Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-01-01 / 1. szám

©« Ünnepi jegyzetek Dallal, tánccal... Lassan közeledik az év vége. Elképzelhetetlen, hogy lenne olyan ember, akit bármilyen formában is ne befolyásolna a szilveszteri hangulat, az új év közelsége. A kispolgár ilyenkor ceruzát, papírt vesz elő, összead és kivon, oszt, szoroz és leszűri a gazdasági tanulságokat: a fiatal lányok nagy gonddal va­salják, próbálgatják a szilvesz­teri öltözetet, a fiatal ember új nyakkendőt vásárol, az idő­sebbek sóhajtanak: megint egy lépéssel közelebb a 3 x 1 méte- , rés árok! A betegek találgat­ják: meggyógyulnak-e az elkö­vetkezendő esztendőben, vagy ez már az utolsó ... ? Nehéz volna mind arról beszélni, ami így az év utolsó napjaiban meg- környékezheti az embert. — Kint most hull a hó, az íróasztali lámpa mellett eltűnő­dök én is az elmúlt év sok tarka-barka, egyre fakuló szín­foltjai felett. Kinyitom a soká rendbe nem szedhető asztalfió­kot: különféle papírok, boríté­kok, levelek kerülnek a kezem­be. Szép, formás, gömbölyű be­tűk hirdetik egy kék levélpapí­ron: „Ugye nagyon szeretsz édes? Ugye te meg én most már „Mi“ vagyunk? Milyen szép is ez így: te, meg én: mi. Hidd el, hogy már egyáltalán nem tudok a jövőmröl egyesszámban gondolkodni! Öh! mondd mikor ünnepeljük meg a mi közös karácsonyunkat, mikor' valósul még a „Stille Nacht“ álma, ábrándja ...“ ? Elmosolyodom; ugye milyen szép sorok? Benne van a csa­ládi élet legmerészebb, legszebb álma: a tökéletes, harmonikus, boldog szerelem. „Te meg én: Mi“. És most te ott, én meg itt! Valahogy elmúlt ez is. Jöttek a gondoktól terhes hétközna­pok, amelyek jót és rosszat egyaránt elkozmetikálnak és behegedtek a sebek! Egyszer egy idősebb asszony mondta nekem egy teaesten: mikor dicsekedtem neki, hogy elmúlt minden nyomtalanul: ne higyje. édes fiam! Jönnek még időszakok, amikor felszakadnak a régi sebek; nekem elhiheti. Hát igen, valóban jöhetnek! Olykor-olykor még összerez­zen az ember egy hasonló arc feltűnésénél. Tegnap éppen a karácsonyi vásáron szédített meg egy pil­lanatra az a megmagyarázha­tatlan érzés: ő az! — Nem ö volt! Aztán sodródtam tovább az áradattal. Rengeteg ember — rengeteg portéka! Felsorol- hatatlan sokasága a legkülön­félébb cikkeknek. Az egyik asz­talnál füge, datolya, panán, azután egy hosszú sor, ahol már a szaloncukrot árusítják a karácsonyfára. Szemet gyönyör­ködtető elrendezésben húsfélék, italok — egyszóval minden, ami kell, hogy legyen egy nagy ka­rácsonyi vásáron. Zsúfolt villa­mosok szállítják az embereket, akik úgylátszik: csak jönnek, jönnek, végeláthatatlan sorban. Az egyik pultnál kissé oldalra húzódva két asszony beszélget; ott állok a sorban, hallok jó­formán minden szót: dicsérnek mindent, aztán ... az egyik azt mondja: milyen jó is nekünk oioioioioioioiqioicoioioioioioioioioioioii 0 PETŐFI SÁNDOR: 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ ;o ■ 0 5 ■ 0 ■ ;o ■ :o ■ ;o ■ :o ■ ö ■ 0 5 ■ ;o m ,0 m 0 0 ■ 0 ■ G ■ 0 5 Reszket a bokor, mert. Reszket a bokor, mert madárka szállott rá, Reszket a lelkem, mert Eszébe jutottál. Eszembe jutottál Kicsiny kis leányka, Te a nagy világnak legnagyobb gyémántja. Tele van a Duna, Tán még ki is szalad. Szívemben is alig Fér meg az indulat. Szeretsz rózsaszálam? Én ugyan szeretlek, Apád-anyád nálam Jobban nem szerethet! Mikor együtt voltunk, Tudom szerettél. Akkor meleg nyár volt, Most tél van, hideg tél. Hogyha már nem szeretsz Az isten áldjon meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg! TÖRÖK ELEMÉR Újévi gondolatok Mint szél a virágport hintem most széjjel versem mezején, lelkemnek hevével, dalos kedvemben értelmét a tettnek, most mikor újra fordítunk majd egyet x a rohanó évek sárguló könyvében, hol számontartják mindazt, ami érdem, hova most én is lobogó versemmel írom be neved, lázadó ember! Hadd tudja majd meg a boldog utókor, hogy nem először és nem is utólszor, miként a kürtszó harsogtad: előre! — s lettél e század koronás szent hőse, kinek oly kedves az élet vox humána, mint nagyapáknak az első unokája, kedves, mint a tavaszküldte virágok. Ö, ki az Emberséget szívből imádod, Te vagy a Művész, s csiszolod nagy müvét, az emberi ész örök dicsőségét! Te vagy a tervek s álmok teremtője, hogy egy egész ország tavaszodjék tőle, hogy legyen ez év örökön dicsérő, szívemhez hajló örömöket érő, hogy szülessen meg őseinknek álma, az Emberségre méltó nép javára! 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 H 0 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 m 0 most Itt; szegény lányom vajön mit csinálhat Magyarországon ? Vajon lesz-e mindenük, ami kell az ünnepekhez? Elgondolkozom én is. A ro­konság nagyobbrészt ott él, vajon hogy lehetnek! Táviratoz­tunk többször is, válasz még nem jött! Most adtam fel egy csomagot nekik — mondja to­vább az asszony -- egy kis élelmiszer, egy kis ruha! — Hát igen — gondolom, segítsünk csak! Nem lehet senki számára kö­zömbös, amikor a jó, meleg szobában, meghitt családi kör­ben iinnepelget, hogy túl a szomszédos Magyarországon, mi­lyen viszonyok között élnek az emberek?!' Szavakkal szinte kifejezhetet- lenül szép, hogy a Szolidaritási Alapra már harmincöt millió korona körül adományoztunk. És a többi országok is. S most — hallom — még csomagokat is küldenek. Milyen örömöt, boldogságot jelent majd nekik az a kis holmi; . talán nem is annyira az értékével, de azzal, hogy törődünk velük és segí­tünk. Lassan besötétedik. Az «teá­kon kigyúlnak a neonfények és hirdetik a békességet és a nyu- galmasságot. Béke és nyugalom! Ez most a legfontosabb az elkövetkezen­dő új évben, amelynek az érde­kében fáradtságot és időt nem kímélve mindent meg kell ten­nünk. ILcwU'«*; 4-^ Irodaiam és művészet A Zora nevű lapot a vakok számára Prágában már negyven éve adják ki. Az újságot a va­kok írásával a Braille-féle be­tűvel nyomtatják. OIOlOIOiOiOIOIOIOIOlOKOIOIOIOIOIOIOIOiOK E napokban tartják Delhiben az ázsiai írók értekezletét. UTein Pe Mint számolt be a burma irodalom ősrégi hagyo­mányairól. Sagara Palansuria a szingáli és a ceyloni irodalom mai helyzetéről beszélt. Zulfia uzbég költőnő a középázsiai köztársaságok irodalmáról szá­molt be. A szovjet írók sok ér­tékes fordítást nyújtottak át az értekezletnek a burma, arab, hindu nyelvből. * A szófiai színház 100 éves. Az első előadást 1856-ban tar­tották és Szavoj Dobroplodnij bolgár nemzeti tanító Míchal Miskajed című darabját adták elő. * E napokban megjelenik Buda­pesten a „Fehér könyv“ máso­dik kötete. _A nyitrai kerület népművé­szeti bemutatóján Léván több mint négyszáz szereplő lépett fel. S ha elgondoljuk, hogy négyszáz szereplő fellépése mö­gött mennyi igyekezet, szorga­lom és kitartó munka áll — kétszeresen kell értékelnünk eredményeiket. Az idei bemutató legfőbb ér­téke, hogy kizárólag népihagyo­mányokból igyekezett meríteni. Örömmel tapasztaltuk, hogy népművészeti bemutatóinkról lassan már eltűnik a giccses érzelgős „magyar nóta“ — he­lyét az igazi népdal váltja fel. A lévai bemutató azonban még többet hozott: felelevenítette a régi népszokásokat és életre keltette a régen feledésbe me­rült népballadákat. Ez is arra mutat, hogy népművészeti éle­tünk végre megtalálta a helye irányát: haladó hagyományaink­ból indul ki. A népművészeti bemutatót Kanyar István a Csemadok ke­rületi elnöke nyitotta meg. Utá­na első számként az egerszegi énekkar lépett színpadra, Bár­dos Lajos népdal feldolgozásai­val. Az énekkar ez évben ün­nepli fennállásának huszonötö­dik évfordulóját és dicséretére legyen mondva — a sok sikeres szereplését most újabbal tetéz­te. — Az egerszegi énekkar tagjai nem .hivatásos énekesek. Egyszerű munkásemberek, akik az egésznapi fáradságos munka után a pihenés perceit áldozzák a próbákra. Énekükben a kriti­kus zeneértő fül talán több hiányosságot vesz még észre. De annyi lenyűgöző eerőt, tiszta lelkesedést, amennyi az eger­szegi énekkar előadásából árad — kevés helyen találna. Az énekkart Balkő István vezényel­te. — Az egerszegi énekkar megnyitója után aztán sorban peregtek a számok. Czibulka Gabriella szavalata — Isza- kovszkij: „Dal a békéről“ című költeményét szavalta — élmény­ként hatott. A negyedi leányok tánca, a "löki tánccsoport, a kürti leánykarikáző, a kálnai leánytánc, a nagykéri tánccso­port csallóközi íeánykarikázója — nagy tetszést arattak. A gú- tai és a lelédi táncsoportok az üvegestánccal próbálkoztak. A közönség elismerő tapssal jutal­mazta táncukat. A szögyéni tánccsoport egy menyecsketán­cot mutatott be, a deákiak bri­gádtánccal szerepeltek. A búcsi tánccsoport Kassa-vidéki pár- nástánccal, a nagysallői, sióa­gárdi karikázóval, csárdással és verbunkossal, a lévai tánccso­port magyar kopogóssal szóra­koztatta a közönséget. — Ezek­ről a tánccsoportokról mind külön kellene írnunk. Miyel ezt nem tehetjük meg, jegyezzünk csak meg annyit, hogy örömmel tölt el bennünket minden egyes tánccsoportunk szereplése, még akkor is, ha némelyikük művé­szi teljesítménye talán nem volt egészen kielégítő. Mégis örülünk nekik azért, mert ők népitáncmozgalmunk zászlóvivői — és minden előfeltételük meg­van a továbbfejlődéshez. A népművészeti bemutató szólóénekeseinek is szívesen tapsolt a közönség. Csabai Len­ke és Karika Ernő Ladányból — akik a járási bemutató leg­jobbjai közé tartoztak a nyáron — most is sikert arattak. Csá- pek Marika a csúzi helyicsoport tagja szlovák népdalokat éne­kelt, kedves előadással. Gaborek Zsuzsa és Czibulka József a - komáromi közönség kedvelt népdalénekesei a szokásos ru­tinnal szerepeltek. Nagyon tet­szett Csányi Kató, aki eredeti tardoskeddi népdalokat énekelt citera kísérettel. Citerán, ezen az ősi hangszeren Vida Károly kisérte. Topos Pál, a komáromi helyicsoport tagja kuruc nép­dalokat énekelt. Nagy sikert aratott Dirigács Ilonka Mohiról és Szűcs Sándor Komáromból. Az éneklésbe nemcsak a fiata­lok kapcsolódtak be. Eljött a hetvenkét éves Gubó néni is Besenyőről, hogy elénekelje azokat a dalokat, amelyeket még legénykorában énekeltek falujában. Roztocsil Antalné is azokat, a régi tardoskeddi nép­balladákat énekelte, amelyeket még leánykorában énekeltek öregektől. A két tréfás duda­nótáját is megtapsolta a közön­ség. Az ősrégi népballadák, ame­lyek azelőtt oly ritkán jelentek meg műsorainkon — a közön­ség nagy tetszésével találkoz­tak. Ilyen balladákat kutatott fel és hozott felszínre a gímesi helyicsoport is, az „Od‘ alá szolgáltam..és a „Bagoly­asszony“ balladáját, Székelj! népbaliadákat adott elő Kopasz Csilla, a tardoskeddi helyicso­port tagja — utolérhetetlen kedvességgel és átéléssel. Beszámolónk nem volna tel­jes, ha megfeledkeznénk kerü­letünk legjobb zenekarairól, amelyek nagymértékben hozzá­járultak a bemutató sikeréhez. Pepes Sándor népizenekara Kürtről nemcsak, hogy magán­számával aratott sikert, de ő kísérte a szólóénekesek és a táncok nagy részét. Az őgyallai Szolcsányi népizenekara szintén sikeresen szerepelt, az énekesek és a táncosok kíséretét is jó érzékkel látta el. A párkányi helyicsoport zenekara Csaj­kovszkij: Fedora nyitányát adta elő, Kovács Flórián vezénylése mellett. I Nem tudunk mindenkiről írni, mégsem szabad megfeledkez­nünk a baracskai énekkar mél­tatásáról, akik vidám, friss­ütemű népdalaikkal nyerték el a közönség tetszését. Meg kell még említenünk Szénássy Gyula hegedűszólóját, valamint Mészá­ros Erzsiké és Gerőfi Ildikó páros szlovák táncát, amely a bemutató egyik legsikeresebb számai közé tartozott. • A nyitrai kerületi népművé­szeti bemutatót az egerszegi énekkar zárta be. S mi azzal az érzéssel távoztunk el onnét, hogy kerületünk népművészeti seregszemléje ez idén ismét egy lépést jelentett előre a szocia­lista kultúra megteremtéséhez vezető úton. G. KUCSERA MARGIT Toldi örökéletű sorait mon­dogattam, mialatt Karlovy Va- ry-ban jegyzeteim alapján fel­kerestem azt a házat, ahol Arany János több ízben lakott. Elhagyva a fősétányt a mai Skalni forrás mellett szinte Arany sorai nyújtották a leg­biztosabb útbaigazítást, amikor a fülembe csengtek szavai: „Itt honnan a szarvas lezuhant a mélybe, s hol fürdő épült a forrás fölébe ötszáz évvel utóbb — vagy igen már többel sokat ábrándozott egy beteg ősz ember." Tompa Mihályhoz 1868 július 5-én intézett leveléből és orvo­sának Farkas Kálmánnak leírá­sából elég pontos adataink van­nak Arany János betegségéről, mely éveken át kínozta és is­mételten Karlovy Vary-ba vitte. Ezek szerint Arany epekő be­tegségben szenvedett és előző­leg májgyulladáson ment ke­resztül. Arany 1869-ben járt először Karlovy Vary-ban és egymást követő nyolc nyáron át itt győgykezeltette magát. A költő a fürdővendégek névsorában mint az „akadémia titkára“ sze­Arany János Karlovy Varyban idején is Arany János házi­asszonyánál, mert különben nem tért volna ebbe a lakásba visz- sza Arany, aki annyira szerette a meghitt rendezettséget és családiasságot. Arany legjelleg­zetesebb vonása valóban a sze­rénység. Itt Karlovy Vary-ban is egész egyszerű lakást kere­sett magának, pedig akkoriban már megengedhette volna ma­gának, bogy a világfürdő vala­melyik kényelmes, elegáns szál­lodájában lakjon Érdekes, hogy Karlovy Vary város vezetősége annak ellené­re, hogy megszokhatta a feltű­nést keltő, hivalkodó fürdőven- dégeket és már tisztán üzleti érdekből hajbókolt a felszínes talmi ragyogású uraknak, meg­különböztetett figyelmet tanú­sított a szerény fellépésű, egy­szerű magyar költőnek és fel­mentette az akkoriban kötele­ző gyógy- és zenedíj fizetésé­től. Arany János azonban azt az összeget, amelyet már előző években fizetett a városnak jó­tékony célra ajánlotta fel. A nagy költő Karlovy Vary- nak a Toldi szerelmében állított örök emléket a kilencedik ének­verset az 1932-ben megjelent „Karlsbad in Munde seiner Gáste“_ című munkában csak Kazinczy és Szemere fordításai szerepelnek. Arany János emlékére Karlo­vy Vary-ban az erdőben az „Ecce Homo“ kápolna mellett egy kőpad táblájára magyar nyelven a következő verssorait vésték be: „E helyt feledve bút, feledve bánatot, _ pihenj s mig egy sóhajt hazádba nem repítsz, tovább ne menj.“ E sorok hitelességére vonat­kozólag eltérnek a vélemények. Arany János a Karlovy Vary- ban töltött idejéről a legszeb­ben a következő sorakat írta Toldi szerelmében: Megáldotta vizét nagy jótéteményért, ha nem új életért, új élet-reményért, s ha valaha célhoz bír jutni az ének: köszöni e forrás csuda hévvizének.“ M M. ♦ 1957. január í. repelt. Az első két évben a Walter Scott házban lakott, majd a „Jager“-hez címzett házban szállt meg és évenként oda jött vissza. Első Karlovy Vary-i tartózko­dása idején olyan rosszul érez­te magát, hogy nem írt sem­mit, csak az Aristophanes for­dításán dolgozgatott. Itteni tar­tózkodásáról Csengery Antalnak jő barátjának a következőket írta: „Míg köröttem az egész világ háborog én nyugton ülök itt. Csehország szélső völgykat­lanában, vagyis nyugtalanul csal- annyiban, mert ötkor kelnem harmadfél órát pipa nélkül sé­tálnom kell és csak azután ju­tok reggelihez, hol egy csibuk és a lapok olvasása minden fá­radságért kárpótol.“ Azt azonban nem mondhatjuk el Arannyal, hogy „híre, port , sincsen már az öreg háznak' mert a ház ahol Arany Jáno: lakott valóban ma is ott áll í maga sima szerénységében, pon­tosan úgy, ahogy leírta. Sze­rény csengetésemre egy barát­ságos cseh nénike nyitott kapu és meghátottan vette csalódá­somat, amikor megállapítottam hogy fogalma sincs arról ki volt ' Arany János és hogy a nagy magyar költő valamikor ebben a házban lakott. — Nem, igazán nem tudom, ismételgette^ sopánkodva, de megkérdezem az emeleten, hát­ha azok tudnak róla, mert mi csak három hónapja lakunk itt. Mialatt előkerült az emeleti asszonyság, szemügyre vettem a_ szépen felsúrolt folyosót, a szerény, de ragyogó tisztaságú szobákat. Bizonyára így nézett ki annak be szőtte bele Karlovy Vary fürdő felfedezésének mondáját, amely szerint IV. Károly csá­szár, egy vadászat alkalmából szarvast üldözve fedezte fel a hőforrást és azon a helyen várost alapított. Károly császár Zsigmond nevű fia feleségül vette Nagy Lajos leányát és később magyar király lett. Így Arany megtalálta a történelmi alapot ahhoz, hogy Nagy Lajos vitézét Toldi Miklóst Károly császárral meghívatja arra a vadászatra, amelyen a forrást felfedezték. „Károly s a vadászok lejtőn lekerülve keresik a gímet a völgyi sűrűben követve nagy _bajjal ebeik szaglását zuhogás egyszerre hallik olyan forma mintha valamely nagy rotyogó üst forrna." Kevésbé ismeretes, hogy Arany János is lefordította Lob- kovitz Bohuslav „In thermas Caroli IV.“ című ódáját, amely Karlovy Vary-ban a Mlynsky Pramefí mellett márványtáblára vésve olvasható. Ugyanezt a

Next

/
Thumbnails
Contents