Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-25 / 13. szám

i

Flgyelemreméltö és elgondolkoztató megállapítások hangzottak el a Lordok Házának ülésén a Kelet és Nyugat viszonyáról. Lord Chorley munkáspárti förendeházi tag kifejtette: ha valami nem jól megy, a Nyugat mindig a Szovjetuniót hibáztatja. így például az 1955-ös csúcs- találkozó kudarcáért is. A tárgyalások részletei azonban azt mutatják, hogy a Szovjetunió sokkal több engedményt ajánlott fel mint a Nyugat, de mindegyik ajánlatát Ma- chiavelli-ízü sötét cselszövésnek minősítették. A Nyugatnak szégyenkeznie kellene azok miatt a zabolátlan sértegetések miatt, amelyekkel a szovjet kormányt állandóan elhalmozza. Ha valaki barátságos megegyezésről, akar tárgyalni, igazán nem szabad a másik felet rosszhiszeműséggel vagy csalárd szándékkal vádolnia minden bizonyíték nélkül. Lord Chorley a továbbiakban rendkívül éles szavakkal bírálta Dulles amerikai külügyminiszter magatartását és emlékeztetett azokra a súlyos károkra, melyeket a világbéke ügyének okozott. Az ugyancsak munkáspárti Lord Sllkin felszólalásában kiemelte: túl sokáig vonakodtunk elismerni, hogy a Szovjetunió nagyhatalom, amelynek jogos érdekei lehetnek a világ bizonyos részeiben, ahol azelőtt nekünk voltak kizárólagos érdekeink, mint például a Közel- és Közép-Keleten. Igyekeztünk megakadályozni a Szovjetunió részvételét a területek ügyeiben, mert féltünk a befolyástól. A Németország egyesítésével kapcsolatban a szovjet aggodalmak teljes mértékben jogosultak. Nem várhatjuk, hogy a Szovjetunió minden biztosíték nélkül hozzájáruljon az egyesítéshez és Németország belépéséhez a NATO-ba.

szovjet javaslat elfogadásával a két nagy ország a Szovjetunió és az USA megszabadulna egy atomtámadás félelmétől és egy csapásra megváltoznék a légkör az egész világon. A leszerelés azonban — szögezi le a lap — nem lehet egyoldalú. Semmi remény sincs arra, hogy a Szovjetunió lemondjon legmodernebb fegyvereiről, ha továbbra is fennáll az ellene irányuló fenyegetés.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung arról számol be, hogy az ElJSZ-ben már a? Egyesült Allamok-beli Üj-Skóciáról beszélnek, mint a csúcsértekezlet helyéről. Ügy hiszik — írja a lap — Amerika a következő feltételekre hajlandó: légi és szárazföldi ellenőrzési övezet Kö- zép-Európában, fokozatos terv Németország újraegyesítésére, az atomfegyvergyártás megtiltása az ellenőrzési övezetben, megnemtámadási szerződés Macmillan javaslata szerint s a nagy hidrogénfegyver-klsérletek két évi felfüggesztése. A tudósító hozzáfűzi, hogy a washingtoni hivatalos körökben ezeket a híreket nem erősítik meg. Ilyen nagy nyomatékkai hangsúlyozza viszont a tudósító azt is, hogy az amerikai kormánynak a csúcstalálkozóval kapcsolatos mostani rugalmasabb magatartása választási meggondolásokból fakad, nehogy a Köztársasági Párt rossz helyzetbe jusson az őszi kongresszusi választásokon. A Köztársasági Pártnak produkálnia kell valamit, mert tekintettel a konjuktúra visszaesésére, elvesztette hitelét a „beláthatatlan gazdasági jólét“ eddigi jelszava — írja a Frankfurter Allgemein.

A japán munkások tüntetnek, jobb életfeltételeket szeretnének elérni. Tokióban több mint 5000 japán munkás és állami' hivatalnok vonult a japán parlament elé, ahol éppen az 1958 — 59-es állami költségvetést tárgyalták. A tüntetők vörös zászlókat és transzparenseket vittek. A feliratok főleg azt fejezték ki, hogy 8000 yenben állapítsák meg a legkisebb bért, emeljék a béreket és biztosítsák a dolgozók jogait.

AmUcor a rendőrség erős osztagai eltorlasztott'ák a parlamenthez vezető utat a tüntetők a parlament épületének közelébe szerveztek tömeggyülést.

Amint képünkön látjuk rendőrkordon tartja vissza a tüntetőket a parlament épületétől.

A SZOVJET kormánynak

Algéria szabadságharca

(Folytatás az 1. oldalról) lő alkalmat várta. A kormány pedig csak a sajtóvisszhangot várta, hogy megkezdje a nagy terv, Észak-Afrika leigázása végrehajtását. 1830 június 14-én 30.000 francia katona szállt partra Algériában, hogy „megtorolja a gyalázatot“. _

ABD EL-KADER:

A KÖLTŐ ÉS HADVEZÉR

A franciáknak eleinte köny- nyen ment elfoglalták a fővárost, elkergették az uralkodót és kifosztották az országot. Alig két esztendővel később azonban kitört az országos felkelés, amelynek Mascara emirje, Algéria nemzeti hőse, Abd el-Kader állt az élére.

Abd el-Kader huszonöt éves volt, amikor megszervezte a felszabadító harcot. Fiatal korában járt Mekkában, Kairóban, kitűnő nevelést kapott, tudta, hogy a jól szervezett és modern fegyverekkel felszerelt gyarmatosítókkal szervezettséget és modem fegyvereket kell szembeszőgezni.

A fiatal vezér egyesítette a törzseket, s öt év alatt csaknem az egész országból kiverte a gyarmatosítókat. Nyolcezer gyalogosból, kétezer lovasból állandó hadsereget szervezett, ehhez csatlakozott a többi fejedelem

50.000 főnyi Irregurális lovassága. Abd el-Kader megteremtette a hazai fegyver- gyártást, erélyesen fellépett a, népnyúzó földesurakkal síemben.

És verseket is írt, miközben a sereg élén nyargalva városokat ostromolt, egyik csapást a másik után mérte a franciákra. . Fennmaradt egyik verse, amelyet Tlem- cen város felszabadítása alkalmával Irt:

Tlemcen meglátott, csókra nyújtotta kezét. Szivem örömtől és boldogságtól dobbant. Tüzes parázsként lángolt

arcának bíbora. Sírhat az ellenség, hogy el kell hagynia, ö közömbös maradt a hódítókkal szemben. Bágyadtan sütötte le szép- pillájú szemét —: De most reámnevet, most

reámmosolyog!

A szerencse azonban nem mosolygott sokáig Abd el- Kaderre: a francia kormány erősítéseket küldött, végül

már százezer főnyi hadsereg kerítette be. 1817-ben letette a fegyvert — a franciák szabad távozást Ígértek, majd hitszegö módon bebörtönözték.

Franciaországnak 40.000 halottjába kerül a szabadságharc leverése, s a lakosság „pacifikálásának“ eszközei minden képzeletet felülmúltak. Mindössze egy dologhoz lehet hasonlítanr — ahhoz, amit ma 400.000 francia katona követ el Algériában. Idézzük gpak Pierre Christiant, a kor francia történészét.

Rovigo tábornok utasításait követve április 6-án éjjel elindult egy különítmény Algír városából, meglepte a sátrukban alvó El Ouffia törzs tagjait és leöl- döste őket.

A gyalázatos expedícióból visszatérő francia lovasok /lándzsájuk élére tűzték a le- ' vágott fejeket, Az elrabolt nyájat eladták a dán konzulnak. A zsákmány maradványát. a szörnyű vérfürdő emlékeztetőit a Rab-Azoun kapu előtti vásáron árusították ki: levágott női kezeket, rajtuk t karpereccel, fülbevalókat, amelyekhez még húscafatok tapadtak. A tábornok legfelső- megelégedését fejezte ki a különítmény lelkes tevékenysége miatt, s a rendőrség este megparancsolta a város arab lakóinak, hogy világítsák ki bódéikat a győzelem alkalmával!“

MAUPASSANT JÓSLATA

Guy de Maupassant, a nagy francia regényíró (az egyik regényéből készült filmet, a gyarmatosító politikát ugyancsak leleplező „Bel Ami"-t nálunk is játszották) 1861-ben beutazta Algériát. Maupassant nyitott szemmel járt, látta a nyomorgó és züllött Kaszbát, a déli oázisokat tüzzel-vassal leigázó katonákat, a későbbi légiósregények hőseit, látta, hogyan fosztják meg Algéria népét földjétől, nyájától, gyakran puszta életétől. Látta, hogy Algéria népe ragaszkodik történelmi hagyományaihoz, vallásához, nyelvéhez, kultúrájához. Guy de Maupassant mindebből levonta a következtetést:

„Gyarmatosító rendszerünk miatt — ez a rendszer abból áll, hogy pusztítjuk az arabokat, szakadatlanul fosztogatjuk, könyörtelenül üldözzük őket, arra kényszerítve a lakosságot, hegy felforduljon a nyomortól — még sok felkelést kell majd átélnünk“.

Maupassant jóslata mindenben beigazolódott. Egymást követték a felkelések, míg ma már több mint 30.000 jól felszerelt és kiképzett ■szabadságharcos küzd a szabad Algéria zöld-fehér lobogója alatt, hogy befejezze a munkát, amelyet .Abd el- Kader, a költő és hadvezér kezdett.

MAKAI GYÖRGY

A francia katonák kordonokkal zárják le az algériai utcákat és megmotozzák a járókelőket, fegyvereket keresnek.

Németország „hű fiá“-t Ottó Dawidot, aki már 1930 óta náci, 1945-ben az angolok internálták, majd koszorús költő lett. Ma képviselő és azzal a törvényjavaslattal jött, hogy a háborús bűnösök és az emberség ellen elkövetett bűnök, amelyeket az Egyesült Nemzetek bírósága elé vittek, ne tekintsék érvényesnek.

Hans Thee, keletnémet- országi fői.skolai hallgató aki NATO ügynökök befolyása alatt Nyugat-Né- metországba ment, most visszatért és így nyilatkozott: „Nyugat-Német- országban a főiskolások hetek óta csak rizst és sós vizet esznek, rettenetes nyomorban küszködnek. Én itt hagytam a havi 150 márka ösztöndíjat, az Iskolámat, a jövő foglalkozásomat, szüléimét. Elárultam azt az államot, amely 10.000 márkát áldozott kiképzésemre. A NATO ügynökök csúnyán behálóztak, most azonban tudom, hogy hol a helyem. Boldog vagyok, hogy tanulmányatoat folytathatom.

Rommel, a hírhedt Hitler generális felesége az Afrikai Hadseregek Baráti Szövetségétől a következő írást kapta: „Büszkék vagyunk arra, marsallné asszony, hogy ma nemcsak a szivünket, hanem a testünket is felajánlhatjuk Önnek, mint ahogy azt egykor a férjének tétjük.“

Brentano külügyi hivatalába a legújabban Dill- mann volt NSDAP tagot választották meg államtitkár helyettessé, aki Rlbbentrop mellett dolgozott. 0 irta alá annak idején a keleti támadás parancsát.

f

leggondosabb tanulmányozásra van szükség“, és ez meg is fog történni. Az angol lapok egy része elutasítóan írt a javaslatról.

I A francia lapok a Figaro-tól a Populaire-ig ugyancsak negatl- van fogadták a szovjet javaslatot. A Liberation ezzel szemben így kommentálja ezt: „Hódlt- suk-e meg együtt a világegyetemet, vagy pedig együtt puszI tuljunk el?“ A lap rámutat: a

az a javaslata áll a világsajt érdeklődésének középpontjába] hogy tiltsák el a kozmikus téi ség katonai felhasználását é szüntessék meg az idegen terű leteken rejlő külföldi támasz pontbkat. Az amerikai külügy minisztérium nem volt hajland hivatalosan kommentálni a ja vaslatot. Kijelentette, hogy ,

Niari ébredése szorosan összefügg azzal az általános politikával, amelyet a DlVSZ folytat: biztosítani a fejlődésben elmaradt országok békéjét, függetlenségét és egyenlőségét.

*

Niari a Közép-Kongó egyik körzete. Ez az a körzet, amelyet a Kongót az óceánnal összekötő vasútvonal szel át, dúsan termő földjei, gazdag természeti kincsei vannak.

A körzet földjét a 640 kilométer hosszú KOnilou Niari, a Bouenza által táplált Lébolou, a Lali által táplált Lonessé, továbbá a Londima és a Louvakou folyók öntözik.

Természeti kincsei: réz, ólom, ón, ezüst stb.

Mezőgazdasági termékei: ma- nioca (keményítő gubó), kukorica, rizs, olajpálma, kávé stb,_

Lakossága: 140.000 lakós. Székhelye és legnagyobb községe Dolisie, a kereskedők városa, amely a Mayombe hegyek közt épült.

Niari-ban rengeteg a fiatal, írástudatlan, minden szórakozási lehetőségtől megfosztott munkanélküli, viszont az éhinségben, a faji megkülönböztetés politikájában nincs hiány. Mindez abban a korszakban, amikor a világ ifjúsági szervezetei összefognak, hogy megszüntessék a gyarmati elnyomást, s a fejlődésben elmaradt országokban is győzelemre vigyék a barátság és boldogság ügyét.

Mi is a niari fiatalok sorsa? Fegyencnek való élet, mezítláb, piszkos rongyokba öltözve járunk. Mindenütt munkanélküliség uralkodik. Bolyongunk a kongói vasútvonal mentén, Braz- zavilletöl, Francia-Nyugat-Afrika fővárosától Pointe Noire-ig a Közép-Kongó fővárosáig, abban a reményben, hogy valahol munkát találunk. Közép-Kongóban nem akad munka a fiatalok számára, vissza-visszaiérünk szülőfalunkba, hátha akad számunkra egy darabka manioca. „ínség szorongatja a niairak szivét... Tíz niari fiatal közül talán kettő kap munkát, éhbérért, pihenés nélkül dolgoznak, valóságos kényszermunka. A munkatörvényt semmibe veszik: szó sincs béremelésről, prémiumról, fizetett túlóráról, fizetett szabadságról. A munkaadók nem tűrik,

hogy a dolgozók belépjenek a

szakszervezetbe — jaj annak a fiatalnak, akiről kiderül, hogy szakszervezeti tag! Azonnal kirúgják és még a járandóságát sem kapja meg.

Sport: Akadnak-e sportpályák? A kormányzat nem nyújt

hitelt a fiataloknak, nem teszi

lehetővé, hogy azok sport (labdarúgó, atléta, úszó, kerékpáros stb.) és kulturális szervezeteket hozzanak létre. Nincs testnevelési iskola. Dolisie csak idén kapja meg első labdarúgó pályáját.

Oktatás: Sok az analfabéta, kevés az iskola. A diákoknak gyakran órákig kell gyalogot- niok, hogy eljuthassanak az iskolába. Nincii ösztöndíj, sok diák lemorzsolódik, mert képtelen előteremteni a tandíjat. A lányok ■;tiem is tanulhatnak, nincsenek lányiskolák.

A közép-kongói kollégiumban két niari fiatal tanul. A dolisiai szakmai iskolában minden tíz elemi iskolai végzettségű niari fiatal közül négy tanul tovább. Megkapják a végbizonyítványt, azután a munkanélküliek tömegét növelik ők is.

Közegészségügy: szó sincs higiéniából. A fiatalok vályogviskókban laknak, nincsenek bútorok, csak a tűzhely ad valami fényt. Pusztítanak a járványos betegségek, alig akad kórház, alig akad olyan gyógyszer, amelyet ingyen juttatnak a betegeknek.

„Hát miféle fejlődés ez? — kérdezheti az olvasó.

Niari fiataljai összefognak, hogy megteremtsék azt a független, demokratikus életet, amely mindenki számára munkát, kultúrát és sportlehetőségeket juttat. A DÍVSZ célkitűzéséinek szellemében létrehoztuk a Niari Fiatalok Általános Szövetségét. Arra törekszünk, hogy elánjuk a gyarmatosítás útját. Az emberi jogok nyilatkozata ugyanis leszögezi:

1. Minden ember szabadnak és a többivel egyenlő jogúnák születik.

2. Minden politikai társulásnak az a célja, hogy megőrizze az ember természetes és íratlan jogait. Ezek a jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság és az elnyomással való szembeszegülés joga.

3. A törvény a közakarat kifejezője: mindenki számára egyenlőnek kell lennie, akár véd, akár pedig büntet. Minthogy a törvény előtt minden államgolgár egyenlő, képességeik szerint egyformán illeti meg őket minden tisztség és állás.

4. Senkinek sem kell félnie nézetei, vallási felfogása miatt, feltéve, hogy annak kinyilvátítá- sa nem zavarja a törvény által előírt közrendet.

5. A gondolatok és vélemények szabad kifejtése minden ember egyik legértékesebb joga. Éppen ezért minden polgár szabadon beszélhet, írhat, nyomtathat, amennyiben nem él vissza ezzel a szabadsággal.

JEAN LO.MBO (Dolisie, Niari)

Egy elnyomott ország útja a szabadság felé