Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-01-29 / 5. szám
■ OI 'Orsiül O ■ÖI'O BCD' 5 HÍRADÓ j * Ezelőtt nem egész egy évvel, B y úgy valamikor a tél derekán, f) ■ újjászervezték a CS1SZ bodrog- Jj Q szerdahelyi szervezetét. Üj ve- r> ■ zetőség, új tagok, s a munka U megkezdődött. % A szervezet egy ~ év alatt a járás legjobb szervezetei közé verekedte fel ■ ‘magát. Az ifjúság 0 ; otthont talált a ■ I faluban, a szövet- Q ' kezeiben, s nem _ kívánkozik sehová. m Miért nem? Azért, mert úgy Q érzi, hogy mindenük meg van, b s vágyaikat, kívánságaikat mind 0 valóra tudják váltani szorgalmas munkájuk jutalmából. A 5 szövetkezet minden fiatal dől- — J gozója tanul. Az ifjúsági üzemi Q ■ munkaiskolában két szlovák és ■ 0 két magyar osztály van. Ki- Q ■ lencven fiatal bővíti itt isme- m Q rétéit. A szövetkezeti munkais- rj ni kólának negyvennyolc hallgató- U n ja van. Az első évfolyamba ti- Jjj zenhét fiatal jár, akik közül O még senki sem hiányzott, mióta elkezdődtek az előadások. Amilyen komolyan tudnak figyel- Q ni az iskolában, H épp* oly jókedv g Oa lóra lí ál ont 0 ■ 0 0 A hó ezüstösen verte vissza a téli nap erőtlen, bágyadt sugarait. A napsütésben itt-ott megcsillantak a nemrég felszerelt villanyvezetékek drótjai, melyek világosságot, a technika és a kultúra vívmányait elhozzák egy olyan faluba, ahol eddig még részben nélkülözték azt. Január 17 -e egyszerű hétköznap volt csak, de a csitízradványaiak úgy érezték, hogy felejthetetlen ünnepre ébredtek. Régi álmuk vált valóra ezen a napsütéses januári napon: bekapcsolták náluk is a villanyt. Ez első ötéves tervünk vívmánya volt. Ök már régen a kapitalista rezsim alatt is szerették volna bevezettetni a villanyt. Már akkor is nem egyszer írták össze a villanytársaságok ügynökei, hogy ki vezettetné be a villanyt. De az utolsó pillanatban, amikor arról volt szó, hogy ki mennyit fizessen a bevezetésért, sehogysem tudtak megegyezni. A volt nagygazdák nem egyeztek bele abba, hogy ők sokkal többet fizessenek, mint a szegényebbek, mert a föld 0 ■ 0 csap fel belőlük minden csütörtökön és hétfőn este, ha összejönnek a tánckor és a színjátszó 0 5 ■ o ■ 0 ■ 0 ■ 0 mennyisége szerint kellett volna kifizetni a villany bevezetésének borsos Segítsünk az ifjúságnak 0 csoport tagjai. Itt valóban iga- ■ zolódik a közmondás: fiatalság, n boldog élet. Itt valóban szóraja kozva tanulnak. A köröket O Dankó tanítónő, a _CSISZ szer- ^ vezet elnöknője vezeti. A mfi- « * sor betanulása nem okoz na- U P gyobb gondot, helység-problé- Q ■ májuk meg igazán nincsen. m Q Szép kultűrházuknak nehéz /v — volna párját találni a járásban, U Még a Csemadok is itt tartotta ? kerületi népművészeti bemuta- U tóját. __ ■ kultűrotthonbari minden 0 szombaton, vagy vasárnap fel- ■ csendül a zene, mindig van Q — vendég. Egymást követik itt a ■ 0 közeli falvak kultúregyüttesei- Q ■ nek fellépései. A falu vezető- m Q sége minden együttest szere- n ■ tettel vár s így a több mint n 2000 _lakosú_ falu lakóinak van 5 jj hol szórakoznia. A helybeli kul- U 0 túrcsoport fellépését, mint min- • dig, úgy most is nagy érdek- 0 " lődéssel várják. ■ S 0 SÜTÜNK — FŐZÜNK ■ I vagy jobban mond- 0 va, megtanulunk ■ i sütni-főzni — ha- 0 tározták el a Iá- ■ , nyók az egyik gyű- 0 lésen. Mert igaz m az, hogy még most n dalos lányok, akik ~ esténként Élés Irén a '• vezetésével kevergetfk, kóstol- U 0 gatják az ételeket, vagy hall- “ ■ gatják az egy-egy étel elkészí- 0 Q téséről szóló előadást, de né- ■ hány év múlva bizony feleségek Q lesznek. Márpedig a családi ■ életben a gazdasszony jó főztje n épp' oly fontos, mint a békés- ^ ség. Mert bizony már nem egy mende-mondát hallottunk arról, hogy hazajött a férj, későn, elfáradva, s tetejébe még a vacsora is sótalan, íztelen volt, így kezdődött a _ haddelhadd. Persze a fiatalasszony lánykorában megtanult jól táncolni, szépen dalolni, de a főzéshez nem sokat értett, A bodrog- 0 szerdahelyi lányok jövendő fér- ■ 0 jeinek nem lesz ilyen gondjuk. 0 . — óe nem elég, ■ ha főzni tudunk, n »tanuljunk meg -varrni is! — Ezt 'megint csak a leá- U snyok mondták. ■ jHogy kinél szüle- 0 itett meg a gondo- ■ lat, nehéz volna Q b kikutatni. Egyesek úgy tudják, ■ n hogy az idősebbek tanácsolták n ~ ezt is, mint megannyi mást — 0 a lényeg az, hogy ilyen kör is rí alakúit és dolgozik is. Hocmann U ■ Sarolta varrónő nem sajnálja * 0 sem az időt, sem a fáradságot, U szorgalmasan tanítja a lányo- ■ kát. Esténként varrnak, szab- 0 nak a lányok, forog a varrógép, ■ s hogy mennyire örülnek, azt Q csak az tudja, aki egyszer _ szerdán esté meglátogatja ezt a kis kört. Meglátja majd, hogy a főző- és varrókörben, mert egymásután tartják mind a ■ kettőt, negyvenhat leány tanul, ■ 0 vagy talán úgy mo .ndhatnánk 0 ■ helyesebben, hogy szórakozva ■ n tanulják meg mindazt, amire az Q ;; életben szükségük van. _ 5 ícs ) o loioioroíoioioio Szerdán, január 23-án a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában megkezdődött a szakszervezetek háromnapos szlovákiai konferenciája. Röviddel kilenc óra után Ondrej Meliska, a Szlovákiai Szakszervezetek titkára megnyitotta a konferenciát. A közel hétszáz küldött és vendég szívélyesen üdvözölte sorai között az SZLKP, KB a Megbízottak Testületé és a CSISZ SZKB küldöttségét. A megnyitó beszéd után Vojtech Daubner, a Szlovákiai Szakszervezetek elnöke számolt be a Szlovákiai Szak- szervezetek munkájáról. Beszédének első részében értékelte az elmúlt időszak eredményeit, majd rátért a második ötéves terv feladatainak ismertetésére és azok teljesítésének lehetőségeire. Vojtech Daubner, a Szlovákiai Szak- szervezetek elnöke aprólékosan ismertette a szakszervezetek feladatait, a nemzetgazdaság egyes ágazataiban. Értékelte az újító mozgalmat, és rámutatott arra, hogy az egyes üzemekben még mindig nem értették meg eléggé, hogy milyen nagy fontosságú az újító mozgalom. Beszélt továbbá a gép- és traktorállomások feladatairól. Hangsúlyozta, hogy a gép- és traktorállomások kötelesek nemcsak jól megművelni a földet, de feladatuk az is, hogy segítsenek meggyőzni a magángazdálkodókat a szövetkezeti nagygazdálkodás előnyeiről, és az újonnan alakult szövetkezeteknek szakembereinek által segítséget nyújtani a tervezés kérdéseiben és a szervezésben, stb. A Szlovákiai Szakszervezetek elnöke beszámolójában nem feledkezett meg az ifjúság neveléséről sem. Foglalkozott az Iskolás gyermekek iskolán kívüli munkájával. Vázolta, hogy az üzemek milyen módon segíthetnének a tanítóknak felelősségteljes munkájuk végzésében. Az iskolásgyermekek nevelésén kívül beszélt az ifjúság munkájáról is. „Az ifjúság a mi utánpótlásunk — mondta többek között. Ő vált fel bennünket a nemzetgazdaság valamennyi ágában és a közéletben. Éppen ezért foglalkozni kell azokkal, akik bennünket felváltanak, hogy ifjúságunk hogyan lesz képes folytatni a szocializmus megkezdett építését. Meg kell állapítani, hogy ifjúságunk alapjában véve egészséges és méltó utódja lesz az idősebbeknek. Ezt bizonyítják az eredmények, melyeket az építésben ifjúságunk elért. Szükség van azonban arra, hogy az ifjúság lelkesedését ösz- szekössük az idősebbek tapasztalataival. Ebben a munkában nagy feladat hárul a szakszervezetekre. Különösen nagy figyelmet kell szentelni az iparban dolgozó fiatalokra. Az üzemi bizottságoknak a mesterek és a legjobb munkások közül védnökséget kell szervezni a fiatalok fölött. Szervezzenek beszélgetéseket, melyekre hívják meg az idősebb elvtársakat s a fiatal munkásokat. Törődjenek azzal, hogy a fiatalok érvényesüljenek a munkában. hogy politikailag fejlődjenek és szeressék munkakörüket, hogy emeljék szaktudásukat, és ezáltal emeljék a saját keresetüket is. Az ifjúság neveléséért mi is felelősek vagyunk ...“ Daubner elvtárs és a revíziós bizottság beszámolója után termékeny vita folvt, melyben a küldöttek beszéltek szervezeteik hibáiról, és tapasztalatairól. A konferencia megmutatta a helyes utat, melyen haladnunk kell a második ötéves terv feladatainak teljesítésében. árát. S minthogy fizessenek, inkább rámondták: „Ha apámnak jó volt a mécsest nekem is jó lesz". S ezzel intettek egyet és otthagyták a gyűlést és tovább vakoskodtak otthon. Ök nem akartak többet fizetni, a falu szegényebb rétege pedig nem bírta volna kifizetni az egyenlően szétosztott összeg ráeső részét. így aztán hosszú évtizedeken keresztül villany nélkül maradt a falu népe. Az 1956-os évben aztán teljesült vágyuk. Megérkeztek a régvárt villanyszerelők és megkezdték a szerelési munkákat. Azon sem veszekedtek már, hogy kinek mennyit kell fizetni, s gyűlést sem hagyta ott kézlegyintéssel senki. Volt is akkor öröm'. A háziasszonyok sürögtek-forogtak, hogy jó ebéddel, vacsorával, — kire, hogy jött a sor — kínálhassák meg a villanyszerelőket. De nemcsak a háziasszonyok, hanem a villanyszerelők is kitettek magukért. Tőlük telhetöleg igyekeztek, hogy a lehető legrövidebb idő alatt elvégezzék a szerelési munkákat. Nem az ő fiibájuk volt, hogy az első kitűzött időpontra, október 20 -ra, de míg a másodikra, december 20-ra, sem fejezhették be a szerelést. Hogy mi volt a késedelem oka, arra Bors Béla Tibor és Fábrik Károly, két villanyszerelő adott választ. — Késedelmünknek, hogy nem tudtuk az átadás tervezett időpontiát betartani, anyaghiány volt áz oka. Nem egyszer megtörtént az is, hogy két-három háznál is megkezdtük a munkát, de befejezni egyik helyen sem tudtuk, mert nem volt meg a szükséges anyag. Minél tovább késett a szerelés, a falu népe annál lázasabban várta azt a pillanatot, amikor egyet csavarnak a kapcsolón, és felizzanak a villany- körték, hogy világosságot sugározzanak szét a sötét szobákban. A kitűzött időpontok eltolódása ellenére eljött végre az a nap is, amikor valóra vált a régi álom. Az áram bekapcsolásának tiszteletére ünnepélyt rendeztek, melyre meghívták a villanyszerelőket, a JNB és a járási párttitkárság dolgozóit is. Az ünnepélyt csak délután két órára tervezték, de egy órakor már tele volt a nyolcéves középiskola egyik tanterme, feszülten várakozó munkásokkal, asz- szonyokkal, EFSZ-tagokkal. A várakozók legtöbbje a villanykörtéket figyelte. S amikor végre izzani' kezdtek a villanykörték vékony fémszálai, leírhatatlan ujjongás tört ki. Nem egynek a jelenlévők közül gyanúsan csillogni kezdett valami a szeme sarkában. Igaza volt a csasztuskának, — melyet az iskolások énekeltek — ez a része: „De ma kigyúlt végre a tény, van már áram, ujjong a nép". (ve) 0 0 ■ Q. ■ 0 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 0 ■ 0 Miért szükséges a vetőmag jarovizálása? Sokan vannak olyanok, akik a jarovizálásról keveset hallottak. Ezért röviden beszélni szeretnék róla. A jaro- vizáció a vetőmag előkészítő munkálataihoz tartozik. Meghonosítása aligha ütközhet idegenkedésbe, ami bizony még megnyilvánul minden új iránt. Hiszen, ha kezdetleges formában is, de a parasztság ösztönös alkotó tehetsége már dédapáink korában rátalált e módszerre. A vetőmag régóta szokásos beáztatása számos növénynél, gyakran a jarovizálás fel nem fedezett formájának bizonyult. Élettani magyarázatát a tudomány tárta fel. Azt, hogy a növény fejlődésének meghsftározott szakaszában, meghatározott feltételeket követel. Az őszi búza pl. csírázás előtt bizonyos mennyiségű nedvességet és meghatározott hőmérsékletet igényel. A jarovizálás azt jelenti, hogy mesterségesen biztosítjuk a növény számára ezeket a feltételeket, s ezzel meggyorsítjuk a növény fejlődését. A jarovizálás lényege, hogy vetés előtt meghatározott kezeléssel hatunk a magra, hogy az egynyári növény fejlődése számottevően meggyorsuljon Száraz éghajlatú területeken elsősorban a tavaszi vetésű növények te- nyészidejének megrövidítésével biztosíthatnánk a növény- termelés sikerét. Hazánkban is a tavaszi növények fejlődésének fő fázisa pl. a tavaszi gabonafélék bokrosódása és kalászolása olyan időre esnek, amikor legtöbbször nincs eső, s a talajban ősszel és télen tárolódott vízkészlet is már kifogyóban van. Már most, ha jarovizá- lással a növényi fejlődés főszakaszainak kezdetét 8—10 nappal előbbre tudjuk hozni, hatalmas vízmennyiséget menthetünk meg növényeink számára. A tenyészidő csökkentése azon a fölfedezésen alapul, hogy az egynyári (nem évelő) növény fejlődésének két szakasza van: a ja- rovizáciős stádium és a fénystádium. Mihelyt a csira növekedésnek indul, a növényi élet tényezőinek (fény. hő víz stb.) bizonyos komplexusánál megkezdődik a jarovi- záciős folyamat. HOGYAN TÖRTÉNIK A JAROVIZÄCIÖ? Növényfajonként és növényfajtánként más és más módon. A szakirodalom fontos szabályokat tartalmaz, íme, útmutatóul néhány adat a tavaszi növények jarovi- zálására: helyi tavaszi későnérő, kemény búzák jarovi- zálásának időtartama 10—14 nap, 100 kg vetőmaghoz 33 súlyegységnyi víz. Legjobb, ha a vetőmag hőmérséklete a jarovizáláslcor 2—5 fok. A jarovizálási kísérletek adatai szerint a búzánál 3—4 métermázsa terméstöbblet mutatkozik. A jarovizálás minél több helyütt és minél nagyobb területen való meghonosítása, biztosítja mezőgazdaságunk termésátlagának a növekedését. 1 Mária Dubovcová, a felső- stubn.yai szövetkezet kiváló sertésgondozónője az elmúlt évben húsz anyasertést gondozott. Átlag tizenhét malacot választott el egy anyától, Férjével és leányával együtt a zárszámadáson 22,575 koronát kaptak. O Halmová Jozefina, a sel- mecbányai felső bányásziskola volt tanulója, most a Szlovákiai Szénbányáknál van alkalmazva, mint műszaki diszpécser. Szereti a foglalkozását és az a legnagyobb öröme, ha a bányászok jó munkájáról tehet jelentést. Most is jó napja volt és boldogan jelentette, hogy a pötori bányászok közel 400 tonna szeret küldtek a felszínre. A Tátrában megkezdődtek a tanuló- ifjúság számára rendezett sítanfolyamok. Tíz napos turnusokban az idén is többezer tanuló élvezi a Tátra és Fátra szépségeit. EGY MILLIÓ Bizony, 823 000 koronához már nem is sok kellene, hogy kerek egy millió legyen. Márpedig ez szép pénz. Nem csoda hát, ha a bodrogszerdahelyi szövetkezet tagjai bizonyos megelégedéssel számolgatták a munkaegységeket. Jól zárták az évet. Még kilenc koronát osztanak minden munkaegységre. Ez szép összeg, s főleg azok örülnek, akik egész évben szorgalmasan dolgoztak. Márperdig itt szorgalmas munkásért nem kell messzire menni. A szövetkezet tagjai rég megtanulták, hogy ahogy dolgoznak, úgy látják hasznát. Tudják ezt a fiatalok is. Ezért igyekeztek egy éven keresztül szaporítani a munkaegységek számát. Hacsak a legfiatalabbakat nézzük, már akkor is megelégedés tölt el. Dózsa Bözsi 220, Sándor Anna 221, Kacsa Márta pedig 312 munkaegységgel zárta az évet. Iski Erzsébet, a testvérével 655 munkaegységet gyűjtött. De így sorolhatnánk tovább sorban egymásután fiatalokat, idősebbeket, kiváló jó munkásokat. akik már érzik, tudják, hogy a legtöbbet a közös képes adni. ★ Megérte 1955-ben találkoztam vele először. Gabonát hordott a cséplőgéphez. A nevére sem emlékszem már, csak arra, hogy milyen bizalommal beszélt a jövőről. — Bizony, sok nehézséget kell legyűrni — mondta — de nem adjuk fel a reményt. Az idén nem biztos, hogy lesz osztalékunk, de jövőre úgy akarjuk megszervezni a munkát, és úgy fogunk dolgozni, hogy legyen osztalék nálunk is. igaza lett. A múlt évben jól dolgoztak a jászói szövetkezeti tagok. Ezt bizonyítja a szövetkezet 1956-os évi zárszámadása. A tervezett 921 009 korona bevétel helyett 1,078 000 korona bevételt értek el. A terv túlteljesítését a tagság szorgalmas munkájának lehet köszönni. A szövetkezeti tagok boldogan olvasgatták a ropogós százasokat az évzáró gyűlésen. Köztük volt Kis Ferenc is, a szövetkezet sertésgondozója. Neki az osztalékból 8000 korona jutott. —V—
