Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-10-29 / 44. szám

Segítjük az új szövetkezeteket Naponta huszonöt vagon cukrot termelnek Á CSISZ falusi szerveze­teiben egyre jobban tért hó­dít az „ifjúság a szövetke­zetekért“ mozgalom. A CSISZ SZKB vezetőségéhez és a CSISZ kerületi titkáraihoz egyre több válasz fut be a ruzindoli fiatalok felhívá­sára. A fiatalok szívesen és hálásan segítségére sietnek a szövetkezeteknek, a szövet­kezetek meg örömmel fogad­ják a fiatalok segítségét. A CSISZ Dőlne Oresany-i szer­vezetének tagjai például kö­telezettségvállalást tettek, hogy 7.000 brigádórát ledol­goznak. További 2.000 mun­kaórát az istállók, sertés­hizlaldák és a gazdasági épületek építésében akarnak ledolgozni. Dicséretet érdemlő tény, hogy a fiatalok a mezei utak mentén 300 gyümölcs­fát kiültetnek. A fiatalok elhatározták, hogy 24 tagból álló munkacsapatot szervez­nek, mindnyájan látogatják a szövetkezeti munkaiskolát, hogy elmélyítsék ismeretei­ket. A sportstadion építésé­ben is 400 brigádórát ledol­goznak majd. A többi járásban és fa­luban is iparkodnak a fiata­lok. A bánovcei járásban a timoradziak adták elsőnek a választ a ruzindoli felhívás­ra. Az évzáró közgyűlésen megtárgyalták a ruzindoli fiatalok felhívását és azt fe­lelik, hogy 850 brigádórát vállalnak és néhány hetes szövetkezetük gazdasági épü­leteinek felépítésénél minden erejüket latbavetik. A Dőlne Ozorovce-i CSISZ tagok arra kötelezték ma­gukat, hogy az őszi munka idején és az épületek tata­rozásánál 700 brigádórát le­dolgoznak. Az üzemi fiata­lok sem restek és a mező- gazdaság megsegítésére siet­nek. A bánovcei K. J. Voro- silov üzem részlegműhelye a védnökölt szövetkezetben majdnem 500 brigádórát dolgozik le és a mezőgaz­dasági gépek javításában is segít. Így születik és erősödik a fiatalok mozgalma, amely nemcsak a szövetkezeti ta­gok számára jelent hasznot, hanem országunk összes dol­gozói is élvezik majd a fia­talok munkájának gyümöl­A gépek úgy zakatolnak, hogy saját szavunkat sem hallottuk. Teljes gőzzel folyt a munka. — Előttem egy hatalmas kazán állt és az átömlesztésnél egy fiatal leány dolgozott. Kezében valami kereket tartott é$ szájá­ban fütyülőt. Nemsokára éles füttyszó szakította' meg a leve­gőt. A leány füttyentett, hason­lóképpen mint ahogy a sport­bírók szoktak. Aztán megfordult és szemével a másik oldalon követett valamit figyelemmel. Én is odanéztem és szinte azt vártam, hogy valami a fejemre esik, legalábbis egy futball-lab­da, mert a helyzet erősen egy futballmérkőzésre emlékeztetett. Odanéztem, ahová a . leány, de semmit sem láttam, csak a hatalmas csőrendszert és mel­lette a répaszeleteket szállító kocsikat. Messzebb onnan, a korláton keresztül egy félig meztelen férfi hajolt át, és szé­les mozdulatokkal valamit ma­gyarázni igyekezett egy mun- kazubbonyos fiúnak. Csak később jöttem rá, hogy a hatalmas kazánok mellett is egy leány áll, és a füttyszó an­nak szólt. Jelezte, hogy a répa­lé átömlesztését befejezték és most kezdődik a cukorrépáié tisztítása. így jöttem rá arra, hogy a bírófütyülőt nemcsak a futball­mérkőzéseknél lehet használni. Hogy közelebbről megmagya­rázzam a helyzetet, a diószegi cukorgyárban jártam és meg akartam ismerkedni a cukor — a mi fehér aranyunk — terme­lésével. Mert ugye, hiába tanul az ember még az iskosában is a cukortermelésről, ha a hely­színen nem nézi meg„ akkor nem is tudja kellőképpen érté­kelni a cukortermelők munká­ját. .*<£*#< * Szeptember végén nekilendül­tek a cukorg.yári gépek kere­kei és szeletelni kezdték a cu­korrépát. Vagonok, autók, sze­kerek és más közlekedési esz­közök nap mint nap szállították a répát. A statisztika szerint Szlovákiában a tervezett cukor­répamennyiség háromnegyed részét már felvásárolták. A fel­vásárlás sikerrel tovább folyik. Az idei termés jobbnak mutat­A kész kristálycukrot elraktá­rozzák. Mennyi édesség készül­het ennyi cukorból. kozik, mint a tavalyi. Félannyi- szor többet vásároltunk fel ezidén, mint tavaly. így például Bratislava város, Rozsnyó. Ki- rályhelmec és Szepsi. A legtöbb cukorrépát — majdnem tízezer vagont — a diószegi cukorgyár mezőgazdái adták be. A diószegiek tehát ügyesketi' nek, nemcsak a cukortermelés­ben. hanem a feldolgozáshoz szükséges répamennyiség biz­tosítására is. * A diószegi cukorgyár az .'déri ünnepli fennállásának 90-ik év­fordulóját. Ez idő alatt 85 cu­korrépakampányt bonyolítottak le. Sok változás történt e 90 év alatt. Ma természetesen lé­nyegesen jobb a gépiberendezés és a termelés is javult. Az üzem kiszélesítésére főleg az államosítás után került sor. — 1948-tól 1956-ig a cukorgyárba több mint 27 millió koronát ru­háztak be az üzem korszerűsí­tésére és a termelés gépesíté­sének előmozdítására. A dió­szegi cukorgyár szépen fellen­dült. A mukások, mesterek, műszaki dolgozók és a többiek mindent elkövetnek, hogy a ter­melési menetet javítsák és több cukrot termeljenek. Az idei kampány folyamán naponta 25 vagon cukrot ter­melnek. Hosszú, végtelen hosz- szú vonatszerelvények szállítják a cukrot a raktárakba. Ott min­den fehér és édes a cukortól, még a levegő is. Elhagyod a raktárt és mint a zúzmara, ragyogó kristálycukor ütepsdik meg ruházatodon. Végtelen körforgás az egész: cukorrépával súlyosan megra­kodott teherautók érkeznek és a cukortartalomtól elvont répa­szeletek, meg a cukorszállit- mányok hagyják el a gyárat. A cukorral teli vagonok el- szélednek a szélrózsa minden irányába, a cukor mindennapi táplálékunkhoz tartozik, kávén­kat, teánkat ízesítjük vele és nagy mennyiségben külföldre is szállítjuk. Értékes devizákat ka­punk érte_ és azokért fontos cikkeket szerzünk be külföldön. Ezért tulajdonítunk olyan nagy fontosságot a cukorkam­pánynak. HALMOS JÓZSEF * 111 MILLIÓ PLUSZ. A K. J. Vorosilov dubnicai üzemben a beruházási építkezések költ­ségvetéseinek kiértékelésénél az üzem költségeit 111 millió Kes­éi csökkentették. Képünkön hatalmas tartályokat látunk. A cukorrépa szeletek­ből ezekben lúgozzák ki a cukrot. Majd tisztítják, sűrűre főzik és kristályosítják. Centrifugákban választják el a cukrot a cukorlétőt. ♦ NY1TRA-ZSITVA. A Nyitra- Zsitva-i építkezésekben 4200 brigádos vett részt. 500.000 órát dolgoztak és 2 millió értékű munkát végeztek. FOV/DfN Október 6-án zimankös, ködös reggelre ébredtünk. A vasárnapi csend, s még ünneplőbe öltö­zött emberek sem tudták vala­hogy hangulatosabbá tenni a város képét. Pedig itt a Kárpá­tok tövében így kora Ősszel megszokott ez a kép és csak az idegenre van nyomasztó hatás­sal. Később azonban megváltozik a kép, a köd és a nyirkosság hitvány szövetségén győzedel­meskedik a fényes, barátságos nap. Könnyedén, mondhatnám kacéran oldja fel az emberek gondjait, kicsalja a gyerekeket az utcára, egyszóval igazi ün­nepet varázsol égi barátunk Svidnik utcáira. Egyszerre min­den barátságosabbá válik, úgy látom, az emberek mosolyog­nak, szívélyesen üdvösük egy­mást. Nevetgélnek, kiabálnak. Tíz óra körül már nehéznek találom a felöltőt, a Csallóköz­ben sincs ilyenkor melegebb. De a város ekkor már újból kihalt. Aki csak teheti, ezen a napon a tizenhat kilométerre fekvő Duklai szoroshoz költözik. Nagy ünnep október hatodika a Dukla alatt. Ebben az évben vastag, pirosbetüs dupla ünnep. Először is ünnep ez a nap, mint minden évben, mert 1944 október 6-án reggel nyolc óra­kor a Duklai szorosban átlépte hazánk határát az első szovjet és csehszlovák katonákból álló őrjárat. Ezt a történelmi per­cet a frontszakaszt tartó zász- lóaljparancsnok jelentéséiben la- konikus tömörséggel örökítette meg: ,,Dukla-szoros határ, 6, 10, 44, 08.00 óra. Nebiljak szakaszvezetö rász- lóaljfelkerítő járőr parancsnok­sága alatt a következő össze­állításban: Pirek tizedes, Pocii tizedes, Hejda, Kuceravy, Tere- hana, Nemrich, Koubel és Ma- zűr közkatonák, segítségével egy géppisztolyos század. pa­rancsnok Bilej alhadnagy, elő­ször érték el a csehszlovák határt a Duklai szorosban lévő országúton". Ezután felt art ózhat a'tlanul megindult az áradat A térség felszabadításáért 80.000 szovjet és 6.500 csehszlovák katona ál­dozta életét. Minden négyzet- méter területért verekedni kel­lett. Igen, a szabadságnak nagy ára van. Ez volt az első duklai operáció. A második operáció folyik. Tizenhárom esztendeje folyik a harc a jólétért, a legelmara­dottabb járások felemeléséért. Nyugodt telkiismeretettel el­mondhatjuk, hogy most igazán hevesen. Október 6-án két új gyár alapjait rakták le itt. Konfek- ciós ruhagyárat Svidniken, cipő­gyárat Bártfán. Az első 1.500, a másik 3.500 embert foglal­koztat rövidesen. Ez tehát a második ok október 6-a meg­ünneplésére. Ötezer családfenn­tartónak nem kell majd a min­dennapi kenyeret messze tája­kon keresni. Meglesz az otthon is. A múltban sokat Ígérgettek itt a szónokok. Az emberek valahogy bizalmatlanok lettek a szóval szemben. Az első köz­társaságban bár ezrek vándo­roltak ki innen, az akkori kor­mányok csak egy komoly beru­házást foganatosítottak. Bírósá­got és börtönt építettek Svid- niken. Ez volt minden. Ma a tények győzik meg az embereket, s a szóval igazán takarékoskodni lehet. Ma két új üzem épül, de már a termelés is folyik, egyenlőre provizórikus épületekben. Svid­niken már 150 ember dolgozik, Bártfán 160, de még ebben az évben felvesznek további 230 munkást és a jövő évben Bárt­fán már 938 ember fog dolgozni és ez a szám így emelkedik 1960-ig, mikor is az üzemek elérik a tervezett létszámot. A svidniki ruhagyár napon­ként 2.000 öltönyt fog termelni és a dolgozók fokozatosan elsa­játítják a legnehezebb művele­teket is. így noha kezdetben csak egyszerű munkaruhákat gyártanak, elsőosztályú export­ra szánt öltönyök is kikerül­hetnek majd a svidniki gyárból, ha a dolgozók a nehezebb mű­veleteket is elsajátítják. Hasonló a helyzet Bártfán is. Az első nchányezer bakancs már forgalomba került, lövőre könnyebb és finomabb cipőket gyártanak. 1960-ban 5,420.000 pár cipőt gyártanak évente, majdnem kizárólag a külkeres­kedelem számára. Valószínűnek tartják, hogy külkereskedelmi' vállalataink a bártfai cipőkkel nagyarányú szovjet megrende­léseket elégítenek ki. A világ mondhatjuk nem is­meri sem Svidniket, sem Bárt - fát. Annál inkább ismerik a svidnikiek és a bártfaiak a vi­lágot. Megismerték a kenyérért folytatott harcban. Most gyökeresen megváltozik a helyzet. A világ megismeri ruháiról Svidniket, cipőiről Bártfát, és reméljük néhány év múlva a két gyárváros termé­kei oiyan híresek lesznek, akár a prostejovi ruha, vagy a gott- icalduvi cipő. S Cy. A Hydros táv dolgozói a kormány Vörös. Zászlajának hordozói 3 Vágón a madunicai vizierömü építésénél a legmodernebb technikát alkalmazzák. A CSKP KB irányelve értelmében a madunicai vízierőmüvet — amely a Vág folyón létesített erő­művek közöl a legnagyobb — 1960 első felében helyezik üzembe. A nehéz munkát, mint például a földhordást, már csak bágerekkel és buldózerekkel végzik és teljesen háttérbe szo­rították az autókon és az ipari vágányokon való szállítást. A vízierőmű dolgozói azt a kötelezettségvállalást tették, hogy a gépház magasságáig elvégzik a betonmunkát. A szeptemberi tervet 110%-ra teljesítették. Képünkön: Gürechny Imre mérnök leméri az árkok széles­ségét. Október az építkezéseken Ahová csak néz az em­ber, mindenhová beköszön­tött az ősz. A fák elvesztet­ték lombozatukat, a földmű­vesek begyűjtötték a ter­mést és a vándormadarak melegebb országokba repül­ték. A természet téli álmára készül Nova Dubnicán felépült az új tér — Hát ti itt vagytok az építkezésen? Mit jelent szá­motokra az október? Néhányan kellemetlenül vennék ezt a kérdést, főleg azok, akikre a lakásépítés gondja hárul. Azoknak, akik „adósok“ maradtak Szlovákiában a la­kásokkal, bizony sok pótol­nivalójuk akad. Az építkezési vállalatok ebben az évben 8.932 lakást adnak át. Az ellenőrző számok azt mu­tatják, hogy jövőre további 9.571 lákásegység készül el. A helyzet a lakásépítés te­rén nem nagyon kecsegtető. A tervbevett lakásoknak csak a féle készül el október fe­léig, mert építkezési anyag hiányában szenvedtek és ked­vezőtlenül hatott az a körül­mény is, hogy sok építkezés állt befejezés előtt. Ezek a körülmények hoz­zájárultak ahhoz, hogy Szlo­vákiában a lakásépítés las­san halad előre. A hátralevő 12 hét alatt még 4727 lakás- egységet kell befejezni. Ez»k közül néhány százat még csak most vakolnak. Hogy teljes képet nyer­jünk a való helyzetről, hasz­nos lesz, ha az egyes kerü­letek adatait vesszük szem­ügyre. _ i A bratislavai Pozemne stavby n. v. már 1262 lakást adott át, de az év végéig még néhány ezret kell át­adnia. Ä • kassai építészek a má­sodik helyen állnak, _az el­készült 626 lakáshoz . még 777 kulcsot kell elkészíteni. Nyitrán nem irígylésre- méltő„az építészek helyzete. Ott az év eleje óta az új épületekben csak 123 csalá­dot helyeztek el. Tehát ki­lenc hónap alatt csak eny- nyit. Karácsonyig a nyitrai kerületben ötször annyi la­kást kellene átadni, mert pontosan 631 család vár az új lakásokra. Privigyén 347 lakásegysé­get fejeztek be, ebből 137 lakást a bányászcsaládok számára adták át. 4l5 lakás­sal tartoznak még és sz az év vége felé nagy hajrát jelent, mert csakis így tart­hatják fenn ígéretüket. Eperjesen eddig 430 csa­ládot helyeztek el új laká­sokban és még 540 lakás készül el. A legkedvezőbb Homonnán a helyzet, ahol a tervbevett 182 lakásból már 84-et befejeztek. Besztercebányán 433 lakást adtak át és 376 család vár lakásra. A Stavoindustria 425 lakásegységet fejezett be és 182 lakással tartozik. Sokkal kedvezőtlenebb eredménye­ket értek el a bratislavai Priemstav dolgozói, akik a negyedik és ötödik panelház mellett (76 lakásegység) alig 80 lakást fejeztek be és az év végéig még 236 lakás­egységgel tartoznak. Felvétel a bratislavai tégla- mezői panelépületekröl Ezek az adatok nem vala­mi Örvendetesek. Az év . vé­géig 4700 lakást kell felépí­teni, méghozzá az év ke­vésbé kedvező időszakában. Ez az építkezési dolgozóktól fokozottabb igyekezetét igé­nyel. Jobban ki kell hasz­nálni a munkaidőt. GARAMI LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents