Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-09-17 / 38. szám
A agy» diáklá Nincs célszerűbb és szebb viselet i skolába járni, mint a szoknya-blúz. Most ősszel különösen a csíkos blúzok divatosak. C három modell közül mindenki kiválaszthatja, amelyik a legjobban tetszik neki. Gondoljunk a léire DINNYE ELTEVÉSE Amikór a görögdinnye "héja mát szép fehér húsú, újjnyi szélesen rajta hagyunk a húsából is és szép szeletekre vágjuk A zöld kemény héját pedig levágjuk. Gyenge ecetes vízben átfőzzük a dinnyét, amikor már átfőtt, a levét leszűrjük és ahány kilő dinnye, annyiszor egy fél kiló cukrot adunk hozzá. Másnapig állni hagyjuk. Másnap az egészet újból átfőzzük, de nem sokáig. Azután a dinnyeszeleteket kiszedjük, üvegbe rakjuk, a szirupot még tovább főzzük, majd a dinnyére ráöntjük. Másnap a levét újra leöntjük, felforralva kissé lesűrítjük és a dinnyére öntjük. Ezt újból megismételjük és azután lekötjük az üveget és hűvös helyre tesszük. A sárgadinnyét is így tehetjük el és a szirupba néhány szem szegfűszeget tehetünk. ZÖLDDIÖ ELTEVflSE Zöld diót megszurkálunk, 21 napig tiszta vízben áztatjuk, a vizet naponta váltjuk. A diót ezután lemérjük, egy kiló dióhoz 80 deka cukrot számítunk. Szirupot főzünk, és amikor forr, a diót beleeresztgetjük, és pár percig főzzük. Azután lábastól együtt hűvös helyre tesszük. Másnapra a szirupot leszűrjük és felforralva újból a dióra öntjük, lekötjük az üveget. Ha a szirup nem lepi el a diót. úgy cukor hozzáadásával szaporítjuk, mert a szirupnak el kell lepni a diót. A sziruoot tetszés szerint szegfűszeggel is ízesíthetjük. GOMBA ECETBEN Apró kemény gombát jó! megmosunk és enyhén sózott vízben, melyet köménymaggal ízesítettünk, 7—10 percig főni hagyjuk, majd leszűrjük és mihelyst kihűl, üvegekbe rakjuk és a lehűtött ecetes vízzel (egy fél liter víz — fél liter ecet.) amelybe két deka sót, feketeborsót, babérlevelet és karikára vágott hagymát tettünk, leöntjük a gombát. Másnap leönrjük az ecetes lét, felfőzzük, főzés közben leszedjük a habját és újból ráöntjük a gombára. Celofánnal vagy hólyaggal lekötjük. SZÖLÖBEFÖTT A legalkalmasabb a félig érett szőlő. Egy liter vízre 40—65 deka cukrot számítunk, ez öt kiló szőlőre elég. A szirupot felfőzzük, lehűtjük, beleszórjuk a szőlőszemeket és lassan 65—70 fok Celziusra főzzük fel. Mihelyst a szőlőszemek megváltoztatják színüket, kiszedjük a szőlőt a szirupból és hideg vízzel átmossuk. Akkor aztán üvegbe rakjuk, ráöntjük a szirupot és 25 percig 75—80 fok Celziusnái gőzöljük.-Al ölt-nadrágban Ma olyan furcsa álmom volt. Azt álmodtam, hogy nők bajuszt ragasztották maguknak, birkóztak és boxoltak. Azt hittem, azért álmodtam ilyeneket, mert tojásos gombát ettem vacsorára, de aztán rájöttem, hogy bizonyára azért, mert az egyik olvasónk azt írta, hogy náluk Losoncon férfinadrágban és zakkóban jött el a vöasárnapi mulatságra egy nő, és magassarkú cipőt viselt. Azonnal felvetődött a kérdés, vajon mi történne, ha a mulatságra egy férfi nylon blúzban, taft szoknyában és férfi félcipőben jönne. Olvasónk még azt is írta, hogy náluk a nők annyira megszerették a nttd- rágviseletet, hogy télen-nyárón minden alkalomra csak nadrágot hordanának. — Azt a véleményt nyilvánította, hogy a nadrágviselet helytelen és nem szép. A levél hatása alatt szemügyre vettem a nadrágos nőket. Rögtön a sarkon szinte beleütköztem egy széles csípőjű fiatal leányba, akin csak ügy feszült a nadrág. Vajon az erős, kövér nők miért viselnek nadrágot, hiszen nem néznek ki karcsúbbnak. Figyeljük meg, hogy fest a nadrág a sovány, karcsú, fiatal leányon? Zsebretett kézzel, hanyagul előttem haladt egy nagyon karcsú fiatal nő. Mihelyst ez a „törékeny lény“ valahová leül, biztosan „férfiasán" teszi, szétvetett térddel abban a hiszemben, hogy esztétikus látványt nyújt és ez így illik. Hiszen férfinadrágban a legtöbb nő így „viselkedik". A nők azt hiszik, hogy nadrágban divatosabbak, modernebbék és közben elfelejtik, hogy a nadrágnak vasaltnak kell lenni és ha már nadrágot hordunk, akkor az ne nézzen úgy ki, mint a kályhacsö! Az idén pedig mintha titkos összeesküvés kovácsolta volna össze a nőket, halásznadrágban jelentek meg, ahol csak lehetett. Azoknak a kedvéért, akik nem tudják, mi a halásznadrág — remélem kevés olyan „műveletlen" akad, hadd írjam le. A halásznadrág térden alul ér véget. Alid szűk, felül feszes, mindenképpen kényelmetlen. Minél halászóbb, egy ilyen nadrág, annál kényelmetlenebb. Ülni nem lehet benne, gugolni pedig életveszélyes. Hogy halászni lehet-e benne? Felkerestünk egy halászt, hogy megkérdezzük, célszerűnek találja e a halásznadrág viseletét. *■ — Halásznadrág? Hát az meg milyen? — kérdezte. És közben szemmel kisérte a parton sétáló nőket. — Lássa, az, azon a kövér asszonyon! Azt a nadrágot hívják halásznadrágnak! — így csúfolják ki a halásznépet? És a fejét csóválta. Kiegyenesedett, majd friss legyet tűzött a hórögjára. Végignéztem rajta és megállapítottam: nem hord halásznadrágot. — Körutam a nadrágos nők kudarcával végződött. Hát talán vessük el teljesen a nadrág viseletét? Dehogyis. Viseljünk nadrágot sportnál, kirándulásokon, nehéz testi munkánál, vagy nagy hidegben. De máskor nem, mert különben a nadrág- viselet ízléstelen és nem helyes. Higyjük el, hogy a nadrág csak nagyon kevés nőnek áll jól és általában nem emeli a nők szépségét és csinosságát. A melegítönadrág pedig százszázalékosan rontja a szépséget. Törékeny művészet 'T'alán sehólsé párosul any- nyira a művészet és technika, mint az üveg és porcelántermelés terén. Az üvegtermelés egyike a legrégibb termeléseknek, végigment az emberi kultúra különböző természetes fejlödésfokán, hiszen az üveget már több mint ötezer év óta ismerjük. A mi porcelán és üvegiparunk Európában a leggazdagabb múltra tekint vissza. Különösen a Karlovy Vary környéki üveg és porcelángyárak már régen híresek. A Moser jelzésű csiszolt poharakat, tálakat, vázákat széles e világon mindenütt ismerik és megbecsülik. A Mo- sér-üzem nem tartozik a legrégibb üzemek közé, csak IÓ0 évvel ezelőtt alapították, de minőségben túlszárnyalta az ország többi üvegüzemét. Bizony érdekes volna betekintést nyerni az üzem krónikájába, amely rávilágítana az üvegipar féjlö- déséré, fellendülésére és válságaira. 1945-ben a felszabadulás mélyponton találta az üvegipart. Szakemberekben óriási vólt a hiány a nemzeti vállalatok nehéz körülmények között indultak el. Az a néhány mester, aki az üzemben maradt, nagy feladatot végzett: új kádert tanított be erre a nehéz és igazán művészi tehetséget igénylő szakmára. Amint GaSek mestér, a kísérőm mondja: az üvegiparban rendkívül fontos a technológiai menet pöntos betartása. Különösen sok függ a nyersanyag helyes előkészítésétől és tárolásától, a generátorok kezelésétől, attól, hogy milyen egyenletes hőfokon tartják a szárítókemencéket és végül a lehűléstől, . valamint a termék gondos élraktározásától és szállításától. Ma, az üzém legalábbis ólyan, ha nem jobb minőségű, csiszolt üvegét termel, mint a második világháború előtt és a Moser- márkának még nagyobb értéket biztosít. z üveg egyre nagyobb szerepet játszik az ember életében. Nemcsak a használati üveg, hanem a művészi csiszolású üvég is egyre szélesebb rétegek szükségletévé válik. — Valamikor azt mondták, „az üveg a szegény ember ezüstje" — hiszen az üveg minden háztartásba szépséget hoz. Valóban csodálatos anyag az üveg. Milyen változásokon kell keresztülmennie, míg a föld nyersanyagából átlátszó, hállítható, fújható anyaggá iész. A régi nemzetek azt vallották, hogy az üvég „megkövesedett víz", ezzel akarták kihangsúlyozni az üvég szubtilis szépségét. Biztos, hogy az üveg annyi tisztaságot, törékenységet jelent, hogy nincs is olyan anyag, amellyel összehasonlítható lenne. Hát még milyen csodálatos szépséget lehel a csiszolt üveg. A kristályüveg megközelíti a drágakövet, melyet az üveg égy kor utánozni igyekezett, és ma már sok tekintetben felül is múlja. A különböző országok üvegtermékei lényégesen eltérnek egymástól, mert hiszen tulajdonképpen minden méster a saját leikéből lehél az éléttelen anyagba. A Moser-üzem múzeumszerűén beréndezett termekben mutatja be, milyen fejlődésen Mént keresztül a térmelés és milyin cSiszóláSú poharakat, tálakat és vázákat termeltek az idők fólyámán a mai napig. A kiállítás bemutatja azokat az üvégkészleteket, amelyek már hosszú évek során változatlan formában kerülnek forgalomba. Ném is igényel nagy jártasságot, hogy egyszerű pillantásra megállapítsuk: ez Moser! A Moser jelzés természetesen bele van csiszolná , mindén egyes darabbá és a „márka“ biztosítja az üvegtárgyak minőségét és örök értékét. A Moser üveg különösen kristálytiszta- ságával, színeivel művészi formáival és technikai kivitelezésével tűnt ki. A „Splendid" elnevezésű aranyszélü üvegkészlet a „Koppenhága“ jelzésű csiszolttalpú készlet, vagy a „Royal" üvegkészlet díszítette egy- kár a királyok, fönemesék asztalát és ma nem hiányzik a diplomaták és köztársasági elnökök asztaláról. Ezeket a készleteket ma is sorozatosan szállítják Törökországba Afganisztánba, Indonéziába és a világ minden sarkába. Ezer és ezer vizespoharat, likőrös, sörös, boros és pezsgőspoharat látnak el a különböző országok círhérei- vei, vagy monogramokkal. Természetesen belkereskedelmünk piacáról se feledkeznek meg. Kísérőnk megmutatta, hogy milyen iivegk&szleteket kap a Prágábán mást épülő luxusszálloda és milyen üvegkészletekkel látják el az utas- szállító repülőgépeinket. C ' sodás szépséget fejeznék 1 ki ezek a rendkívül finom csiszolású üvegtárgyak. — Önkénytelenül is felmerül bennünk a kérdés: vajon hogyan készülnek és hogyan lehelnek ennyi szépségét a holt anyagba? Ma már a modern vegytani ismereteink alapján pontosan elemeire bonthatjuk az üveget és megállapíthatjuk, hogyan készül a Moser-féle híres lila alexandrit. De az olyan áttetsző árnyalatokat, mint amilyeneket ebben .az üzemben gyártanak, talán sehol másutt nem hoznak ki. Az ember érzi, hogy sok kérdést nem is tehet fel, nemcsak, mert gyártási titokról van szó, hanem, mert a művészi alkotások nyitjára talán sohase jutunk el. A vegyész tudja, hogy milyen vegyüietek által jön létre az üveg kék, sárga vagy piros színe és mégis a Moser-üzem hagyományos titkához, sőt az egyes mesterek titkához tartozik a színárnyalatok keverése. Csak némán, megilletiidéssel nézheted a mesterek munkáját, akik munkájuk közben rejtelmesen mosolyognak. Néhány el- ejtétt szavukból sejted milyen küzdelmes élet áll mögöttük, sorsuk mennyire összefüggött az üzem sorsával és ma milyen rendezett körülmények között élnek. Családi hagyomány a mesterségük és talán nincs is olyan mester, akinek apja, nagyapja az üveg szakmában ne dolgozott volna. Mert aki égyszer belekerült az üvegtermelés bűvkörébe, az onnan el nem szabadul. Az üvegfújás, üvegcsiszolás nem is foglalkozás, hanem szenvedély, amely hajtja, füti a gondolatot és a művészi elgondolást tetté kovácsolja. A Moser-iizémben ezt tapasztaltuk lépten-nyomon, az olvasztároknál ugyanúgy, mint a csiszolóknál. Mindenütt hévvel, lendülettel dolgoznak. A munkások úgy beszélnek munkájukról, mint a költők a versükről, mint a szobrászok az alkotásukról. Csodálatos élő anyag az üveg, csak bánni kell vele tudni, tökéletes technikát igényel és művészi meglátást. A pompás színezésű és csiszólású Moser-üvegek minden emberi nyelven beszélnek és megértetik a világgal, hogy békésén termelni akarunk, kereskedni az egész világgal, szépséget, színt és meghittséget akarnak hozni az otthonókba. M. M. *
