságot, bánatot, vala­milyen nagy em­beri érzést fejez ki a hangjuk, az életnek egy nagy pillanata szépül meg az ajkukon, amit a szöveg érthető­vé tesz aztán. „Anyám, anyám, anyám, édes kedves anyám, Németh szedje össze minden cifra ruhám. Szedje ösz- sze, rakja l^da fenekére. Soha míg a' világ, nem öltözik bélé.“ Most Németh László a fiúkat szólítja: Lakodalmas kőrus, fi­gyelem! A jelre tenor és basszus te- lelget hol szellemesen, hol szen­vedélyesen egymásnak, hogy „már mind elmentek, majd visz- szajönnek, jő a jókedv hogyha van, de ha nlnasen, az sem baj. Csak tele legyen a hordó, mert az üresen nem jő..Váltako­zó érzések, hangulatcát kifeje­zője ez a lakodalmasba beépített rész, egyvát szomcsrúság csen­dül ki a melódiából, 'másszor meg a mulatást annyira serken­tő szllajság a fiúk karából. Minek a betanulása folyik itt végeredményben ? Ag Tibor és Janda IVán, az együttes művészeti vezetői ad­ják meg a feleletet: valamikori lakodalmast akarnak színpadra vinni! Ipoly vidéki motívumok­ból áll össze ez a szám. A gyűj­tés helyei Ag Tibor szerint, mert ö végezte ezt a dicséretes munkát: Helemba, Leléd, Bajta, Szalka, Ipolybél és Ipolyperesz- lény. Az első olyan kísérletről van sző, amikor az énekkar be­kapcsolódik a kompozícióba. Forgács Péter az együttes -szó- Hstája 184 centiméter magas, viiZMit a helyiség belvHáya sem Mesl, agerhat Itedvfcs tása tudatában a csehszlovákiai magyar dolgozók gazdag hagyo- mányaiből merít. Az óra mutatója fél kilencre mozog'. Zeng, szárnyal még a (jal, lányok és fiúk hangja ke­veredik fülnek és léleknek nagyszerű összhangban, a tava-' szí este minden szépsége, bája itt ragyog a fiatalok arcán és szemén. Németh László bele­izzadt a próba vezetésébe. De talán vége is már a gyakorlás­nak, vége a próbának. Vagy té­vednénk? Viszont a fiatalok nem öltözködnek, nem készülődnek hazafelé. Pihennek, beszélget­nek, nevetgélnek egy kicsit és átvonulnak egy másik terembe, ahol ingre vetkőzve a dobogónál Kvoöák József várja őket, a Nemzeti Színház balettkarának tagja, az Ifjú Szivek koreográ­fusa. — M|t láthatunk itt? — kér­dezem ^ mestert. — A Szálkái lakodalmast. Előbb az énekeket hallották, itt pedig a mozgást láthatják. És Kvoöák József rendez. Lá­nyok egy esoportját ide állíHa, a másikat bár lépéssal továm. László vezetésével a vegyes kar és a zenekar főpróbája Rendkívül élénk és változatos képekben ez a lakodalmas. Kez­dettől a végig, menyasszonyöl- töztetéstöl a förgeteges lako­dalmas táncig csupa fordulat ez a szám. — Ennyi az új á műsorukon? — Szó sem lehet róla. Az egész három órás műsorunk új. Októbertől készülünk idei por­tyánkra. Az űfTrány május első felében Párkány, Dunaszerda- hely. Nagymegyer, Komárom. Nyáron Kelet-Szlovákiát, a Bod­rogköz vidékét keressük tel! — Mikor lesz a premiérjük? — Május' tizenkettedikén a Hviezdoslav Színházban! — fe­lelik, miközben bepillantást en­gednek műsorfüzetükbe. Érdekesebbnél ' érdekesebb számok ragadják meg a figyel­met. Bartók négy szlovák nép­dala meglepetésnek számít, se­hol Szlovákiában még nem ad­ták elő, nagy várakozás előzheti meg a gömöri dalokat, a zobor vidéki lakodalmast és a farsan­gi népszokást, a szilicel tánc­képet a pásztorok életéből, va­lamint a híres verbunkősokat, hogy csak néhányat emlltaflnk.* Az új műsorterv jó jel, -ez a száz tagú művészi együttes megtalálta szerepkörét és híva­a fiúk körülgyűrűzik az „asz- szonynépségef és az arcokon a helyzetátélés nyomai láthatók, Nincs még népviseletben, a szal- kaiak gazdag mintájú és hímzé­sű öltözékében e lakodalmas, de a szemünk előtt alakuló moz­galmasság. már lódít a fantázián és a gondolaton és szeretnénk, ha teljes felkészültségben pe­regne le a lakodalmi esemény, mert a próbán csiszolt részek nagyon megklvántatják az egé­szet. Jó óra esik erre az érdekes jelenetre és a dal csodálatos összhangben simul a mozdula­tokhoz, a változatos képekhez, helyzetekhez. Nem is próbának vagyunk áii a figyelői, hanem egy lenyűgözően szép Ipoly vi­déki lakodalmas szokás művészi megmunkálásának. Az Ifjú Szi­vek Népművés^fcti Együtte.s ma még próbál, készUlődik a por­tyára és holnap visszaadja tö­kéletesen a népnek azt, amit hagyományaiból merített. De nézzük meg azt Is, mit csinálnak a táncosok? Jobbra—balra, előre—hátra, egy, kéttő, három, négy. Körbe­futás, indulj - hangzanak a ve- rtmsM\'ak. Lányok és fiúk, az egész melegítő­be öltözött tár­saság nagy igye­kezettel végzi a tomagyakorla- tokat. Széthú­zott sorokban gyakorolják a bemelegítő moz­dulatokat. Meg- ■szerették, hoz­zászoktak ezek­hez az elötré- ningokhez, mert rájöttek, hogy csupán így sza­badulhatnak merev mozdula­taiktól, szokott testtartásuktól. Öröm nézni a táncoeokat. amint egyszínű melegítőkben tanúinak. Szív­ügyük a próba. Takács András koreográfus minden figyel­meztetésére azonnal reagál­nak. Aztán ki­sebb szünet kö­vetkezik, a tán- colők kifújják magukat, és ami­kor mtgint fölhangzik Takács András'szava, a fiatalok egyszer­Kinek sikerül, kinek nem?! A képen jól látható, hogy egy téves lépés fejfájást idéz elő, a táncos egyik kezével a lány derekát fogja, másikkal a homlokát merték közelebbről a kísérőze­nét, egyszerűen könnyű lesz a feladat. Csák helyeselhető és dicsér­hető, hogy a vezető soha nem állítja le a próbát. Szorgalma­san kíséri figyelemmel a moz­dulatokat és ha valaki téveszt, a tánckép befejezése után fi­gyelmezteti a táncosokat hibá­ikra. A Váska-tánc próbájának is ma este van az ideje. Ezt a tán­cot Tardoskidd vidékéről sze­rezték. A lányok védret hoznak a vállukon, majd a fiúk is hoz­zájuk szegődnek és táncre ke­rekedik ki-ki a párjával. Takács András szintén a csoportban táncol, lelkesen mutogatja, ma­gyarázza a lépéseket. Hanem a komoly munkát megzavarják a zenészek. A fo­lyosóról jönnek befelé, kezük­ben hangszer és kottatartó. A táncoseüt szemében az öröm fé­nye csillan. Zenekarral próbálni mindjárt más. Egyszerűbb, könnyebb. A kedvet is jobban meghozza. Szól a zongora, mun­kálkodnak a zenészek és a tán­cosok kihasználják a hangsze-' relés minden kis nüánszát. A zenekart Németh László vezeti, ö az Ifjú Szivek ének- és ze­nekarának karmestere is. Csorog róla az izzadság, mert éppen eleget dolgozott idáig, a másik teremben próbált az énekkarral. S ezzel látogatásunk végére értünk. Hogyan is kezdtük ri­portunk elején?- Ti - ti - tá - tál •- a második emelet négy világos ablaka szórta le az utcára eze­ket a jeleket. És megállapítot­tuk, hogy egy nagy száz tagú együttes morzél repülnek szét az országba, ha az éteren nem is, de az újság hasábjain igen. Hazánk egyik legnagyobb ünne­pének előestéjén fogtuk fel a jeladást és küldjük tovább, hogy várjátok őket, készüljetek a fogadásukra. Tíz órakor a villanyégők kial­szanak és az iskola nagy ablakai lehúnyják szemüket. A Duna utca 33. megüresedik, az együt­tes tagjai elvonulnalc Egy-egy utca szögletéről felhangzik még kacagásuk, de azt is elnyeli a fényes este csendje, amely ott settenkedik a nyomukban. MACS JÖZSEF és MŰNK MÄRIA riportja Herec János felvételei. A lányok Takács András utasításait hallgatják, mert forogni sem könnyű ... Ugyanis nem csak a forgásról van szó, hanem a mozgás ritmusáról, s ennek összhangja alakul ki nehezen. Órákat, napokat vesz Igénybe a tanulás még azoknál is, akiknek vérében van a ritmus. Sok türelem, még több gond, de sosem fáradság, mert azt nem ismerik. Taps, figyelem, kezdés! Néhányat lépnek abban az irány­ban, amerre a menyasszony kf- sérejével eltávozott, aztán in­tegetnek, majd összesúgnak és kezdődik megint a móka, szalad be a szakácsnő pecsenyés tSIIal és a fiúk belemártják az ujjú­kat, csupa mutatás, jókedv ez a rész Is. Nincs egyetlen lány vaov fiú a lakodalmasban, aki­nek ne lenne szerepe, ha csak egy kifejező aremozdulatról van is sző. mert Itt az összkép és ’a mozgalmasság a fontos. A dal már ismerős, a mozdulatok ter- mészeios kifeiezése okoz gon­dot No de azért van » mester hogv elképzeléseit mutatni is tudja, s az ö készségében sem­mi hiba, amit mond, azt mind­járt szemlélteti Is. És a kép egyre tökéletesebb, művészibb. re állnak kezdéshez. A korrepati- tör a zongoránál ül, és hangké­peiben már elővarázsolta a pásztort. Az első kép a sziliCsi pásztoréletet ábrázolja. Egy nyalka legény furulyázik, aztán jön a kedvese, akivel táncra ke­rekedik Hanem táncukat félbe­szakítja a gazda, (Forgács Pé­ter) aki karján egy széttépett bárányt hoz és kérdőre vonja a pásztort, botjával is ráver. A fiú ügyesen védekezik, a gazda ke­zéből kiüti a botot és üldözőbe veszi a farkast. Az állatot sike­rül elfognia, következik a botos tánc. Bizony, nem könnyű dolog a botok kezelése, amíg nem tud­nak bánni Velük tökéletesen. t— Nehéz a pontos és magablz- ® szilicel pásztorok 1, r 1. ... . .X, életéből Koreográfiáját Takács tos kezdet, de ha a táncosok jól András, zenéjét Németh László kinyitják a fülüket és mégis- szerezte #

Next

/
Thumbnails
Contents