Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-01-01 / 1. szám
MARK TWAIN: AZ ŐRANGYAL LEVELE őrangyali Hivatal Kérvényosztály Január 22. Andrew Langlon szénkereskedő úrnak Buffalo, New York Ezennel van szerencsém értesíteni, hogy legutóbbi jótékony és áldozatkész tette az „Emberiség cselekedeteinek arany könyvé“-be külön lapra jegyeztetett fel. Legyen szabad figyelmét arra is felhívnom, hogy ez a kitüntetés nem csak rendkívüli, hanem valósággal precedens nélkül való. Ami már most a f. évi január 19-ével záródó hétre vonatkozó imádságait illeti, van szerencsém a következőkről értesíteni: 1. Az idő további hidegedésére vonatkozó kérése, mely hidegedés a szén árának további emelkedését vonja maga után. Meghallgatva. 2. A munkanélküliség növekedésére vonatkozó kérése, amelynek következtében a munkabérek további tíz százalékkal volnának csökkenthetők. Meghallgatva. 3. Kérése, hogy bűntettessék meg az az ember (vaiamint családja), aki Rochensterben konkurrens szénkiskereskedelmi vállalatot nyitott. Meghallgatva. A következő módon nyer* kiegyenlítést: diftéria — kél eset (az egyik halálos); vörheny — egy eset (szövődmény: középfülgyulladás, si- ketség). Megjegyzés. Á rochensteri szénkiskereskedő egy newyorki szénvállalat alkalmazottja: méltányosabbnak látszanék tehát munkaadóinak megbüntetéséért imádkozni. 4. Ama kérését illetően, miszerint az ördög vigye el munkáért vagy Ságok, amelyek templomban, gyülekezeti ájtatosságon, avagy otthon, a család körében hangzanak el. Áttérünk ezek részletes felsorolására: 1. Könyörgése, hogy a fentvaló vég- hetetlen jóságában küldjön meleget a szegénynek és a ruhátlannak. Megtagadva. Templomban hangzott el. Ellentmondásban áll a szív titkos óhajai közt 1. sorszám alatt szereplő könyörgéssel. Hivatalunk állandó gyakorlatának értelmében a szív titkos óhajai — egyébként azonos körülmények mellett — előbbrevalők a fennhangon elmondott imáknál. 2. Könyörgés, hogy az Or adjon jobb életkörülményeket „a munka elcsigázott fiainak, kiknek fáradhatatlan és kimerítő erőfeszítései biztosítják a szerencsésebb halandók részére az élet örömeit és kényelmeit. Éppen ezért a szerencsésebb halandókra hárul ama szent kötelesség, hogy gyengébb testvéreiket megóvják a mohóság és zsugoriság kísértéseitől“. Megtagadva. Gyülekezeti ájtatosságon hangzott el. Ellentétben áll a szív 2. számú titkos óhajával. 3. Könyörgés, az Or áldásáért mindazokra, akik az ön érdekei ellen cselekszenek, mind pedig azoknak csaladjára. Megtagadva. Gyülekezeti ájtatosságon hangzott el. Ellentmondásban áll a szív 3. számú titkos óhajával. 4. Könyörgés: „Ne add, istenem, hogy csak egyetlen lélek is elvesszen a mi szavunknak avagy cselekedetünknek okából“. Családi körben tartott. ájtatosságon hangzott el. Pontosan tizenöt perccel a szív 4. számú titkos óhaja előtt érkezett be hozzánk s ez utóbbival súlyos ellentmondásban áll. Szíveskedjék mérlegelni, me- ^vik értendő komolyan a két egyéb segítségért könyörgő s önt ezzel zaklató nagyszámú látogatóját, egyelőre nem döntöttünk s azt tüzetesebb vizsgálat tárgyává tgsszük. Ezen imádság ugyanis ellentmondásban áll egy másik, ugyanarról a napról keltezett imádsággal, amelyről az alábbiakban lesz szó. 5. Kérése egy szomszédja erőszakos halálát illetően, aki Követ dobott az ön macskájára, amidőn az illető szomszéd ablaka alatt nyávogott. Egyelőre nem döntöttünk, a kérést tüzetesebb vizsgálat tárgyává tesszük. Ezen imádság ugyanis ellentmondásban áll egy másik, ugyanarról a napról keltezett imádsággal, amelyről az alábbiakban lesz szó. 6. Kérése a tiszta haszon megnövekedését illetően. A hasznot, amely az elmúlt év decemberében 28.230 dollárra rúgott, a folyó év januárjában 45.000 dollárra óhajtaná emelni, ami „vágyai netovábbja lenne". Meghallgatva — az utóbbi megjegyzés figyelmen kívül hagyásával. 7. Jámbor óhajtása, hogy ciklon pusztítsa el az Észak-Pennsylvániai Szénbányászati Társaság valamennyi bányáját. Megjegyzés. Ciklonok, a téli szezonra való tekintettel, jelenleg nem állnak rendelkezésünkre. Az adott körülmények közt ezt az elemi csapást sikerrel helyettesíthetné egy bányalégrobbanás: amennyiben a csere ellen nincs kifogása, erről külön imádságot kéretik beadni. Ezzel befejeztük azon imádságaink felsorolását, amelyek a nálunk szokásos osztályozás szerint a szív titkos óhajainak sorába tartoznak. Bizonyos okokból, amelyek véleményünk szerint nem szorulnak bővebb részletezésre, az ebbe a csoportba tartozó imádságokat mindig elsősorban vesszük figyelembe. A fent jelzett időszakban elhangzott többi imádsága a fennhangon elmondott’ imák csoportjába tartozik. Ide sorolandók mindazon irhád6 'W- Vßdvif/1957. január 1. közül s kérjük mihamarabbi szíves értesítését. 5. Könyörgés: „Bocsáss meg, uram, istenem mindazoknak, akik megsértettek bennünket avagy családunkat avagy bárkit, aki házunkban lakozik“. Családi körben hangzott el. Nyilvánvalóan magába foglalja azt az embert is, aki kővel dobálta meg a macskát. Néhány perccel a szív 5. számú titkos óhaja előtt érkezett be. A két egymásnak ellentmondó imádság közül tehát megismétlendő az, amelynek teljesítése kívánatosabbnak látszik. Ami a 6. szám alatt felsorolt titkos szívóhajhoz fűzött megjegyzést illeti, hogy tudniillik a kívánt nyereség- emelkedés „vágyai netovábbját“ képviseli, kénytelen vagyok felhívni rá figyelmét, hogy az efajta megjegyzés, amikor huszadszor ismétlik meg, ízléstelen tréfának hat E hivatalos közléshez szeretnék a magam részéről még néhány személyes szót hozzáfűzni. Amikor egy magafajta ember követ el jócselekedetet azt mi ezerszerte magasabbra értékeljük, mintha egy igaz ember cselekszik jót. Tekintetbe vesszük az erőfeszítést is, amelybe ez a magához hasonlóknak kerül. Kitűnő hírneve itt miközöttünk arra épül, hogy önben az . áldozatkészség jóval fejlettebb, semmint azt fel lehetne tételezni. Tíz évvel ezelőtt, amikor vagvona még nem haladta meg a százezer dollárt és ön mégis két dollárt küldött készpénzben koldusszegényen elhalálozott unokaöccse özvegyének, sokan idefenn a paradicsomban egyszerűen kételkedtek e hír valódiságában, rfn'g mások feltételezték, hogy a bankjegyek hamisak voltak. Amikor a tény megerősítést nyert, a vélemény önről idefenn nagy mértékben megjavult. Egy évvel vagy kettővel ezután, amikor az özvegy második könyörgő levelére négy dollárt küldött a szegény asszonynak, e tény hitelességét már senki sem vonta kétségbe és .jó- cselekedete néhány napig közbeszéd tárgya volt idefenn. Élteit újabb két év, az özvegy újabb kérelemmel fordult önhöz kisebbik gyermeke halálának alkalmával — én ön hat dollárt küldött neki. Ezzel mégjobban öregbítette hírnevét. A paradicsomban ezt kérdezgették egymástól: „Nos, hallotta-e már, mit csinált Andrew?“ Mert addigra már mindenki családiasán „Andrew“-nak szólította önt. A következő esztendőkben önkéntes adományai állandó beszédtémául szolgáltak és szívünkben egyetlen pillanatra sem aludt ki a hála ön iránt. A mennybéli seregek teljes számmal önre függesztik tekintetüket vasárnaponként, amikor vadonatúj hintójábán a templomba hajtat, s amikor kezét az adománygyűjtő tányér fölé emeli, minden egyes alkalommal újjongó kiáltás tölti be az égi térségeket, elhatolván a poklok lángoló faláig: „Andrew megint adott tíz centet!“ Dicsősége azonban csak most hágott igazi tetőfokára. Néhány nappal ezelőtt az özvegy azt írta önnek, hogy falusi tanítónői állást kínálnak neki egy távoli vidéken, de nincs pénze utazásra. Hogy eljuthasson a kijelölt helyre, két életben maradt gyermekével, öt dollárra lenne szüksége, ön számbavette a múlt hónap tiszta nyereségét — 28.230 dollárt, hozzáadta az e havi remélt nyereséget, 45.000 dollár összegben, majd fogta tollát, csekkönyvét és — teljes tizenöt dollárról szóló csekket írt az asszony részére. Öh, bőkezűség netovábbja, legyen áldott a neve most és mindörökké! Nem ismerek senkit itt a paradicsomban, aki ne ontott volna forró könnyeket a meghatottságtól. Egymás vállát veregettük, csókkal illettük egymás orcáját örömünkben, midőn az ön dicsőségét énekeltük; és mennydörgéshez hasonló hang szólalt a sugárzó trónusról, elrendelvén, hogy cselekedetét az áldozatkészség minden eddigelé ismert példájánál magasabbra értékeljük és az aranykönyvnek külön lapjára rójuk fel, mivel önnek e jócselekedetre rászánnia magát nehezebb és keservesebb elhatározás volt, mintsem tízezer vértanúnak megválnia a földi élettől és a máglya tüzébe hágnia. Mind egyet iä ugyanazt haitoeatták: mit jelent a nemes lélek készsége, hogy feláldozza életét — vagy akár tízezer életet —* egy tizenötdoiláros ajándékhoz képest a legaljasabb legzsugoribb féregtől, amely valaha beszennyezte létével a földet! És mennyire igazuk volt (Ábrahám zokogott a reátörő érzelmek hevétől, úgy készült önt kebelébe fogadni, sőt már cédulát is akasztott ki: „Foglalt, előre fizetve“. Péter pedig, a kulcsárunk, könnyele között jelentette ki: „Csak jöjjön már az az Andrew, fáklyásmenetet rendezünk a tiszteletére“. És amikor végképp bizonyossággá vált, hogy önre a mennyei boldogság vár, soha nem hallott újjongás töltötte be a mennyei téreket. És a poklokat is. ŐRANGYAL. (Galambos körpecsét: Őrangyali Hivatal, kérvényosztály.) Csúszik a nyúl a fagyon Az újév karácsonyhoz képest úgy fest, mint egy fiatal lány egy komoly külsejű idősebb asszony mellett. Úgyszólván már szilveszterkor fülünkbe csendül kacagása és szívet pezsdítöen jókedvre derít. Régi időktől fogva mind a mai napig különböző szokásokkal ünnepelték az újévet és a szokások keretéből csak nagy ritkán léptek ki az emberek. Már, aki kilépett, az is kényszer hatása alatt. Az aztán félrevonult az ünneplő tömegtől, nem szomszédolt és nem bálozott szilveszter vagy újév napján. Kezdhetjük mindjárt a Szilveszter estével. A nyomasztóan vallásos karácsonyi ünnepek bizonyos , fokig súlyként nehezedtek a fiatalokra. A karácsony este még csak elment valahogyan, meg az István napi köszöntés is. De az a sok ünnep a munkához szokott embereket zsibbasztotta. Valami mozgalmasabb napot vártak, amikor aztán kiléphetnek a hámból. Ilyen nap a Szilveszter napja. E napon minden faluban, de talán még a legfélreesőbb majorokban is volt tánc- mulatság vagy énekes, zenés szokások felelevenítése. Déli 12 órakor a háziasszonyok — már akik tehették — nekiálltak a tollaspogácsa sütésének. A család minden tagjának szántak egy-egy pogácsát s lúdtollat tűztek a közepébe és valami megmagyarázhatatlan régi hit szerint, akinek a pogácsáján megpörkölödött a toll, az az új évben meghal. Ha. véletlenül a gazdáé pörkölődött meg, akkor halál elleni orvosságot ivott, ami vagy a kisiisti szilva esetleg törkölyőpálinkát jelentett, vagy pedig a szőlő rég kiforrott levét, amit már le is fejtettek. Attól függött kinek mihez volt kedve és lehetősége. A vacsora füstölt hússal, kolbásszal volt ízesítve és így van ez még ma is. Utána pedig megielen- tek a Szilveszter bálban, amelynek régebben inkább népmulatság jellege volt, csak a mai időkben beszélünk inkább bálról. A legény már itt lasztotta ki, ha éppen nősülni való kedve volt, hogy a farsangban melyik lány számára vásárolja meg a jegygyűrűt, Hosszú ideig tartó szerelem fejlődött ki ezen az estén, sok lány. és legény között. Valami régi hagyo mány alapján az a legény vagy leány, akinek a szívét Szilveszterkor nyílazta meg az Ámor, férjhezmegy, illetve megnősül az új évben. Azért a szilveszteri mulatság inkább a felnőttebbek szórakozása volt, a fiatal tacskókat nem engedte be a rendezőség a táncterembe. Kezdő táncos nemigen vett részt ilyenkor a mulatságban. Várjanak farsangig — mondogatták, ne foglalja el a komolyabb felnőttebbek, legények, lányok helyét egy tak- nyosorrú (16—17 éves) siheder sem, akiknek még anyatejet kell szopni, és nem nősülni. És az a legény, aki a mulatságból hazakísért egy lányt, egész biztosra vehető volt, hogy el is veszi. Ilyenkor aztán kinézett a lány anyja az ablakon az eresz alatt szórakozó fiatalokra, behívta őket, egy: két pohár borra, amit természetesen csak a legény ivott meg és egy harapás főtt kolbászra.. Nem hozza gyalá: zatba már a házat — gondolta mai ggban a leány anyja, — az a legény, aki a lányát Szilveszterkor hazakísérte. Éjfélkor kezdődik az újév, amikor kialszik a világosság és a fiatalok, ha egymás közelében vannak, kezet fognak és ha lány is van a közelben, meg is csókolják. Mégis reggel a legkisebbek kezdték az újévi köszöntést, Kopogtak, becsoszogtak az ajtón és már járta is a köszöntő vers: Újév napja ma vagyon csúszik a nyúl a fagyon azért mondom oly# nagyon, nékem valamit adjon. Hú, ez aztán igen, de jól megtanul- tótok ezt a verset, mit adjak hát tinektek — mondotta a családfő. Diót, almát, pogácsát, egy koronát vagy hurkát — volt a válasz, a gyermekek részéről. És hol, hogyan tehették adtak is az apró újévi köszöntőknek, illő járandóságot a köszöntésért. De megjelentek a muzsikusok is és a pásztorok. A muzsikusok tudták már,' hogy ki a nótaszerető a háznál, annak a nótáját kezdték muzsikálni. Utána szerényen csak a prímás fogadta el a zenéért járó díjat, legtöbbször a legénytől vagy a gazdától és majdnem földig hajolva elköszöntek, boll dog újévet kívánva. A pásztorok pel dig kitudja mióta gyűjtötték már a virgácsot, azaz suhogós somfa, vagy mogyorófa vesszőket, amivel a gazdát ajándékozták meg, hogy legyen mivel fenyíteni újévkor a gyerekeket. Az a gyerek, akit aztán ezzel a virgáccsal megsuhintottak, jól viselkedett aznap. Még régebben az is szokásban volt, hogy a legöregebb pásztor kilenc falut járt össze újévkor. Kilenc faluból hol zott vizet, egy jókora edényben és ebből itatta meg az állatokat. Azt hitte, hogy akkor semmiféle betegség és vész nem fog az állatokon. Reggel, amint a gazdasszony etette a tyúkokat, egész kis területre szórta ki a kukoricát, mert ha a tyúkok egy rakáson esznek, akkor sokat tojnak, és nem tojnak el a- szomszédban. Reggel előbb édes ételt készített á családnak, hogy édes legyen az új esztendő. A szobát nem söprögették ki, nehogy a szeméttel együtt kisöl pörjék a pénzt is, vagyis a hit szerint ha újévkor söprögetnek, kevesebb pénz áll a házhoz. A derékfájás nagyi anya meggyúratta hátát a kis unokái jával, közbe magában mondogatta á varázsigét: Halj meg, halj meg fájdalom \ őrölj, őrölj hátamon. És kitudja? Lehet, hogy egész évi ben nem fájt a^derekal Az újévi ólomontés eredményéből is látni vélték a jövendőt. Ha galamb alakúra sikerült, az ólomöntés, akko/r valaki férjhezmegy, megnősül, vagyis elszáll a háztól, ha koszorú alakúra sikerül, akkor halálozás áll be, ha kard jön ki, akkor a sorozás sorban lévő legény megfelel a katonai kövei telményeknek. Így volt régen Szilveszterkor és fái gyos vidám újév napján és nagyjából így van még ma is. Ezek a szokások töhbé-kevésbé élnek, habár változnak, alakulnak a mai körülményekhez, de mégis élnek, mert a nép szokása talán magát a népet jelenti. BAGOTA ISTVÁN Ugyanúgy mint nálunk, a Német Demokratikus Berlinben is bevezették az önkiszulgáló rendszert az élelmiszer üzletekben. Képünk Berlin egy ilyen üzletét > ábrázolja. Nyekraszov: £g.y anyához Szíve szorongó fájdalomba dermedt, Míg körötte- csicsergő fészekalja- Virgoncan játszik három kicsi gyerek. Töprengve áll és ezt rebegi ajka: „Szegénykéim miért is szültelek. Hiszen, ha szívetek tisztán marad. . a sorsotok csak szenvedés lehet!“ Ne felhozd bánatoddal, ó anya, Vidám kedvük s ne fullaszd, könnybe, gyászba, De vésd eszükbe jókor és vigyázva: Jön egy oly korszak — hős évek sora —. Mikor dicső lesz és nem szomorú A homlokon — a töviskoszorú.