Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-09-24 / 39. szám
tsszaem lékezés £2enhtre Mintha csak ma lenne, olyan élénken visszaemlékszém arra a szép vasárnap délelőttre, pedig már 36 évvel ezelőtt történt. Mi, az egykori magyarországi hadifoglyok Távol-Keletről és Szibériából, Irkuckból jövet, éppen huszadik napja, útban voltunk hazafelé. A magyarok már majdnem mind hazamentek, csak mi, akik már azelőtt beléptünk a Vörös Hadseregbe, végig akartuk küzdeni a harcot. Kolcsakot kinyomtuk Keletre, a kuznyeci völgyben pedig agitáltunk a magyar hadifoglyok között. Elnyomtuk a ku- lükok lázadását, és amikor minden végétért a Sibrevkom (a Szibériai Forradalmi Bizottság) megadta a szükséges papírokat, hogy hazamehessünk Csehszlovákiába. Életünk eme mozgalmas időszaka befejeződött. Mint a legnagyobb történelmi esemény tanúi és résztvevői tértünk haza. Teljesen áthatottak bennünket a forradalom eszméi és jól tudtuk, hogy Oroszországban miről van szó. Az l9li-es évben, amikor kikerültünk a frontra, még nem tudtuk, hogy mi a kommunizmus, de a forradalmi Oroszországban a legjobb iskolát jártuk ki. Ma már nehéz megmondani, hogy mi hatott ránk a legjobban, vajon a berezovkai, tockói, omszki fogolytáborokban a bol- sevikiek által kifejtett agitáció, vagypedig az Omszkért folytatott harcok, de megértettük az eseményeket és beléptünk a Vörös Hadseregbe. A bolseviki pártba belépett magyar hadifoglyok számára politikai oktatást nyújtottak és akkor nyílt ki igazán a szemünk. Ott olvastuk a Kiáltványt és Buha- rint, valamint Preobrazsemzkij Kommunista ábécéjét. Megértettük miről van szó és sokán közülünk beléptek a forradalmi agitátorok közé, A Sibrevkom azzal bízott meg, hogy agitáljak a magyar hadifoglyok, a kuznyeci bányászok között. Majdnem egy negyed évig agitáltam a Szud- zsenka, Kalcsugino és a Keme- rOvo bányákban. Sokan jelentkeztek a pártba és a frontra. A legügyesebbeket az irkucki politikái iskolába küldtem. 192(1 végén fontos funkciót töltöttem be a gubernium magyar szekciójában, titkár voltam. Maid a Sibrevkom Irkuckba küldött, hogy ott a pártiskolában előadjak. Mozgalmas napok voltak ezek, az elméletet a gyakorlatban sajátítottuk el. Párnánk alatt könyveket őriztünk és ágyunk mellett puskát és gránitokat állítottunk fel. Nem egyszer éjjel kirohanásokat intéztünk az ott garázdálkodó bandák éllen. Kolcsakov bandái, kozákok és kulákok pórtyáztük arrafelé és félkelést szítottak. A vörös katonákkal együtt pánKellemes a /égi Jegyzetekből visszaemlékezni a forradalmi időkre. célos vonatokkal harcoltunk a felkelők ellen. Életre-halálra küzdöttünk. Hányszor találtuk meg agyonkínzott elvtársaink teljesen felismerhetetlen hulláit. Kilyukasztott szemekkel, megcsonkított tagokkal, vagypedig megfagyva. Akkoriban úgy harcoltak. A fehérek ellenforradalma nem válogatott az eszközökben. De akkor már benne jártunk a huszas évben. Kolcsakot elűzték és lassanként kezdtünk már a saját sorsunkra is gondolni. Ótthón a feleségem és gyermekeik vártak, a szívem Szlovákiába húzott. Amikór az irkucki iskolát befejeztük, hazafelé készülődtünk iratokkal, ennivalóval és ruhával felszerelve. És tulajdonképpen csak most térek rá arra, hogy Orról a moszkvai vasárnap délélöttröl visszaemlékezzék. Azt a pillanatot sose felejtem el. Moszkvában minket hadifoglyokat a párt irttérnátusdibáh helyezték el. A moszkvai pártközpontban át akartuk adni h párt Okmányainkat és az újonnan alakult csehszlovák konzulátuson el akartuk intézni a hzatérésiink- kél összefüggő fór malit ásókét. Tehát a hivátalókat jártuk Moszkvában, közben pedig eljött a vasárnap és valaki azzal az indítvánnyal jött, hagy vegyünk részt á Szubotnyikón, akkoriban latsanként már ég ész Moszkva éljárt Oda. Jelentkeztünk és elküldték minket a Kreml közelében a Mószkva folyócskához, hogy egy bárkából hordjuk ki a tűzifát. Hát bizony szép számban voltunk ott együtt, öregek és fiatalok egyaránt, férfiak is és nők is és mi magyar hadifoglyok, a frontról hazatérő vörös katonák. Hordtuk á fát és a kis hídon áthaladva egyszer csak észrevettem, hogy az emberek Csoportokba verődve azt suttogják: Lenin! Lenin eljött. A fát otthagytam éS én is a tömegen keresztül előre törtem és megpillantottam Lenint. Rögtön ráismertem, ugyanúgy nézett ki, mint ahogy az ir- kucki iskolában bérámázott képen láttam. Nem volt rajta kabát, mert szép napos szeptemberi nap volt. A megszokott sapka a fején volt. Jókedvűen gesztikulált, mosolygott és beszélgetett a hozzá furakodó emberekkel. Hirtelen egy gyors mozdulattal megrázta a fejét és újból csak mosolygott mintha csak azt akarta volna mondani: „Na, ebből már elég, emberek! Nem azért jöttem ide, hogy csak beszéljek, hanem tenni akarok!" A tömeg utat nyitott előttem és Lenin egész délig velünk együtt hordta a fát. ti tudjátok képzelni, hogy miképpen hatott ez ránk. A világ legnagyobb államának a vezetője, itt a székhelye, a Kréml alatt, egy őrég bárkából hordja a fát, amellyel kitudja, ki füt majd be. Jó néhányszor béizélgetni kezdtünk vele, de csak rövid időre, nehogy a munka beszéd közben álljon. Mindenki derekasan kivette a részét a fahdr- dásból, három ember helyett dolgozott. Na és tudjátok miért? Hiszen velünk volt Lenin! • * * Simkovies Pál elvtárs befejezte visszaemlékezését. Haja ezüstösen fényiéit a szeptemberi napban. Egy almafa alatt üldögélt, előtte egy megkezdett sakkparti, mellette könyv, már alkonyodon. Eperjes forgalmas utcáiról idehallatszott az autók tülkölése, különben csend és nyuga-' lom vette körül az ősz elvtársat. Régi forradalmár, kOmmunis- td, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom részvevője ma Tó éves, nyugdíjas tanító. CigaretJ tára gyújtott. — Mára talari elég volna, ugye ? — mondta. Te nem gyújtasz rá — kérdezte és elém tette cigaretta tárcáját. JÁN GREGOR Egy jó sakkparti mindig felüditi az embert Szeptember 12. és 14. (25. és 27.) között Lenin történelmi jelentőségű leveleket irt a Központi Bizottságnak, valamint a bolsevikok pétervári és moszkvai bizottságának a felkelésről. „A bolsevikoknak magukhoz kell ragadniok a hatalmat" és „A marxizmus és a felkelés“ címen. Az elsőben kifejtette, hogy „a bolsevikoknak, miután már mindkét fővárosban többségre tették szert a munkás- és katonaképviselök Szovjetjében, kezükbe lehet és kezükbe kell venniök az államhatálmat“. A másik levélben Lenin azt tanítja, hogy a felkelést művészetnek kell tekinteni, szervezetileg és technikailag jól kell előkészíteni. Tudni kell kihasználni a forradalmi adódó helyzetét, összegyűjteni a döntő érőket a döntő helyen és helyesen megválasztani a döntő csapás pillanatát, hogy biztosan leverjük és legyőzzük az ellenséget, mert világos, hogy a csupán védekezésre való szorít- kozás a fegyveres felkelés végét jelentené. Szeptember 15-én a bolsevik párt Központi Bizottsága megvitatta Lénin leveleit éS elhatározta, hogy mint utasításokat szétküldjék a helyi pártszervezeteknek. Lénin közelebb akart kerülni Pétervárhoz, ahol a bolsevikok az ő útmutatásai alapján erélyesen készítették elő a fegyveres felkelést. Szorosabb kapcsolatot akart fenntartani a párt K. B.-val. Ezért szeptember 17-én Helsingforsból átköltözik Viborgba. Lenin finnországi tartózkodása alatt rohamosán érett Oroszországban a helyzet ahhoz, hogy a proletariátus magához ragadhassa a hatalmat. Rövidesen megteremtődtek a hatalom átvévéséhez szükséges objektív feltételek. így egyhamar a munkásosztály szubjektív igyekezetére, a tömeg támadására és ennek a cárt általi vezetésér6 l'*' ;i' o Lenin lm ét UndonéSyven észténdeje Az Október előtti helyzet. sán és köPültékintéssél készítette élő a szocialista forradalmat. Türélmésén nap-nap után magyarázta a tömegéknék a forradalom tanulságait, a burzsoázia és a mensevik-eszer blokk magatartását, a bolsevik politika értelmét. Teljesén szétzúzta azokat, akik már 1917 tavaszán kálandor módon az Ideiglenes Kormány azonnali megdöntését követelték és azt a politikai vezetőkre végzetes hibát akarták elkövetni, hogy előreszaladjanak, elszakítsák az élcsapatot a tömegektől. Most azonban, amikor elérkezett a pillanat, Lenin hallatlan erővél ragaszkodik a fegyveres félkelés határozott, erélyes és gyors előkészítéséhez. Szeptemberben írta Lenin „A fenyegető katasztrófa és hogyan harcoljunk ellene“ c. brosúrájában: „Oroszországot elkerülhetetlen. katasztrófa fenyegeti. A vasúti szállítás hihétetlen módon zilált állapotba került éS mindtovább rosszabbodik. Megszűnik a nyérsanyág- és az üzemekbe való szénszállítás. — Stégszűnik a gabonaszállitás. A tőkések szándékosan és kitartóan szabotálják (mégrongálják, leállítják, aláássák, fékezik) á termelést, azt remélve, hogy a rettenetes katasztrófa a köztársaság és demokratizmus, á Szovjetek és egyáltalában á proletár- és parasztsZérvézétek csődjét jélértti és megkönnyíti a monarchiához váló visszatérést és a burzsoázia és a nagybirtokosok téljhátalmának felújítását.“ E cikkében Lenin bebizonyította, hogy a gazdasági anarchia és éhínség az Ideiglenes Kormány politikájának következményé, amély éZZel a tőkések akaratát téljésíti. Itt fejtette ki továbbá a proletárdiktatúra első időszakaszának gazdasági platformját. Alábbi célkitűzésére utódai is gyakran hivatkoznak: „A forradalom idézte elő, hopy Oroszország, ami politikai rendszerét illeti, néhány hónap alatt utől- érte a fejlétt országokat. Ez azonban nem elég. A háború kérhetetlen és könyörtelen szigorral teszi fel a kérdést: vagy élpusztulunk, vagy utólérjük és túlhaladjuk a fejiett Országokat gazdaságilág is“. Ami az Ideiglenes Kormány gazdasági politikáját illeti, éz négy tételen álapuit. Első tételként a „szocialisták" a háború ellén léptek fel, amely megsem- misítőleg hatott a gazdasági életre; mivel azonban a burzsoázia nem akart lémondani nyereségéi főforrásáről, a háborúról, így egyhamar új jelszóval kéllett jönniök: „Védekezés addig, amíg felfegyvérzett ellén- séggel állunk szémben“... — (Hasonló mottó jegyében térnék ki napjainkban is a lefégy- verkezés elől a nyugati imperialisták, akik egyre szűkülő piacukat zsíróé hadianyágszállíiáS- sal igyekeznek kipótolni.) — A gazdasági politika második pólusa: a feudalizmus megszüntetése a falun, a föld paraszt- kézbe váló átádása, a birtok eladásának és földspekuláéiórták megakadályozása. Ug.vánnkkor áZOnbán báró áz önálló helyi földosztó megoldások ellen. Az Ideiglenes Kórmány mind több és több büntétőexpedíciót rendezett a parasztforrongások ellen. Márciustól júniusig 17 esetbén fojtótta el a zavargásokat, júliustól augusztusig 39 és szeptembér-októberbén már 1Ó5 esetben. — A harmadik Súlypont a nyóleórái munkaidő volt. Egyrészt ígérte a túlórák nélküli nyolcórás munkanap törvénybe iktatását, mint a világ- proletariátus gazdasági alapkövetelését, másrészt azonban kijelentette, hogy a háború tartama alatt még kell engedni a túlórázást a hadianyag- és más fontos üzémben. Végül a né- gyédik pontot, a munkások szervezését a burzsoázia elleni harcban — „döntő kamarák“ felállításával vélték megoldani. De ezekben a munkásság és vállalkozók 1:1 arányban, szóval a paritás alapján voltak képviselve. Láthatjuk, hogy az ésZérek és mensevikok papíron szép elvékét vallották ugyan, dé ezek gyakorlati kivitele, mint mindig, úgy itt is attól függött, hogy melyik osztály kezében van a hatalom. (A II. világháború élőtti és utáni angol munkáspárti, valamint a minap megbukott francia szocialista kormány is teljesén a gyarmatosító kapitalisták kénye-kédve szerint cselekedett). Mire vezétett a nagytőkéseknek a mensévikik és eszérek által végréhajtott politikája? A vidéken újra félélédt a nagybirtokok helyi lefoglalása, mért a parasztok már ném bírták kivárni az alkótmártytadó képvi- sélőház összehívását, (amélyre aztán ném is kérült sor). A munkásság között nagyarányú ösztönös sztrájkmozgalom keletkézéit. A burzsóá közbén igyékézétt e két testvértömeget ínségében egymás éllén uszí* tani. A hadseregbén és a parasztság soraiban heves mun- káséllenés hangulatot próbált szítani. KOMATSU MITSIÖ: A legszégyenletesebb Múlt háborús hadi rokkant, Arcán lángolt a vad szégyén, Mikór elmesélte nekem: Fegyvert gyártók nekik, uram, Hógy fiam ne haljón éhen. K'UMAKI SEÓKO: A gyár kapujában Hógy utcára tett a gyáros S kinevétte síró hitvesed, Ki állásodért könyörgött Porontyoddal vézna hátán, Míg élsz, ne feledd! FUKAGAWA MUNÉTOSHI: HIROSHIMA Míg mentém a városon át A végtelen üszkös úton, Minden porrá égett holttest, Jaj. feledni sosem tudom, Rád hasonlított, kis húgom. Yósa No Kan: Nyomor Piszkos lábán ócska saru, Zsinór tártja vén köpenyét, Sósém adott, mindig csak kért, Most is így könyörög halkan: Dalt móndok egy marék rizsért Sósa No Kan: Kezedbe esem Ö, nem ismerek hozzád foghatót! Hőfehér sirály lennél téngeren, Ragyogó félhő tiszta kék égen, És ha rámnézel, mint fáradt mádár, Klatós, meleg kezedbe esem. (Sövény Aladár fordításai) C3'1S'Y'g3"^> NAGY EMBEREKRE EMLÉKEZÜNK GALVANI LUIGI A fizikában, ál elektromosságnál, fiágyon gyákran találkozunk Galvani nevével, aki az elektromosság térén halhatatlan nevét sZérzett magának. 1737. szeptember 9-én Bolognában Született. Nemcsak mint természettudós, hartem mint órvos vólt hiréS, ugyanis szüló- városának eg.yéténién a szülészét tártára volt. Híres volt mint anatómus js. A róla elnevezett galvanizmus feltalálását egv véletlen eSét eredményezte. Felfedezéséit „be viribus elec* tricitatis in mótu museulati commentarius" című munkájában fektette lé. 1798 december 4-én halt meg szülövárosábán. RÓNALD ROSS Földünk egyik légeit er jédtebb betegségé még má is a malária, azaz váltóláZ. A múlt századbán még nálunk is élég gyakori vóit, dé amióta R. Ross, angol orvos, 1898-ban rájött, hógy a bétégségét égy szúnyog térjeszti, hátásósabb lett ellené a védekezés. Ennék ellenéré, még ma is legalább 150 millió eníbér betegszik meg évedként ébbé áz alattomos be- tegségbé. Ronald Róss, 1Í57 május 13- án született Almará-ban (India). Eleinte a gyarmati egészségügyi szolgálatba lépett. A malária kórokozójának meg fi- gyélésévél már lÉ89-bén kezdett foglalkozni és kilenc évi kitartó munkának köszönhette a sikert. 1902-ben megkapta a Nobel-díjat. Előbb a ‘liverpooli egyetem tanára, majd á londoni tudományos intézet igazgatója létt. 1932. szeptember 16-án hált még. IRÉNÉ jóliot-curie Amikór tavaly március 17-én 58 éves kórábart méghalt Iréné Joliot-Curié, az egész krltűrvi- lág figyélme és mély részvéte Párizs felé irányult. Hivatásának létt áldozata. Szülei Pierré Curie és Maria Skolodowska, a rádium feltalálói voltak. Mint ismeretes, atyja egy bélését áldozata lett és anyja 1934-ben halt még, mint a rádiumkutatás áldozata. Iréné, szüléi nyómdokain ha- ládt. Érdékelte a fizika és szüléi laboratóriumában kezdett dolgozni, ahol megismerkedett F. Joliót-tál, férjévéi, aki ott mint asszisztens tévékenykedett. A fiatal házaspár fólytátta a rádiumkutatás térén megkezdett munkát és 1934-bén sikerült is a rádiumsugarak mesterséges átvitelét más tárgyakra megállapítani, amiért 1935-ben meg is kapták a Nóbél-díjnt. 1897 szeptember 12-én született Párizsban. Nemcsak mint tudós, hanem mint ember is kiváló volt. A második világháború idején kivette részét az éllénállási mozgalomban, pedig haladó gondolkózása miátt, állandóan figyelték. A háború után férjével együtt a béke- rrtozgalöm ószlópos tágjá lett. GRIEG EDWARD A nórvégék légnágyobb zehé- sztrZőjé, 1843. június 15-én szüléié Bérgéhbén. AZ tlső zenei óktatáit a szülői házbán, anyjától kaptá. Mint tizénöt éves fiú á lipéséi könZérvátö- riumra mént, ahól Richter, MO- chelés, Hauptmann a mesterei. Innen Koppenhágába ment, hogy itt folytassa tanulmányát. — Nemcsak zenéjére, haném egyéniségére is négy hatáésül v< Mordraäk Richard a 'fiatálon elhúnyt norvég zéneszérző. Ö ismertette és kédveltette meg vele népének gazdag dalait. Oslóban megalapította a zéne- egyesülétet, mélynek tíz évig ö a vezetője. Majd szülővárosában húzódott meg. Megemlít-' jük, hogy hosszabb iáéig Rómában volt, mint Liszt Ferenc vendége, akihéz baráti szálak fűzték. Főleg kisebb alakú művek szerzésével foglalkozott. Müvei: dalok, zongoradarabok, hegedű- szonáták,, kórusdarabok, nyitá: nyok. legismertebb müve — amely világhírűvé tette — a Peer. Gynt című szvitje.
