Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-12-24 / 52. szám

A szép, elegáns ruhát nemcsak az ünnepek alatt hasz­nálhatjuk ki, hanem jól jön majd egész télen, színházba, mulatságba, látogatásokra. Ezen a télen a szűk és bő szoknya egyaránt divatos, mindenki csináltathat olyat, amilyen |ó! illik az alakjához. Első képünkön szűkszok- nyájú modellt mutatunk be, elől érdekes búzásrésszel. Csak magas, vékony alakúak viseljék. A ruha bármilyen világos színben készülhet. Második modellünk tipikus fiatallány ruha; fekete bár­sonyból készül, bő szoknyával. Nagy fehér gallér díszíti, melyet középen élő rózsa, vagy nagy brosstű fog össze. <» 4» <» ♦<>.»».-»A--»»-».».-»« JJjTarácsonykor együtt van a csatacl, sokszor messziről érkeznek roko­nok, a legtöbb családnál vendég van — kivéve ha nem ők vendéaek. Sok háziasszony tesz próbát ilyenkor, hogyan tudja megállni a helyét a ven­déglátásban, meg tudja-e teremteni a karácsonyra annyira jellemző meghitt, békés hangulatot. A jó vacsora és ebé­dek elkészítése mellett „azon a biz o­most tegyük rá a mélyebb tányérkát, igy a tengő kis koszorút képez majd. Az egészet minden tányér mellé balról, egy kicsit felfelé tesszük. Az asztal kö­zepébe is jön egy ilyen fenyődísz, de természetesen nagyobb. Mivel a fenyő vízben van, nem hull oly gyorsan le, igy a díszeket többszöri terítésnél is felhasználhatjuk. J\/fíg csak annyit, hogy a terítést so- -í'*- hasé halasszuk az utolsó percre. Terítsünk nyugodtan, kényelmesen mert szép, kifogástalan asztalt csak így csinálhatunk. Mikor készen va­gyunk, nézzünk még egyszer végig 'az asztalon, vajon minden rendben van-e s ha igen, biztosak lehetünk benne hogy „az a bizonyos valami" nem fog hiányozni. nyos valamin'' van a hangsúly, amitől a vendégek és a családtagok egyaránt átérzik a karácsony ünnepélyességét. Egy ízlésesen megtérített asztal szin­te bejelenti a vendégeknek a háziasz- szony kedvességét, gondoskodását, s a maga ünnepélyességében mintha hívo­gatná a meghívottakat: Foglaljatok he­lyet és érezzétek jól magatokat. 'Tévedés lenne azt hinni, hogy az ünnepélyesség az értékes porcelá­nok és kristályok jelhalmozásában rej­lik. Éppen ellenkezőleg. „Azt a bizonyos valamit“ amivel a barátságos, meghitt hangulatot teremtjük, egyszerű dol­gokkal, de jó Ízléssel, és szeretetteljes gondoskodással érhetjük el. A kifogás­talanul kivasalt hófehér abrosz, a fé­nyesre törölt tányérok, a ragyogó po­harak és evőeszközök már magában vé­ve ünnepélyességet kölcsönöznek az asztalnak. Mondanunk sem kell, hogy mindezeket megfelelően kell elhelyezni. Hogy igazi karácsonyi jelleget adjunk a terítéknek, vegyünk egy lapos és egy mélyebb tányérkát. A lapos tányérkára tegyünk egy kevés vizet és körben he­lyezzünk el rajta egy kis fenyőágat. ! Ünnepek alatt váratlanul több vendég is érkezett és ilyenkor bizony föltétlenül szükséges megkínálni. Jó, ha annyi édességet készítünk, hogy semmiképpen se jöjjünk zavarba. Az apró sütemények elállnak, ha esetleg nem is fogynak el, később is mindig jól jönnek. A torták frissen a legjobbak, de azért az sem baj, ha néhány napig állnak. A • tortakészítéssel kapcsolatban azt ajánljuk, hogy senki se akarjon ^ gyorsan tortát sütni, mert ebben az esetben a torta nem sikerül, nem ♦ lesz elég magas. Egy torta kikeveréséhez kb. 3/4 óra szükséges és ezt I az időt csakis a torta minőségének rovására takaríthatjuk meg. Ha ^ nincs időnk, süssünk inkább másféle süteményt. »-•♦» <♦» ♦» •»» +» ♦» ó»4» 4» 4» Diótorta: 8 tojás sárgáját 16 dkg porcukorral jő habosra keverünk, hoz­záadjuk a 8 tojás fehérjének jó ke­mény habját, 20 dkq darált diót, 2 kanál zsemlvemorzsát. mindezt köny- nvedén összekeverjük, A tortaformát vajjal kikenjük, liszttel kiszórjuk, be- leöntjük a masszát, rendes meleg sütőben 3/4 óráig sütjük s csokoládé krémmel töltjük. Mokkatorta: 6 tojás sárgáját kikeve­rünk 6 kanál porcukorral ecv kevés citromlével, hozzáadjuk a 6 tojás fe­hérjének jő kemény haliját, 5 kávés­kanál lisztet, könnyedén közékeve­rünk, a tortaformát vajjal kikenjük, liszttel kiszórjuk és három lapot sü­tünk a masszából s a következő krém­mel töltjük: 3 tojás sárgáját 3 kanál cukorral ió habosra keverünk, hozzá­adunk egy 3/4 borospohár kávét, 3/4 borospohár tejszínt, egy kis vaníliát, gőzön folytonos keverés mellett sűrű krémmé főzzük. 14 dkg vajat jő ha­bosra keverünk, ha a krém kihűlt, a vajhoz adjuk, jól összekeverjük, meg­töltjük a lapokat, kívül is bevonjuk a krémmel, kevés tisztított mandulá­val beszórjuk. Ivakaótorta tejszínhabbal: 8 dkq va­jat 5 dkg kakaóval tűzön felolvasz­tunk, hozzáadunk 25 dkg porcukrot, egyenként közékeverünk 6 tojás sár­gáját és ezt együtt habosra keverjük fél óráig, hozzáadunk egy csipet szó­dabikarbónát, a 6 tojás fehérjének jó kemény habját, 5 dkg lisztet könnye­dén közékeverünk. A tortaformát vaj­jal kikenjük, liszttel kiszórjuk, bele­öntjük a masszát, rendes meleg sütő­ben sütjük, ha kész, szitára tesszük, hogy kihűljön, csokoládé glazúrral bevonjuk, külön edényben tejszínhabot adunk fel hozzá. (De anélkül is nagyon jő). Diós-mákos tekercs: Vz ka lisztet 15 dkg vajjal vagy zsírral eldörzsölünk, 2 Vz dkg élesztőt kis langyos tejben feláztatunk, hozzáadunk egy kis sót, 2 kanál porcukrot. 2 tojás sárgáját, ezt mind jől összegyúrjuk, hideg he­lyen egy órát pihenni hagyjuk, azután késfoknyi vastagra kinyújtjuk (de mie­lőtt kinyújtjuk, a tésztát kettőbe vág­juk) az egyiket megtöltjük Vk kg darált . cukrosdióval, hozzáadunk egy kis mazsolát, felqönqvöliük és tepsire tesszük. A másikat 20 dka darált cuk- rcsmákka! töltiük. rászórunk kevés mazsolát, egv citrom reszelt héját és egy-egy reszelt almát, ezt is felgön­gyöljük és a másik mellé a tepsibe tesszük, egy fél órát igy állni hagyjuk és aközben kétszer tojással bekenjük, rendes melea sütőben szép pirosra sütjük, hidegen vékony szeleteket vá­gunk belőle. Megkezdődött a hadjárat Gubanov tábornok még egyszer fi­gyelmesen átolvasta Platonov Kuzmics vallomását. Ezek szerint országunkban még mindig bolyong két kém. Iván és Eeonyid. Hol lehetnek? Hogv tudnák felfedni és ártalmatlanná tenni ezt a kígyófészket,? „Valahonnan majd csak előkerül­nek““ — gondolta a tábornok. Hirtelen megcsendült az interurban telefon. Gubanov felvette a kagylót. Kiev beszélt. — Jő egészséget kívánok, tábornok elvtárs — csendült fel egy ismerős hang. — Hromov ezredes jelent. Teg­nap egyik milicistánk egv érdekes alakot tartóztatott fel. Azt hiszem, összefüggésben van a május másodi­kén Rovno mellett történt esfemények- kel. — Hallgatom, hallgatom? — élén­kült fel egyszeriben Gubanov. Kényel­mesen elhelyezkedett a karosszékben, közelebb húzta magához a qyönyörűen kihegyezett ceruzákkal telt tartót és egv kis noteszt. Hromov röviden elmondta, hogyan tartóztatták le Klokovot és mit vallott az első kihallgatáson. — Fél óra múlva visszahívom. Meg kell beszélnünk, mi a további teen­dőnk. Várjanak... — a tábornok le­tette a kagylót. Gubanov becsengette az ügyeletest és dolgozószobájába hivatta Szaharov ezredest, Mazurenko őrnagyot és Na- gajev, Pantyelejev, Klu.jev alezredese­ket. — Éppen most közölték Kievből — mondotta — hogy tegnap Fasztovban Gribenko milicista őrmester letartóz­tatott egy Klokov nevű egyént, aki külföldi köpenyeket árult. A motozás­nál Klokovnál egy Walter rendszerű pisztolyt és egy cédulát találtak az állomásbeli csomagmegőrzőből. A bő­röndben egv rádióleadó, térképek és egyéb érdekes holmi volt. Klokovot átadták a Kiev tartományi állambiz- tcnsági szerveknek. Az első kihallgatáson már bevallot­ta. hoav a rádiőleadó valamilyen Vla- qvimit'é és Leonyidé. A doni Rosztov- ban ismerkedett meg velük, ahová jú­nius 28-29-én kell visszatérnie. Az az érzésem, hogy végre nvomára akad­tunk a nyomorultaknak. Halljuk javas­lataikat. — Érdekes hír — emelkedett szó­lásra Klujev. — Véleményem szerint laladéktalanul Kievbe kel! repülnünk Kurucskinnal eavütt. A helyszínen minden kiderül. Gubanov beleegyezően bólintott. — Tehát három óra múlva a bikovi repülőtéren találkozunk. A Kiev tartományi állambiztonsági parancsnokság vezetője. Hromov tü­relmetlenül várta a tábornokot és tár­sait. Régen elküldte a kocsikat a re­pülőtérre és számításai szerint már tt kellene lenniük. És valóban, a fo- vosón léptek hangzottak .fel. Néhány perc múlva már részletesen beszámolt Gubanovnak Klokovról és negmutatta az elkobzott tárgyakat is. — Mi a véleménye. Griqorij Fjodo- rovjcs, nem hazudik ez a Klokov? — cérdezte Gubanov Hromovtől. — Szerintem igazat beszél. Az le- íetséges, hogy néhány részletkérdést elhallgat, de semmi esetre sem azért, íogv más irányba terelje a nyomozást, — Szeretnék röviden elbeszélgetni vele — mondotta a tábornok. Klokovot bekísérték a szobába. Gu- >anov egv alacsony, ijedt szemű le­génnyel találta magát szemközt. — Üljön le — kínálta hellyel Hro­mov. - Tegnap igazat vallott? — Parancsnok elvtárs, minden, amit mondtam, szín igaz. — Nem hallgatott vagy felejtett el valamit? — Egész éjszaka nem aludtam pa- ’ancsnok elvtárs és eszembe jutott.. • — Beszéljen! — Amikor Vlagyimir és Leonvid a cumani erdőben a rádíóleadónál dol­gozott, eszembe jutott, mi lenne, ha megölném őket és elvenném minden pénzüket még pedig azzal a fegyver­ei, amelyet azért kaptam, hogy vé­lelmezzem vele őket. Óvatosan vizs­qálqatrii kezdtem a pisztolyt - soha még a kezemben sem tartottam ehhez íasonlót - próbálgattam a ravaszt, amikor Eeonyid felnézett és rám kiál- :ott. „Mit babrálsz te ott, bé­kás?" Aztán felállt és elvette a pisz- ;olyt. Ha tudtam volna, hogvan műkö­dik, bizonyára meqölöm őket... — Parancsnok elvtárs, hiszen én az rdőben már tudtam, hogy Vlagyimir s Leonyid — kém. És mikor meglát- am azt a renqeteq pénzt, azt qondol- am: megölöm őket. Nekem is. az ál­amnak is csak haszna származik be­lőle. A tábornok nem akart belemerülni a tolvaj „filozófiáiéba“, megkérdezte hát: — Mivel tudja bizonyítani, hogv jú­nius 28-29-én a doni Rosztovban talál­koznak ? — Az igazat mondtam, parancsnok elvtárs, de semmivel sem tudom bizo­nyítani ... — Hát a találka körülményei — kér­dezte szigorúan Gubanov — ponto­sak-e? Semmi se zavart, össze? Nem felejtett el semmit?-- Nem, semmit sem felejtettem el. — Helyes. Majd meglátjuk — Guba­nov felállt és Klokovhoz lépett. —• A lopás útjáról a hazaárulás ösvényére tévedt. Súlyos bűn — naqyon súlyos. De enyhíti bűnét, ha segít nekünk el­csípni „ismerőseit". — Segítek, parancsnok elvtárs. meg­bízhat bennem! — mondotta könyör­gő szemmel Klokov. — Miért nem jelentette fel „bará­tait“ azonnal, mihelyt megtudta, hogy Vlagyimir és Leonyid ellenséges ügy­nök? — Először azt hittem, tolvajok. Az ő számlájukra akartam egv ideig élni. Amikor rájöttem, hogy kémek, már féltem... — Nem említették, mikor vetették be őket és rajtuk kívül hányán vannak még a Szovjetunió területén? — Nem, nem említették, de a cuma­ni erdőben elásott holmikról ítélve ketten lehettek. Klokovot elvezették. — Ezzel is végeztünk. A rosztovi találkozóig mindössze egv nap maradt. Klokov leírása alapján ez a Vlagyimir nagyon hasonlít Ivánra, akiről Kurocs- kin beszélt. Ideje akcióba lépni — mondotta határozottan Gubanov. Meg­kérte Hromovot, hogv néhány embere kíséretében az első utasszállító repü­lőgéppel küldje el Klokovot Rosztov- ba. — A mi gépünk is utazhatna — ma­gyarázta Gubanov — de nem szeret­ném, ha találkozna Kurocskinnal. Még egy kérésem van Griqorij Fjodcrovics. Hívják fel telefonon Rosztovot és kö­zöljék Bicskov elvtárssal, hogv várion bennünket. Majd elfelejtettem! El­küldte már a Klokovra vonatkozó tu­dakozódásokat? — Még tegnap — nyugtatta meg Hromov. 14 órakor Gubanov osztaga Rosztov- ba repült. Egv órával később a sze­mélyszállító repülőaép. fedélzetéül Klokovval és három állambiztonságivá! szintén Rosztov felé vette útját. Klokov még sohasem ült repülőgé­pen, de hamar meqszokta az új kör­nyezetet és amikor szomszédnője el­aludt és nem untatta tovább fecsegé­sével, egészen jól érezte maqát. Ör­vendett ennek a három csekista is, akik Klokov mögött ültek. Rosztovban Gubanovot Bicskov fo­gadta. Munkájuk révén régi jő isme­rősök, barátok voltak. Gubanov mele- aen üdvözölte és tréfásan megkérdez­te: — Na mi az, Mihail Pavlovics. az orrod előtt mászkálnak az amerikai kémek és te a vezetőséget fogadod? — Nálunk, Rosztovban, amerikai ké­mek? — csodálkozott Bicskov. — Lehet, hogy még nincsenek itt, de holnap biztosan befutnak. — Kik azok? —' Valamilyen Leonvid és Vlagyimir. Kurocskin kihallgatása után részlete­sen táiékoztgttunk benneteket róluk. Kurocskin eléq sokáig szédített, de az erdész felfedezésével falhoz szorítot­tuk. Csakhogy ő nem Vlagyimirról, hanem Ivánról beszélt. Állításait meg­erősítette Klokov, a volt betörő is. Nemrégen tartóztatták le Fasztovban. Holnap. 28-án, vaqv egv nappal ké­sőbb június 29-én kell találkozniuk a kémeknek Klokovval az állomás előtti téren, itt a te városodban. Estig a „találka" legkisebb részle­teit is kidolgozták. Mivel nemcsak vonaton érkezhetnek Rosztovba, a kikötőbe, a repülőtérre és a város fő utcáira operatív oszta­gokat rendeltek ki. Szaharov ezredes kapta a feladatot, hogy kioktassa az osztagokat és ismertesse velük Leo­nvid és Vlagyimir személy-leírását. Ha valakinek közülük sikerül ráakadnia az ellenségre, azonnal kell jelentenie, hogy Pantyelejev észrevétlenül meg­mutathassa őket Kferocskinnak. Nagejev alezredes azt a megbíza­tást kapta, hogv tanulmányozza át az állomás épületét és környékét. Mindent előkészítettek a „vendé- qek“ fogadására. Klokov találkára megy Amikor Gubanov és Bicskov kettes­ben maradt, magához kérette Pantye­lejev kapitányt. (Folytatjuk? OJ IFJÜSÄG — s CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. — Telefon 445-41. — Postafiók 30. Főszerkesztő Szőke József — Nyo mta a Merkintil nyomda, 01, it. v. Bratislava, ul. Nár. povstania 41,. Előfi­zetés egy évre 31,20. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Á-79679 BIBLIOTHECA HUNGAR1CA Samaria - Somorja - Samorfn

Next

/
Thumbnails
Contents