Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-02-26 / 9. szám

Isnipt Szuez

Az elmúlt Héten az ENSZ tanácsa előtt «ilyan problémák merültek fel, amelyek a közel- keleti kérdéseket 'érintik. Ciprus kérdésén kívül elsősorban ezzel a három szóval jelöljük meg a főbb pontokat: Egyiptom— Izrael—Szuez.

Elsősorban Izrael nem hajlandó kiüríteni az eddig megszállva tartott Egyiptomi területet. Sefinmiképpen sem akar lemondani Gaza területéről. Az ENSZ-ben felmerült a kérdés: vajon fflihsz fogjanak, ha Izrael továbbra se' hajlandó teljesíteni az ENSZ határozatát? Gazdasági szankciókat léptessenek életbe Izraellel szemben. — Az Egyesült Allamrtk nem akarnak ilyen lépéshez folyamodni. Szövetségesei Anglia', és Francia- országgal szembem túlságosan exponálná magát az arab álla mokért. Vagy talán hallgasson? Azzal „kockára tenrié Eisenhower és Dulles új atrab politikáját" — írja a Nette Züricher Zeitung és ezalatt >a „dicső“ Eisenhower doktrínát gondolja. Nehéz két urat szolgálni.

A nemzetközi fórum előtt most „újabb“ vitás kérdés merül fel: Szuez.

A szuezi-csatorna ^ ugyanis rövidesen újból hajózható lesz és a világ előtt ugyanaz a probléma előtt áll, mint az Egyiptom ellen indított angol-francia- izraeli támadás előtt.. Egyes készenlétben álló ravasz angol politikusok azt ajánlják, hogy a hajózási illetékek felét Egyiptom, a másik felét pedig a nemzetközi Bank számlájára tegyék le. Hogy ezzel a számlával mi történjék, erre vonatkozólag később történne intézkedés.

Ezekhez a kísérletekhez az a hozzászólásunk, hogy a Szuezi csatorna egyiptomi területen fekszik és a csatorna áthajó- zása, a fenntartására és az illetékek megszabására vonatkozólag senki másnak nem áll módjában rendelkezni. Érdekes, hogy egyes politikusok még nem jöttek rá arra, hogyha

Egyiptomot nem tudták fegyveres erővel meghódítani, akkor diplomáciai, vagy politikai nyomással aligha sikerül.

Amint látjuk, a Szuezi-csator-> na szabályrendeleteire vonatkozólag hosszas és kitartó tárgyalások küszöbén állunk.

Közelebb hozta az ENSZ döntése az algíri kérdés megoldását?

Mindazok ellenére, hogy az ENSZ már a múlt hét előtt befejezte az algíri kérdés tárgyalását, a világsajtó e napokban újból visszatért hozzá. Alig fejeződött be az ENSZ-ben az egyik ütközet — írja a francia Le Monde, máris megkezdődött a másik ütközet és a szavazás magyarázata.

— „A szavazás elismeri az ENSZ kompetenciáját“ — jelentette ki Szíria küldötte.

— Semmi esetre se — felelte Nagy-Britannia képviselője.

— Az arabok kapituláltak — jelenti ki a francia kormány tagja.

— Nem létezik győztes és vesztes — jelenti ki Uruttia, Kolumbia képviselője.

Mit jelentenek ezek az eltérő nézetek és mit jelent a francia burzsoá sajtó látszólagos nyugalma?

Minden esetre elöreboc'sájtjuk • az ENSZ közgyűlése elfogadta az Algírra vonatkozó határozatot, hogy „az együttműködés szellemében békés, igazságos és demokratikus megoldásra találnak, egyetértésben az Egyesült Államok _ chartájával.“ És ezt a határozatot a 14 napos viharos viták ellenére egyhangúlag elfogadták.

Igaz, nem fogadták el azt az arab és ázsiai államok azon határozati javaslatát, amely kimondottan elismerte volna az algíri nép önrendelkezési jogát. Nem fogadták el azonban Franciaország azon javaslatát sem,

A mutatkozó egyhangúlag nem jelenti azt, hogy az ENSZ beismerte volna, hogy nem kompetens — csak nem nyilFranciaországhan egyre hangosabban tiltakoznak az ellen, hogy H. Speidel nád generálist nevezték ki a NATO fegyveres erők főparancsnokává Közép-Európában

A Párizs melletti Ville.luif volt fogolytábor küldöttsége február 17-én a második világháborúban elesett hősök emlékművénél Összejöttek és tiltakoztak Speidel ellen.

vánította véleményét, jelentette ki A. Francois-Poncet, a bonni volt francia naqykövet.

Valóban lehet, hogy ezt így kell értelmezni. Két évvel ezelőtt az ENSZ-ben nem lehetett volna elérni, hogy az algfr kérdést tárgyalják. Egy évvel ezelőtt eov szavazat többségével lehetett a kérdést megtárgyalni. Ma már elérték az egyhangúságot.

— Az akadályokat eltávolították — az út szabad! — ig” magyarázza a francia jobboldali Le M >-de.

Joggal feltehetjük a kérdéit: milyen útra gondol az említ'1« lap. Az algíri nép szabad életéhez vezető utat? Ha igen, akkor helyeseljük. Vagy talán továb"’ „pacifikáciőra“ gondol, mint ahogy a francia gyarr a- tosítők az algíri terrort nevezik?

A közös piac

kinek

hoz

hasznot és

ki

fog

ráfizetni ?

Már 21 hó lap óta tart hat nyugateurópai állam, Francia- ország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és a benelux államok közötti tárgyalások az euratomröl és a közös piacról. Az elrnu napokban sor került az emltte«

országok külügyminisztereinek nyolcadik ülésére, hogy végérvényesen megf -gyalják a két javaslatot. Amint a párizsi hírek jelentik, valóban az utolsó ülés volt: a vitás kérdésekben niszterek végérvényesen meg- éhapodtak.

Vajon a közös piac mit hói magával? A nyugat-európai és különösen a nyugatnémet monopóliumok számára bizonyára sokat. A-vámgátak eltörlésétől nagyobb hasznot remélnék és a világ többi részével szemb"*' ünv vélik, versenyképesebbek lesznek, Azt várják, hogy egyesítik az atomkutatás érdekéb'm az anyagi eszközöket.

Minden botnak azonban két vége van Elsősorban a közös piac Európát még • jobban felaprózza és másodsorban a nyugat-német n-voopólíumok hasznát jelenti. Érdekes gondolatot fejez ki ezzel kapcsolatban az angol Daily Express: „Nyuflat- Németország a közös piac segítségével igyekszik uralni Európát. A németek el vannak ettől ragadtatva. Ha már két ízben fegyveres erővel nem tudták bevenni Európát, megragadják az alkalmat, hogv kereskedelmi túlsúlyukkal uralják".

És így a közös piac az eura- tóm, amely Nvu t egyes körei számára ■■'h'an e1ő«vö*'-k és csábPOijk ígérkct'k, a holnap átkát jelentheti

Berlinből jelentik

imiimiitiiiiiiiiimimimimiiii

A DÍVSZ Végrehajtó Bizottsága pénteken Berlinben sajtóértekezletet tartott, amelyen értesítette az újságírókat -ülésükről, amely szintén Berlin ben történt, február 18-től 21-ig. Az ülésen harmincöt ország képviselője vett rész.t, köztük a CS1SZ KB küldöttsége Miroslav Vecker vezetésével.

Mivel foglalkozott a Végrehajtó Bizottság ?

Napirenden voltak a DÍVSZ IV kongresszusának és VI. VIT-nek előkészítési kérdései.

Elsősorban a bizottság számos javaslatot tárgyalt meg, a DÍVSZ munkájával kapcsolatban, hogy a világszervezet tevékenysége még jobban megfeleljen a haladó ifjúsági mozgalom érdekeinek. Elhatározták, hogy a DÍVSZ IV. kongresszusát 1957. augusztus 22—26-ig tartják meg.

Mit fog a kongresszus megtárgyalni?

A Végrehajtó Bizottság javaslatot terjeszt be, hogy a kongresszus tárgyalja meg:

9 a világ ifjúságának kérdését a mai időkben és a DÍVSZ feladatait;

9 a DÍVSZ új alapszabályzatát:

9 a vezetöszervek. választását,

A vita. összegezése

A vita folyamán a Végrehajtó Bizottság a következő megállapításra jutott:

9 az ifjúság legfőbb feladata a béke védelme.

9 A katonai blokkok, az erőpolitika létezése, Nyugat-Né- metország újraf el fegyverzése és a nácik fontos funkciókba való kinevezése veszélyeztetik az emberiséget egy új világkonfliktussal.

9 A gyarmatosítás elleni harcnak jelentős értelme van.

9 A DÍVSZ minden nemzeti és nemzetközi ifjúsági szervezet mellett van, kölcsönös megállapodások alapján.

A DÍVSZ Végrehajtó Bizottsága határozatot adott ki az európai béke és barátságot illetően, továbbá a kameruni, az algiri, a közép-keleti, ciprusi és dél-afrikai helyzethez

A Szovjetunió legnagyobb múzeumában

A Szovjetunió városainak legszebbike, amely szerintem még Moszkvát is felülmúlja, az Leningrad. Egyforma magasságú, rendezett épületeivel, széles utcáival, számtalan építészeti műemlékeivt 1 mindjárt az első pillanatban felejthetetlen hatással van a? idegenre. Egy árnyalattal talán még az emberek is elő- zékenyebbek, mint Moszkvában. Aki Leningradot meglátogatja és meg akar ismerkedni történelmi emlékeivel, annak az Aurórán kívül meg kell néznie a világhírű cári rezidenciát Pet- rovdvorecben, Puskinban és nem utolsósorban betekinteni az Ermitázsba, a Szovjetunió egyik legnagyobb és gyűjteményeiben leggazdagabb múzeumába. Körülbelül kétmillió exponát (kép, bútor, tárgyak, leletek, stb.) van a múzeum több mint ezer termében, ahová évente másfélmillió látogató jön megcsodálni az ó- közép- és újkor szobrászainak, kézmü* veseinek, festőinek, építészeinek remekműveit. Az ország első művészeti gyűjteményének gonddal óvott kincsei történelmi fejlődé* szempontjából vannak az •gyes termekben elhelyezve.

Egy szép nyári vasárnap délután indultam el anyámmal a Téli Palota felé, melynek csarnokaiban van a múzeum. Lefényképeztem ezt a szépségében egyedülálló épületsorozatot, melynek minden tömbjéhez híres orosz és külföldi építészek neve fűződik. A Téli Palotát, melyet nyolc év alatt építettek fel, Rasztrelli, olasz származású építész tervezte. Eredetileg a cári család rezidenciája volt, később 1767-ben Valién Delamot építész a kis Ermitázs épületét építette hozzá. Az új Ermitézst egy évszázaddal később fejezték he Jefimov, Sztasszóv és Klence nagynevű orosz építészek. A , főbejárat óriási oszlopait és a szobrokat ka- réllai aprószemü fehér gránitból faragta remekműbe Tyerebenyév szobrász. S a csaknem két évszázadon keresztül épült és állandóan tökéletesített épületsorozat csodás oszlopa homlokzatával, boltíves ablakaival a Néva partjáról ma is úgy néz a folyó tükrébe, mint amikor pompában ragyogva a cári család rezidenciája volt, ahol a felsőbb osztály fényes bálokat, estélyeket rendezett. Az „ermitázs“ szó régen a külvilágtól való elkülönülést jelentett, a palota erre kijelölt termeiben, ahol a cári család emlék- gyűjteményeit tartotta. A sok műemléket rejtő múzeum a cári időszakban csak a haladó, demokratikus érzelmi társadalom nyomására nyílt meg a széleskörű nyilvánosság számára. Ma az egész palota a kiállítás céljait szolgálja, állandóan nyitva áll.

Színpompás előjátékul, hófehér márványból barokk stílusban díszített lépcsőház üdvözöl, mely szinte elkáp- rázza a szemet sok szobrával, aranyozott domborműveivel. oszlopaival, falfestményeivel. De a két oldalt felvezető főlépcsőház a kezdete annak a felejthetetlen látványnak. mely innen a látogató számára nyílik. Egy hét is kellene ahhoz, hoqy az ember gondosan megnézze mindezt, mert hiszen csak a szobák, termek hossza összesen huszonöt kilométer, A nyugateurópaí kultúrának, művészetnek 120, a keleti népek művészetének 12, az orosznak 32, az ókornak 21, a szkiffek történetének 3 termet szenteltek. így sorolhatnom tovább az összes 1.000 termet, az egész nagy komplexet alkotó múzeumot, melynek összes termeiben vezetők serege kíséri a látogatókat és mutogatja a múzeum legértékesebb és legnagyobb benyomást keltő gyűjteményét. Mi egv csoporthoz sem szepödtühk hozzá, hanem reggé! elindulva a múzeum labirintusait képező csodás termeiben estig jártunk, nézegettük « szebbnél szebb múzeumi tárgyakat.

Almélkodva csodáltuk meg a gyűjtemény egyes milliókat érő darabjait, világhírű mesterek képeit, szobrokat, kéziművesek munkáját, mely szinte elkápráztató mai pompájában, Az „Ermitázs“ terem ezer csiszolt kristály- üvegből készült csillárjairól gyönyörű képet alkotó mo- zaikpodlójáról, a falain levő dombormüveiröl, mennyezet festményeiről, márvényosz- lopairól, gránitkőből faragott vtzfontánjairől, külön cikket lehetne Írni. A terem mai formáját a XIX. század közepén alkotta A. J. Stacken- sneider építész, kinek nevéhez az olasz terem belső ki dolgozása is fűződik. Ez a

„régi Ermitázs" legnagyobb és legpompásabb terme. Ajtajai aranyozott bronzzal vannak kiverve, parkettje többféle fából, falait sokszínű mozaik és dombormű díszíti. A díszes remekműbe már- ványoszlopok szomszédságában az olasz szobrászat XVI. századbeli müvei és Leonard! de Vinci híres festő képéi láthatók. Arany pompában fénylő díszletek megszámlálhatatlan mennyisége tárul szemünk elé. ahogy az egymásután következő permeket járjuk. Hacsak a díszleteknél maradnánk, változatosságuk már Önmagában is. gyönyörködtető. A „kis trónterem“ bársonyos, ezüsttel vert fala, ezüst csillárjai, az egykori cárok pazarlását, fényűzését bizonyítja, A színes márványból faragott díszletek, vagy a Malachiti-terem uráli malachiti márványból készült tárgyai, díszletei, a koli- vanszky, péterhoffi, jekatye- rínburgi gránitcsiszológyárak kézművesmestereinek keze

alól kerültek ki. Egy „kis váza“ előtt álltunk meg (19 tonnát nyom 5 x 3.25 méter az összterülete), mely Mel- nylkov építész rajza szerint készült a kolivanszki gránit- csiszológvárban. A 2.5 méter magas, ritka szép revnyens'- ki jázpiszból faragott váza, hatalmas alapon áll és csillogó felületével elkápráztatja a szemlélőt. A „Geörqij“, vagyis a nagy trónt&'em tisztán olasz márvánnyal és aranyozott bronzzal van díszítve. A teremben van a Szovjetunió 27 négyzetméter nagyságú térképe, a múzeum gyűjteményeinek egyik legvonzóbb látnivalója, 45 ezer darab féldrágakőből és színes márványbői jelölte meg a Szovjetunió begyeit, folvóit, városait, készítője, aki igazán mesteri munkát végzett. Moszkvát például egy nagy rubtnkő ábrázolja a térképen. A terem parkettja tizenhatféle nemes fából készült. (Folytatjuk)

Szombat llllini — vasárnap

1957 február 23—24-én tartották meg Bratislavá- ban a Pihenés és Kultúra Parkjában a Nők Szlovákiai Konferenciáját, amelyen Szlovákia járásainak képviseletében 400 küldött vett részt.

Már maga az a tény, hogy Szlovákia asszonyai ilyen jelentőségteljes konferencián találkoznak, amelyen kifejtik álláspontjukat, életük és államunk legfontosabb kérdéseihez, világosan bizonyltja azt a fejlődést, amelyen asszonyaink átmentek. A nők aktív alkotó viszonya rendszerünkhöz azon tényben is mutatkozik, hogy csupán az első ötéves terv végéig 441 nő kapott kitüntetést az ipar és a mezőgazdaság terén, 318 női kollektíva részesült a legnagyobb állami kitüntetésben, Kiváló munkát végeznek a nők tudományos és kultúréletünk minden szakaszán és az olyan hivatásokban is, ahol a múltban csak férfiak dolgoztak.

Csehszlovákia azok közé az államok közé tartozik, amelyben a nők foglalkoztatottságának az aránya a legnagyobb. Mindazt, ami megváltoztatta a nők életét nem lehet csak a gyárak számával, vagy a dolgozó nők számával lemérni, mert mindez csak a külső formája annak az átalakulásnak, amely a nők élete mélységeibe hatol és megváltoztatja a nő helyzetét és emberi kapcsolatait.

A konferencián elhangzott felszólalások azt bizonyítják, hogy az asszonyok mélyen megértették munkánk összefüggését a világbéke megvédésével és a nemzetközi munkásosztály érdekeinek egységével és a jövőben még fokozzák harcukat a szocializmusért és a békéért.

* * *

Jl/Tegérkézett Bratisial'-‘- Válla (k Állami Fa- luszínház magyar művészegyüttese. Egy hónapot töltöttek a komáromi, őgyallai és érsekújvári járásokban, ahol kilencszer adták elő Moliere Képzelt beteg-ét, tízszer Karinthy Ferenc Ezer év című mai tárává drámáját és a délutáni előadások nézőinek Benedek András Csudaknrikás zenés névímeseiátékát.

Mindenhol örömmel fogadtak a Faluszínház előadásait, s a Faluszínház equűttese mindenhol örömmel játszott.

Huber László az együttes eauik legidősebb tagja boldogan mondja el a komáromi járásban szerzett élményeit. Állítja, hogy az Ezer év olyan sikernek örvend, mint egyetlen darab sem a jelenlegi műsorból.

Örömmel fogadjuk ézt a tényt és örülünk annak, hogy egy mai témájú darabnak ilyen siket e van, hiszen ez a legjobb bizonyíték arra, hoqy minden irodalmi mii, amely emberi sorsokat a valóságot ábrázolja művészi formában, közel áll a mai emberhez: utat mutat, eszméket ad neki.

Palotás Gabriella az Ezer év Bencsikncnije kéri azokat a kedves nézőket, Komáromórsújfalu- ból, akik almát szoktak rágni a színházi előadás legdrámaibb jelenetei alatt, próbálják ezt áttenni más időre, mert kizökkenti a szereplőket a színpadi munkáinkból és nem tudják a közönségnek azt nyújtani, amit nyújthatnának.

Lengyel Ferenc, az együttes vezetője elárulja a közönségnek, hogy vgy egész estét betöltő észt- rádmüsort. és májusban Schiller: Ármány és szerelem című tragédiáját készíti bemutatásra.

K. L.