Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-08 / 15. szám

Cvilkosok «WC ««lkai iNORDAHL GRIEG: R. emeny Fleig 1948-ban titokban Korzikára ment, de ott a francia rendőrség el­fogta és ö bevallotta az egész történetet. , A francia hatóságok nagy csendben kutató csoportot küldtek ki a Fleig által megje­lölt helyre és öt magát is fel­használták a búvármunkáknál. Semmit sem találtak. 1949 ele­jén azonban Fleig eltűnt és a rendőrség azóta is hiába nyo­moz utána. A kincs híre szájról szájra terjedt, s 1951-ben Henry Mel­lé, egy francia üzletember a Starlena nevű jachttal indúlt a kincs felkutatására. A hajó ösz- szeütközés során azonban sú- lyo.san megsérült és az „expe­díciót“ leállították. Mellé a kö­vetkező évben újra kísérlete­zett, s ezúttal a Romany Maid nevű angol gőzössel indult el. De még mielőtt Korzikát elér­ték volna, ez a hajó is léket kapott Egy görög és egy olasz expedíció is indult a Rommel- féle ládák felkutatására, de ezek sem érték el a kitűzött célt. Legutóbb egy nizzai ügyvéd, Charles Cancellierl foglalkozott a kinccsel. Cancellieri még nem­régiben úgy nyilatkozott, hogy megtalálta a titok nyitját. Ké­sőbb közölte, hogy rálelt Peter Fleigre, Közép-Amerikában. Fleig — mondotta — annak idején készakarva fél­revezette a francia rendőrsé­get, mert nem ígérték neki semmit a kincsből. Cancellieri azt tervezte, hogy ezen a nyáron Fleig vezetésével indul a kincs felkutatására. Er­re azonban nem kerülhet sor, mert a nizzai ügyvédet a na­pokban megölte egy szívroham. Különös ékszeresláda foglal­koztatja a legutóbbi hetekben a nyugati sajtót. Rommel vissza­vonulásakor, a megvert német „Afrikakorps“ hat hatalmas lá­dát cipelt magával, arannyal, ékszerrel, művészeti kincsekkel telve, amit az észak-afrikai zsi­dó családoktól „zsákmányoltak.“ A kincs értékét tízmillió angol fontra becsülik. Rommel 1943-ban öt tisztet bízott meg a kincs Berlinbe va­ló szállításával, de azok a kin­csesládákat Korzika mellett a tengerbe süllyesztették és meg­szöktek. Azt tervezték, hogy a háború végeztével visszatérnek a kincsekért. Az öt tisztet azon­ban az SS az olaszországi Mássá városka mellett elfogta és agyonlőtte. A társaságot kísérő két tengerészt felmentették az­zal, hogy csak a parancsot tel­jesítették. Az egyik később a fronton elesett, a másik életben maradt, Peter Fleignek hívják. Zenéje romantikus, stílusát leg­jobban melódiáinak eredetisége jellemzi. Zongoraszerzeményei ma is rendkívül kedveltek. A modem zenében kitűnik Karol SZIMANOWSZKI (1883), akit eleinte Chopin befolyásolt, később Skriabin hatása alá ke­rült. Ismert neve van PADE- REWSZKINEK, aki a burzsoá lengyel köztársaság első elnöke volt, és LESETICKINEK, aki ki­váló zongoraművész, Rommel kincsei Művészet, amit mindenki megért veinek illusztrálását is vállalja. Az itt közölt képek is erről a- núskodnak. Uberto Beltran: A művész dal­lal ieikesiti a sztrájkoló bányászokat Dél-Amerika államai függő 'iszonyban állnak az Egyesült államokkal szemben és bár for- nálisan önállóak, mégis az igyesült Államok gyarmatánák evezhetjük ezeket az országo- :at. Az amerikai monopóliumok eljes rabszolgaságba döntötték )él-Amerika dolgozóit, gátolják zen országok fejlődését és :ulturális felemelkedését. A dél-amerikai országok ér- elmiségének nagy része közel 11 a néphez, és küzd nemzetei ■nállőságáért. Különösen a fia- al művészek vállalnak nagy észt a harcból. Ezeket a fiatal nűvészeket európai kiállításo- on mi is megismerhettük. Szeretnénk olvasóinknak be- lutatni ALBERTO BELTRAN, lexikői grafikust. Beltrant mint lövészt és mint a haladó ifjú­ági szervezet egyik tényezőjét jól ismerik Mexikóban is. Bel­tran részt vett a moszkvai VI. Világifjúsági Találkozón is. Moszkvába művészi körutazása után jött. Utazása során anya­got gyűjtött a dél-amerikai in­diánok életéről. Mint tudjuk, az indiánok Dél-Amerika több ál­lamának őslakói. Mikor megkez­dődött a „civilizált“ európaiak beözönlése Dél-Amerikába, az ott élő és magas kultúrával rendelkező indiánokat fokoza­tosan kiirtották, és ma már csak nagyon kevesen élnek közülük. Beltran művészetével az indiá­nok jogaiért is küzd. A művész igazi békeharcos. MIresek azok a képei, amelyek egy esetleges atomháború ször­nyűségeit ecsetelik. Alberto Beltran szilárd meggyőződése, hogy művészete azért értékes, mert közel ál népe szívéhez, és művészetét mindenki érti. Bel­tran komoly képzettségére valf, hogy a világirodalom nagy mű­CHALLENGE Alberto Beltran: című angol ifjúsági lap írja: Negyvennégy fiatalt tartózta­tott le Spanyolországban Franco fasiszta kormánya. A fiatalok közül tizenkettő részt vett a moszkvai fesztiválon. Mivatalos jelentés szerint a tizenkét fia­talnak nem az a „bűne“, hogy részt vett a fesztiválon, hanem hogy olyan államban tartózkod­tak, amellyel Spanyolország nincs diplomáciai viszonyban. Meg kell jegyezni, hogy a Szov­jetunióba való utazásra mind a tizenkét fiatalnak érvényes út­levele volt. .A letartóztatottak Illusztráció Miczkiewltz Twardowska asszony ügygj valószínűleg katonai bí­cimú balladájához rőság fogja tárgyalni. És szólt a holló*♦♦ San Franciscot hetekig a „mindentudó hoiló“ Ugye tar­totta izgalomban. A városi rendőrkapitányság épületének egyik ablakpárkányára még decemberben leszállt egy hol­ló, s a lábához egy levélke volt erősítve. A madár türel­mesen megvárta, míg elszedik tőle a levelet, majd elre­pült. Azóta a holló többször is megjelent, mindig pontban délelőtt 11 órakor. A levélkéken bizalmas információk voltak és mindig .száz százalékig megfeleltek a valóságnak. A holló természetesen hálás témát nyújtott a sajtónak, s a közönség jól mulatott. Néhány hete elmaradtak a hol­ló látogatásai. Nem derült fény sem arra, ki volt a gaz­dája, sem arra, mi történt a madárral Az egyik San Francisco-i lap szerint két dolog lehetséges; J. az „érde­keltek“ elbántak a hollóval, 2. kiegyeztek a gazdájával. S a lap hozzáfűzi: „Az igazmondót ugyanis nálunk yagy agyonütik, vagy megvesztegetik.“ A CSÄRDÄSKIRÄLYNÖ ÜZENI: NE VÁRJ, NE.M JÖVÖK Múlt heti számunkban hírt adtunk a budapesti operett szín­ház közelgő vendégszerepléséről és ezzel kapcsolatban a bratis- lavai Nemzeti Színház igazgató­helyettesének budapesti útjáról. Bajla igazgatóhelyettes elvtársat visszaérkezése után azonnal fel­kereste tudósítónk. Deák Árpád, aki megtudta, hogy a budapesti együttes egyelőre nem tehet lieget a meghívásnak. Nem ma­rad más hátra, mint gyönyör­ködni hazai együtteseink Csár- dás'.drálynő előadásában. A lengyel nemzeti zene meg­alapítója STANISLAV MONIUSZ- KO (1819-1872), akinek „Malka“ című operája külföldön is is­mert. Követői: ZELENSZKI és MOSZKOVSZKl. A lengyel zenét FREDERIC CHOPIN (1810-1349) képviseli, aki származását te­kintve tulajdonképpen francia. Apja mint francia emigráns élt Lengyelországban. A fiatal Cho­pin 20 éves korában tűnt fel Párizsban mint zongoraművész és zeneszerző. Fiataloh halt meg. érdekes cUiket közöl az „élő torpedókról“. Röviddel a máso­dik világháború befejezése előtt a Barbara nevű angol hajó az Atlanti Óceánon úszott. Egy­szerre csak kétségbeesett kiál­tás hangzott el: torpedó! — balról torpedó! A tengerészek pánUcszerűen sorakoztak és elő­készítették a mentőcsónakokat. A kormányos azonnal igyekezett a hajót olyan helyzetbe hozni, hogy kikerülje a torpedót. De ez már nem sikerülhetett, mert a torpedó nagy gyorsasággal közeledett. A tengerészek leg­nagyobb meglepetésére azonban csak erős ütést éreztek, de rob­banás nem következett be. A torpedó a hajósok szeme láttára irányt változtatott és eltűnt. Kiderült, hogy egy óriás kard­hal volt a támadó, melynek másfél méteres kardja úgy vá­gódott a hajó oldalába, mintha az vajból lett volna. Az óriáshal néhány perc múlva újból táma­dott. Ekkor azonban a kardja eltörött. Egy tengerésznek si­került a dögledező állatra hor­got vetni, és felhúzni a fedél­zetre. Kiderült, hogy az óriáshal hatszáz kilós, majdnem öt és fél méter hosszú volt, és kardja nem kevesebb, mint egy méter ötvennégy centimétert tett ki. A kardhalak gyakran támad­ják meg a hajókat. Ma az acél­hajók korszakában kevésbé ve­szélyesek, mint egykor, amikor a hajók legnagyobbrészt fából készültek. Ebben az időben az angol biztosító társaságok kü­lön biztosítást vállaltak kard­hal támadás esetére. Érdekes, hogy a kardhal hú­sa rendkívül finom, viszont va­dászata, mint ahogy az a fenti­ekből kiderül, nagyon veszélyes. ■ CiKI#=E S Ez a csodák ideje: g n diadalt arat a földön a remény. § h Igen, minden élőben áramlik: selymes, % 8 bársonyos fűben, rügyön, bimbóban, S g virágot szedő fiatal leányban, ü 5 gyermek szemébe mosolygó anyában, g p mindenben ott él a remény. § g Am a boldogság csöndjébe sikolt a rémület g 8 fájdalmas hangja, élet ítélete: , H g minden reménytelen! S D És a férjet, aki szeretett, álmodott, küzdött a kenyérért, g S fájdítja ez a nem szűnő, örökös visszhang: D ^ minden reménytelen! H ^ És az, aki tele volt reménnyel, az ifjú anya, H g reménnyel, örömmel, hisz életet adott: ß 3 nem hisz mór, nem remél — új terhet cipel g g és förtelmes magzata nőttön-nő. V e ó, természet élete, 0 van-e hát értelme g H levélnek, rügynek, madarak dalának, derűnek, sugárnak, g S ha emberek között a legdrágább ember is H g megöli a reményt?! ß g Am mi, akUc az élet sugarában járunk, ß g éljünk hatalmunkkal: minden fényt ken;tényen g N vessünk a halál sötétsége ellen! g 3 Most mi vagyunk a teremtés igéjét kimondók: g 8 legyen világosság, legyen reménység! S g Osszuk szét örömmel lelkünket: fénynek, fi 2 lehetünk a győzelmes tavasz sugarának része, g 3 szemernyi remény! S g sípos győző fordítása k 1% DunsKa tjysirica-1 Kerületi bíróság perfelújitási tárgyalása során hű képet kaptunk a feke- temges és feketeielkű Hlínka- gárda kivégző osztagok tagjai­nak igazi arcáról. A bírósági tár­gyalás lerántotta az álarcot azokról a gyilkosokról, akiknek tizenhárom évig sikerült lapul­va és bújva eltitkolniuk szörnyű vétkeUtet. Kik is voltak és mit tettek ezek a gonosztevők? ALOIS KOPRDA ma harminc­négy éves. Egykor a Hlinka- gárda korponai rohamosztagá­nak volt a tagja. 1947-ben a Banská Bystrica-i népbiróság enyhe, két és fél évi munkatá­borra ítélte. Akkor sikerült el­titkolnia, hogy tagja volt annak a kivégző osztagnak, amely a Korpona melletti tömeggyilkos­ságot elkövette. Most bevallot­ta, hogy kis egységével tizen­három egyént lőttek agyon. Az ügyész kérdésére válaszolva el­mondotta, hogy a letartóztatott egyéneket a kihallgatás során verték és kínozták, és az ilyen kihallgatásokat főképp Laco, a parancsnok alkalmazta. Koprda továbbá beismerte azt is, hogy részt vett további tizenegy sze­mély letartóztatásában, akiket később Kremniéka mellett meg­gyilkoltak. A hóhérok közül másodiknak STEFAN MASARYK vallomását hallottuk. Részt vett az 1944 őszén végrehajtott Kremnicka melletti tömeggyilkosságban, Masaryk, a Mlínka-gárda tíz to­vábbi rohamosztagosával együtt hét tehergépkocsin mintegy százhetven embert szállított Banská Bystricáról Kremnická- ra. ahol a németekkel együtt­működve ezeket az áldozatokat megölték. Masaryk szerette vol­na a bírósággal elhitetni, hogy 5 az áldozatokat csak szállítot­ta, de nem vett részt a kivég­zésben. A terhelő bizonyítékok súlya alatt azonban kenytelei volt bevallani, hogy tíz méter­nyi távolságról ő maga is mint­egy háromszor az áldozatokr; lőtt. EUDOVIT LACO, a Hlinka- gárda rohamosztaga egyik sza­kasz-parancsnokának helyettes« kihívóan lép fel a bíróság előtt Nemsilát okolja az elköveteti tettekért és sehogy sem akarjs beismerni, hogy a Hlinka-gárdi rohamosztaga elsősorban a né­met fasisztákat szolgálta. Ta­gadja, hogy tagja volt a Korpo- nán székelő úgynevezett „kü­lönleges vezérkarnak“. De végül ö is kénytelen bevallani, hogj együttmíiködött a Hlinka-pári és a Hlinka-gárda korpona funkcionáriusaival, akik ,.osztá­lyozták“ a letartóztatott haza­fiakat, és partizánokat. Elmond­ja, hogy a letartóztatottakat miként osztották be három kü­lönleges csoportba. Az első cso­portba azok kerültek, akiket szlovákiai munkatáborokba küldtek. A második csoportba azokat osztották, akiket német- országi koncentrációs táborokba szállítottak, és a harmadikba pedig olyanok kerültek, akUcneh visszatérése nem volt kívánatos, Lacoról kiderült, hogy Korponán olyan buzgón tevékenykedett, hogy saját kezdeményezéséből tíz főből álló kivégző osztagot állított össze. Ez az osztag, melynek tagja volt a fent emlí­tett Koprda is, tizenhárom le­tartóztatott személyt egy tank- elhárító árokhoz vezetett, ahol agyonlőtték őket. Laco vádlott beismerte azt is, hogy a letar­tóztatott hazafiakat személye­sen hallgatta ki, és a kihallga­tások során verte, rugdalta és kínozta a szerencsétlen embe­reket. PAVEL PARNICAN régi ludák fasiszta, az úgynevezett szlovák állam aHtt Korponán alpolgár­Leopold Mendez. Kivégzés mesteri tisztséget viselt. Párni- can tagja volt a hírhedt korpo­nai vezérkarnak, ahol a már is­mert módon osztályozták és a halálba küldték a szlovák nem­zet legjobb fiainak és lányainak százait. Az „alpolgármester úr“, kihasználva ismeretségeit, Nem- silának nagyon készségesen, egész sereg fasiszta ellenes pol­gár nevét adta ki, akiket azután Nemsiláék hóhérai kivégeztek. Utolsónak ERNEST OSVALD szörnyű vallomását hallottuk. Osvald a Hlinka-gárda egyik legbuzgóbb rohamosztagosa volt. Tevőlegesen résztvett a Krem­nicka melletti mészárlásokban, | ahol néhány óra leforgása alatt ' mintegy háromszáz személyt lőttek agyon. Ernest Osvald be­ismerte, hogy ez alkalommal ő , is lövöldözött a letartóztatottak ' csoportjába. Ez a cinikus gyű- i kos résztvett a Korpona mellet- ' ti tömeggyilkosságban is. Ilyenek voltak tehát az úgy­nevezett szlovák állam hírhedt bajnokai, akik sok helyütt né­met fasiszta mestereiken is túl- : tettek. Csehszlovákia népe nem ismer könyörUletet ilyen gaz- ' tettek felett. A nemsokára sor- | ra kerülő bírósági tárgyaláson ‘ elnyerik méltó büntetésüket. S.

Next

/
Thumbnails
Contents