Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-11-19 / 47. szám
N. N. Nagajev elbeszélése alapján lejegyezte P. BARASJOV ÉS V. K1XA1N Ljonyka Klimov „Átszökik" a határon. Ljonyka Klimov a marcevói állomástól mintegy száz lépésnyire a fűben feküdt. Második napja kóborol már itt és sehogysem tud felülni a vonatra. Jegyre nem volt pénze, jegy nélkül pedig még a szerelvények közelébe sem engedték. A nap forrón tűzött és úgy tűnt, hogy még a közeli Azóvi tenger is szemlátomást párolog. Tükre síma volt, lusta hullámai a távolban belevesztek a szürkés párába. Vizén imitt- amott halászcsónakok úsztak és Ljonyka már arra gondolt, ne álljon-e be közéjük, hogy előteremtse az elutazáshoz szükséges pénzt. Két hónappal ezelőtt indúlt el Tkvibuliből Iván bátyja keresésére. Tkvibuliban az üveggyárban dolgozott: anélkül, hogy bejelentette volna valakinek szándékát, önkényesen elhagyta az üzemet. Anyja halála után Ljonyka mindössze egyszer kapott Ivántól levelet, de elvesztette a borítékot és csak arra emlékezett, hogy bátyjg valahol Vologdában lakik. Asha- bádból, ahol anyjával együtt élt, nem jutott el Vologdáig. Grúziába került, munkát vállalt az üveggyárban és majdnem másfél évig itt dolgozott. Meglehetősen nehéz volt egyedül élnie, elhatároz* hát, hogy okvetlenül felkutatja Ivánt. Már háfomszor szállították le a vonatról és leigazoltatták, de Ljonykának se jegye, se iratai nem voltak, hiszen a gyárban hagyta őket. Bekísérték az őrsre, de fiatal korára való tekintettel mindannyiszor elengedték. Tegnap itt Marcevoban tették le a vonatról, de azt elfelejtették megmondani neki, hogyan juthat tovább. Az állomás előtt már gyülekeztek az asszonyok, hogy eladják a moszkvai vonat utasainak füstölt és szárított gardahalaikat, a finom, kövér pontyokat, főtt rákot. A rákok piros halomban púpösodtak a kosarakban. A fiúnak csak rájuk kellett néznie, máris szédülni kezdett az éhségtől. Már második napja nem evett valamit. Unatkozol barátocskám? — csendült fel hirtelen a háta mögött egy hang. Ljonyka a hang felé fordult. Nem messze tőle egy férfi ült kicsiny bőröndjén. Széles, izmos vállán selyeming feszült, erős nyaka pirosra sült, kék szeme vidáman mosolygott vastag szemöldöke alól. — Rágyújtasz? — kínálta! Ljonykát az ismeretlen és már nyújtotta feléje a Kazbek cigarettás dobozt. Ljonyka kivett egy cigarettát és szótlanul rágyújtott. — Micsoda gyönyörű idő! Mintha csak rphe- r.ésre termett volna — folytatta vidáman az ismeretlen. —. Nem is kívánkozik el innen az ember, de hát menni kell. Te meg mit hallgatsz akkorákat? — kérdezte Ljonykát. Mi közöd hozzá ? — Eluntam magam. Unalmas egyedül. Elhatároztam, hogy szóba elegyedem veled, üldögéljünk együtt. . . — Nem vagy huligán? — intett Ljonyka szemével az idegen bal arcán halántékától áiláig húzódó sebhelyre. — Nem barátocskám, tudod-e, mi vagyok én? Nézd csak — mutatott az égre, amelyet egy lökhajtásos repülőgép tengerbe vesző könnyű fehér füstcsikja szivárványként szelt át. — Talán csak nem pilóta? Az ismeretlen szerényen bólintott, rágyújtott egy cigarettára és barátságosan ajánlotta— Ismerkedjünk meg. Nyikolaj Platorjov kísérleti pilóta vagyok az N-gyárból. Hát te? — Klimov Ljonyka.. . — Tudod mit Ljonyka, faljunk valamit. Régóta várok már Taganrogba kell mennem, alaposan megéheztem. Ljonyka mohón itta a rózsaszín föles, langvos savanyított forralttejet és jóízűen harapott hozzá az asszonyoktól vásárolt friss házi cipóból. Platonov lassan tisztított egy rákot és figyelmesen nézte a legénykét, aki sietve mesélte el élettörténetét. Mikor jóllakva újra végigheveredtek a füvön. Platonov rágyújtott, sóhajtott egy nagyot és mesélni kezdett. — Én is sokat csavarogtam, de végül mégis ember lett belőlem ... Te nagyon emlékeztetsz az öcsémre. Elpusztult szegény a háborúban. Magamhoz veszlek — mondotta határozottan — ha rendes gyerek vagy. Most szabadságra megyek. Borzsomitól nem messze, Dviribe. Hallottál már erről a faluról? Velem jössz, kipihenjük magunkat, majd visszatérünk a gyárba. Elrendezem én a te sorsod. Ljonyka megkönnyebbülten felsóhajtott. Jobb lesz elhalasztani Iván felkutatását és ezzel a legénnyel tartani ahelyett, hogy az állomásokon kóboroljon. — Na, mit határoztál? — kérdezte Plntonov. — Megyek — felelte Ljonyka. — Csakhogy... — Ö te tacskó — nevetett Platonov. — Nem hiszel nekem? Mutassam meg a szabadságlevelem ? — Rendben van. De vissza kell még mennem. Tkvibuliba a gyárba az anyakönyvi kivonatomért... — Nagyon helyes, legényke ... Iratok nélkül nem vesznek fel a mi gyárunkba sem. Nagyon szigorúak. Leereszkedtek _ a tengerhez. Fürdés után végignyúltak a száraz, meleg homokon és Platonov kidolgozta az útitervet. Őneki le kell szaladnia Taganrogba, de holnap reggelre már visszatér, itt találkoznak és együtt utaznak Grúziába. — Ne koplalj nekem. Nesze százötven rubel — bőkezűsködöt Platonov. — Majd ha felnősz, ember lesz belőled, visszaadod. A jó emberek megsegítenek ... veregette meg a fiú csontos, sovány vállát. Estére Ljonyka már szoros barátságot kötött Platonovval. Megtetszett neki erős keze, határozott mozdulatai, bőkezűsége és a sebhely, amely miatt bizony: először nyugtalankodott, egészen hősiessé varázsolta az idegent a fiú szemében. Az állomás egyik padján végigdőlve, Ljonyka az egész éjszakát átvirrasztottá. Sehogysem tudott elaludni. Félt, hogy Platonov becsapja, nem tér vissza. De visszatért. És elindúltak Borzsomi felé. Ljonyka most már nem félt a jegyszedőktől és a milicistaktól, akiknek ő Nyikolaj Platonov, az N-gyárbeli kísérleti pilóta .„öccse“ volt. Borzsomiba kora reggel ért a vonat. Ljonyka ismerte már ezt az állomást és nagyon tetszett neki a kicsi, tiszta, fehér kőből épült állomás- épület, a sűrű fenyőkkel borított hegyek, a lármás nyaralók és a bronzbarnára sült hegymászók, akik keskenyvágányú vasúttal a Fekete patak-ról elnevezett hegyszoroson át — amelyet grúz nyelven Dzsaretisz Chali-nak hívtak — Bakuriániba mentek. Ljonyka nem tudta, hová is®tartanak most. — De hiszen mondtam már — csodálkozott Platonov. — Van egy nővérem Dviriben. A férje kclhozelnök. Nagyon jól élnek és szívesen befogadnak bennünket. Most oda megyünk. Az irataidért visszafele jövet majd elszaladsz ... Ljonyka beleegyezett. Az állomástól nem messze Platonov leállított egy teherautót és hamar megegyezett a fiatal grúz sofőrrel, hogy száz rubelért vigye őket a faluba. Ljonyka nem ismerte az utat. de Platonov megnyugtatta, hogy a faluig mindössze hatvan kilométer van. Amikor a kocsi elhagyta a Kúrát átszelő hidat, Platonov megkopogtatta a soförfüíke tetejét. — Megállj csak fiú! Leszállunk! Gyalog megyünk tovább. A sofőr fékezett és ők leugrottak a köves országútra. — De hiszen mi Dviribe készülünk, minek szálltunk itt le? — csodálkozott Ljonyka. — Semmi baj, nem vagyunk messze — nyugtatta meg Platonov. — _Gyalog megyünk, mert rosszúl érzem magam az autón ... „Pilóta létére rosszúl érzi magát az autón — gondolhatta volna Ljonyka, de Platonov felkapta bőröndjét, intett a sofőrnek, és gyorsan az erdő mélyébe vezető alig látható ösvényre tért. — Elfáradtam — mondotta. — Pihenjünk meg itt az árnyékban. Nagyon szeretem ezt a friss hegyi levegőt... A rokonsághoz mindig idejében érkezik az ember .. . Egy terebélyes jegenyefenyő mellett telepedett és két szendvicset vett elő a bőröndből. Később újra útnak indúltak. Körülbelül másfél órát mehettek, amikor Ljonyka észrevette, nogy minél tovább mennek az ösvényen, annál sűrűbb az erdő és annál nagyobb a csend. — Na üljünk le egy kicsit — szólalt meg végre Platonov. Ljonyka ahogy letelepedett a fűbe, el is szundított mindjárt. Könnyű lökésre ébredt. Kinyitotta szemét és összerázkódott Fiatonov pisztollyal a kezében állt fölötte. — Ide figyelj Ljonyka! Oda jössz velem, ahová parancsolom ... — Hová? — kérdezte rémülten a fiú. — A határon túlra, Törökországba. — Mit... Törökországba ... Meg kell keresnem a bátyám! Engedj... Platonov ügyesen átdobta p'—fk kezével a másikba a pisztolyt és felkacagott: — Ne bolondozz! Ha kiáltasz, csak a túlvilágon látod viszont bátyádat. Megtetszettél nekem, én is neked, amint látom. Nem vagyok én pilóta és testvéreim is régen elvesztettem. Mit akarsz? Itt csak éhezel, ott pedig bőségesen élhetünk. Elintéztem amiért küldtek, bőkezű lesz hozzám a főnök, jó dolgod lesz mellettem. Ljonyka agya lázasan dolgozott. Itt ebben a kihalt erdőben nagyon gyengének érezte magát a hatalmas, erős legény mellett. „Ez a gazember még képes megölni“ — gondolta magában. Gyűlölettel nézte Platonov vastag nyakát, kezét, sebhelyes arcát és hideg szemét. „Megöl a gazember — határozta el véglegesen Ljonyka. — Mihez kezdhetnék?“ Platonov nagyon nyugodt volt. — Ne ijesszen meg a határ, tudom hol kell átlépni. Ha velem vagy, semmi baj nem érhet. Ellenkezőleg, világot látsz, meggazdagodsz... — Rendben van — felelte reszkető hangon Ljonyka — veled megyek. Csak nagyon félek, hogy megölnek a határőrök. Platonov zsebrevágta pisztolyát. — Velem nem lesz semmi bajod. Tovább megyünk, amíg besötétedik. Eszedbe se jusson elfutni! Coltom mindig célba talál. .. Még mentek vagy három kilométernyit. — Ljonyka a nap állása után megállapította, hogy délre tartanak, a határ felé. Amikor sötétedni kezdett, Platonov megállt egy apró tisztáson. Elővette kését és ásni kezdett. Mikor már jókora gödröt ásott, bőrönd- léből kivett egy csomó iratot és elosztotta zsebeibe. Ljonyka valami útlevelet, munka- cs katonakönyvet . és más igazolványokat látott Platonov egy nagy köteg pénzt tett a bőröndbe és beásta a földbe, majd kigombolta az övét, trikója alól egy kendőt húzott ki és leterítette a földre. A borzsomi rajon térképe volt a finom selyemre nyomtatva. — Nézd csak, merre megyünk! Meggyújtotta zseblámpáját és a térkép felé hajolt: — Ez az ösvény délre, a határhoz vezet. Balra van Ahalcihi, jobbra Csobiszhevi. Mi egyenesen haladunk. Még tizenöt kilométer és az ördög se ér nyomunkba ... Megértetted. Ljonyka ? (Folytatás következik) !• 2 fa fa N O fa EZ N O 2 • N O 2 d fa N o 2 2N O 2 2 d fa N O fa N O 2 2 fa fa N O 2 fa fa N O fa fa MOZI • FILM • MOZIFILM ® MOZI • FILM Darvas Iván és Bara Margit, a film főszereplői Bakaruhában . A ' Bakaruhában című magyar film Hunyadi Sándor novellája nyomán készült el. A film hőse Sándor, egy fiatal újságíró, egy budapesti kávéház ablakából kíséri figyelemmel az első világháború kezdetét. Mint újságíró csak kétszer hetenként kell, hogy bejárjon a kaszárnyába, különben civilben járhat. Egy vasárnap bakaruhában megismerkedik Vilmával. Az újságírót leköti a fiatal leány kedves, közvetlen lénye és a helyzetben az a körülmény is szórakozatja, hogy Vilma annál a gazdag családnál szolgál, ahová Sándor, mint a házikisasszony udvarlója jár. Sándor tudatára ébred annak, hogy Vilmához való vonzalma egyre jobban elmélyül, de mégse határozhat és nem kéri feleségül, mert attól tart, hogyha rangján aluli házasságot kötne, akkor vége volna karrierjének. Hunyadi Sándor (1893—1942) kora kiváló realista novellaírója volt. aki éles bírálat alá vette az akkori magyar társadalmat. A filmet Fehér Imre rendezte. Az új film további fellendülést mutat a magyar film történetében. A semmitmondó, szinte banális elcsépelt történetből a film szerzői olyan filmet alkottak, amely leleplezi az egész kqr ferdeségeit. Meggyőző eszközökkel világítja meg a magyar társadalmat az első vüágháború . éveinek időszakában, bemutatja a degenerált uraságok igazi ábrázatát és a néppel szembeni hamis beállítottságát. A film különösen az emberek lélektanilag meggyőző ábrázolásával tűnik ki. A magyar filmrendezők lélektanilag indokolt apró részletek aláfestésével jellemzik a kort és hangsúlyozzák ki a problémáit. Ez a főerőssége a magyar filmnek. Főszerepekben Darvas Iván, Bara Margit, Pécsi Sándor, Lázár Mária, Barsi Béla és Szirtes Ádám szerepelnek. • N O ? • s EZ ® N © 2 9 tfa fa 2 fa N O fa fa N O 2 fa fa N O 2 2 fa fa N C 2 2 fa fa Jelenet a Bakaruhában című filmből FILM • MOZI • FILM • FILM • MOZI • FILM • Milyen nyelveken beszélnek Afrikában? Afrika nyelvészetével csak a XIX. század végén kezdtek foglalkozni. Az első nyelvemlékeket többnyire a misszionáriusok gyűjtötték össze. A legrégibb afrikai nyelvtan, a bontusi nyelv, nyelvtanát csak 30 évvel ezelőtt fedezték fel. Az afrikai nyelveket a legújabb kutatások rlapján a következő nyelvcsoportokra osztjuk: a bán- tuszi, szudáni, niloti, krovák és a hottentotta nyelvcsoportba. Afrikában a legtöbb nyelv a bontoszi nyelvcsoporthoz tartozik. Ezek a nyelvek a következők: a swahali, gönda, ruanda, noro, namwezi, soinbala, jao, kua, pohoino és más nyelvek. A nyelvcsoportba 190 nyelv tartozik és 58.520.000 ember beszéli ezeket a nyelveket. A borttuszi nyelvekre jellemző, hogy a főneveket képzők segítségével ragozzuk. Külön ragozása van az élőlényeket jelentő főneveknek, külön ragozzák a fákat, állatokat vagy tárgyakat jelentő főneveket. Az igéket nagyon nehéz megkülönböztetni a főnevektől. A melléknév, a névmás, vagy a számnév mindig a főnév után következik. A szudáni nyelvcsoporthoz 210 nyelv tartozik és ezeket 61,450.000 ember beszéli. Ezekben a nyelvekben nincs különbArnold Zweig A két Mann testvér, valamint Frank és Feuchtwanger mellett Arnold. Zweig a németek legnagyobb \ haladd szellemű írója 1887 november 10-én született Cloganban. Már diák korában kitűnt irodalmi munkáival. Az első világháborúban a sajtóosztályon teljesített szolgálatot, ahol megismerhette a háború szörnyűségeit. Későbbi munkáiban ezeket fel is használta, így a „Viszály Grisa őrmester körül"-i munkájához a tárgyat az átélt valóságból merítette. Müveiben mindig az emberiesség, a szabadság és a béke érdekében szólal meg. Amikor Hitler uralomra került, Zweig elhagyta hazáját és csak 1048- ban tért vissza. A Demokratikus Németországban él, ahol írói képességét kellőképpen értékelik. Egy ideig a népkamara képviselője volt, majd a Nemet Szépművészeti Akadémia elnöke lett. 1950-ben megkapta a Nemzeti díj első osztályát. ★ ★ ★ Kultúrkrónika Hollywoodban a Monogram- Studio filmre akarta vinni H‘a- watha, a XV. században élt indián törzsfőnök élettörténetét, melyet Eongfellow ismert klasz- szikus költeményében énekelt meg. De a filmmel kapcsolatban aggályok merültek fel, hogy nem értelmezhetö-e jelenkori kommunista propagandának; különösen gyanúsnak tűntek olyan részletei, mint H'awatha igyekezete az indián törzsek közötti béke megóvására és az a konföderáció, melyet az öt nemzet között — a XV. században — ő hozott létre. A Monogram-Stúdió mindezeket meggondolva okosabbnak látta, hogy elálljon eredeti tervétől, és Hiawathát levegye a napirendről. * Az argentin sajtó aggodalommal állapítja meg, hogy ,,az argentin közönség menekül az argentin irodalomtól“. Külföldi szerzők könyvei — mondja a lap — sokkal nagyobb példányszámban jelennek meg és sokkal gyorsabban fogynak el, mint a belföldiek. A jelenség oka: az argentin írók megfutamodtak közönségük elől, nem az olvasók széles rétegeinek kérdésével foglalkoznak, nem az élet reális problémáit vetik fel müveikben. Az elefántcsonttorony-müvészet megbosszulja magát. ség a főnév és a melléknév között. Például: deviatio le xo me eve sianov azt jelenti: a gyerekek• ebben a két házban vannak. A niloti nyelvcsoporthoz 54 nyelv tartozik és 5,200.000 ember beszéli. Ide tartozik a siluk, nuer, dinka, lur, berta nyelv. A niloti-hamli nyelvekhez tartozik a bori, latuka, teso, dagu nyelv. Ezekben a nyelveknél ragozás nincs. A főnevet a melléknévtől csak a szórend szerint különböztetjük meg. Néhány példát közlünk: ol, ayioni, azt jelenti, hogy: fiú, il ayiok: fiúk, en tito: a leány, in toyie: a leányok. A hottentotta nyelvcsoporthoz 15 nyelv tartozik és 192.000 ember beszéli. A hottentotta nyelvben három nemet különböztetnek meg. A főneveket ragozzuk, a hímnemű szavak b- vel, a nőnemű szavak s-vel, a semlegesnemű szavak pedig i-vel végződnek. Madagaszkárban öt millió ember beszél malgas nyelven. Afrikai kutatók azt állítják, hogyha valaki tud arabul, vagy swahul, akkor megérti Afrika többi nyelveit. Swahul nyelven vagy 25 millió ember beszél és hansa nyelven 21 millió.
