Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-09-03 / 36. szám

A világérdeklődés középpontjában a szovjet interkontinentális irányítható rakéta kipróbálásáról szóló TASZSZ közlemény áll. Ez volt a múlt hét főeseménye. Ide tartozik a leszerelés problémája is, amit Londonban az ENSZ leszerelési albizottságában tárgyaltak. A sorozatos vissza­kozás, amit a nyugati hatalmak a múlt napokban tettek, arról tanúskodik, hogy az ENSZ közgyűlésének megkezdése azaz szeptember 10-én előtt, igyekeznek minél többet megmenteni tekintélyükből. Igen, de... Az elmúlt héten rövid hírt közöltek a szovjet lapok arról, hogy a szovjet tudósoknak si­került interkontinentális irá­nyítható rakétát szerkeszeteni. A kísérletek ezzel a rakétával sikeresnek bizonyultak. A világ így megtudta azt a tényt, hogy a Szovjetunió első­nek készített egy olyan fegy­vert, mely lövedékét képes a világ bármelyik pontjára eljut­tatni. Volt idő, mikor a szovjet po­litikusoknak nem hitték el ez- irányú kijelentéseit. Mikor egy évvel ezelőtt a szovjet közle­ményben szó volt ilyen fegyve­rekről, nyugaton ezt „blöffnek" vélték. Ma már tudják, hogy ez nem „blöff“, hanem számukra kellemetlen valóság. Mikor egy sajtókonferencián Dullestól meg­kérdezték, hogy a szovjet köz­lemény nem jelenti-e azt, hogy a Szovjetunió technikai téren megelőzte az Egyesült Államo­kat? Dulles nem válaszolt. Igaz, ez nem is csoda. Hisz az Egye­sült Államok uralkodó körei kel­lemetlen helyzetbe jutottak. — Éveken keresztül visszautasí­tották a szovjet leszerelési javaslatokat, abban bízva, hogy az amerikai közvélemény nyu­godt, mert biztonságban érzi magát egy esetleges háborús konfliktus hadszínterének tá­volsága miatt. Azonban ma a helyzet egészen más. A tények azt bizonyítják, hogy a szovjet államférfiaknak igazuk van és valóban nincs földgömbünkön egyetlen pont sem, ahová a pussztító fegyverek lövedékei el nem érnek. A szovjet közleménynek való­színűleg nagyarányú hatása lesz. „Az a siker, amit az oro­szok az interkontinentális irá­nyítható rakéta szerkesztésében az Eyesült Államokat meg­előzve elértek — írja a New York Tribune, érzékenyen meg­változtatja az erőviszonyokat a világon. Az első szovjet hidro­génbomba 1953 augusztusi rob­bantása óta nem tett az orosz katonai erő ilyen nagy lépést“. Igen, a szovjet tudósok sike­rének nagy hatása lesz az erő­viszonyok megváltoztatására. — Mindazok, akik a távolságban vagy az amerikai légierőben bíztak, elveszítették illúzióju­kat. Ha valaki támadóként lép fel, elnyeri méltó büntetését. A helyzet olyannak látszik, hogy nem akad sok ember, aki a lefegyverkezés ellen szegülne, hisz a szovjet interkontinentális rakéta a legjobb biztosíték — a támadót meg lehet kellőkép­pen büntetni. Emlékezzünk azonban vissza a hidrogénbomba esetére, me­lyet 1953-ban a Szovjetunió próbált ki elsőnek. Akkor is logikusnak tűnt, hogy meg kell szüntetni az emberek bizton­ságának kockáztatását. Sajnos, ákkor is akadtak olyan embe­rek, akik a kapitalizmus sorsát előnyben részesítették az embe­riség sorsa előtt. Megérett az ideje, annak, hogy a történet ne ismétlődjön és győzzön az ész és a felelősségérzet. j Az ,, utolsó menet“ ij Bonnban A/^A/^Af^AAAAr/^/7^AA/^A/^AAA^AryW^AAA^AAA/^/VWWW^AAA/^A^. A nvugatnépietországi válasz­tási harc utolsó szakaszába lé­pett A városok utcáit a bonni államba tóduló újságírók egy­hangú jelentése szerint csak­nem elborítják Adenauer képei és pártjának transzeperensei. A kancellár fényűzően beren­dezett vonaton Ollenhauer, a szociáldemokraták vezetője pe­dig repülőgépen járja az or­szágot, vívja a választási küz­delem utolsó menetét. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kancellár és pártja a nyugatnémet politika tízesztendős történetének leg- szennyesebb és legvadabb vá­lasztási agitációját vívja, hogy Nyugat Németországot továbbra is megtarthassa a hidegháború elsőszámú európai támaszpont­jának. Ez a féktelen választási „roham“ arra kell, hogy elfe- ledtesse a választók tömegeivel: az Adenauer-politika a nyugat­német lakosság többségének ele­mi érdekeivel ellentétes. Hiszen — írja a párizsi France Obser- vateur berlini tudósítója — „a zavaros játék, amelyet Bonn a leszerelési értekezlet peremén folytat, a nyugatnémet hadse­reg atomfegyverekkel való fel­szerelésének bevallott szándéka, a bonni diplomáciai merev­görcs, ami akadályozza a német újraegyesítést — mindez ellen­tétes Nvugat-Németország ér­dekeivel". A kancellár kampányának fon­tos eleme a kommunistaellenes hisztéria, gátlástalan felszítása és a szociáldemokrácia ellen­fordítása. Kétségtelen, hogy a múlt év őszének hidegháborús megrázkódtatásai s a nyomuk­ban fellobbanó féktelen szov­jetellenes propaganda Nyuffat- Németországban is a legtelje­sebben megfelel a feszültség fenntartásában énekelt konzer­vatív reakciós körök érdekei­nek. Ezt a kancellár a legkép­telenebb demagógiával lovagolja meg és „fejleszti tovább", s egyik tipikus jelszavának ezt a fantasztikumot választotta: „ke­reszténység Adenauerrel — vagy kommunizmus a szocáil- demokratákkal". Az Adenauer-féle választási agitáció ugyanakkor a nagy­német sovinizmusra épít. Ez lényegében véve azt hirdeti, hogy az eddigi „erőpolitika“ folytatása nemcsak a nyugat­európai körzetben teremti meg a német uralmat — mint a New York Times egyik legutób­bi cikkében írta — hanem vég­ső soron „beolvasztja“ majd a Német Demokratiku* Köztársa­ságot is és napirendre tűzi a keleti határok kérdését. Nem véletlen, hogy az utóbbi hóna­pokban a Lengyelország és Csehszlovákia ellen irányuló nagynémet revizionista propa­ganda magasba lendült, s nem véletlen az a washingtoni „gesz­tus sem. hogy .a Nyugat-Len- gyelországban született ameri­kai állampolgárok útlevelébe u származási hely megjelölésénél néhány hét óta azt vezetik be: „Németország lengyel közigaz­gatás álló területe ...“ Látható, hogy az Adenauer- féle választási kampány a maga reakicós mivoltában nagyon éles. határozott és céltudatos. Ami a szociáldemokrata válasz­tási küzdelem vonalát illeti: kétségtelen, hogy bizonyos dön­tő kérdésekben összehasonlít­hatatlanul pozitivabban foglal­nak állást, mint Adenauer. így például elmentek odáig, hogy kérdésessé tegyék Nvugat-Né­metország részvételét az atlanti blokkban és — mint Ollenhauer legutóbbi választási gvűlésén is tette — síkra szálljanak a Szovjetunióval való megegyezés mellett. Sajnos, a végső követ­keztetések levonása előtt, ezek­ben a legdöntőbb kérdésekben is visszariadt a szociáldemokra­ta agitáció. Az egyesített Né­metország blokkokon kívül ma­radásának. semlegességének meghirdetése elöl már vissza­torpan, pedig ez logikus követ­kezménye lenne az atlanti blokk bírálatának. Az NDK-val való tárgyalás gondolatát elutasítja. Emellett a gazdasági agitációban sem mondják meg félreérthe­tetlenül: államosítani akarnak-e és hogyan? Meg akarják e fé­kezni a monopóliumokat és hogyan ? A szociáldemokrata pártnak ez a .politikai határo­zatlansága és homályossága kéttségtelen hátrányt jelent Adenauer reakciós dinamizmu­sával szemben. Mindennek ellenére a megfi­gyelők általános véleménye mégis az, hogy Adenauer 1953- ban szerzett elónvéből vala­mennyi lemorzsolódott. S a New York Times aggodalommal írja: „a kancellár politikai ereje nagy, de gyengül". Az Adenauer féle hidegháborús program tarthatatlanságának felismerése lassan áttör a választási agitá­ció hangzavarán és ez nagyobb távlatra, a mainál kedvezőbb politikai légkör ígéretét csil­lantja meg Nyugat Németor­szágban­Vaclav Dávid külügyminiszter kedden, augusztus 27-én fogadta a hazánkban tartózkodó Indonéz kultúrküldöttség tagjait, az indonéz iskola és kultuszminisztérium főtitkárának helyettes-ét, Sugarda Purbakawatja professzort és a külügyminisztérium kultúrosztályának vezetőjét Kumoro-t. Vendégeinket dr. R. A. Asmaoen Indonézia prágai nagykövete kíséri hazánkban. Véget ért a szünidő. A gyerekek hazatértek a pionírtábo­rokból és a rekreációs telepekről. A mi pionírjainkkal együtt sok külföldi gyerek töltötte a nyarat a Nemzetközi Pionírtábo­rokban. Mielőtt külföldi vendégeink hazautaztak volna, elbú­csúztak az iskolaügyi minisztérium, a CSISZ Központi Bizott­ságának tagjaitól és a prágai pioníroktól. Vidám gyermekkacaj­tól volt hangos a Slovansky Dúm Prágában. Egymást követték a pajtások fellépései. Amint a képen látjátok, a holland gyerekek is nagyszerűen érzik magukat ezen az ünnepélyen. ti RENDKÍVÜLI ff ENSZ-KOZGYULES? ALAPOKMÁNYSÉRTÉSI „Minden egyébnél fontosabb, hogy megtaláljuk a béke erköl­csi alapjait. A béke nem ma­radhat fenn, csak akkor, ha az emberiség egyetemes testvérisé­gének gondolatán épül fel. Hi­szem, hogy ezt fogja szolgálni az Egyesült Nemzetek Szerve­zete“. Franklin Delano Roosevelt- nek, Amerika nagy elnökének szavai ezek. Röviddel halála előtt mondotta ezt Roosevelt, aki hitte, hogy a Világszervezet a béke és a hatékony nemzet­közi együttműködés szervezete lesz. Eszünkbe jutnak a roosevelti szavak most, hogy az úgyneve­zett „magyar ügy“ megvitatá­sára összehívták az ENSZ rend­kívüli közgyűlését. Mi az ENSZ legfőbb hivatá­sa ? Válaszoljon rá az alapok­mány: „Fenntartani a nemzetközi békét és biztonságot.. • Gazda­sági, szociális, kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatok megoldása Utján, va­lamint az alapvető emberi jogok és szabadságok mindenki részé­re. fajra, nemre, nyelvre, vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletbentartása terén nemzetközi együttműködést lé­tesítve ...“ Magasztos célok — magasztos elvek- Ámde, alig kezdte meg tevékenységét az ENSZ, alig kezdtek halványulni a háború emlékei, s gyógyulni a rettene­tes sebek, bizonyos nagyhatal­mak úgy vélték: be kell tölte­niük az „űrt“, melyet a bukott hitleri birodalom hagyott maga után. Rákényszerítették a világ­ra a hidegháborút, szakítottak a nemzetközi együttműködés szellemével, hozzáfogtak új, támadó katonai tömbök kiépí­téséhez. Megindult a XX. szá­zad legnagyobb titkos háborúja az új útra lépett népek ellen, A NYOLCAS BIZOTTSÁG ÉS A SARNOFF-TERV Két fronton indult az offen- zíva. A „lélektani hadviselés“ frontján egyrészt, s másrészt a katonai titkosszolgálatok ha­gyományos módszereivel. 1950: az Egyesült Államok kongresszusa beiktat egy külö­nös törvényt, amely felhatal­mazást ad a hadsereg külön- szolgálatának, hogy antikommu- nista idegenlégiókat szervezzen a szocialista országok ellen. A törvényt egy Massachusetts-i szenátor nyújtja be: bizonyos Henry Cabot Lodge- Igen, ez a Mr. Lodge, aki most a „magyar ügy“ karmestere az ENSZ-ben — mint az Egyesült Államok világszervezeti fődelegátusa. S aki mint most kiderült, az „ötös bizottság“ munkájába be­kapcsolt egy hatodik személyt: a budapesti amerikai követségen élő Mindszentyt. 1953: Eisenhower elnök „nyol­cas bizottságot“ küld ki a szó - cialista országok elleni lélektani háború kérdéseinek tanulmá­nyozására. A bizottságban he­lyet foglal: C. D. Jackson, mil­liomos, újságkiadó, Vutler, a Fehér Ház és a Nemzeti Bizott­sági Tanács összekötője, Kyes, hadügyi államtitkárhelyettes. Erről a New York Times 1953. augusztus 20-án a következő sokat sejtető sorokat közölte: „A bizottság jelentését át­nyújtották az elnöknek. A Fe­hér Ház nyilatkozata megálla­pította, hogy a bizottság javas­latai között sok a bizalmas természetű...“ 1955: David Sarnoff tábornok, az amerikai titkosszolgálat egy­kori oszlopa, akkor és ma is a két legnagyobb amerikai rá­diótársaság elnöke, __ részletes katonai tervet dolgoz ki felke­lések szervezésére a szocialista országokban. Sarnoff tábornok kijelenti: „Itt az ideje, hogy előkészít-' sük ezeket az akciókat...“ Sarnoff tábornok tervét április 5-én Eisenhower elnök elé ter­jesztik, aki május 9-én kijelen­ti: „A tervet körültekintően át­tanulmányoztam és egyetértek vele“ (!) A tervek Magyarország ese­tében kudarcot vallottak. De Washington hasonló módszerek­kel operál nemcsak a szocialista országok ellen — hasonló, csak éppen az adott erőviszonyok miatt még sokkal nyíltabb — eszközökkel dolgozik Dél- és Közép-Amerikában, s a Közép- Keleten. Emlékezzünk a kis latin-amerikai ország, Guatema­la esetére — s gondoljuk át azt, ami napjainkban történik Szíriával kapcsolatosan­A GUATEMALA! PÉLDA Guatemalában demokratikus, hangsúlyozzuk: polgári demok­ratikus rendszert kezdett kiépí­teni Arbenz elpök kormánya. Földreformot kezdtek és hozzá­nyúltak a nagy amerikai gyü­mölcsmonopólium, az United Fruit Company birtokaihoz is. Az Egyesült Államok válasza nem késett. Száz és százezer dollárt fordítottak egy guate- malai ellenforradalmi hadsereg szervezésére. Castillo Armas ezredes csapatai a szomszédos országokban gyüléseztek és gyakorlatoztak — elsősorban Hondurasban és Nicaraguában, melyeknek kormányai amerikai zsoídban állnak. És még nem dördültek el a fegyverek, ami­kor július 18-án hajnalban az AP hírügynökség jelentette: „4 mai napon megindul a guate- malai lázadás ...“ Washington akkor is — mint 1956. októbe­rének elején Magyarországot illetően — előre tudta a pontos időt! S Armas, aki „forradalmá­nak“ győzelme után amerikai repülőgépen és az amerikai „állomcsíny-szakértők“ társasá­gában érkezett Guatemala Ci- tybe, győzelmének szinte az első óráiban megsemmisítette a fiatal demokrácia addigi összes vívmányait. Hatályon kívül he­lyezte a földreformtörvényt, és különítményeket indított szerte az országba, hogy kergessék el földjeikről a nyakas paraszto­kat. Ezzel a különítmények fal­vakat gyújtottak fel, parasztok ezreit gyilkolták meg és vetet­ték börtönbe. Armas akkori amerikai kísérői és „tanácsadói“ között volt egy Stone nevű úr is... Nos, Mr. Stone neve az el­múlt napokban ismét feltűnt a világsajtóban, mégpedig a Szí­riái eseményekkel kapcsolatban. Most a Közel-Keletre küldték, hogy a „demokrácia és a sza­badság“ nevében szervezze meg a demokratikus szíriai kormány megdöntését. Ebben az esetben nem sikerült a terv — az ösz- szeesküvők lelepleződtek, pén­zelőlükkel és tanácsadójukkal egyetemben. _ Á lánc világos, a harci mód­szerek egyformák — és a cél­kitűzések is egyformák. „SZABADSÁGHARCOS“ MILLIOMOSOK Sokszor felvetődik a kérdés, mi történt volna, ha az impe­rialisták tervei megvalósulhattak volna Magyarországon is? Ők azt mondják, hogy „fel akarták szabadítani“ Magyarországot, s propagandájuk sohasem hirdette a régi világ visszaállításának programját. Szívük a népek sza­badságáért dobog. Nos. isme­retessé vált, hogy a Szabad Európa Rádió és az úgynevezett Szabad Európa Bizottság évi 10 millió dollárnál nagyobb össze­gét kitevő számláit a legnagyobb amerikai érdekeltségek, a Stan­dard Oil of New Jersey, az Uni­ted Fruit Company, az United States Steel és a Ford Motor Company fizeti. Ugyanezek a cégek fizetik az emigráns szer­vezeteket, pénzelik Kéthív An­nát, Király Bélát és társaikat. Persze, a „szabadság“ nevé­ben. Vajon, ha terveik sikerülnek, az United Fruit és a Ford meg az United States Steel Company miért és mennyiben követett volna más politikát Magyaror­szágon, mint ott, ahol győztek, például Guatemalában. Akkor, ott nem hangzott el egv árva szó sem az ENSZ feladatairól Guatemalával kapcsolatban nem létesült semmiféle ötös vagy más bizottság. A nemzetközi jog amerikai értelmezői téliesen rendben levőnek és „megnyug­tatónak" találták a terroristák garázdálkodását, akik a föld­reform felrobbantásával kezd­ték? S órák alatt helyreállí­tották a legsötétebb reakció uralmát- Talán Magyarországra nem a guatemalaihoz hasonló terror-bandákat küldték volna, hanem speciális demokrata pénzügyi különítményeket? Vagy komolyan gondolta az amerikai pénzügyi köröktől nem túlságosan távol álló Strauss nyugatnémet hadügyminiszter azt, amit 1956 decemberében mondott: „Bárcsak rendelkeznénk né­met hadsereggel! Elmasíroztunk volna Magyarországra __ és jlin- téztük volna az egész ügyet.“ „Fenntartani a békét és a biztonságot“ — mint fő célt, ezeket a szavakat idéztük be­vezetőben az ENSZ alapokmá­nyából. S abból, amit ^zu^án elmondottunk, a tényekből, me­lyeket felsorakoztattunk. U'gy véljük, világosan látható: a rendkívüli közgyűlés kiagyalói miért feledkeztek meg az ENSZ Alapokmányáról. Mert_ az Alapokmány betűje és Szellemé homlokegyenest ellenkezik az ötös bizottság és létrehozóinak politikájával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents