Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-02-19 / 8. szám

..

............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................íiHiimiimiimiimimmimiiiiiiiiiiimsimiiisiimmiiimiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiimimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiT

A szerelem | strófáiból I

Az alábbiakban új = műfordítót mutatunk = be, Kulcsár Tibort = Legszívesebben Szte- = fan Scsipacsev szerel- E mes verseit fordítja E Kulcsár, — ha ugyan E fordításai még mindig E nem kifogásolhatatla- = nők — komoly Ígéret = a csehszlovákiai ma- = gyár irodalomban.

A tengernél |

Tudom, hogy harcolnak a

sziklákkal E

a zajló hahók a tengeren.

Itt találkoztam én egy E

kislánnyal. =

— De szép itt! — ezt mondtam ~

csendesen. E

Ott aztán vele sokáig álltam. E És újra eljött alkonyaikor. = A vizen egy csónok ringott — lágyan, =

s három evező várt a parton. E

Könnyed, víg volt a társalgás, = beszéd, S

a szép szavakat nem kerestem. E Tengerben ázott kis barna kezét ~ csókoltam lágyan, szerelmesen. E Es ma — nincs kedvesebb,

, drágább nála. E

Érte dobog mindig a szívem. = Am igaz, hogy apad a tengerek E ' árja, =

— a szerelem* is múlna? — E

nem hiszem. —

Scsipacsev * * *

Itt vagy. Minden pillanat oly = drága, E

s évekig leszünk együtt, tudom. — S talán, mikor egyikünk se E várja, E

búcsúznunk kell majd valamikor. =

Másnak fénylik majd ott fenn E az égen rr

a sok csillag csendesen tovább. E Kedves, e zord világmindenség- =

ben E

hol találom a lábad nyomát? = r / t :

Útban az Állami i Birtok felé

Egy jalevél se rezzen.

Feketék az egek.

Az úton szótlan, csendben —

két utas lépeget. E

Ballagtak — egyik se szólt — E árkon át, bokron át.

Az ifjú tanító volt, E

nem ismerte a lányt. —

Pálcáját suhogtatta ) E

s eképp elmélkedett: =

Ej, de csinos kis barna, E

de szép szeme lehet! =

Egymásra néztek aztán, E

s szó szavat követett. E

Ott fenn, az egek alján E

gyűltek a jellegek, s a zápor pár perc múlva E

ömlött, csak úgy szakadt. E

Leültek összebújva j=

= egy lombos fa alatt. , E

E A férfiú kebelén =

E elmerengett a lány ...

E Tűz parázslóit a szemén,

E csók égett ajakán.

= Egy traktor tér az útra E s a sofőr felkacag: E

E ők ketten összebújva — E

S s már régen süt a nap! E

Mutassuk meg ifjúságunk erkölcsi arculatát!

TOLVAJ BERTALAN a királyhejmeci 11 éves iskola igazgatója

Abban a reménybn szólok a vitához, hogy ha egyszer vége lesz — mert bizonyára vége lesz,; nem úgy mint az irodaimi vitának — a szerkesztőség gondoskodni fog a lezárásáról, a vita tanulságainak a levonásáról, s kimondja a legfontosabb következtetéseket.

A megindított vita ugyan jellegénél fogva inkább pedagógiai lapba való, mert az okok, amelyek a csavargást s a hozzászólások során felvetett egyéb ifjúkori visszásságokat kiváltják, nem elsősorban az ifjúságban rejlenek, hanem a családban és a nevelési intézményekben, ezekhez viszont — főként a szülőkhöz — az Oj Ifjúság nem igen jut el s így a vita nem érheti el teljesen a kívánt célt. Hasznosnak ígérkezik méais, mert a vita során feltárul ifjúságunk erkölcsi arculata, miközben az ifjú olvasók magukra vagy barátaikra ismernek, a feltárt vaióság elgondolkodtatja őket, fölébreszti jóérzésüket, s már ez is nevelő hatású.

A csavargó, züllött ifjak problémája nem újkeletű, s nem is a mi társadalmi rendszerünk terméke. A csavargás a kapitalizmus velejárója, ránk csupán örökül maradt, de ettől az örökségtől még nem sikerült megszabadulnunk. Mécs László a Horthy- rendszer tetőfokán így kiáltott fel:

„Szétkürtölöm most minden égi tájra, hogy vannak ifjú züllött emberek, kikből nem lesz se szent, se honfi hős! S e fiúkért valaki felelős!“

Az okok azonban, amelyek a csavargó, züllött életet kiváltották akkor, s előidézik ma, merőben különbözők. Ott elsősorban gazdasági okokra vezethető vissza, éppen ezért nem is oldható

meg annak a gazdasági rendszernek a keretében. Nálunk viszont ez mindenekelőtt nevelési kérdés, éppen ezért meg kell oldanunk.

A csavargó a hibás nevelési eljárások eredménye. Benne már kialakulva, mintegy készen találjuk azokat a negatív jellemvonásokat, amelyekről a Hozzászólók eddig írtak. Gyökerei azonban, vagyis azok a nemkívánatos tula jdonságok, amelyekből a csavargótípus, a züllött ifjú, vagy a „mit törődöm a hazával“-típus kialakul, ott találhatók nem egy tanulóban az iskola padjai között. Ez az a pedagógiai gyom, amely ha leburjánzik, legalább annyira kárára van a társadalomnak, mint a búzának az ászát. Tanulóink egy részének jellemében nagy az űr, a pozitív fellemvonások nem kapcsolódnak berSiük egymáshoz elég szilárdan, s így gyakran meglepetést szereznek nekünk a 14—17 évesek egyaránt.

Melyek ezek a kirívó és nyugtalanító tünetek?

Tanítványaink egy része — itt most elsősorban a 15—Í7 évesekre gondolok — még mindig nem tudja, mi a szép, nemes és jó. Hiányzik belőle az a tudat, hogy diákéveit, s később egész életét ezeknek az eszméknek a szolgálatába kell állítania.

Az elmúlt iskolai év első negyedévi osztályozó értekezletén igazgatói megrovásban részesült egyik tizennegyedi- kes tanuló, mivel tanáraival szemben szemtelenül, pökhendi módon viselkedett, s bár CSISZ-vezetőségi tag volt, gyakran éppen a csínytevőknek állt a védelmére. A megrováskor a tanuló szavát adta, hogy ezentúl minden jó, nemes és szép ügyben bizalommal támaszkodhatunk rá. Elhittem neki. Két nap múlva a diákotthon lakószobájában

— hogy egyebet ne is említsek — ő fújta legjobban a füstöt, mutatva a fiatalabbaknak, hogyan kell titokban cigarettázni. Csalódtam benne.

Ez a fiú gátlás és szemrebbenés nélkül hazudott. Egyik percben lelkendezve köszönte, hogy „rámutattam hibáira“ (a szólamot tőlünk tanulta!), a másikban, mintha az ígérete mitsem kötné, már főkolompos volt mindenben, ami az iskolai életben tiltott. Egész akkori magatartása arról tanúskodott, hogy ebből a fiúból hiányzik a bűntudat. Nincsenek szilárd erkölcsi normái: nem érzi, nem tudja, hogy az ilyen magatartás nem emberhez méltó, hogy ez gerinctelenség, a jellem szilárdságának a hiánya. Nincs szégyenérzete: másnap, mintha semmi sem történt volna, kajánul a szemembe vigyorog, alázatos és dacos, képmutató és meghunyászkodó egyszerre, de szájhős, ha elégedetlenséget kell szítani a diákok között, s első a nevelők rágalmazásában. És teszi ezt minden lelkiismeretfurdalás nélkül, nem törődve azzal, hogy egészségesebben gondolkodó tanulótársainak mi a véleménye róla, de még arra sem hederít, hogy tanárainak tetszik-e ez vagy sem, az meg esze ágában sincs, hogy az iskolának vagy a társadalomnak ezzel a magatartással hasznára van-e vagy kárára.

De ki a felelős ezért a gyerekért?

Fényt derít rá az anya, akit behívattam, hogy mindezt tudomására hozzam, s hogy a továbbiakban egységes elvek szerint hassunk a fiúra. Az anya nem hiszi, hogy „az ő fia" ilyen, hisz „mindig illedelmes, jó viseletű fiú volt“. Gyermekével szemben elfogult. (Általában a kifogásolható magatartású vagy gyengébb előmenetelő tanulók szülei rendszerint nem

4’ Több olvasónk, köztük Werner % János is dr. M. Milán: „Hogyan V, 4 segíthetjük elő a kisgyermek- q nél a motorikus fejlődést“ című & 4 cikkére hivatkozva néhány prob- ® o lémát érintő kérdéssel fordult §1 4 a szerkesztőséghez. Kérésünkre ® c dr. M. Milán következő szá- & § Ólunkban válaszol a feltett kér- í % désekre. fi

a nevelőnek, hanem a gyereknek adnak igazat.

Ez az egyik fő ok. A szülő az egyik felelős. Ismert ez minden pedagógus előtt. Maga Haraszti Gyula ezt egyenesen a csavargás egyik okának tartja;

A másik fő ok az iskolában keresendő, az .iskolai jellemformálás fogyatékosságában. Az iskola a másik felelős. A közösségi nevelés jelszava alatt a pedagógusok figyelmét gyakran elkerüli az egyén, így a tanulók egyéni jellegzetességeit, sajátosságait, a másik tanulótól eltérő tulajdonságait szem elől tévesztik. így születnek aztán a sablonemberek, vagy a közönyemberek, akik közül nem egy kellő megértés és pedagógiai türelem hiányában, esetleg méltánytalan bánásmód folytán már az iskolában, vagy az életbe kikerülve félresiklik.

Nem boncolgatom tovább ezt a kérdést, mert ez már átlépi az, ifjúsági lap kereteit. Csupán még néhány más okot szeretnék felsorolni, amelyek az előbb említett kettőn kívül szintén részese a túlnyomóan negatív jellem- vonású fiatalok, köztük a csavargó és züllött típusok kialakulásának.

Ezek közé tartozik a kultúrottho- nok, művelődési intézmények hiányos tevékenysége; a vonzó életideálokat nyújtó, lebilincselő, anyagilag könnyen hozzáférhető ifjúsági regények hiánya; filmjeink nagyrészének unalmassága; a CSISZ formális, az ifjúság érdeklődési körétől, romantikus hajlamaitól sokszor eléggé távol álló munkamódszere, az egész ifjúságra gyakorolt befolyásának csekély, volta; a gyermek- és ifjúsági sajtó még mindig elég szűk hatóterülete; a felnőttek egy részének rossz példája (kártyázás, ívás, duhajkodás); s nem utolsó sorban a szocialista erkölcs több kérdésének tisztázatlansága. (Ezzel tudósaink mindmáig adósak! A valláserkölcsi normák helyett ugyanis szilárd és világos szocialista-erkölcsi normákat még mindig nem állítunk tanulóink elé.)

A felsorolt okok közül egyikre-má- sikra még e lap hasábjain a vita folyamán visszatérek, s megpróbálok választ adni arra is, miben látom kiküszöbölésük módját.

Ennyivel akartam egyelőre a nevelésről folyó vitához hozzájárulni.

Véleményem szerint a további vita céljául azt kellene kitűzni, hogy megmutassa ifjúságunk erkölcsi arculatát, minden kendőzés nélkül feltárja pozitív és negatív jellemvonásait, ugyanakkor — főként a vitazáró cikk — útmutatást is adjon az ifjúság között dolgozóknak, de magának a lapot olvasó ifjúságnak is arra, hogyan válhat belőle korunk nagyszerű célkitűzéseihez méltó ifjúság.

oioioiaioiaioioioioioioioioioioioioioioroicfioioioioioioioioioioioio

! . »!Vd

isi, Dódra menti szerelmi babonák

A jövő és múló századok pirkadásai és naplementei örök árnyékba vetették az utolsó táltos dalának végső foszlányait is. Mi sem maradt a hajdani pogány világból. — Homály, néhány adat és történelem. Az is csak ennyi: Koppány, Ajtony, Vazul, Vatta, úgy 1000 körül... És utána: kereszt és szenteltvíz, és máglya, máglya, máglya ... Erőszak és halál.

Csupán a lelkek mélyén, nagy-nagy tagadásként, maradt meg az ősi hit, a kuruzsló egyszerű és mégis dicsőséges szava, mint kagylóban ä végtelen tenger örökös zúgása.

S ez ősi hit emléke, a hajdani moraj, évszázadokon keresztül, erejéhez mérten, hol erősebben, hol halványabban, bajában és örömében, a tatárjáráskor és Mátyás korában, min- dig-mindig megnyugvást adott e népnek.

E cikkemben szűkebb hazám, a Bódva-mente népének néhány ősi, pogány elemekkel teli, ma már alig- alig kultivált szerelmi babonájáról szeretnék egyet-mást elmondani.

A legtöbb szerelmi babona itt is akrácsak más vidékeken a férjhezme- nés, illetve nősülés idejére, a jövendőbeli szépségének, jóságának és gazdagságának megjósolására, a vonakodó legény megnyerésére, no és persze a jövendőbeli anyós természetére vonatkozott.

úgyszólván az egész Bódva mentén még nem is olyan régen ismert volt az a szokás, hogy a valamiért haragos, a lányos házat kerülő legényt hogyan lehet volt kedveséhez visszacsalogatni. Az eladó lánynak valamilyen úton-módon elkellett , lopnia a legény kapcájából egy darabkát. Persze erről senkinek sem szabad volt tudnia. Miután birtokában volt e kincs, megvárta a naplementét, vett egy új, senki által nem használt csuprot, s ebben a lopott kapcát, „gyere kedves szeretlek“ könyörgés közepette addig főzte, míg a várvavárt legény megjelent. Megjelent-e? A babona szerint: minden bizonnyá’!

Helyenként még ma is ismeretes a legényhívásnak egy másik formája. Bár az elsőben a leány nagyobb tett- legbeli feladat elé van állítva, mind a kettőben ugyanazon a pogány motívummal találkozunk, — a kuruzslás- sal. A keresztény vallás bármilyen nyomát — eltérően számos kevert elemekből összetákolt babonáktól — mind a kettő teljesen nélkülözi.

E második legényhívó babona a következő volt. Á már nagyon férjhez- kívánkozó lány kiment a legközelebbi erdőbe és leszakította azt a nyírfaágat, amelyiket a lemenő nap utolsó sugara ért. Ezt hazavitte, bedugta a gyolcsfehérre mosott párnája alá, mondván: „ágacska könyörülj meg rajtam, küldj nekem vőlegényt, különben halálom órájáig velem együtt hervadsz!“

Akárcsak az első szokásnál, itt is magának a kuruzslásnak a szövege helyenként változik.

Számos szerelmi babona az esküvő különböző aktusából meríti tárgyát. Az asszonyok babonáinak központjában az ifjú férj igazi szerelme és majdani hűségessége áll. Erről a más vidéken is ismert, a bődvamenti falucskákban még ma is kultivált rostaforgatással győződnek meg. A rostát1 kizárólag a falu legidősebb asszonya pergetheti a leányzó volt szeretőjének (vagy haragosának) házatájékáról ellopott tőkén. A pergetett rosta erre, vagy arra dőléssel áilítja, vagy tagadja a rostának feltett kérdést.

Később a gyermek lép előtérbe: egyáltalán lesz-e gyereke az asszonynak, fiú lesz-e vagy lány, kire fog hasonlítani ?

Természetszerű, spontán dolgokból is következtetéseket vontak le. Ha például a menyecske alatt, hazajövet megcsikordult a szék, biztosan számíthatott gyerekre. A meddő asz- szonynak nyakra-főre ajánlgatták a kenyérdúzott, mint legjobb medicinát, ami meghozza a gyereket. Az új házasokhoz menő férfiak az ágyra tették

f s

a kalapjukat, hogy fiúgyerek boldogítsa a gazda házanépét.

KARDOS ISTVÁN (Folytatása következik)

7

195^. február 19.