Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-12-03 / 49. szám
M1HAI BF.NIUC: Szovjet csillag íme, korunk nagy prófétája: Szovjet földről röppent fel az ég Magasába, ki a nagy világba Csillagunk s kezd örök repülést. Otthon vagyok, könyveim közt babrál Kezem s versek hulláma emel, Költői szárnyalás hol maradtál ? Égre csillag száll magasba fel. Bolondul sok évem szertehagytam, S régi eszményekre hályog ül, Véltem, hittem, hogy égi magasban ■ Csillagokig ember nem repül. íme, csillag vetődött az égre, Földi csoda, égre lobband, Földünk adta pályáját kimérve, Szülője a Szovjetunió. Lenin, a te gondolatod szárnyal Hajnalcsillagként az égre fel, S örvények felett szívünkre rávall S emberségünkre visszafelel. József Attila öröksége halálának 20-ik évfordulójára December 3-án tölti be életének 70. évét Frantisek Kubáé elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Csehszlovákia Kommunista Pártja alapító tagja, a szlovákiai munkásmozgalom kiváló harcosa. Ifjúságunk szeretettel csatlakozik a szerencsekívánókhoz ezen a napon. A katonai intervenciók A szovjet kormány harca az ellenforradalmi összeesküvőkkel később még jobban megnehezedett, amikor a kadét, eszer és mensevik felkelőkhöz közvetlen kátönai segítséget küldtek a kapitalista állapiok. Ezzel kezdődött a katonai! beavatkozás és a polgárháború a Szovjet állam ellen, amelynek leküzdése teljes három évig tartott, Még 1918 első felében Németországén kívül angol, amerikai, francia és japán imperialisták is hadra keltek a fiatal Szovjet Köztársaság ellen. Attól féltek, hogy az első munkás- és parasztállam sikerei „fertőző“ hatással lehetnek náluk is a dolgozókra. Nem idegenkedtek a háborútól az orosz földbirtokosok és tőkések sem, tábornokaikkal - Kolcsakkal, Jugyenyiccsel, Dje- nyikinnel, Vrangellel és a többiekkel együtt. Az ellenforradalmárok (a nép fehérgárdistáknak nevezte őket) merényleteket hajtottak végre a szovjet hatalom ■ legtekintélyesebb munkatársai, a Bolsevik Párt vezetői ellen. Meggyilkolták Pétervárott Volodarszkit és Urickit az ellenforradalom és spekuláció elleni, küzdelem pé- tervári bizottságának elnökét. Í918 augusztus 30-án egy Kaplan nevű eszer terrorista nő golyói két helyen súlyosan megsebesítették Lenint, amikor Moszkvában, egy gyűlés után, távozott a Michelson. (ma Vladimír Iljics) gyárból. Kireszelt (ú. n. dum-dum) és mérgezett golyók voltak. Lenin élete néhány napig nagy veszélyben forgott. A gyárakból és üzemekből, a falvakból és községekből, a frontról és a frontmögötti területről, mindenhonnan érkeztek a felháborodott határozatok, amelyek kíméletlen leszámolást követeltek a terroristákkal, az ellenforradalmárokkal, a burzsoáziával. „A fehér terrorra vörös terrorral kell felelnünk!“ — ez volt a nép követelése. Lenin betegsége napjaiban keleten sikeresen bontakozott ki a fiatal Vörös Hadsereg of- fenzívája. A harcosok sürgö- nyöztek Leninnek: „Kedves Iljics! Szülővárosod Szimbirszk bevétele felelet az egyik sebedre, a másikért Számárát Ígérjük.“ Három hét múlva bevet- , ték Számárát is. A Szovjet dolgozók nehéz körülmények között ünnepeltél: az Októberi Forradalom első évfordulóját. Országuk háromnegyede akkor a külföldi intervenciósok kezén volt... A szov- jetköztársaság szövetségesek nélkül, számos fronton harcolt az ellenséggel. Nem volt elég kenyér, nyersanyag, fűtőanyag, fegyver, ruházat De a bolsevikok pártja és a bolsevik párt vezette munkásosztály nem csüggedt, nem hagyta el magát. Bemutatták Moszkvában a „Csendes Don“-bői készült nagyszabású filmalkotás első két részét. A Lityeraturnaja Gazetában V. Frolov hosszabb cikkben méltatja Szergej Gera- szimov, a forgatókönyvíró-ren- dezö és a színészek munkáját. „Nem minden nyugtalanság nélkül vártuk ezt a filmet, — írja Frolov. — Vajon méltó lesz-e hatásában Mihail Solohov világhírű regényéhez? Tudjuk, hogy a filmművészet eszközeivel nehéz visszaadni a regény minden gazdagságát, sokoldalúságát. Mégis, a rendezőnek sikerült megőriznie a filmben a solohovi humanizmust, a regény hőseinek bátorságát, heroizmusát.“ A kritika részletesen elemzi a film szereplőinek alakítását, megemlíti, hogy a filmet átszövi a solohovi ízes népi beszéd dallamos zenéje. Végül a kritika így emlékezik meg a rendező munkájáról: „Hátra van még a film befejező, harmadik része, amely betetőzi a bonyolult és gigantikus munkát. Szergej Ge- raszimovnak és egész kollektívájának sok sikert kívánunk a Csendes Don megfilmesítésének befejezéséhez. Megnyerték szivünket „MÁJUS ÉJJEL“ Tatjana Konjucho- wának eddig már hét nagy szerepben alkalma volt megmutatni sokoldalú tehetségét. Tanulmányait csak három évvel ezelőtt fejezte be. A „Május éjjel“, „Szabad út Katja számára“, „Rendkívüli nyár“ című filmekben igen tehetséges és érzésteli színésznőnek mutatkozott be. „AZ ANYA“ Tatjana Pilizkaja előbb kisebb szerepekben játszott és öt évig tartott, amíg felfedezték és „Az anya" című filmben léptették fel. A fiatal színésznő azonban sohase vesztette el kitartását, fáradhatatlanul tovább tanult és csiszolódott. Sikerét a „306-os akta“, és „Különböző sorsok" című filmekben még csak betetőzte. ★ ★ ★ * + * „TIZENHÁRMÁT ÜT“ Ludmila Gurtschen- ko még mint a film- főiskola növendéke nagy sikerrel kezdte színészi pályafutását. A „Tizenhármat üt“ című filmben Lena Krylowa szerepét ját- sza és üdeségével, természetes játékával ragadja magával a közönséget. Tanítóinak bebizonyította, hogy sokoldalúsága zenei téren is kiválóan érvényesül. „A FIÚ“ Leonid Charitonow már a „Tűzkeresztség“ című filmben tett hírnévre szert. Elbűvölő természetességgel egy becsületes, de kissé könnyelmű fiút alakít. További szerepeiben is így a „Wan- ja, ez túl messzire megy“ című filmben is lelkesedéssel fogadták. Mély hatást váltott ki különösen Juri Oserov fiatal rendező „A fiú“ című filmjében. * * -¥„AZ AZ ÉN BAJOM - mondotta Móricz Zsigmondnak - hogy apátlan-anyátlan árva, $ mélységből származom és emiatt nagyon nehéz is nékem az élet, mert az ember soha le nem vetkezheti önmagát, az ember haláláig egy és oszthatatlan marad és úgy viszi magán az életet, mint csiga a házát; mert nincs más búvóhelye, csak az élete, másutt nem talál menedéket. Most már hogy találjon az. akinek semmi kemény anyagból készült fedele nincs, csak az utca gyermeke lett, ahol világra jött és az is marad örökké!" Anyja, szegény, szerencsét- lensorsú Pőcze Borbála szépeket mesélt neki szülőfalujáról, honnan elszármazott, a nagyapjáról, a vén dörmögőről, aki „avas szalonnán élt, mint az idő“ az ángylkáról, a nádasról, a rokonok nehéz robotjáról, de a képek és tárgyak, amelyhez mindent mérni és hasonlítani kényszerűit, a külvárosi mun- kásíakás képei és tárgyai voltak. József Attali a külváros fia volt és az is maradt. Ahol először botladozott a lába, ahol járni, játszani tanült, műhelyektől határolt külvárosi grund volt, sivár tér, giz-gaz- zal benőtt telek, amelyen a poros és fáradt rongyokat,, papírdarabkákat, kergetett rozsdás lábasok között a kopár tűzfalig. S a téglaszin fal úgy meredt itt fel kormosán, fenyegetőn, mintha a külvárosiak álmainak is örök határt szabna. A földhöz ragadt szegénység, az acsarkodó nyomor, az éhség, betegség, a filléres órabérek kiuzsorázott munkásainak poloskás szobái sorakoztak a bérház „gangja“ mögött. Túl a házakon gyárkémények emelkedtek a szürke égnek. Hol volt itt fa, virág, szabadsáq, remény? Csak a forradalom, csak a költő gyújthatott itt vigaszt és hitet. Csak az a , költő, akit minden aond, baj, átok, minden kép és minden emlék örök hűségre elkötelezett. Az gsztály iránti hűség nevével szól. erről Attila számtalan versében, legmélyebb vallomásként talán az. Elégiában: Tudod-e, milyen öntudat ItODár öröme húz-vonz, hogy e táj nem enged és miféle gazdag szenvedés taszít ide? Anyjához tér így az a gyermek, kit Idegenben löknek, vernek Igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz. Magaddal is csak !tt bírhatsz, óh lélek! Ez a hazám." HŰSÉGES, SZEGÉNYEKET SZERETŐ szíve hangosan ver a Külvárosi éj-ben, anélkül, hogy programmatikus lenne. A valóság szilárd anyagát formálják a szavak, a gvárneoved képei az elnyomott munkások életének sívár és komor világát idézik, azután hirtel°n hold- fény hull a táira és nyernéd szeretettel hajlik le a költő a meggyötörtek párnái fölé. „S a szövőgyárak ablakán kötegbe száll a holdsugár a hold lágy fénye a fonál a bordás szövőszékeken s reggelig, míg a munka áll, a gépek mogorván szövik szövőnők omló álmait." József Attila költészete maga a művészi és politikai forradalom. Ő jól kérdezett és jól felelt. Tekintete behatolt az elnyomás korának egész rendszerébe, szerkezetébe, megismerte és leleplezte gyalázatos törvényeit, véres valóságában ábrázolta a kizsákmányolás, a nyomor, a tudatlanság, a háborús borzalmak világát. Ismerte a világ gazdasági rendszerét, a falánk imperializmus természetrajzát, a Ijasizmus vad embertelenségét és tudta, vallotta és páratlan izzásű versekben mondta ki, hogy a munkás osztály harcaitól várja az emberiség megváltását. De a valóságot megismerni akaró szellem egész ereje, költői képzelete, minden szárnyalása, osztályához, népéhez való hűsége, mindez kevés lett volna a párt e>ei, a forradalom tanításai nélkül. Az „adott világ varázsainak mérnöke“ tudatosan látott a jövőbe s ezért szerkeszthette meg önmagában a költői harmóniát, mielőtt még az a hazában megszületett volna. József Attila költészetében az elnyomás korának külső metruma szól. TELVE A VILÁG a szocializmus sarjadó reményeivel és a népeken mégis a fasizmus kényszerzubbonya volt. A művészet és a tudomány széles láthatára alatt: imperializmus, nemzeti és faji sovinizmus gyűjtötte hadba a legalanta- sabb ösztönök légióit. Az ellenség megszállta az allegóriák és szimbólumok őrtornyait. József Attila előretör hát a népdalig, Petőfiig, az elnyomott munkásosztályig. Képek, nagy komor és lázító képek mögé rejtette forradalmi indulatát, de a külváros nyomorult tájai, az Alföld tanyái, anyja moső- teknője, a rakodótelep vagőnjai felett mindig ott borong és lázit az ő igazi lelke. Az elnyomás kora roppant kalapácsütéseivel egy tömör, realista, képvonző, sodró indúlatú, modem és mégis népi stilust kovácsolt ki Attila szívének szilárd üllőjén. Gyötrelm'es, küzdő és vértanusággal bevégzett élete árán ő kicsikarta az időr tői azokat a „kemény“ szava- kát, amelyekért a Külvárosi éjben Így folyamodott; „Szegények éje! Légy szemem, füstölögj itt a szivemen, olvaszd ki bennem a vasat álló üllőt, mely nem hasad, kalapácsot, mely cikkan pengve, — sikló pengét a győzelemre óh éj!" Tárgy és hangvétel, kép és indulat, érzés és gondolat mérhetetlenül gazdag József Attila költészetében. Ki mérhetné fel az ő útját a Tiszta szívvel című versétől az utolsó anyját szólító halálos sikoltásáig ? Hogy tárhatnám fel e nagy költészet minden szépségét, igazságát, problémáját ? Olvassuk a verseit mindig, szüntelenül, míg vérünkké nem válik igazságérzetének láza, képeinek hűséges világa. Mert nem a fehér, hóval fedett hegycsúcsok nyúlnak a fenséged szférájába, hanem azok a hegytetők, amelyeken a szabadság, a nép őrtüzeit, gyújtotta lángra a költő. B. T. Olaszországban érdekes statisztikai adatokat hoztak nyilvánosságra a televízió nézőinek, illetve a színházak és mozik látogatóinak számáról. Kiderült, hogy az olasz televízió ötéves fennállása óta négymillióval csökkent az eladott színházjegyek száma. Leginkább a komoly drámai művek érezték meg a televízió versenyét. Érdekes megemlíteni, hogy sokkal kevésbé befolyásolta a televízió a mozik üzletmenetét. A statisztika azt is kimutatja, hogy „kétségbeesésében“ eddig több mint kétezerháromszáz olasz színház és mozi szerelt fel előcsarnokában televíziós készüléket, a felvonásközökben kitóduló közönség szórakoztatására. I
