Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-12-10 / 50. szám

Az ajándékozással kapcsolatos, szerkesztőségünkbe érkező számos levélre — tekintve, hogy többségük általános jellegű — alábbi cikkünkkel válaszolunk. Kivételt képez a ,,Kis sógornő" jeligével beküldött levél, amelynek írója különlegesen szép, de amellett nem mindennapi ajándékkal akar kedveskedni férje tizennyolc éves húgának. Miután fiatal lányról van szó, aki bizonyára bá'.ozni fog a télen, úgy találjuk, legjobb, ka egy estélyi táskával lepi meg. Ez idén estélyi táskákban oly nagy a választék, hogy a legigényesebb vásárlót is kielégítheti. Még arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ezüstöset vegyen, ne aranyosat (ill. fényes sárgát), mert az ezüst fiatalosabb és a fehérhez, valamint a pasztellszínekhez, rózsaszínhez, világoskékhez jobban is illik.

Ugyancsak külön válaszolunk az M. J. aláírása levélre: „Mit vehet egy fiatalember egy lánynak, akinek nem regen udvarol, de nem a menyasszonya". Ilyen esetben csakis három dolog jöhet számításba: a virág, a desszert és a könyv, esetleg kettő ezek közül együtt. A doboz bonbont, vagy a könyvet is szebb átadni egy pár szál virággal. Ha csak virágot adunk, legyen nagy csokor, és mindig az a szép, ha egyszínű virágból van. A cserépvirág sose legyen fikusz, vagy más hasonló szobanövény, hanem mindig virág.

Az általánosságban tanácsot kérő leveleket két részre osztottuk: vannak, akik hasznos dolgokat akarnak ajándékozni, mások viszont „az ajándék legyen ajándék" jelszó alatt a luxuscikkeket részesítik előnyben.

Kezdjük a hasznos ajándékokkal, mégpedig nők részére: a kötött holmi talán a leghálásabb hasznos ajándék és mindig jól jön. Mert nincs az a nő, akinek, ha már van is egy vagy több pullóvere, ne örülne meg még egynek. Ugyanez vonatkozik a kardigán, ill. huligánra is. Ha pedig — mondjuk feleségnek ajánkozunk — vegyünk egy pulóver-kuligán garnitúrát. Vigyázzunk a színre, ne csak, hogy archoz jól álljon, hanem hogy milyen színű az illető szoknyája, vagy kosztümje, amihez viselni fogja.

Egy elegáns, újdivatú plasztik- vagy börtáska, esetleg szíton fehérnemű is szép és hasznos ajándék.

kendő (ügyelni a színre), térdharisnya, szilon harisnya, meleggel bélelt bőrkesztyű, egy szép esernyő, vagy divatos bőröv is megfelelő ajándék. Ajándékozhatunk monogrammal ellátott levélpapírt, kölnivizet, parfümöt, ajak- rúzst (szín!), púdert, vagy pedig ezekből és hasonló kozmetikai cikkekből összeállított kazettát. Idősebb asszonyok számára lehet venni nylon-kötényt, a jó háziasszonyok pedig nagyra értékelik a kis villanyos háztartási gépeket.

Finom apró sütemények

Diós csók: 4 tojásfehérjével habosra keverünk 25 dko vaníliás cukrot. Teszünk bele 15 dko finomra darált diót. Kikent tepsibe kávéskanállal kis csókokat rakunk, s meqsült, kettőt-kettőt lekvárral összeraaasztunk.

Mandulás kiflicskék: 14 dkq cukrot egv tojásfehérjével, két kávéskanál citromlével vagv kevés ecettel sűrűre keverünk. Azután 15 dkg darált diót vaqv mandulát adunk hozzá. Apró kifliket formálunk belőle. cukorra! kevert darabos dióba forgatjuk és zsírozott, lisztezett tepsiben, langyos sütőben megszá- rítjuk.

Öt perc szépségápolás —

A téli hónapokban többet járunk társaságba, színházba, mulatságba, kell, hogy több gondot fordítsunk arcunk üdeségére. Ennek első feltétele, hogy fáradtan ne menjünk sehová. A fáradság ugyanis nemcsak arcunkon, hanem egész lényünkön visszatükröződik, s hiába vesszük fel a legszebb ruhát, a legszebb cipőt, semmi se mutat rajtunk.

Sokan talán azt mondják erre — különösen az asszonyok, akik a munkahelyükön kívül, még otthon a háztartásukban is dolgoznak — hogy mire munkájukat elvégzik, olyan fáradtak, hogy alig állnak a lábukon. így kimerültén nem is érezhetik jól magukat, s a fáradság még rossz hangulatot is szülhet.

Tehát mi azt tanácsoljuk: aki szórakozni megy, színházba, hangversenyre, vagy táncmulatságba, néhány órát a szórakozóhelyen tölt. Adjunk ehhez a néhány órához még egy fél órát, s ezt használjuk fel pihenésre. Feküdjünk !e, hunyjuk be szemünket. Ez már magában véve is használ, de ha közben egy tojásos pakolást borítunk arcunkra, kétszeres lesz a hatás. A pakolást fél tojássárgájából készítjük, száraz arcbőrnél néhány csepp citromot is adunk hozzá. A tojássárgáját gyengén az arcra kenjük, nem nagyon vastagon. Ha az első vékony réteg megszáradt, kenhetünk még rá, azonban sosem szabad azonnal egy vastag réteget kenni, mert kellemetlen, kemény pakolás keletkezne. 15 —20 perc múlva levesszük, s az arcbőrt először langyos, majd hideg vízzel lemossuk. A pakolásból nem szabad kihagynunk a szemkörüli részt és a nyakat sem.

Ha ezt a kis időt rászánjuk, biztosak lehetünk benne, hogy fáradságunknak nyoma se lesz, üdén, frissen fogunk kinézni és egész este jól fogjuk érezni magunkat.

A téli kosztüm mindig célszerű viselet. Egyszerű, sportos blúzzal naponta viselhetjük, elegáns blúzzal pedig bármilyen ünnepélyes alkalomra elmehetünk benne.

Első modellünk tweed-szerű sportszövetből készül. A háromnegyedes kabát férfi „rever“- jének gallérja szőrme. Az egyszerű szövetblúzt zsebet helyettesítő pántok díszítik. A második modell kimenő szabású, szintén sporLos szövetből készül és mellény is van hozzá.

:

f

i

i

i

i

t

4

f

4

I

!

I

KRÚDY GYULA:

ti&S&toOJHq.

a nagybőgőben

Ha ízlésesen választjuk ki, és aszerint, hogy ki milyet szeret, mire vágyik „titokban", vagy mit „nézett már ki" magának a kirakatokban — mindezt persze „véletlenül elejtett" szavakból kell ügyesen megtudnunk — kisebb ajándékokkal is örömet szerezhetünk. Gyapjasát, gyapjú- vagy tisztaselyem

Általában azt hiszik, hogy férfiaknak nehéz ajándékozni, pedig nem nehezebb mint nőknek, csak egy kicsit kell gondolkozni. A kötött holmi ugyanúgy vonatkozik férfiakra, mint nőikre, egy finom ingnek is mindig megörül egy jerji, nem is szólva a nyakkendőről, ami a legáltalánosabb, és mégis jó ajándék, ugyanúgy, mint egy tucat zsebkendő. Aki sportol, annak vehetünk rövid ballonkabátot, vagy sí-kesztyűt. Jó hasznát veszik diplomata táskának, irattárcának, borotvakészletnek, töltőtollnak (úgyis gyakran elveszítik).

A luxuscikkek vásárlásánál bizony „ki kel! nyitni a pénztárcánkat", dekát eleget teszünk azok kérésének is, aki erre vonatkozólag kértek tárnicsot. Tehát: karóra, karkötő, lánc, fülbevaló, kristály toalettkészlet, ezüst fésű-kefe- tükör garnitúra, ezüst púderdoboz, ezüst cigarettatárca vagy öngyújtó, íróasztal készlet, Találunk azonban könnyebben megvásárolható dolgokat is: fényképalbum, író-mappa, egy zsép gyöngy, brosstű, vagy klipsz.

Még elkészülhet

ez a szép sál karácsonyig. (Csak a kötésben jártasok kössék.)

8 dkg sárga puha fonalból kötjük, 3Vfe-es tűkkel. Minta: oda és visszafelé dolgozunk.

1. sor: felváltva 1 sima és 3 ráhajtás. 2. *

sor: felváltva a 5 ráhajtása leengedjük, 1 ”

szemet felveszünk, a ráhajtásokat leenged- Á jük, a felvett szemet visszavesszük a bal 1 tűre, 2 szemet simán egybekötünk, az ősz- Á szekötütt szemeket a bal tűre vesszük és i mégegyszer keresztben összekötjük. (1. ábra)

3. sor: mint az 1. 4. sor: 3 ráhajtást leen- < gedünk, 1 sima, majd felváltva 3 ráhajtást ^ leengedünk, 1 szemet felveszünk, a felvett i szemet a bal tűre vesszük, 2 szey^t keresztben egybekötünk, a két hátsó szem- csoportot mégegyszer simán keresztbe kötjük. A sor végén 5 ráhajtást leengedünk és 1 simát kötünk.

A sálat hosszában kötjük és 156 szemre kezdjük. Ügyeljünk, hogy a ráhajtásokat iazán kössük. A keskeny oldalát rojttal fejezzük be. (Egy rojt kb. 12 drb, 24 cm hosszú fonal.) Kb. 3 cm magasságban minden rojtot kettéveszüak és a kép szerint összekötjük a következővel.

A zzal a Szlabóczkyval történt nxeg ez az esel, aki zenészember létére, a feleségét a nagybőgőbe zárva cipelte magával éjjeli muzsikálásaiban.

Kistermetű asszonyka volt, aki könnyen elhelyezkedett a nagybőgő hasában, amikor annak hátsó falát megnyitotta előtte Szlabóczky.

így vándorolgattak együtt az éjszakában, betérvén mindazokra a helyekre, amelyek ajtaján gyaluforgácsot rázogatott a szél, valamint az ablaknak piros volt az arculata az óbortól.

A bőgőben kuporogva az asz- szony vigyázott Szlabóczkyra. hogy az verekedésbe ne keveredjen, kikönyörögte kezéből a teli poharat, hazamenetelre noszogatta, amikor annak ideje elkö- , vetkezett. Nem is volt baj ezzel

> a zenésszel, sohasem vitték be

, esendhúborítás miatt a rendörök,

> pénze is volt, mert az asszony

, a nagybőgőből kinyújtotta az

t ujját, amikor pénzt vett észre

Szlabóczlq/nál.

Azt persze senki sem tudta,

> hogy az asszony a nagybőgőben

’ rejtőzködik, mert Szlabóczkyt

kigúnyolták volna zenésztársai,

' sőt némely elvetemedett korhe. lyek tán meg is iitögették volna

a nagybőgő falát. Az asszony csendben ült rejtekhelyén még olyankor is, amidőn Szlabóczky a korhelyek révén mindenféle pecsenyéhez jutott, amelynek zsírja lecsurgott néha szája kél szélén, hogy vadító éhséget érzett az is, aki csak nézte a zenész evését. Es még akkor sem szólott az asszony, amikor Szlabóczky olyant csattintott szájával, mint egy zsebkés, mielőtt az első poharat felemelte volna.

Mikor szólalt meg Szlaböczky- né a nagybőgőben?

A zenészek valamely lagzióa voltak meghívó, egy hegynek kanyarodó kunyhóba, ahol széles kedv kerekedett... Még az egyébként komoly és meggondolt Szlabóczky is olyanformán forgatta a nagybőgőt, mintha táncoltatta volna a benne rejtőzködő menyecskét. Az asz- szunynak eleinte tetszett ez az állapot, mert nem volt irigy természetű, örült, ha férjének jókedve volt. A táncosok a pádi- mentumot vertek ... Káposzta- szagú tálakat hoztak forró párolgással az asztalra... A bor rezes hangon szólalt meg a férfiakból ... De az asszonyok is emelgetlek a fejüket... Legalábbis a tarkaszoknyás, akiből Szlabóczkyné a bőgő nyílásán csak annyit látott, hogy iiber- lasztig cipője felett kövér fehér harisnya feszül, kétszer annyi pamut kellett ennek a harisnyának a kötéséhez, mint más harisnyáéhoz. Azt mondja a tarkaszoknyás a zenésznek:

— Itt van egy láda, amelyben én majd elbúvok, amíg mindenki elmegy a lakodalomból. Akkor aztán majd kieresztesz a ládából, és együtt kettecskén meg- esszük mind az ételmaradékokat, valamint megisszuk a borokat, amelyeket amúgy is jó helyre dugtam.

S

zlabóczky az elképedéstől■ nem tudott felelni, de.annál inkább nyújtózkodott a felesége a nagybőgő belsejében.

— Hát te csak ülj a ládára, hogy senki engem ne háborgasson, aztán majd nagyon jól jogunk mulatozni — mondta a tarkaszoknyás, és már hipp-hopp beugrott a ládába, anélkül, hogy valaki észrevette volna.

Szlabóczky a parancshoz híven elfoglalta helyét a láda tetején, és a nagybőgőt maga elé állította.

— Mit akarsz azzal az asz- szonnyal? — szólalt meg az izzadó üstökű zenész mellett a hangszere, anélkül, hogy hozzányúlt volna a húrokhoz. — Nem vagyok én neked elég? Más asz- szonyok felé is forgatni kell a fejedet, a szemedet?

— Pszt! — felelt Szlabóczky, és a vonóval jól végighúzott a nagybőgőn, hogy a feleségét odabent elhallgattassa. Szlabóczky ugyanis azt gondolta magában, hogy kár volna azért a sok finom ételért, ami a lakodalomból megmaradt, Különben is észrevette, hogy a iarkaszoknyás aszzony egy egész sült kacsát dugott él hátid a kályha csövére, amelyet csak Szlabóczky látott. A kacsapecsenyét pedig világéletében nagyon szerette, mert minden embernek van valami gyengesége.

— Kelj fel arról a ládáról, mert feleséges embernek nem ott a helye — pörült tovább az asszony a nagybőgőből.

— Csend — dörmögte Szlabóczky, és megintcsak jóerősen végigvont a nagybőgőn, hogy elcsitítsa odabent az asszonyt. Mert azt is észrevette, hogy a ládába bújt asszony mindenféle nagy üvegeket rakott a hideg ablakba, amely üvegek nem is voltak üreseknek mondhatók. Szlabóczky az üvegek közül a hideg üvegeket szerette.

— Hát csak mérgesítsél — mondta az asszony a bőgőből — te adod még az árát!

A lagzinak ezenközben vége volt... A táncosok megkeresték a sarokba állított botjaikat, amelyekre eddig szükség nem volt, de most már kopogtatva vitték őket kezükben, mint akár az imént táncosnőiket.. A táncosnők is útrakeltek ama nagymamás kendőkbe burkolódz- va, amelyben öregnek látszik mindenki, mintha legalább is a hajnali misére mendegélne. Nem a kézilámpások, amelyek a lagzi idán behintették csalóka fényükkel az utcát, nem árultak el mit- sem az iménti vérhevítő táncokból.

Ekkor szólalt meg a ládába bújt asszonyság, miután úgy vette észre, hogy mindenki elment a lakóiamból.

— Most már kiereszthetsz, zenész, kezdődik a mi mulatságunk. A kályhacsövön odasült a kacsapecsenye, a bor jeges lesz az ablakban ... Emeld fel gyorsan a láda fedelét.

— Nem bírom — felelte nagy erőlködéssel Szlabóczky. — Ha megszakadok, akkor sem bírom.

— Majd én nyomom bévülröí — ajánlotta az asszony, és valóban hallatszott is, amint a ládában forgolódik, ami nem lehetett a legkönnyebb művelet ily kövér asszonyság részéről. De akár- mint erőlködött az asszony: a láda tetejét ó sem bírta felemelni ... Be volt csukva a ládába... Valaki bezárta öt, holott a ládához senki sem közeledett.

Az asszony most már könyör- gőre fogta a dolgot o ládából:

— Neked adom, zenész a kacsapecsenyét, a kürtöskalácsot, csak eressz ki a ládából, mert már megfájdult minden tagom e szűk helyen.

— En nem bírom a ládát jelnyitni! — mondta a zenész. — De a kacsapecsenyét és a bort mindenesetre magammal viszem.

/

gy szólt a megátalkodott muzsikus, és úgy cselekedett, mint monda. Utolsónak a nagybőgőt vetette vállára, és ebben a percben ördögi kacagás Hallatszott a házban, mintha minden edény összetört volna.

Az ördögi, pokoli kacagás még a falakat is megrázta, megrázta a letdát is ... Aztán elmúlt.

A szomszédok másnap segítették ki az asszonyt a ládából, aki halála napjáig emlegette, hogy az ördög csalta a ládába, amelyet aztán rázárt, hogy kijönni addig ne tudjon, amíg tart a borból és a kacsapecsenyéből.

I

í

I

03 IFJOSÄG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Sz- i v -,.mo--■ g és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. — Telefon 445-41. — Postafiők 30. Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkintil nyomda, 01, n. v. Bratislava, ul. Nár. povstania 41 Előfizetés egy évre 31.20. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. A—7965?

£3 éli kosztümök