Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-09-03 / 36. szám

LIGÁNS BLÚ Egy kis ügyességgel szebbé, kedélyeseb­W bé tehetjük ottho­nunkat. Hogyan ? Például, csaknem minden lakásban van szobanövény, hiszen ez a lakás dísze. De a szoba­növényhez hozzá­tartozik a cserép is. Nyerscserép, vagy díszcserép, vetődik fel a kér­dés. Tudjuk, hogy »'máncozott edény­ben közvetlenül főidet nem tartha­tunk, mert elszige­teli a levegőt, s így a föld megsa- vanyodik. Ezért, ha mégsem akarunk megelégedni a nyerscseréppel, kény­telenek vagyunk azt behelyezni zo­máncozott díszedénybe. Jobb megol­dás azonban, ha valaki — akinek né­mi Ízlése és kézügyessége van — olaj­festékkel csíkokat, vagy elszórt 'min­tákat fest a nyerscserépre. Aki ügye­sebb. a fantáziája szerint bármilyen mintát is festhet a cserépre. Termé­szetesen nem a teljes cserépfedelet fedjük be, — mert akkor megintcsak elzárnánk a növényt a levegőtől, ha­nem csak ritkásan csíkozunk, vagy elszórt mintát alkalmazunk. A vázás állólémpát is olcsón, ízlé­sesen elkészíthetjük otthon. Ha nincs pénzünk drága por­celánvázára, vagy a szobaberendezés stílusa sem kívánja meg, bármely egy­szerű korsó alkal­mas e célra. S nyers cserépkor­sókra éppúgy fest­hetünk motívumo­kat, összehangolva azt a szoba jelle­gével. Egy kicsit már nehezebb, de szükséges, hogy az ernyőt összhangba hozzuk a tartóvá­zéval. Persze tud­juk, hogy egyszerű cserépkorsókhoz drága selyemernyő nem való, hanem vagy pergamint, amire festhetünk, vagy valamilyen mintás kreton, amely­nek a mintázatából át is vehetünk motívumokat a korsóra, esetleg síma anyag, amire ráhímezhetjük a motí­vumokat. Elkészíttetnünk csak a váza villanyszerelését és az ernyő drótvá- zát kell, a többi munkát magunk vé­gezhetjük. TÖRÖK ELEMÉR: 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 m 0 ■ 0 u 0 ■ Q Szeptemberi találkozás Hatvanadik napót jegyeztem be, szívemben tele melegséggel: pirosfedelű, kopott füzetembe. E hatvan nap már csak egy futó pillanat. Elszelelt, mint az illatos tavasz, s most jönnek: újak, kedvesebbek. Jönnek, még jönni fognak, mint ahogy az iskolába jönnek a játszi gyerekek, kiknek arcán már nem ül sápadt félelem. Ott jönnek köztük: a régi ismerősök, ismeretlen kedves arcok, fiúk, lányok, testvéri jóbarátok. Jönnek, mint az áradat, felettük lágy szellő zsong, s röpíti tovább csengő hangjukat, szívük dobbanását, * a hatvan napnak sok vidám óráját. Üjra együtt vagyunk, mint egy nagy család. Közénk újak jöttek, de mind jó pajtások, kiket már régen szívemben hordok. Köszöntse hát őket meleg szavakkal e dal, és ti is egymást boldog ifjúság, mint a bíbor napsugár az ébredő határt. U a 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ r* Csaknem mindenki szereti a blúz- viseletet, és joggal, mert többnyire jól öltöztet. A legkülönbözőbb alkal­makra viselhetjük, munkába, színház­ba, csak attól függ, hogy milyen anyagból készül. A mellékelt két blúzt elegáns alkalmakkor viseljük. A ma­gasan csukódót organdiból, szilonból készíthetjük, a nyaknál kis fekete bársonymasliban végződik, A blúz színé lehet fehér, rózsaszín, vagy vilá­goskék. A másik blúz szilárdabb anyagból ké­szülhet, de csinálhatjuk selyemből is. A kivágás itt is masliban végződik, de a blúz anyagából. Az előrészen plisz- szírozást, vagy szegőzést alkalmazha­tunk. (Francia modellek). ★ ★ ★ Szekrénycsík 100-as cérnával horgolunk. A vá­szonszalagot üzletben vásároljuk: A szalagot minden 7. lyuknál behajtjuk, és 1 háromrácsavarésos pálcát horgo­lunk- 7 kis lyuk kihagyása után 2 kétcsavarásos pálca, behajtjuk a sza­lagot, összefogjuk 1 háromcsavarásos pálcával, ez a felső sarka. 7 kis lyuk kihagyása után 1 kétszer csavart pál­ca, 7 kis lyuk kihagyása után behajt­juk a szalagot és háromcsavarásos pálcát készítünk. 7 lyuk kihagyása után 1 kétcsavarásos pálca, 7 lyuk kihagyása után behajtjuk a szalagot és 4 levegöszemet készítünk.és lekap­csoljuk vele a hajtás másik végét. 10 levegőszem után 1 kétszer csavart pálca a 7. lyukba. 10 levegőszem után behajtjuk a szalagot, 4 levegőszemmel a hajtás másik végére kapcsoljuk. 10 levegőszem után 4 kétszer csavart pálcát készítünk a 7. szembe. 10 leve­gőszemmel felmegyünk s behajtva a szalagot összekapcsoljuk. 4 levegősze­met lekapcsolunk a hajtás másik vé­gére. 10 levegőszem után 1 kétcsava­rásos pálca a 7. szembe. 7. szem után behajtás és 1 háromcsavarásos pálca, így folytatjuk olyan hosszúságban, amilyen a szekrényünk polca. A most elkészített cakkokat 6 leve- göszemből készített ívekkel behorgol­juk. A levegőszemeket rövid pálcával öltjük le. Az utolsó sort bepikózzuk. A csík alsó szélére egy vagy két sor lyukat horgolunk. Ezzel varrjuk a vászoncsíkra a csipkét. Fehérneműre, gyermekruha gallér­jára is készíthetjük. A helyes folttisztítás első fel­tétele, hogy mielőtt hozzákez­dünk a tisztításhoz, jól keféljük ki a port, a piszkot a szövet­ből. Tiszta rongyot, vagy vattát gyengén megnedvesítünk ben­zinnel és enyhe dörzsöléssel próbáljuk kioldani a foltot. Ha túl sok benzint használunk, az oldószer szétfolyik, és a benne lévő zsír halványabb, de na­gyobb foltot okoz. Az ilyen szétfutott, vagy egyébként is halvány zsírföltöt jól tisztíthat­juk híg szalmiákszesszel. (Folt- tisztításra alkalmas híg szal­miákszeszt gyógyszertárban vá­sárolhatunk.) Ezt bővebben használjuk, mint a benzint és hosszabb ideig dörzsöljük vele az anyagot. Sáros és piszkos kabátot is szalmiákszesszel tisz­títsunk. A szalmiákszesz vizes oldat, tehát lassabban szárad, mint a benzin. Ólajfestéket tiszta terpentin­nel veszünk ki a ruhából. A terpentin is lassan szárad. Kát­rányos szennyeződésnél is meg­próbálkozhatunk benzinnel, de benzollal biztosabb az ered­mény. Ezek a tisztítószerek — a szalmiákszeszt kivéve — gyúlé­konyak, robbanékonyak. Hasz­nálatuknál legyünk nagyon óva­tosak. Cukorszirupot, cukor és méz­foltot langyos vízzel távolítunk el. Gyümölcsfoltokat fehér anyagból kevés ecettel megsa­vanyított langyos nátriumszulfit oldattal vegyünk ki. (A nát- riumszulfitot fényképészeti szak- iizletben árusítják.) Egy deci vízhez egy mokkáskanálnyi anyagot vegyünk. A gyümölcs - foltos részt lehetőleg áztassuk az oldatba, s ha szükséges, egy-két órán át is hagyjuk benne. Utána alaposan öblítsük ki tiszta vízben. Ugyanezt az eljárást megpróbálhatjuk fü- okozta zöld foltok eltávolításá­nál is. Tintafoltot és gyümölcsfoltot híg káliumhipermangán oldattal is tisztíthatunk. Ez a szer bar­na foltot hagy hátra, melyet ecettel meg savanyított meleg nátriumszulfit oldatba való üz- tatással távolítunk el. Ezt a módszert színes holminál is használhatjuk, de tanácsos elő­zőleg az anyag kisebb darabján, vagy egy belső felhajtásnál ki­próbálni, hogy nem támadja-e meg a vegyszer a festéket. Rozsdafoltot forró citromsáv- oldattal veszünk ki, majd az anyagot bő vízben kiöblítjük. Ha gyertyacsepp esik a ruhára, a vastagabb parafinréteget kés fokával lekaparjuk, majd a foltra itatóspapírt teszünk, s azon keresztül kivasaljuk. Ha még marad parafin az anyag­ban, benzinnel könnyen kive- hetjük. A kocsikenöcs-foltot terpentin és benzin keverékével távolítjuk el. Papírból úgy ve­hetünk ki zsírfoltot, hogy a szennyezett helyet körülhintjük magnézia porai, majd kis tálká­ban, ugyancsak magnéziumból benzin hozzáadásával pépet ké­szítünk, s felkenjük a foltra. Héhány perc után jól lerázzuk a papirost, s tiszta kefével vagy ruhával óvatosan ledörzsöljük. Harc a fájdalom ellen Az asztalon fekvő beteg először érthetetlenül össze-vissza kezdett be­szélni, majd hevesen mozgolódott. Fel is próbált kelni az asztalról, de erővel visszatartották, miközben Morton ál­landóan tovább csepegtette a folyadé­kot az üvegből. A beteg hamarosan niégnyugodott — úgy látszott, hogy egész testében elérnyedt — és szabá­lyosan, mint mély álomban alvó em­ber, lélegzeni kezdett. A professzor kézbe vette a kést és elszántan belevágott a daganat szélén lévő bőrbe, a beteg meg sem moz­dult, nem kiáltott fel, hanem éppen olyan nyugodtan és szabályosan léleg­zett tovább, mint azelőtt. A profesz- szor gyors mozdulatokkal eltávolította a daganatot és a beteg végig nyugodt maradt. Még 2—3 perc és az operáció véget ért. MortOn felemelte a beteg arcáról a törülközőt, hogy a nyaki sebet be lehessen kötni. Még néhány perc telt el, a beteg kinyitotta a sze­mét, megmozdult és köhögni kezdett. Azután megszólalt, még akkor sem hitte el, hogy megoperálták, mikor már visszafektették az ágyába. Warren professzor szótlanul állt, majd elgondolkozva így szólt a jelen­levőkhöz: „Uraim, nem csalás! Amit itt láttak, rövidesen elterjed az egész világon...“ És ténylegesen ez világraszóló fon­tosságú felfedezés volt. De Morton nem jutott egykönnyen ehhez a felfedezéshez. Mint fogorvos olyan műfogakkal dolgozott, amelyek­nek a szájban való rögzítése igen fáj­dalmas volt. Akkor kezdett el Morton olyan szer után kutatni, amely ha rövid időre is, de mentesít a fájdalomtól, legalább annyi időre, ami alatt felteheti a szájba a fogakat. És a mérgezés ve­szélyének ellenére saját magán, kü­lönböző anyagokai kísérletezett. Volt egy régi ismerőse, aki patikus volt és azt mondta neki* hooy az éter belélegzése néha csillapítja a fogfá­jást. Erre emlékezett Morton és el­kezdett kutyákon kísérletezni. A cloroform Egy évre rá Angliában egy Simson nevű orvos felfedezte a cloroform hó­dító tulajdonságát. Mortonhoz hason­latosan Simson is egyedül dolgozott. Különböző vegyszereket próbált ki, ameddig a cloroformhoz jutott. Ellene azonban a bigott angol pap­ság lépett fel. A papok azt mondták; hogy nem szabad az embert mentesí­teni a fájdalomtól az altatás által — különösen a szülő asszonyokat — mert a szentírásban meg van írva, hogy az asszonynak fájdalmak között kell vajúdnia. Á szülést fájdalommentessé tenni annyit jelent, mint az isteni parancsolattal szembe szállni. Simson elhatározta, hogy megvédi felfedezését és a papoknak a szent­írásból vett idézetekkel válaszolt. — Kimutatja, hogy az általuk áhítottak­kal ellentétben, a cloroform haszná­latával az egyház hívő fiaként visel­kedett, mert isten példáját követte, aki először használta az altatást- Mert bizony meg van írva a szentírásban — „az isten Évát, az első asszonyt, Adámnak, az első férfinek bordájából teremtette. De mielőtt kivette volna bordáját, Adámot mély álomba merí­tette: tehát, — mondta Simson, — altatás alatt vette ki bordáját... '* És még a legtudósabb papok sem találtak erre ellenérvet! Az utóbbi évtizedekben természete­sen tovább folytatódtak a kísérletek. Oj, nagyhatású gyógyszerek és eljárá­sok szolgálják a sebész munkáját. — Ezekről majd más alkalommal számo­lunk be. Dr. Vajda István Bratislava vízellátásának története Szlovákia fővárosának ivóvízzel való ellátását helyezzük most érdeklődé­sünk középpontjába. Vajon, hogy fo­lyik egy nagyváros ivóvízzel való ellátása. Felkerestük a bratislavai vízmüve­ket, hogy felelétet kapjunk kérdé­sünkre. Jelenek Lászlóval, a Vízmü­vek vegyészével beszélgettünk. Kész­ségesén a következőket mondotta el: „A városi tanács már 1879-ben ösz- szeköttetésbe lépett a drezdai építé­szeti tanácssal, hogy a bratislavai vízmüvek felépítésére tervet készítsen és megfelelő forrást keressen, amely el tudja látni ivóvízzel a várost. A tárgyalások és előkészítő munkálatok öt évig tartottak. 1884 augusztus Jó­én végre megkezdték az építkezési munkákat. Rá egy évre, amikor az újonnan felépült színház megnyitását ünnepelték Bratislavában, a színház előtti téren az első vízsugár is meg­jelent. — Milyen volt az első vízmű? Az első vízmű a Károlyjalu felett elterülő szigetről kapta forrásvizét. Ott két és fél méter átmérőjű kutat létesítettek, amely naponta 3.000 köb­méter vizet adott a városnak. A vizet 400 milliméter átmérőjű vascsövön vezették Károlyfaluba, ahol a szivaty- tyúház volt. Innen a Szamárhegyi tar­tályba szivettyúzták a vizet. Ez a tartály látta el a város alacsonyabban fekvő lakónegyedeit. A dombos helye­ken fekvő lakónegyedek ellátásához kétszer kellett át szivattyúzni a vizet. A szivattyúzást akkor még gőzgépek végezték. Meg kell jegyezni, hogy a vízmű magánemberek tulajdonában volt és csak 1894-ben vette át a vá­rosi tanács, amikor látta, hogy a víz­mű jövedelmezően működik. Már 1904- ben kiderült, hogy a vízmű nem tudja ellátni a fejlődő várost. További kutat kellett felépíteni. A vízfogyasztás ro­hamosan növekedett és 1913-ban már 12.000 köbméter vizet fogyasztott a város. A felszabadulás után nagy lendüle­tet vett a város fejlődése és ter­mészetesen a vízfogyasztás is meg- növekedett. A mai vízfogyasztás a 20 év előttinek a háromszorosára emel­kedett, és a mai vízszükséglet fede-' zésére már 21 kút szolgál. A korsze-\ rütlen szivattyúkat már régen kicse­rélték és villanymotorokkal hajtott motorok végzik a munkát. Ma már nem elég egyszer vagy kétszer át-' szivattyúzni a vizet, hogy a város egyes magasan fekvő részeit ellássák, de ötszöri át szivattyúzásra is szükség van. A város egyes lakónegyedeinek szintkülönbsége ugyanis meghaladja a 240 métert. A vízmű csővezetéke ma eléri a 278 kilométert, ami lég­vonalban a Tátráig érne. Ezenkívül még a mellékvonalokon 73 kilométer-' nyi csővezeték fekszik. Megemlíthet-' jiik, hogy Bratislavában 10.700 vízióra működik. A vízmű felépítése óta 340 millió köbméter vizet szolgáltatott a városnak. Ez a vízmennyiség 8 kilo­méter hosszú, 4 kilométer széles és 10 m-es mélységű tavat alkotnak. — Bratislava ama szerencsés nagyváro­sok sorába tartozik, amelyek nagy­tömegű ivóvizet nyerhetnek, anélkül, hogy különösebb műfolyamatnak vet­nék alá. A város a Dunából kapja a vizet, amelyet a homokréteg telje­sen megtisztít. Így tehát mesterséges szűrőberendezésekre nincs szükség. A vízműveknél egyébként naponta vizsgálják a vizet higiéniai szempont­ból. A bratislavai ívóvíz középkemény, mész és magnézium tartalmú. Hőmér-' séklete megfelelő és elismerten íz-, letes víz. A csehszlovák városok legJ jobb ivóvizei közé tartozik. Államunk állandóan nagy pénzösszgeket fordít országszerte vízvezetékek, artézi kút tak létesítésére, hiszen a városok és falvak jó ivóvízzel való ellátása a nép egészsége megőrzésének egyik előfel­tétele. De — Gá Zsilipkamra mozgó hajók átemelésére Az eddig épített hajtóemelő zsilip­kamra típus késlelteti az úszó hajót, mert amíg magasabb vagy alacsonyabb szintre emeli, illetve süllyeszti, addig a hajónak állnia kell. Az Aldunán, a Vaskapunál most olyan új zsilipkamrát szándékoznak építeni, amely lehetővé teszi, hogy a hajót menet közben emeljék át. Az új úgynevezett nonstop-kamra olyan hosszú, hogy amíg a hajó végighalad a kamrán, vizszínt kiegyenlítődik s a kapu ki­nyílik. A szintkülönbség nagysága sze­rint az ilyen zsilipkamrák egy kilomé­ternél is hosszabbak lehetnek, úgy, hogy építésük költséges. Ma mindösz- sze egy ilyen zsilipkamra működik Svédországban, s az említett aldunain kívül a Rajnán akarnak hasonlót épí­teni.

Next

/
Thumbnails
Contents