Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-11-26 / 48. szám

í

UcdásztaiAimt.

— Ügfj/ higgye meg, ahogy mondom . ..

Hiszem is, nem is. Nézem az öreget, evezőre szokott tenyerét, nagy, lapos ujjait.

— Hát igen ...

— De még mennyire. A víz mesevilág! Magam szegénye voltam 906-tói, akkor házasodtam . .. Jött a gyerek, meg se állt nyolcig. Élet-halál volt nekem, hogy ismerjem a vizet. Csakhogy a víz, meg az időszak olyan, hogy aki nagyon akarja, annak hagyja magát kiismerni. Nem huncutkodik. Napáldozatkor vörös az ég alja: holnap szél lesz.. . Reggeli vörös: esőt hoz. ■ Három nap múlva árad — megmutatja a hal.

— Időszak, meg a vízállás — aki azt' a kettőt he tudja fogni a fejébe, az nem csalódik. Annak mesevilág a halászat, ha meghúzza is a karját bt kötél — mint nekem.

A/íegtapintja a jobbkarját, de inkább büszkén, mint sajnálatképpen.

Beszéde ctlyan lassú, dallamos, hogy a kis konyhában magam is hallani vélem a víz zúgását, látni a csónak alján ficánkoló halakat.

— Engem mindig a remény vitt a vízre: a Tiszában sok a hal, a nyolc családom várja a pénzt — kell, hogy szerencse úsztassa csónakomat... De a víz sose marad adós. Nagy fogással pótol a rossz napokért. Huszonkettőben fogtam a legnagyobbat, 86 kiló volt!. ..

Jótevőként jelenik meg előttem is az idejövet zöldnek, közömbösnek látott csongrádi Tisza. S az öreget hallgatva, szeretném, ha balami közöm volna is ehhez az emberséges vízhez.

— Olyan tud ‘lenni 3 víz, mint gyereknek az anyja öle. A Felső-Tiszán halásztam. Péntekre, a heti piacra haza kellett jönni a hallal. Csütörtök este lefeküdtem a csónakban,

hozott a víz, én meg aludtam. Csillagjárás volt az órám . .. Fölérez az ember, ha helybe ér.

Lehúnyta a szemét, s talán most is fülében zúg a víz, talán csobbanást hall, s azt mérlegeli, mennyit nyomhat a hal, amelyik most ugrott fel a szintre. . .? Mert aki sokat aludt a vizen, fülében dörömböl annak a víz esztendők múltán is.

— Mentek a halászok éjszaka halászni — póz távolra az öreg. — Csöndben ültek a csónakban. Hallják ám, hogy nye- nyere szól a parton. Csárdafényt látnak, nagy hejshuha hallatszik. Megbizsergett a halászok vére, fölmentek a partra. Nagykontyú asszonyok kapták őket derékon. Állt a Tánc! Hogy izzadásig kifáradtak, akkor vették észre: a vizen, a csónakjukban táncoltak ... Sok szép muzsikát hallottam én is a csónakban.

TTallgatózturik. Ő alighanem

” a zúgó-zenélő vizet hallja, én meg a szépnevü kisuno- kája — Sárosi Kis Etelka — tolla sercegését az iskolafüzeten.

— Mert a víz mesevilág. A part? Az csak olyan mesét tud. amit nem szívesen hallgat az ember ...

— Kilencszáznyolcban-e, kilencben? ... egy éjjel ott háltam a Tiszán. A Bodor-sziget elején. Az volt a szokásom, hogy hanyatt feküdjek a csónakban, fejemet az ülésre tegyem — hogy fölérezzek a neszre.

— Éjfél elmúlhatott, am.ikor hallom a partról: sussu.., sussu ... Odanézek. Hárman közelítenek a csónakom felé. Fölülök.

„Bácsi, vigyen át, megfizetünk" — szót az egyik.

— Mondom nekik: „Mindjárt“ ... De gondolhatja, nem siettem. Ott a hajóhíd, ha jó a szándékuk, miért nem mennek át azon — gondoltam.

Hogy nem idevalósiak, azt tudtam. Mert csónakom alig két méterre volt a parttól, térdig se ért azon a darabon a Tisza vize. Azok meg úgy szorongtak a parton — azt hitték, mély a víz. — Tettem, mintha indulnék jeléjük. Még mondtam is: „Bizony, jól jönne egy kis fuvarpénz" — pedig tudtam — addig élnék, amíg átérek velük a túlpartra.

— Fölhúztam az oldalkarót.

— Otthagytam őket. Belóktem a csónakot: gyorsan át a másik partra. Szitkozódtak. Engem meg vitt a víz.

— Ügy tudtam meg másnap, hogy betörők jártak a nagymalom irodájában., Nekik kellett volna zálogul az életem. A nyomtalan átkeléshez. A víz mentett meg ...

— Ezért higgye ryeg, amit mondok: a víz segítő, a part emésztő ...

— Ha meg az ember magában csalódik — magára vessen. De akkor legalább tudja, miért éri a baj. Nagy csütörtökön egyszer úgy berúgtam, hogy szégyen-e, nem-e, kiestem a csónakból. Öreg Albert bácsi húzott ki, de 8 se nagyon mert felállni a ‘ladikban. Ö is boros volt. Hát hiszen halászélet közben sok minden adja elő magát... '

Kikisér a tornácra. Szétnéz a gyerekkorában még vízjárta kis utcán.

— Szigetvárnak hívták ezt a helyet valamikor. Én legalább igy tudom. A bécsi levéltárban találták meg a vár alaprajzát

— okosít az öreg, s bár igen tiszteli a tudományt, mély meggyőződéssel teszi hozzá — , Tündér szép Ilona volt annak a várnak a gazdája ... — Szétnéz . . .

O mintha feledné, hogy het:

^ vennégy esztendő alatt egy csillagban sem talált rá a jő emberek istenére, azt mond: ja:

— Eltelt rajtam a király-idő, a Horthy-idő, telik az új világ is. Hetvennégy esztendő ... Elmenni ... oda ... ? Még nem kívánok. Pedig most már én is a parton élek.

SALAMON MAGDA

Elsa Martinéin, a híres olasz filmszinésznő, Giuseppe Bennati rendezésében befejezte legújabb filmjét, az Akna-t. Partnere vőlegénye, Antonio Cifariello.

zOZSVALD ÁRPÁD- ,

1 MEDITÁCIÓ

s Csavarogsz, barangolsz, huszonöt év vattáidon, l városok utcakövét koptatja fürge lábod,

? kis falvak pora fürdet, vonatok füstje vakít, s forró nyarak sugara perzseli hajlott hátad, l dalt dúdolsz őszi szélben, madarak szava tanít,

5 csillagok szeme kisér, őrizve álmaidat,

S s mégis, ha néha leülsz meleg tűzhelyek mellé

< hunyó parazsat nézve, szívedre száll a bánat

? nem vidít fel a bor se, térdeden illő gyermek S kedves csacska beszéde nem csal ajkadra mosolyt,

<J Ha lábasok gőzéből fehér karját egy asszony

> — hószíníi puha vásznat — villantja arcod elé,

S eszedbe jut, hogy neked még hű kedvesed sincsen

< só, hiányzik nagyon az otthoni meghitt fészek,

? melyből messze repültél sápadt, vézna legényke! s Lármás nagy városok fiukká sose fogadnak,

< paraszttűzhelyek mellett ismerős régi vendég

? maradsz csak — bús idegen — kinek széket törölnek S hűvös, tiszta szobában s megkérdik, mit parancsol.

S Ha hazatérsz hosszú, sáros falusi utakról

? bérelt városi szobád festett négy fala közé

> belopódzik az emlék, hiába bújsz el ódon,

j poros könyveid mögé, nyugtod sose találod.

Francoise Sagan két regénye

Tuta josok

SPINOZA

HÁROMSZÁZHUSZONÖT évvel ezelőtt, 1632. november 25-én született Amsterdamban az újkor egyik legnagyobb bölcselője, az újkori filozófia egyik

megalapítója.

Spinoza Descartes tanaiból indul ki, filozófiája valamennyi alapkérdésben a materializmus álláspontján áll: a szubsztancia, a világ tudatunktól függetlenül létezik, térben és időben végtelen, kimeríthetetlen, A tudat, a szellem, az anyag terméke.

Fiatal korában talmud iskolába járt, ahol a zsidó tudósok munkáival ismerkedett. Később szabadelvűsége miatt kizárták a hitközösségből. Ekkor visszavonult és üvegesiszolással tartotta fenn magát. Meghívták a heidelbergi egyetem filozófiai tanszékére is, a meghívást azonban visszautasította. Szerényen, elzárkózottan élt. Szegényen halt meg Hágában, 1677. február 21-én, tüdőbajban. Hágában szobrot emeltek az önzetlen és sokoldalú tudós emlékének.

Válasz levelekre

KEDVES SZlNHÁZLÁTOGÁTÖ KÖZÖNSÉG!

HOZZÁNK FORDULTÁL, hogy mit is fogunk játszani még ebben a színházi évadban? Milyen darabokkal készülünk szórakoztatásodra? Valóban érdekes a kérdés, és kötelesscgünk a válaszadás. A darabok sorrendjét úgy választottuk össze, hogy közönségünket egy nemesebb emberi cél megértése felé vezessük. Célkitűzésünket klasz- szikus és mai témájú darabok bemutatásával szeretnénk elérni. Két színdarabot már bemutattunk. Az egyik Siposs Jenő A csodálatos erszény című mesejátéka. A darab főcélja, hogy megtanítsa legifjabb nézőinket arra, hogy a munka a legnagyobb érték, amely boldoggá teszi az embert.

November elején bemutatták Leonyid Rahmanov Viharos alkonyat című drámáját is. A Viharos alkonyat drámai magva megint az emberi élet felé vezető célt szolgálja. Polézsajev professzor felismeri, hogy végeredményben a forradalom tisztítja meg az embert. Ezért a professzor leszámol minden képmutatóval, és mindennel, ami régi, ami a haladás kerékkötője.

Színházunk megalapításának ötödik évfordulóján, tehát január végén, színre hozzuk Schiller világhírű romantikus drámáját, az Ármány és sz^re- lem-t. Ennek filozófiai, drámai magva, ismét az emberibb élet felé vezető törekvések szolgálatában áll. Egy embertelen korban el kell bukni az őszintén szerető szerelmeseknek. A darab végső kicsengése, hogy noha el is buknak a szerelmesek, másképpen kell élni, le kell küzdeni gondolkodásunkban, érzelmeinkben mindazt, ami nem őszinte, ami elavult, régi.

AZ ÄRMÄNY ÉS SZERELEM után új írót avatunk: Dávid Teréz, Lidércfény című darabja kerül bemutatásra. A Lidércfény ma játszódik. Az Sró mai embert áliít elénk Tilda szerepében, aki. régi gondolkodású, elszegényedett úri családba megy férjhez. Ennek az asz- szonynak a boldogság utáni hiábavaló vágyakozását festi a darab, s végső tanulságképpen levonható, hogy ha _ az asszony boldog akar lenni, szakítani kell a rothadt élettel, amelyben eddig élt s vissza kell térnie osztályához, amelyből származik.

Aztán egy klasszikus vígjáték következik. Ivan Stodola, a nagy szlovák drámaíró hetven esztendős. Tiszteletére egyik legsikerültebb vígjátékát mutatjuk be. a Pucík Jóska karrierjét, amelyből a bratislavai filmgyár filmet készít. A kiváló szlovák vígjáték az első köztársaság embertelen viszonyait állítja elénk, amelyben Pucík Jóskának, a szerencsétlen, becsületes kis embernek el kell buknia, mert főnöke gazember.

AMINT LATHATOD, Kedves közönség, minden színdarabunk azt a célt szolgálja, hogy az életünk kulturáltabb, gazdagabb legyen. És ezzel befejezem soraimat. Elmondtam röviden, mire készülünk még ebben a színházi évadban, s most rajtad a sor, nézd meg bemutatóinkat és írj észrevételeidről.

KISBÁN LAJOS Magyar Területi Színház Komárom

ftfagy csónak kellene ahhoz J- ' a halhoz, amelyet a csongrádi Maszlag János kifogott a Tiszából.

— 896 óta fogtam néhányat, annyi bizonyos. Szeme mintha most is az örvényes, haltartó mélyvizeket, a halcsavarokat kutatná, pedig igen kevés van már belőlük a megegyeneseden Tiszán.

— Tizedannyi hal sincs a vízben, mint valaha. A nép is elfordult a haltól. Valamikor Csongrádon minden kedden, pénteken, meg vasárnap elkelt 10—15 mázsa. Igaz, bojtos étel volt az akkor. Most több a nép, de a piacon három mázsa halat se lehet eladni.

Jótartású, sasorrú öreg halász. Hatvan évi halászat után néhány hónapja hagyott csak jel a vízi élettel. Hetvennégy esztendős volt május 10-én.

Nehéz neki már az evező.

— Megöregedtem. .. Lassacskán hazahalászok... Itt vagyok,

í az alkonyon . ■. hamar itt lesz az éjszaka. Kínlódás, tapasztalás? — volt benne részem. Bolond ember, ki mást vár az élettől.

Rámnéz öreges, bölcs tekintettel. — Ügy higgye meg, ahogy mondom: — csak a vízre számíthat az ember ...

A vízre? Amely mosolygó habjaival kergeti az embert a gyors halálba ? A vízre, amely a másvilággal komázik, a vihartól viselős. Hiszen csizmástól viszi az embert az ördög, ha hallgat a szőke Tisza hívására ...

— A vízre számíthat ? —

kérdem.

— A vízre, bizony — int az öreg. — Mert a vizet a jó halász megismerheti... De az embert.,.

— Halászgyerek koromban megtanultam az öregektől a csillagok nevét. Feküdtünk a gunyhó előtt a Temetőháton (Árpád-kori temető volt ott), feküdtünk, s az öreg halászok magyarázták a csillagokat: „Ez a szelek istene... ez az eső istene ... ez a jó idő istene..." De a jó emberek istenéről sose hallottam. Magam se leltem rá, ha hetvennégy esztendő telt is el rajtam.

A világ közvéleménye és a; irodalomkritikusok az utóbb időkén sokat foglalkoznak Franchise Sagan, a fiatal franci, regényírónő személvével, valamint eddig kiadott két regényével. Ha tudomásul vesszük hogy Francoise mindössze 21 éves és első regénye már ké évvel ezelőtt megjelent nyomtatásban, nem is csodálkozunl azon a roppant érdeklődésen amit az iodalmárok tanúsítana! művei iránt. Hiszen a ^regényírás olyan művészi, szerkezet követelményeket támaszt írói; elé, aminek betartása sokszoi még a gyakorlott, kiforrott írónak is tömérdek nehézségei okoz. Ezért már magában az ' tény is csodálatraméltó, hogj egy 18 éves nő regényt írt amelyet 16 nyelvre lefordítottak. Az eset azonban korántseir olyan egyszerű, mint amilyennek e sorok elolvasása utár tűnik az olvasónak. Ugyani.' Franciaországban és — mondhatnék — az egész világot élénk vita folyik Francois« Sagan BONJOUR, TRISTESSI (Jónapot, szomorúság) és Ur CERTAIN SOUR1RF (Egv bizonyos mosoly) című regényeinél pozitív tulajdonságairól és hiá nyosságairól.

A fiatal írónő az érettség elvégzése után, a szünidő alat írta meg első regényét. Elősző barátnői előtt olvasta fel, akik nek tanácsára két párizsi lcia dóhoz küldte el. Az egyik el fogadta és így a BONJOUR TRISTESSE c. regénye csakha mar napvilágot látott. Két hó nappal ezután pedig a könv irodalmi díjat nyert. Azóta má több kiadást ért meg Saga második regénye is, az U1 CERTAIN SOURIRE, amely két ségtelenül több pozitív művés; értéket tartalmaz, mint az els<

Tehát Francoise Sagan me rész próbálkozásával és tálén tumával ámulatba ejtette művelt világot. Az az út azon ban reménytelen, amelyet vá lasztott, és méltán lehet 'okun aggodalomra, ha műveit elöl vassuk.

íme a UN CERTAIN SOURIR c. regényének rövid tartalma;

Dominika, a regény főhősi filozófiai egyetemen tanul, ahi megismerkedik Bertranddal. fiatal leány élete céltalan, máj

cam fiiíHn mióff fonni inipl

Z szereti Bertrandot. Lelki életét ú az unalom nyűge keríti hatal- mába. Egy ízben Bertrand ro- a konaihoz hívja őt ebédre. A- regény e részében bonyolódik- a cselekmény, itt kap drámai t, feszültséget a mű. Luc, a gaz0 dag üzletes, aki Bertrand nagyit bácsija, behálózza és elcsábítja- a fiatal, tapasztalatlan leányt k unokaöccsétől. A vakáció folya- i, mán Dominika a közel negy- k venéves Luckal együtt nyaral- Franciaország déli részén. Bár ti Dominika jelleme és lelkiereje a e bizarr szerelem után kissé r megtörik, mégis Párizsban, Mo- zart zenéjéből véve lelkierőt, t tovább folytatja tanulmányait.

a Ez, ennyi a regény rövid tar- i y talma. Ebből azonban még nem . t, következtethetünk sem a mű- fogyatékosságaira, sem pedig n értékeire, amelyekkel egyes- francia kritikusok operálnak és n amelyek segítségével a jelen- s kori francia irodalom kissé- megtépázott hírnevét igyekez- n nek helyrehozni. Francoise Sa- e gan regényeiben erős a lélek- E tani elemzés, ami az egyszerű n tartalom meliett a mű fő tulaj- donságává válik. A regények k kompozíciója egységes, ninese- nek fölösleges epizódok, kitérések, amelyek a mű szerkezetét

ji szétesővé tennék. Tehát Sagan- :t nak van tehetsége, van adott- ;r sága a regényíráshoz. De egyen- ;- lőre ezt a bámulatos tehetséget- rossz irányban fejleszti. Szerep- I- lői elvesztik az élettel való J, kapcsolatot, idegenek, ismeret- i- lenek az olvasó előtt és így i- irreálisan hatnak. Az írónő nem 'v keresi az okát és okozatát reír gényhősei;. cselekedeteinek, ha- m .nem megelégszik csupán a N puszta tények megállapításával, t- Az egyes személyeknek nincs zi nemzetiségük, nincs foglalkozá- ő. suk — bármilyen bizarrul is !- hat — vagyonukból élnek, amit í- az írónő nem világít meg. hogy a honnét szerezték, hogyan iutot- í- tak hozzá. Mindezt pedig a i- realizmus alapelvei megköveteli lik az írótól.

1- Az az érzésünk, hogy I ran- coise Sagan a nyugati irodalom “E dekadens talajáról indult, a hurzsoá köröknek szolgál. Epic. Sagan fiatal, tapasztalatlan

01 írónő és niéo meegtal dhatia az A igazi irodalomhoz — a realiz- ja mushoz vezető utat.

rt ZSILKA TIBOR