Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-12-24 / 52. szám
JCaháuoAxui e£tnéékedés TVovember hó folyamán Eisen- * ' hower amerikai elnök néhány beszédével igyekezett megszilárdítani az amerikai nép önbizalmát. Eisenhower egyik beszédét az amerikai fegyverek ^erejének bebizonyításával igyekezett alátámasztani. A szovjet mesterséges hold és a baliszti- kus rekéta késztette őt erre — ehhez kétség nem fér. „A mi tarka rakéta-családunkban vannak fegyvereink, amelyeket bármilyen távolságra alkalmazni lehet. Tengerésze- tünk olyan torpedókkal rendelkezik, amely néhány perc alatt fellövi a nukleáris löveget, azon nyomban elmerül, míg a lövedék néhány száz kilométeres távolságban kitűzött célra van irányítva ... “ „Száz és száz Matador, Honest, Johnson, Corporal és más rakétákat gyártottunk, amelyeket különböző távolságokra lehet kilőni. Hogy könnyebb legyen elképzelni, megemlítem, hogy négy Corporal rakétával felszerelt ezred annyi tüzérségnek felel meg, mint amilyen a második világháborúban a tüzérség volt." ' “A B 52 bombázó annyi romboló anyagot vihet magával, mint amennyi a második világháborúban az összes bombázó együttvéve .. . “ További bizonyítékok röpködtek. Számok, adatok, repülőgépekről, atomfegyverekről, hadihajókról, hadseregekről, tankokról — számok és újabb számok valamiről ami csakis a halált és pusztulást hozhat az emberiség számára. * * * Léteznek azonban még más statisztikák is. Olyan statisztikák, amelyekkel Eisenhower bizalmat akar ébreszteni a népben, statisztikát, amelyek a pusztuláshoz vezetnek. Talán helyes volna e napokban amikor a békéről elmélkedünk, hogy megemlítsük: Mister Eisenhower! Harminc- kétmillió fiatal virágzó embar vesztette el az életét a második világháborúban. Már 1957 éve, hogy az égen lángoló üstökös jelent meg. Az emberiség, amely igazságosaob élet után vágyott ebben a jelben a jobb és szebb jövő érkezését látta. Az emberek ma is az ég felé emelik tekintetüket. Nem látják, csak inkább sejtik azokat az égitesteket, amelyeket nem valami emberfeletti isteni kéz alkotott, hanem csak az ember keze. És az ember ebben is az új, jobb idők közeledtét látja. Hiszen ha az ember uralni tudja a világűrt — igy gondolkodik millió és millió ember, akkor arra is képes, hogy eltávolítsa a nyomort az éhséget, a betegséget és a bizonytalanságot. ★ ★ Huszonhat millió embert öltek qieg a koncentrációs táborokban. Huszonkilenc millió sebesült meg és munkaképteleji lett. Ebből egy és félmillió Németországban, Herr Adenauer! Huszonegy millió ember lett a bombázások következtében' hontalan. , Több mint egy millió felszabadult vagy visszatért fogoly nem találta meg házát, feleségét és gyermekeit. Ezer és ezer deportált fogoly más férj oldalán találta meg feleségét, újszülött gyermekével. Ezer és ezer német fasiszta erőszakot követett el asszonyokon, Norvégiában például kilenc ezer gyermek született ennek következtében. Körülbelül hátom millió gyermek nem találta meg szüleit. Három millió szülő nem találta meg. gyermekeit. Nyugat-Né- metországban összesen 1.4 millió teljes árva gyermek maradt. Vajon tudatosítják e Adenauer, Macmillan, Gaillard, Spaak és a többi urak, hogy Európára az elmúlt háború alatt a nyugati hatalmak repülőgépeiről 2.5 millió tonna bomba esett. Vajon gondolkodnak e azok, akik Németországban olyan támadó hangon beszélnek, gondolkodnak-e azon, hogy a bombázások következtében egy félAz emberi reményeket még fátyol fedi. Ez a fátyol árnyékot vet és ráncokat idéz elő a férfiak homlokán, félelmet sugároz az anyák tekintetébe. Ez az árnyék a háború. Érthetetlen, de éppen ez az ember által készített üstökös váltott ki háborús félelmeket egyes embercsoportokban. Hangosabban, feltűnőbben csörtetni kezdték fegyvereiket és hivalkodnak erejükkel. Az Atlanti paktum gyűlése, amely néhány nappal ezelőtt befejeződött, bizonyította ezt be igazán szembetűnően. Figyeljünk csak fel a fegyvercsörtetésre. ★ millió embert öltek meg, nyolc- százezret súlyosan megsebesítettek és 7.5 millió ember maradt tető nélkül? Vajon gondolnak-e arra, hogy a lakások 20 százaléka, több mint 3.6 millió lakás lett tönk- retéve. És ezeket a számokat szorozzák meg a modern technikával! A Matadorokkal, a balisztlkus rakétákkal és az atomfegyverekkel! És a következményekét még csak nem is lehet kiszámítani. * * * Az orosz-japán háború a század elején tizenhárom milliárd dollárba került. Az első világháború száz milliárd károkat okozott. Nehéz elképzelni mit jelentenek ezek a számok. M. Parish, egy amerikai statisztikus feldolgozta ezeket a számokat. Kiszámította, hogyha nem lett volna a második világ- ■ háború, akkor az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Belgiumban és a Szovjetunióban egy 75 ezér svájci frank értékű házat építhetett volna minden Család. Minden ház 24 ezer svájci frank értékű bútorral lehetne berendezve. Minden ilyen családnak százezer svájci frank állhatna rendelkezésére. Ezen országok minden városéban több mint 200 ezer lakosa, 125 millió svájci frankot kaphatna könytárakra, 125 milliót iskolákra-és 125 milliót kórházakra. Közben ne feledkezzürtk meg arról, hogy Mr. Parish ezt az összeget az 1944-ig keletkezett károk szerint számította ki. Az 1945-ös évet már nem is számította be. Most pedig szorozzuk ezt a számot a technikával. A második világháború számai majdnem nevetségesen összezsugorodnának. * * * Bizony 1957 éve, hogy az égbolton felbukkant az az isteni üstökös. Ma pedig sikerült az embernek, a saját erejére támaszkodó embernek a világűrbe fellőni a mesterséges holdat. A karácsony a béke ünnepe, ezer és ezer ember elgondolkodik a háború és a béke kérdéseiről. Ezer és ezer ember térdre ereszkedik és úgy kéri istenét, akiben hisz, hogy adja meg a békét az emberiségnek. Ezek a milliók gondoljanak arra, hogy kérni nem elég és a kérésekkel még nem könyörül meg az atomhalál. Az atomhalál éllen harcolni kell. Csakis akkor uralkodik majd béke és nyugalom az emberek között — hétköznapokon is. Hol, hogyan ünneplik a A karácsonyt majdnem minden országban megünnepUk, de nem mindenütt a család ünnepe, mint nálunk, és nem is mindenütt ezidötájt tartják a karácsonyi ünnepeket. A karácsony ünnep eredetét még a mithológiában kell keresni. Ünnepségeket általában a Nap vagy más isten tiszteletére rendeztek, a napforduló utáni időszakban hosz- szabbak lesznek a napok és a Nap magasan emelkedik. A régi egxjiptomiak és az aszlrok december 25-én tartották a Nap istenük (a „legyözhetetlennek") születésnapját. Mithridates a perzsa isten születésnapját is december 25- én tartották meg. Most nézzünk szét vajon hogy ünnepelnek a világ különböző részein. Sok keresztény országban a karácsonyt már december 6-án tartják meg. Még ma is sok helyütt így a Svájcban fenyőfákat díszítenek és ajándékokat aggatnak rá. Franciaországban a Mikulás hozza a „jó és szorgalmas" gyermekek számára az ajándékokat. Karácsony este a gyermekek az ajtó elé teszik cipőiket, vagy a kéménybe akasszák a harisnyájukat, hogy aztán reggelre jó sok édességgel teletömve megtalálják. A tulajdonképpeni ajándékozás azonban csak Üjévkor szokás. Olaszországban január 6-án érkezik Befania, vagy Donna Bruia, az úgynevezett „vadasszony" és ajándékokat, édességeket osztogat. Firenzében tiszteletére ünnepi felvonulást rendeznek, a városon keresztül díszszekéren hurcolnak végig egy fekete kitömött bábut, kezében égő seprővel. Olaszországban nem ismerik a karácsonyfát. Angliában karácsonyfa helyett olajágakat díszítenek fel. Kedves szokás, hogy a virágzó ágak alatt büntetlenül lehet csókolózni. Svédországban december 13-án Lucia napján egy fehér mennyasszonyi ruhában öltözött nő koronával a fején kezében gyertyával osztogatja az ajándékokat. Mint mindenütt, úgy Spanyolországban is jó dolgokat esznek karácsonykor. A spanyol karácsonyt töltött pulyka nélkül nem tudják elképzelni. Karácsony este a fiatal leányok házról házra járnak mandulás süteményt osztogatnak és boldog Újévet kívánnak. Németországban a karácsony hasonlóképpen mint nálunk, családi ünnep. A városokban és a falvakon a tereken felállítanak karácsonyfát. Az angoloktól átvették azt a szokást, hogy ők is csókolóznak a fenyőfa alatt. Moszkva, Leningrad és a Szovjetunió többi városaiban is felállítanak karácsonyfákat. Télapó kíséretével együtt csak január 6-án a gyermekek legnagyobb örömére, hiszen alig várják már az ajándékokat. Karácsony az Andokban Földgolyónk túlsó felén most a kérlelhetetlen tropikus nap alatt az emberek úgy izzadnak, mint mi júliusban. A piníákon, kaktuszokon, ciprusokon és a karácsonyfákon a gyertyák ol- vadoznak a melegtől. A rádióból, a térről és az utcákról in- diánus és délamerikai népdalok hangzanak, karneváli melódiák a samba ritmusában és itt-ott az importált „Csendes éj“-t is, melyet a spanyolok és a portugálok hoztak be ide. Ilyen a karácsony Peruban, Bolíviában, Equadorban, az argentinjai és kolumbiai sierrán - mindenütt ott, ahol valamikor Tavantinsuju, az inkák hatalmas birodalma volt. Az Andok magas fekvésű sztyeppéin a dimbes-dombos városokban a férfiak, nők és gyermekek, juhokkal, szárnyasokkal megrakodva a városok felé igyekeznek. Középkori népviseletet öltöttek és habár már sokszor viseltesek, mégis ünnepi hangulatot keltenek. Az asszonyok lepedőkben hátukra kötik gyermekeiket és szamárháton vagy gyalogszerrel közelítik meg a várost. Útközben se veszik le kezűket a kis rokkákról, hiszen az inkák vezérei mindig azt orő- sítgették, hogy az asszony még útközben sem lehet munka nélkül. A mai nők is betartják az ősök hagyományait. A városkában nagyban folyik a karácsonyi vásár. A kereskedők többnyire városi emberek, jobban tápláltak és világosabb bőrűek, mint a sötét indiánusok. Nemcsak konyhaedényekét, agyagtányérokat, csuprokat, szerszámokat, háziszőttes kabátokat és férfi nadrágokat árulnak, hanem hímzett blúzokat, színes női kalapokat és kerámia állatkákat, amelyekkel a gyermekek játszanak. Bámulatos szépek a rongy és a szalmababák, az ezüst ékszereket főleg a leányok bámulják meg. Sok nyalánkságot látni itt, amelyeket az arabok Spanyolországba és onnan az Andokba hoztak. Ezen a tarka-barka karácsonyi vásáron apró puha kőből készült isteneket árusítanak. Gyógyfüveket, kagylókat és mágikus célokra különböző kövecskéket. A jősnők titokzatosan suttognak a fiúk és leányok fülébe, akik hiszékenyen hallgatják őket. Az elárusító bódék előtt hatalmas mázos edényekben árusítják a „chichót“, ezt az aranyszínű hódító italt, melyet kukoricából házilag készítenek. A cukornádból készült áttetsző likőr is el- kél csakhamar. Kis tűzhelyeken erősen fűszerezett húsételek ro- tyognak. A teret betöltik a különböző szagok. Karácsonyi vásár egy délamerikai városkában Esteledik. Fehér felhők borulnak a tájra, de ott keleten, ott, ahol az őserdők mögött hatalmas hegyek emelkednek, villámok cikkáznak. Napnyugtakor csodálatos színekben ragyog a táj, gyorsan aikonyodik és csakhamar sűrű éj takarója borul a városkára. Kigyulladnak az esti csillagok, mélységes csend honol mindenütt, a levegőben valami várakozás ül. Sierrán már megkezdődött az esőzések időszaka, a nagy szárazság - után minden rügybe szökkent, de még vannak harmat nélküli éjszakák. Most azonban sokkal melegebb, mint „télen“ — augusztusban. A decemberi éjszakák kellemesebbek és a csillagok is mintha közelebb ragyognának, * * * Most már megkezdődhetnek az ünnepségek. A csendet hirtelen tomboló lárma zavarja meg, rakéták süvítenek a légben, a gyermekek kereplővel játszanak, lármáznak, a kutyák ugatnak és mind ebbe belevegyül a székes- egyház harangja és megkondul- nak a többi templom harangjai is. A közeli hegyekből zeneszó hallatszik, hogy még nagyobb legyen a zenebona. Megkezdődött a karácsony. A tereken kis fények gyulladnak ki az utcasarkokon, a közeli hegyeken, mindenütt ott, ahol az indiánusok lejöttek a hegyekből hogy közös ünnepi lakomát készítsenek. Sokat isznak és táncolnak is, ősrégi hangszereken és ősi táncokat lejtenek, örökké visszatérő ritmusos ugró mozdulatokkal, mezítláb, hosszú szoknyákban. Mint a megszeppent nyulak, úgy lapulnak a gyermekek az utcán, a sarkokon. Árnyak im- bolyognak a sötét utcákon és a gyermekek hallgatják a zenét. Hirtelen azonban valahonnan misztikus hangok hallatszanak és a gyermekek borzalommal elfutnak. Csoportosan álarcos táncosok érkeznek, az úgynevezett „paylok". Ezek minden in- diánus ünnepségen jelen vannak. Hosszú selyem álarcot viselnek és ez nemes sápadtságot kölcsönöz arcuknak. Kecses, méltóságteljes léptekkel a XVI. század spanyol udvari táncait lejtik. Viselkedésükkel, mozdulataikkal a borzalmat és a kegyetlenséget fejezik ki. A primitív indiánusok még évszázadok múltán is olyan tökéletesen tudják utánozni a spanyolokat, akik valamikor olyan elnyomatást hoztak reájuk. Indiánusok érkeznek, hatalmas néaerek csengetyűkkel és borzalmas lármával, temperamentumos hódító és mégis fegyelmezett tánccal egyre jobban közelednek, mintha valahonnan az alvilágból érkeznének földalatti szellemek. Bőr álarcukon „ichufű“ amely az Andok magas fekvésű sztyeppéin nő. így ünnepelték meg a bennszülött indiánusok évszázadokon keresztül a napfordulatot, még mielőtt a spanyolok idejöttek volná, akik nemcsak testi sanyargatást hoztak magukkal, hanem lelkileg is gúzsba akarták kötni a bennszülötteket és rájuk kényszerítették a kereszrigmusokát, amelyek tökéletesen kifejezik az egyszérű indiá- nus lelki világát. A kisvárosi előkelőségek, a városi rendőrség parancsnoka, nító, a bíró feleségestől együtt megbámulják a „Bethléhéniet“, a kékszémű, fehér viasz figurákat, de hogy mit jelképeznék, azt nem tudják. Ott látják a bikát, melyet mélységesen tisztelnek, mért az erő és a térfné- kénység jelképe és elgondolásuk szerint a Nap istene, amely léténységet. Ez azonban sohase sikerült teljesen, Mégha most karácsonykor, éjfélkor hatalmas jelmezekbe öltözött indiánusok a templomok felé vonulnak, nem a „Csendes éj“-t éneklik, hanem temperamentumos ősi hetővé teszi, hogy a cjábona, a burgonya, a bab és a kukorica teremjen. Tiszteletteljesen hajlongnak előttük és folytatják hangos mulatozásukat a végkimerülésig. A hegyekben a karácsony ünnepére ké&ülnek az indiánusok
