Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-11-19 / 47. szám
ANTONIN ZÁPOTOCKY Csehszlovákia dolgozó népéhez! / Elvtársak, testvérek! f Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a Csehszlovák Köztársaság kormánya és a Nemzeti Front Központi Bizottsága mély fájdalommal közli a párt tagjaival és Csehszlovákia népével, hogy Antonín Zápotocky elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, rövid, súlyos betegség után 1957 november 13-án reggel 5 órakor elhunyt. Hazánk dolgozói november 4-e óta aggódva figyelték Zápotocky elvtárs betegségének lefolyásáról kiadott orvosi jelentéseket. Betegsége szorgalmas munka közepette érte Zápotocky elvtársat. Sajnos, orvostudósaink legnagyobbfokú gondoskodása sem tudta leküzdeni a november 12-ről 13-ra virradó éjjel bekövetkezett krízist. Zápotocky elvtárs szíve megszűnt dobogni. Súlyos veszteség érte hazánkat. Antonín Zápotocky elvtárs neve drága volt, és örökké drága marad pártunk és egész dolgozó népünk számára, tisztelni fogják az egész világ munkásai és dolgozói. Zápotocky elvtárs életét feltétlenül a munkásosztály ügyéért, a dolgozó nép ügyéért, a szocializmus ügyéért vívott önfeláldozó küzdelemnek szentelte. Több mint fél évszázadon át állt munkásmozgalmunk harci osztagainak első soraiban. Zápotocky elvtárs már negyven évvel ezelőtt megértette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom korszakalkotó, világtörténelmi jelentőségét. Megértette, hogy hazánk és népünk boldog jövőjének egyedüli útja — a kizsákmányolok uralmának megdöntéséért vívott elszánt harc, a forradalmi marxiz- mus-leninizmus útja“ az az út, melyet az orosz bolsevikok mutattak a világ dolgozóinak. Ezért lett Antonín Zápotocky elvtárs, akinek az élők soraiból való távozását ma mély gyászban fájlaljuk, dicső és drága pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik legelső alapítója. A párt megalakulása óta életének utolsó pillanatáig minden erejét a pártnak, a párt nehéz és győzelmes küzdelmeinek szentelte. Ezért szerzett oly- nagy, elévülhetetlen érdemeket munkásosztályunk győzelmének kivívásában, népi demokratikus köztársaságunk felvirágoztatásában, abban, hogy népünk ma már megkezdheti hazánk szocialista építésének betetőzését. Zápotocky elvtárs, mint Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető tényezője, szilárdan állt feledhetetlen Klement Gottwald elvtársunk oldalán a párt megszilárdításáért, a tömegekre gyakorolt befolyásának kiterjesztéséért, a munkásosztálynak és a dolgozó tömegeknek a párt vezetése alatti egyesítéséért vívott küzdelmében. A vörös szakszervezetek élén forradalmi munkásosztályunkat sok nehéz osztályküzdelemben, tüntetésben és sztrájkban vezette. Mindenkor példakép volt abban, hogyan kell szoros, mindennapi kapcsolatot fenntartani a néppel, mindig teljesen osztozott a nép gondjában és örömében, a nép érdeke mindenkor a legfőbb törvény volt számára. Sem a burzsoázia üldöztetése, sem börtön, sem a náci koncentrációs táborban évek hosszú során át elszenvedett gyötrelmek nem tudták megtörni kommunista, harci, forradalmi lendületét, mely Zápotocky elvtárs életét áthatotta. Miután a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, Zápotocky elvtárs fokozott energiával ismét munkához látott. Mint pártunk gottwaldi vezetőségének neves tagja, ismét a forradalmi szakszervezetek élén állt és népi demokráciánk döntő csatáiba vezette őket 1948 februárjában. Mint miniszterelnök, majd Gottwald elvtárs halála után mint köztársasági elnök, hazánk szocialista építésének legkiválóbb szervezői közé tartozik. Ebben a nehéz pillanatban mi, a kommunista párt tagjai, Nemzeti Frontunk összes szervezeteinek tagjai, szakszervezeti tagok, munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók, mindnyájan megemlékezünk Antonín Zápotocky elvtársnak hazánk építésében szerzett nagy érdemeiről, a nép ügyéért kifejtett munkásságától és önfeláldozó harcától áthatott gyönyörű életéről. Nagy és súlyos veszteség érte hazánkát és népünket. Éppen ezért annál mélyebben érezzük át most azt, ami pártunk egész tevékenységének értelmét adja, amire Gottwald elvtárs tanított bennünket, aminek Zápotocky elvtárs egész életét szentelte, ami törekvésünk értelme: minden erőnket szenteljük nemes szocialista és kommunista célkitűzéseink megvalósításáért, hazánk és dolgozóink egyre jobb és boldogabb életéért folytatott küzdelemnek. Antonín Zápotocky elvtárs nagy emléke örökké élni fog népünk szívében. Még szilárdabban felzárkózunk pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Nemzeti Front kormánya mögé! Még szilárdabbá tesszük a dolgozó nép megbonthatatlan egységét! Még szilárdabbá kovácsoljuk legnagyobb szövetségesünkkel és legnagyobb barátunkkal, a Szovjetunióval, a testvéri szovjet néppel és dicső kommunista pártjával való megbonthatatlan barátságunk kötelékeit! Tovább szilárdítjuk népünknek és a szocialista országok népeinek, a világ dolgozóinak testvéri, nemzetközi szolidaritását! Egy pillanatra se ernyedjen el éberségünk ellenségeinkkel szemben, minden tettünkkel erősítsük a világbéke ügyét! Még nagyobb erőkifejtéssel és lelkesedéssel dolgozzunk alkotó feladataink megvalósításán! A kommunista párt vezetésével minden erőnket fejtsük ki annak érdekében, hogy hazánk egyre erősebb és gazdagabb, dolgozóink élete pedig egyre jobb legyen! Előre hazánk szocialista építésének győzelmes betetőzéséért! Éljen pártunk, Csehszlovákia dicső Kommunista Pártja, amely mindig rendületlenül halad a lenini úton! Éljen a szocializmus zászlai alatt egyesült derék dolgozó népünk! Éljen és virágozzék drága szocialista hazánk, a Csehszlovák Köztársaság! Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a Csehszlovák Köztársaság kormánya, a Nemzeti Front Központi Bizottsága. Antonín Zápotocky köztársasági elnök a csehszlovák dolgozó nők küldöttségével beszélget A CSISZ Központi Bizottságának távirata Tisztelt elvtársak! Mélységes szomorúsággal fogadtuk Csehszlovákia Kommunista Pártja és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló dolgozójának, Antonin Zápotocky elvtárs köztársasági elnöknek halálhírét. Csehszlovákia Kommunista Pártja és egész népünk egyik leghűségesebb fiát, a munkásosztály és az egész dolgozó nép ügyének áldozatkész, következetes harcosát veszti el Antonín Zápotocky elvtársban Nekünk fiataloknak nagy barátunk távozott el, akit annyira szerettünk és aki annyira szeretett bennünket. Eltávozott bölcs atyánk, aki mindig jó tanácsokkal látott el bennünket, hogy éljünk és dolgozzunk, hogy méltók legyünk a nagy időkhöz. Eltávozott bölcs atyánk, aki életének utolsó napjáig átadta gazdag tapasztalatait nekünk, arra tanítva bennünket,1 hogy az élet értelmét a mindnyájunk jobb jövőjéért vívott harcban keressük, aki vezetett és nevelt bennünket. Zápotocky elvtárs példája arra kötelez bennünket, hogy még szilárdabban tömörüljünk Csehszlovákia Kommunista Pártja és annak Központi Bizottsága köré, hogy még jobban segítsük pártunkat a szocializmus felépítéséért, népünk boldogságáért vívott harcában, ígérjük Önöknek drága elvtársak, hogy minden erőnket arra a műre fordítjuk, amelynek ő egész életét szentelte. Szívünkben, gondolatainkban és tetteinkben örökké élni fog Zápotocky elvtárs. A CSISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Részvétnyilvánítás Mária Zápotocká asszonynak Drága Elvtársnő! mély szomorúsággal telt szívvel írunk ma önnek drága férje, Antonín Zápotocky elvtárs halála felett érzett gyászunkban, akinek oldalán mindig hűségesen állt és dolgozott Ön. A mi fiatal nemzedékünk, Csehszlovákia fiainak és lányainak százezrei példaképüknek tartják Zápotocky elvtárs egyszerű és munkás életét. Közénk jött, és mi bölcs tanítónkra és tanácsadónkra találtunk benne. Zápotqcky elvtárs arra tanított bennünket, hogy ne féljünk a nehézségektől. Arra tanított, hogy leküzdjuk az akadályokat, hogy szerényen és áldozatkészen dolgozzunk és harcoljunk a közös boldogságért. Könyveinek lapjaiból látjuk, mennyi áldozatot hozott Csehszlovákia Kommunista Pártja, mennyi küzdelmet kellett vív- niok a forradalom harcosainak, magának Zápotocky elvtársnak is azért, hogy mi, az önök gyermekeinek és unokáinak nemzedéke boldog és örömteli életet élhessünk. Ezt sohasem felejtjük el! Szeretnénk megmondani Önnek, drága elvtársnő, hogy Antonín Zápotocky elvtárs képe mindörökre bevésődött szívünkbe, hogy művét mindig tisztelni fogjuk, s minden erőnket annak a műnek szolgálatába állítjuk, amelynek egész életét szentelte — a szocializmus felépítésének hazánkban. Fogadja, drága elvtársnő, mélységes és őszinte részvétünket. A CSISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Felhős, borús az ég. Az utcákon hideg szél söpör. A Ven- ceí-téren, s az arany-Prága minden részében kedvére nyargal a szél, az a füttyös-furge szárnyas paripa, néptelen és furcsán, szokatlan, megdöbbentőn csendes a város, még a híres történeteket, színei meséket suttogó Moldva partja sem csábít embereket; a vadkacsák beljebb tanyáznak a folyóban és nem röppennek föl, nem szelik sebesen a vizet a part irányában, mert nincs, aki élelemszóró kezét nyújtaná a korlát fölé; megiassúbbodott a város lüktető szíve: az országnak nagy halottja van! Amerre jársz, s fordulMz, fél- árbócra eresztett zászlók; üzletek, könyvkereskedések, hivatalos és nemhivatalos helyiségek kirakataiban Antonín Zápotocky elvtárs fekete szalaggal bevont képe és arany betűkkel a születést és elhalálozást jelző évszámok. Megiassúbbodott, csendesebben ver a város szíve. Elég egy röpke, futó pillantást vetni « járókelőkre, az emberekre; a kábáért, ktbit-. Félárbócra eresztett zászlók ési az emberék ujjra tűzött fekete szalagok mutatják; Prága gyászol. Prága együttérez a párttal, melyet nagy veszteség ért, szeretett köztársasági elnökünk elhúny- tával. Mint a zarándokok, keressük a helyeket, ahol forgalmasabbak, népesebbek és zsúfoltabbak a terek. Négy ilyen népesebb tér van jelenleg Prágában: A CSKP KB épülete előtt a Kormánypalota, a Nemzetgyűlés és a Vár körül. A Nemzetgyűlés előcsarnoka zarándokhely, A gyász érzését kiváltó helységben Zápotocky elvtárs mellszobrát virágcsokrok ölelik, s a fekete bársony- nyal bevont asztalokhoz szüntelen, megállás nélkül jönnek a prágaiak, hogy nevük, foglalkozásuk leírásával adózzanak tisztelt és nagyrabecsült elnökünk emlékének. Csütörtökön reggel kilenc órakor nyitották meg a szépen díszített előcsarnokot, és azóta tart ez a vándorlás, ez a per-1 cekig, órákig, napokig nem apadó áramlás: jönnek a munkások, pionírok, tanulók, jönnek az édesanyák, édesapák oldalukon gyermekükkel. Az előcsarnok a nagy halottnak kijáró csend tanyája. Az utcáról befutó szőnyeg felfogja a kopogásokat, csupán a bee- thoveni gyászmelódia és a pennák egyhangú sercegése hallható. Állunk a bejáróban s nézzük az érkezőket, a részvétnyilvánító látogatókat, lopva tekintünk dz arcokra, az ismeretlen és soha nem látott, szomorúságot sugárzó szemekbe. Azokra nézünk, akik a részvétnyíl- vánításon, aláíráson túl megállónak, időznek még a lépcsőn és szót is váltanak egymással. Egyszer öreg, megtört öregasszony vonja el a figyelmünket, másszor viszont fiatal gyászszalagos leány, majd idö- sebbforma emberre száll a tekintet, aki feleségével iép be a csarnokba. Az állomásra menet fordulhattak be az épületbe, mert csomagot is cipelnek magukkal. S most, hogy az aláírással végeznek, várnak egy kicsit a lépcsőn, pihennek, gondolkodnak, merengenek. A férfi, a hosszan emlékeiben kereső bányász, szólal meg aztán: — Kezének szorítását máig érzem. És míg élek, érezni fogom. Gyakran jött közénk, nagyon szerette a bányászokat. Közöttünk nőtt fel. A kekemet is akkor szorította meg, amikor közöttünk járt. Akkor már elnök volt. — Az asszony bólint és úgy igenei, mintha az ő kezét is megszorította volna Zápotocky elvtárs. Aztán mennek tovább, elmerülnek a járókelők forgatagában. Mi is megyünk, innen a Nemzetgyűlés csarnokából a Várba. I Hideg szél fúj, a Vároldal fáinak kopár, meztelen ágai zö- I rögnek, összeverődnek. Felhaj- i tott gallérral előttünk is, mögöttünk is sokan tartanak fölfelé a kanyargó ösvényen. Tarka a kép és hosszú, szinte beláthatatlan a zarándoklók sora. Külföldi vendégek, s Prága e térségének lakói járulnak a késő délutáni órában az elnöki iroda ■ bársonnyal bevont asztalaihoz. Itt is, mint előbb a Nemzetgyűlés előcsarnokában, serceg a toll, ropognak a részvétnyílvánító fekete-keretes ívek, és egy percre sem csappan meg az érkezők áradata. Amint észrevehető, a látogatók valamennyien tudakolóznak, érdeklődnek, mikor és hol tekinthetik meg majd Zápotocky elvtársat felravatalozott koporsójában. A szolgálatot teljesítő elvtársak válasza mindig egyformán és ugyanazonképpen hangzik: — Vasárnap reggel nyolc órától hétfőn tizenegy óráig a Vár Spanyolt érmében! — Kérdeznek és felelnek, jönnek és mennek az emberek. S ha elmentek is, vasárnap jönnek megint a Várba, a felravatalozott koporsóhoz. Mert nehéz- búcsúzni attól, aki életében mindig az egyszerű emberek boldogulásán munkálkodott, aki a köztársasági elnöki székében oly biztosan és sikerrel vezette az ország népét a szocializmus útján. Nehéz és fájdalmas bú- CjSú ez, a fogadalomtétel percei töltik meg a búcsújárást. Felépítjük a szocializmust hazánkban és még jobban tömörülünk a párt köré — ez olvasható ki a szemekből. Felhős, bgrüs az ég. Az utcákon hideg szél söpör. Néptelen és furcsán, szokatlanul megdöbbentően csendes a város, még a híres történeteket, színes meséket suttogó Moldva partja sem csábítja az embereket. Megiassúbbodott a város lüktető szíve: Az országnak nagy halottja van! Prága, 1957. nov. 16. MACS JÖZSEF
