Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-02-05 / 6. szám
TTf\ t Képek szöveg nélkül És még erre mondja maga, hogy sült! Századunkban Igen elterjedt az olyan intézmények száma, amelyek a ma emberének szebb, jobb életét, kényelmét hivatottak szolgálni. Éppen ez a rohamos fejlődés velejárója.. Az egyik legnagyobb vívmánynak a vasútat tartom, améiy falvakat, városokat, országokat, világrészeket köt ösz- sze. Igaz, a fejlődés az utóbbi évtizedek folyamán felülmúlta a legmerészebb várakozást is, de ugyanez, nem mondható vonaljainkról, amelyek egykor korszakalkotó jelentőséggel- bírtak. Ezt azok bizonyíthatják a leginkább, akik gyakran utaznak a „csallóközi döcögőn“, amely két ipari gócpontot — Pozsonyt és Komáromot köti össze. Velem például megtörtént, hogy ezt az alig 100 kilométernyi távot csak teljes hat órai utazás után sikerült leküzdenem, hála a döcögőnek. De fel lehetne még néhány efféle huszadik századbeli csodát sorolni vasútvonalainkon. Nem különb a Párkány—Ipolyság közt közlekedő személyvonat sem, amelynek találó népi elnevezése: kávédaráló. Dehát a technika mai állása mellett már a lassúság is _ csodaszámba megy. S éppen az a gyanúm, hogy e két vonal létezése haladó hagyományaink ápolását jelenti. Mert milyen büszkék is lesznek húsz év múlva a dunaszerdahelyiek, vagy a kéméndiek e halódó hagyományaikra! Azért ns becsüljük le a személyvonatot se! örök igazság marad — s ezt a tényt a rohamosan fejlődő technika sem képes megdönteni —, hogy aki lassan jár, rendszerint tovább ér. Ezt megint a vasút példáján lehet a legmeggyőzőbben bizonyítani. Például nem egyszer megtörtént, hogy a gyors néha órákat késik s így személlyel az ember sokkal előbb érkezik rendeltetési helyére. Ezekután érthető, hogy a vonatok másik fontos feladata az utazók szórakoztatása lenne. Pénzükért legalább ennyit elvárhatnának, hamár a menetrend csődöt is mondott. Azért ne képzeljük, hogy vonataink fülkéiben rádió, televízió áll az unatkozók és a vonatok késésétől elkeseredettek rendelkezésére és felviflí- tására. Mindennek van határa, tehát a fejlődés is bizonyos korlátok között mozog. Am szerencse, hogy az utazók sorában katonától a Tudományos Akadémia tagjáig a .társadalom minden rétege képviselve van. így az utasok — habár ez nincs a jegy árába beleszámítva — egymást szórakoztatják. A katona azokról a titkos dolgokról beszél, amiket a hadnagy nekik is csak zárt és jól őrzött helyiségben mondott el. A mérnök azoknak az aktáknak tartalmát ismerteti, amelyen a „szigorúan bizalmas“ pecsét ékeskedik. Szóval csupa olyan dolgokról hallhat az ember, ami a vonaton kívül mindenütt titok és hét lakat alatt őrzik. Legutóbbi utazásom alkalmával is felette értékes, új ismeretekkel gazdagodtam. Tömérdek utas lévén, nagynehezen befúrtam magam a folyosón egymás hegyén-hátán szoron- gók közé. A szoroskodásról nem is teszek bővebben említést. Szívesen eltűri ezt minden öntudatos, a vasutasokkal érző utazó. Bizonyára ő maga is Csodálatos dolgok hozzájárulna a vasút tervének túlteljesítéséhez, amiért valaki, esetleg valakik érdemekhez, s lehet prémiumokhoz jutnak. Akkor pedig miért ne szoron- ganánk odaadással, csupán felebaráti szeretetből? Még az első osztályt is megfizetjük, csakhogy a másodosztály lépcsőin, legjobb esetben annak folyosóján állhassunk. Először méregetjük egymást, nem a legbarátságosabb tekinteteket lövelve egymás felé, majd mindenki igyekszik ki-ki a maga számára néhány milliméterrel nagyobb helyet biztosítani. Ilyenkor jó ám a hegyes könyök! Ez is tanulság. Rájöttem a munkaerőhullámzás egyik okára. — Hja, kérem, valamikor lehetett keresni. — S itt röviden, érthetően elmagyarázta a munkatermelékenység emelésének leghatásosabb módszerét. — Elmentem Érsekújvárra, vettem kétszáz liter barackpálinkát, mert igazi barackpálinkát csak ott lehet kapni. (Üjabb tanulság.) Ezt adtuk a munkásoknak, akik nehéz munkakörülmények között dolgoztak. De ment is ám a munka! Hej, de kár — gondoltam —. hogy egy ilyen ember nem kerülhet a kormányba. Az mióta Megindul a vonat. Az utolsó helyezkedés. Az ember hirtelen átgondolja sorsát. Akaratlanul is a hering jut az eszébe. A kocsi nagy konzervdobozhoz hasonlít, amelynek kihasználásáért munkaverseny folyik. Csupán olaj, légmentes zárás és egy konzervnyitó hiányzik. Ezek közül is legészlelhetőbb a légmentes zárás hiánya. Ezt az utazó a húzatról veszi észre, amely főleg az elhanyagolt fogakat keresi nagy előszeretettel. A szomszédos fülkében egy kisleány köhögési rohamot kap. — Szamárköhögés! — állapítja meg az egyik. Ezzel el is van /etve a beszédgombolyag. amely most már gurul, egyre csak gurul végig a folyóson. — Szamárköhögés? — fordítja felém fejét az egyik közvetlen szomszédom, — amikor ér, kicsi voltam, nem is ismerték. Igaz, — kacsint egyet hogy jó anyám szerint már akkor is szerettem a rumot. Ma is ez az egyedüli gyógyszerem. Én a betegségek megelőzésének vagyok a híve, azért jól bevált univerzális orvosságomat rendszeresen szedem. Csupán az adagolásban van némi eltérés. De nem is panaszkodom, kérem, az egészségemre Meggyőző érvek, ő maga a szemléltető példa. Öt látva bárkinek kedve szottyan a rum- ivásra. Ügy hiszem, nagy hálával tartozom szomszédomnak. Elárulta a nagy titkot, a mindenre gyógyír rum titkát, amit az orvosok alighanem létfentartási okokból, évszázadok óta rettegve őriznek. Hátam mögött egy építész, saját bevallása szerint egykori magánvállalkozó, ad leckét szomszédainak. — Keresni ^csak ott lehet, ahol építkezés kezdődik. Befejezés előtt már csak foltozás folyik, ott nem fizetnek. küzd a munkatermelékenység fokozásának kérdésével, s íme, itt egy ember, aki ezt játszi könnyedséggel megoldja. Hiába, nincs igazság Mátyás óta! Ahogy fogynak a kilométerek, úgy ritkulnak az utasok is. Mar ülőhely is akad. Egy főiskolás mellé kerülök, aki szorgalmasan olvasgat jegyzeteiből. — Nem zavarok? — kérdem. Kisül, hogy nem, mert nem tanul, hanem egy likőrkülönlegesség receptjét tanulmányozza. — Talán vegyész? Ah, nem, Dehát az ember mindenfélével foglalkozik. A mostani italok olyan pocsékok, hogy az ember inkább maga készít. — Igazis! — bizonygattam. — Mert, kérem, én igazán meg ízleltem minden kapható márkát, de egyetlen egy se jó Vacak kotyvalék. — S ön ért valami jobb kotyvasztásához ? Pont ezt a kérdést kellett feltennem. Amíg ki nem szállt, sorolta az egyes fajták készítésének módját. Víz, cukor, élesztő, majd ízesítő. Nagyon megörültem szomszédom távozásának. Am nem sokáig örülhettem. Két idős bácsi szállt fel, minden bizonynyal földművelők, — Hát maga megijed, ha egy kicsit megbetegszik a malaca? Semmi az. Adjon csak neki rántott levesben pálinkát. Fél nap alatt kigyógyítja. S hogy szereti a pálinkát! • Nos, tessék. Megint és megint csak a pálinka! Azt már rég tudtam, hogy minden disznó szereti a pálinkát, de hogy levesben és orvosságként? Ez már nekem is Sok! Ennyi szesz hallatára a fejem szédülni kezdett. A tárgyak kezdtek rózsás színt ölteni. A részegség első stádiuma! Valóban részeg lettem. Előbbi utazásom alkalmával égy okleveles szülésznő (az oklevelét ís megmutatta, tehát semmi kétség) a fájdalommentes szüléssel kapcsolatban a j feltételes reflexekről tartott előadást, váltig bizonygatva, hogy a szülési fájdalom is reflex-eredetű. Értsük meg: a szülés nem fáj, csak az évszázadok folyamán az anyák bebeszélték egymásnak, hogy az nagy fájdalom. Talán csupa kiszámításból a férfiak megtévesztéséré. Csakhogy most az egyszer alaposan ráfizettek. Ez az első eset, amikor a beszéd nekik fáj. Mert hát szavak hatására is keletkeznek reflexek. Ezt számos kísérlet bizonyítja, így meg lehet valakit győzni arról, hogy valamije fáj, vagy nem fáj. Ezt a jelenséget azelőtt hipnőzisnek hívták, ma a reflex nevet kapta. Ügye, így sokkal tudományosabban hangzik? E kedves szülésznő magyarázta nyomán megismerkedtem a reflexek elméletével dióhéjban. S lám, máris hasznát vehettem ismereteimnek. Teljesen érthető, hogy ha fájdalmat elő lehet idézni szavak nyomán képződő reflex útján, akkor ugyanilyen hatásra részegséget is elő lehet idézni. Másképpen teljesen érthetetlen lenne számomra, hogyan jutottam két állomással túl utam eredeti céljától. Minden fejlődik, a technika, a tudomány, a társadalom, meg az iszákosság is. Nem új jelenség, hiszen már ősapáink is készítettek kancatejböl kábító italt. De rohamosabban szaporodott az ivók száma, mint a kancák, nos és a tejhozam fokozásának elmélete is ismeretlen volt. Természetes is, hogy az ember más utakat keresett. Képzeljük csak el, hány kancára lenne szükség manapság, ha a lótejből készült itallal akarnánk kielégíteni a szesz jelenlegi hivatásos élvezőit? Műmegtermékenyítéssel sem sikerülne a kellő szaporulatot biztosítani. A pozsonyi új épületek helyén pedig istállók épülhetnének. Mindezen következményekre nyilván előrelátó őseink is gondolhattak. Ezért tértek át a szőlőtermesztésre. A fejlődéssel párhuzamosan növekszik a szeszfogyasztók száma is. Végűi a szőlő, alma, ribizli és más gyümölcsfélék sem tudták a növekvő szükségletet kielégíteni. Ezután kezdték a szászt répából, burgonyából, majd tiszta cukorból előállítani. Az eddigi történelmi tapasztalatokból kiindulva feltételezhetjük, hogy ez az állapot sem végle- ges. Az igazi fejlődést abban látom, ha egyszer minden bonyolult eljárást sikerül mellőzni és a reflexek tudományának közvetlen alkalmazúoával cukor, élesztő, víz és desztiláció nélkül is sikerül mámort, azaz ittas állapotot előidézni. Hogy pontósan hogyan fog ez kinézni, nincs közelebbi elképzelésem. Mindenesetre fél- deci helyett elég lesz egy-két reflexet előidéző jóságos szó Reméljük az arra hivatottak nem fognak visszaélni tisztségükkel és mértékletesek lesznek a szavak adagolásában. Ezzel kapcsolatban csupán három komoly aggályom marad. Először: hogyan állapítjuk meg a féldecik helyett szavakat felszolgáló pincérek normáit? Másodszor: miről fognak beszélni az unatkozó utasok? Harmadszor: hogyan lehetséges a pálinkát szavakkal helyettesíteni a disznók esetében? A fejlődés ezt is megoldja. FÜLES LÁSZLÓ ’ Az ötletes Meglepetés Amikor nő tefefonál! Bocsánat, merre van a Zöldkert utca? Hallja, magát a telefonhoz hívják. Jöjjön azonnal! Égi segítség Miaz, már vége a munkaidőnek? Még nincs! Ügy látszjk valami egérl.-''~ A99||tyJßP}< pápbjja
