Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-27 / 35. szám

Korhjiliáda veresége meg­mutatta a burzsoázia, va­lamint kiséttlpálöik — a mett- sévikik és eszerek — ügyéhek reméhytóleti helyzetét, A tö­megre való hatásuk teljesen derékbetört, a boisevíkík lelep­leztek a metisevikiket és esfce- reket, akik egész politikájukkal segítették Koítijilov ellenforra­dalmi felkelését. A táböthOkÖk összeesküvése kinyitotta HeW- csak a kevésbé esztályöntüda- töS muhkäSokhäk, dé a parasz­toknak is a szemét, mégpedig nemcsak az ország Belsejében, de a fronton is. Ennék követ­keztében hatalmas erőátcsopor­tosulás jött létre, amely tehd- kfVüt megerősítette a foíi-adal- Bli pröletárpárt helyzetét. Á muhkások és parasztok mindinkább több mensevikít és eszert kergettek ki a Szovje­tekből és helyükbe bolsevikiket választottak meg. A Szovjetek felébrédeztek aléltságukból; fel­élénkülésükből és megújhodá­sukból bontakozott ki a Szov­jetek bolsevizálásának folyama­ta. A Kornjilov felkelés leverése utáni napon, augusztus 31-én, a pétervári Szovjet elsőízbeh fogadott el bolsevikok által ajáhlott határozatot és ezzel a bolsevikek politikája mellett foglalt állást- A pétervári Szov­jet régi, mehsevikekből és esze- rekből állő elnüksége, Cscheid- zével az élén lemondott és át«- adta helyét a bolsevikokhak. Szpetember 3-én pedig a mun­kásküldöttek Moszkvai Szovjet­je ment át a bolsevikok olda­lára. Fel lehetett újítani így me­gint a július 3—B-t események miatt levett jelszót: „Mihden hatalmat a Szovjeteknek!“ Nem volt ez már azonban lényegileg a régi jelsző, hiszen egészen új tartalommal telt most meg. Ez a Szovjetek felkelésének jelsza­va volt az Ideiglenes Kormány ellen, gzzal a céllal, hogy az országban minden hatalmat a bolsevikok vezetése alatt levő Szovjeteknek adjanak át. Amíg a proletariátus pártja szinte lavinaként nőtt, addig a megalkuvó pártok viszont bom­lani kezdtek. Az eszereknél, 8 forradalmi érzelmű parasztság nyomására „baloldali“ eszer szárny alakult ki. Ügyszintén a mehkevikeknél egy úh. „bal­oldali internacionalista" csoport jött létre, amely a bolsevikok felé húzódott- Az addig is elég jelentéktelen anarchisták pedig végleg apró tSOportökra estek szét. Az ország mihdihkább osupáh két ellehséges táborra szakadt: az egyiket a nép, az összes . dolgozók képezték, s melyhek élén a pröletárpárt ál­lott, míg a másik tábort az eddigi kizsákmányölók és tSát- lósalk álkötták. A Kornjilov puccs után a kor­mány igazán tragikomikus sze­repet kezdett játszani. Válság válság Után jött äz általános politikai korrupció közepette, amely piszokból végulis egy gyanús öttagú direktórium ke­letkezett Kerenszkivel az élén, ki ezáltal az „orosz birodalom mindenki által elismert fejé­nek" hitte magát- Pedig a di­rektórium megteremtése tulaj­donképpen Kornjilov vérteieh győzelmének számítódott, hiSzeh az egész hatalomnak az egyet­len fődiktátor kezében való összpontosítása a tábornoki el­vek teljes győzelmét jelentet­ték. A forma is teljesen mepfe- lelt a tartalomnak, A Kornjilov felkelés „likvidálása" a tömeg , jogos gúnyjává élt. Kerenszki AÍexejev tábornokot, Kornjilov cinkosát, valamint Rjabusinszki és Miljukov (a volt kadét külügyminiszter) közötti közbejáróját nevezte ki föhadi- .szállásparancsnoknak. Erre a Kornjilov pucsban kompromitált egyénre lett tehát bízva, hogy megtisztítsa a hadsereget az ellenforradalomtól. Sőt még neki jómagának kellett az égész összeesküvést is kivizsgálnia.., Kerenszki, aki maga1 is nyakig volt a piszokban, tehát bűntár­sét bízta meg közös cinkosuk — Kornjilov — bűnügyének kitvyomozásával. így a hazaáru­lónak deklarál); Kornjilov az akasztófa helyett elsőrendű szállódéba lett elhelyezve, ahol hű katonái voltak „őrzői“. A kadét Palcslnszkire. lett Péter- vár felügyelete bízva. A leg- reakciősabb tábornokok, — akik csupán lustaságból, vagy tán gyávaságból nem álltak ki nyíl­tan Kornjilov mellé — helyü­kön maradtak, vagy emelkedtek a ranglétrák. Viszöht á forra­dalmi bizottságokat, — amelyek a Korhjilov pücs idejében ke­letkeztek, s a KörnjilöV elietii hadműveleteket vezették — ül- dözhi kezdték. ÁzOk, akik a forradalom és köztársaság metj- mehtői voltak, most a szabad­ság ellenségeként lettek meg­bélyegezve. .. Krrchszki kikiáltotta ugyan Szeptember i-éh az brőüZ köz­társaságot, de betiltotta a pé- terváti „Mühkás“ és „üj Élet“ c. újságokat, büntető eljárást ihdítótt a taskenü Munkásszov- jet ellen stb., stb. A burzsoázia mégis, kimelte őt, mert toás emberre volt szüksége. Amíg fettht folyton cserélget­ték a minisztereket, — ami oiy jellemző volt a cári rezsimre is. azt vétvéh, hogy ezzel be­dugaszolhatják osztálylényegük tátongó nyílásait, — azalatt az alsóbb rétegekben gyorsan ha­fedő „balrá tarts!" folyamat játszódott le. A kispolgárság tömege is rokohszehvVel visel­tetett a proletariátus iráht, de vezéreik annál több szimpátiát mutattak a nagytőke felé. Iiyett körülmények között, az urak­nak, akik már félig odakötötték magukat a burzsoázia szekeré­hez és féltek a bolsevista ragály növekedésétőfe.ez eddiginél -jobb támaszpontot kellett keresniük. A fokozódó bolsevízálésfa való tekintettel olyan ellenerőt kel­lett létre hozniok, amely „szin­tén demokratikus“, valamint „összorosz“ is lett volna egy­szerre, Ennek segítségével sze­rették volna visszanyomni a Szovjeteket, szentesíteni a koa­líciót és erős középpolgári szer­vezetet megalakítani. (Teljesen hasonló taktikával szeretnék a nyugati imperialisták Is nap­jainkban a tömegeit balrafordu- iását lefékezni. „Népkapitaliz- ir.us“, „Nemzeti kommunizmus“ és hasonló „népies" jelszavakkal próbálják megbontani a dolgo­zók egységét és egy:' harmadik erő megteremtésével tenni el­viselhetővé a néptömegek sze­mében azonban már teljesen lejátszott és ellenszenve* rend­szerüket.) Ilyen szükségletből keletke­zett a „Demokratikus Értekez­let“ gondolata. KOLÁR LAJOS Olyan reggel volt, mint más­kor, semmivel sem különb az eddigieknél. Lassan benépese­dett a falu. Az emberek kaszá­val a vállukon a rétre indul­tak. Az asszonynép az üzlet körűi forgolódott, sót, cukrot meg egyéb élelmiszert vásárolt. Hazafelé már hármas-négyes csoportokba verődve mentek, miközben közölték egymással a legújabb tudnivalókat". A felvégről egy hetyke pi- rosfehérbabos ruhájú szőke ­hajú fiatal leány is az üzlet felé tartott, kezében egy fonott bőrszatyorral. — Mariska! — kiáltott utána a napbarnított arcú Fe­renci Ilonka. — Várjál, megyek én is. — A két barátnő együtt jolytatta útját. — Te, Mariska, hallottad mi újság? Pásztor Icáéknál eljegy­zés lesz. Kiss Laci a vőlegény. Az elmondottak nem váltottak ki különösebb hatást a barát­nőnél, aki csak a vállával je­lezte, hogy tudomásul vette a hírt. De valamivel idegesebb lett. Ilonkának feltűnt barát­nője viselkedése. Nem bírta szó nélkül. — Mi van veled Mariska ? — Semmi. Mi volna? — hang­zott a rideg válasz. — Felőlem mindenki férjhez mehet, meg... meg is nősülhet. Ilonka csak most ébredt rá arra, hogy elhamarkodta a dol­got. Nem kellett volna ezt em­líteni, mert ezzel felidézte Ma­riska bánatát afelett, ami nem is olyan régen történt. Az ud­varié a beígért hivatalnok vő­legényjelölt egyszerűen elma­radt. — Jóvá kell tenni a hi­bát — gondolta Honka, s még nyájasabban szólt barátnőjéhez: — Az üzletbe jösz te is Ma­riskám ? — Igen, cukrot akarok venni a befőzéshez, — hangzott a válasz kissé barátságosabban. Most csak folytatni a beszédet — villant át Ilonka agyán. — En is cukrot akarok vásá­rolni, meg úgy hallottam, hogy tegnap hoztak vaíami ruhafélét meg kendőket. Azt is megné-. /Q kendő zem. Szeretnék venni egy szép fejkendbt. — Engem az nem érdekel, Tudod Erzsi nénje küldöz Ame­rikából. — Szinte kényeskedve folytatta. — Most is várok egyet. Lehet, hogy János bácsi ma ki is hozza. Már itt kellene lenni, a levélnek. — Biztosan szebb lesz, mint amilyet nálunk lehet kapni — jegyezte meg Ilonka, tudván azt, hogy ezzel még inkább fokozza á kissé kevély Mariska örömét. — Azt meghiszem. Mit gon­dolsz, az mégis csak amerikai?! Mariska hangjából egyre inkább kiérződött az elbizakodottság, Neki nem kell kendőket vásá­rolni és vasárnap mégis szép fejkendőben sétálhat végig a falun. Már majdnem az üzlethez értek, amikor az autóbusz ha­talmas porfelhőt hagyva maga után befutott a faluba és a szokott helyen megállt. Kiszállt belőle az is, akit Mariska várt, János bácsi a postás. Mariska barátnőjét faképnél hagyva, sietett a kézbesítőhöz. — Van valami János bácsi? — kérdezte kíváncsian. — Valami vastagabb levél érkezett a címedre, de negyven koronát is kell fizetni érte. — Az nem baj, adja csak ide. Megtapogatta a levelet és resz­kető kézzel aláírta az átvételi ívet, majd egy ötvenkoronást nyomott János bácsi markába. — Köszönöm, hogy kihozta. — Isten áldja. — Izgalma tető­fokára hágott. Tépte, szaggatta a boríték szélét. A levelet el se olvasta. Csak a kendőt húzta ki. Szép, mintás selyemkendö volt. Meglobogtatta a levegő­ben. Ilonka meg néhány asszony mindjárt körülfogta Mariskáit és ők is gyönyörködve nézték 13 szép kendőt. — Mariska, próbáld már fel — kérlelte őt Ilonka. — Ogy- úgy — szálltak a többiek. — Hadd lássuk a fejeden. — Mariskát nem kellett kétszer kérni. Ügyesen háromszögre hajtotta és fejére kötötte a kendőt. Egyöntetű tetszést vál­tott ki mindenkiből. A kister­metű, kissé hajlott hátú Varga Tóth néni is megtapogatta' rán­cos kezével a kendőt. — Gyönyörű ez a kendő gyermekem. De mi ez itt rajta? Ezt vágd le róla. — Mariska arcán gúnyos mosoly ült. Ez az öregasszony milyen tapasztalatlan — gondolta ma­gában. Nem tudja, hogy az amerikai cégnek a jelzése van rajta: Most is dicsekedni akart. Levette a kendőt és közelebb lépett Boris nénihez. — Látja ezen a szalagon itt áll, hogy amerikai gyártmány. A körülötte állók is nézték a szalagot. A nyolcéves Eedor Pisti, aki az asszonyok közé furakodott és ott bámészkodott, Mariska közelében felkiáltott: — Nem az áll azon, te. Az van rajta, ami az új húsdará­lónkra iS rá van vésve. Mariska, Ilonka, meg néhány asszony tekintete találkozott, majd egyszerre fennhangon ol­vasták. — Made in C e c hő­si o v dk ia. — Mariska elfehé- redett. Ezt a szégyent. Ameri­kából csehszlovák gyártmányú kendőt küldött neki a nénje. Lesütött szemmel állt az asz- szonyok között. — Rögtön olyan ismerős volt ez a kendő — jegyezték meg többen és elszéledtek ki erre, ki arra. Csak Ilonka tartott ki barátnője mellett. Neki is volt megjegyeznivalója. — Hogy őszinte legyek, már én is láttam ilyet a kirakatban Kassán. De azért ne csüggedj el, mert tényleg szép, finom kendőt kaptál. llyesvalamit akarnék én is venni... Ilonka a következő vasárnap új kendőben sétált végig a fa­lun barátnőjével... —s—a. Ssmsddós kísérletek ? A Urán-t'óbbüntáSok az em­beri tértben talán hiCg fogják tiidái g'yö'gyítá’ni a rákot daga­natokat. D r. Bates-hek Sikerüli Hiár áz „urán 238"-al bevezetni á testbe, anélkül, hogy a szerve­zet kárt szenvedett volna! — kz ,uráh 23b" álóVnjái, dmétü'ek a legnagyobb veszélyt is je­lenthetik, mely az énibé'riséget má crheii: valószínülég ugyan­ilyen hatalrnaserejű fegyverré Válhatnak a rák elleni háté­ban." Ezt a szenzációs kijéüé’htéSl tette Ar. Robert Hotels, á n'em- yorki egyetem orvosi fakultá­sának tátidra, tífci hérúbégen fejezett be egy hosszú hónapok­ig tárló kísérleti Sorozatot az egyetem laboratóriumában. Dr. Bates-hek sikerült injek­ció formájában bevezetni az „után 23b"-át, — mely az atomrobbantás jő elemét képezi — élő kísérleti nyíltakba, anél­kül, hogy ezek kárt szenvedtek volha. A tudós kijelentette, hogy sikerült neki az urán rádió - aktív molekuláit a vérsejtekkel egyesíteni-. Normális köHilthéhyek között az Urán az emberi vagy az állati testre mérgező befolyás­sal van, hasonlóan a többi fém­hez. Hatása halálos leltet. A kísérletek alatt dr. Bates megállapította a minimális uránmetmyíSéget, atHely ele­gendő ahhoz, hogy egy egeret néhány percen belül megöljön. Ebből az állásból kiindulva: kezdte meg kísérleteit és elő­készítette az urán és a vér közötti kombinációt, és külön­böző dt:: sokkal kiSírhtezett. Kísérleteink alapján dr. Bates a következő eredményre jutott: ha az „urán 238" behatol a rákos daganatba, azt lehetséges szétrobbantam l'tyanaz törté­nik akkor az emberi testben, mint egy atomreaktorban. Ily esetben a jövőben lehetséges lenne a rosszindulatú daganatok meg semmisítése. Doktor Bates azonban hoz­záfűzte, hogy még csak kísér­leti fázisnál tart és nem biz­tos, hogy gyógymódja sikeres lesz-e. Eddig különböző állatok­kal kísérletezett, amelyeknek rákos daganatuk volt. — Minden attól függ, — je­lentette ki a tudós, — hogy g további kísérletek pozitív eredménnyel fognak-e járni, mert csak akkor lehet a kí­sérleteket emberi szervezetben folytatni. Bizony, az emberiség számára áldás lenne, ha Amerikában minden tudós az atom békés felhasználásával foglalkozna. Átvéve az „Unita"-böl: Fordította: L. A. VOJTECH MlttÁLlK: FELKELES A tarlókon alszik a nyár, fülledtók a reggelek. Férfinak otthon kuksolni, aludni most bem lehet. A hegyekben szelek fújnak, s tábortüzek Izzanak, Puskát fogni gazok elleh eljött már a pillanat. Éjszakánként motrők búgnak a völgy házai felétt. a vöigy házai felett. Rátör, merész sólyomcsapat gyors szárrtyáköh közélet). Ennivalót készíts, anyám, félretesszük a fokost. A gazdálkodást, legények, szögre akasztjuk mi most! Aki nem fél, jöjjön velünk kifüstölni a farkast. Jöhet a gálád fajtatja, vicsorgása nem aggaszt. Gyilkos náci, halljad szavunk: eljön még a hadd-el-hadd! Szóljon, MÍtya, gépfegyvered, hadd hűljön a csürhe bad. Dongóként szállnak a golyók, úgy fütyülnek, mint a szél. Te beste, már n'em menekülsz, puskánk elé kerültél. Vesztedet a hegyek között rőt vércseppek mutatják, fegyvereink segítenek, feivirrad a szabadság! És a golyószórók szólnak erdőkön, vad hegyeken. Mi lesz vélünk, fiúk, akkor, ha nem vagyunk elegen? Magunkat megadjuk talán? Fegyverünket letesszük? Elnök urunk megígérte, semmi ha junk nem esik. „ í Golyó jár az ilyen szóért! ■< Nincs velünk, ki így beszél! Kishitűek sosem leszünk, félre azzal, aki fél! És ha annak űoy kell lenni, feláldozzuk életünk. Gyalázatos szolga-élet nem kellhet, nem kell nekünk! sí >íp Gyötört, megölt társainkért — hány van, hány, kit a föld fed! — végigküzd,jük ezt a harcot s mi leszünk a győztesek. Keleten egy csillag fénylik, egyre közeleg, nő e fény. Remegjen, ki bitang s féljen: népünk ökle kőkemény! És ezek a kemény öklök szétzúzták a rabságot, a tarlókról eltűnt a nyár, az éj tüzekkel lángolt. Hősök, partizánok vitték fiatal szívük lángját begyeken, völgyeken által, s feltündökölt a szabadság Fordította: Fügedi Elek _______________________________ I Az utóbbi időben a néger fia­talság az Egyesült Alantokban erős küzdelmet folytat a leg­felsőbb bíróság azon határozata érdekében, amely szerint a színes és fehér ifjúság együt­tesen látogathatja az iskolákat. A déli államokban például a kormánynak tankokat kellett felvonultatnia és csak llymódon tudta megakadályozni, hogy lln- cselések ne történjenek. A szí­nes diákok most már ugyan­azokban a padokban ülnek, ame­lyek az utóbbi évtizedekben csakis a fehéreknek voltak fenntartva. Nem igaz, hogy a faji disz­krimináció az Egyesült Álla­mokban régebben .is létezett volna. Csak 1887-ben kezdődött, amikor is a jenki gyárosok és a déli nagybirtokosok között lévő kapcsolatokat új alapokra fektették. Tudniilik a déli nagy- birtokosok körülbelül húsz éven át, a polgárháború befejezése után, küzdöttek az északi tőké­nek délrevaló beözönlése és az iparosítás ellen. Véglegesen 1887-ben kötöttek közös megegyezést, melynek értelmét így lehetne megma­gyarázni: hogyha az erősebb és ügyesebb faj a saját akaratát rá tudja erőszakolni a kevésbé fejlett népekre más földrésze­ken, miért ne tudná ugyanazt tenni Dél-Karolinában vagy Mis- sisippiben? (Megjegyezzük, hogy ez az ideológia akkor született meg, amikor az európai nyugati hatalmak, mint Anglia, Francia- ország, Németország és Olasz­ország, a legnagyobb méretű gyarmati hódításokat érték el). A négerek nehéz helyzete változatlan volt az első világ­háború végén. Ebben a háború­ban 360 00 USA-beli néger is részt vett, akikből megedzett és öntudatos harcosok váltak. A fajgyűlölők eredménytelenül próbálták a legbrutűllsabb mód­szerekkel a négerek öntudatos­ságát vérbe fojtani- Csak az 1019 év utolsó hat hónapjában huszonöt néger-pogromot pro­vokáltak ki. A háború befejeztével kezdtek a négerek a gyáriparban elhe­lyezkedni és észak felé költöz­ködni. 1920-ban az USA-négerek hatvanhat százaléka a mező- gazdaságban volt alkalmazva. Már 1922-ben ez a százalék- arány tizenkilencre csökkent. A harmincas években már erősen résztvesznek a szakszer­vezeti mozgalmakban is. Ma a tizenhatmillió USA-beli néger egyharmada él az Egyesült Ál­lamok északi részében, ahol a faji elfogultság kevésbbé súlyos és főleg abban fejeződik ki, hogy a négerek a nagyob vá­rosokban úgynevezett „gettók“- ban élnek. Például New-York- ban is külön négernegyedbe vannak tömörítve, a híres „Har- lem“-be. A négerek végleges sikere az USA-ban — amely megkülön­böztetésük végét jelentené — attól függ, hogyan fogják tudni kifejteni politikai működésüket, amíg teljesjogú polgárokká nem lesznek. Azonban már most meg lehet állapítani, hogy az első ilyen­irányú sikerek — különösen a legfelsőbb bíróság fenntemlített határozta — azáltal jöttek létre, hogy az USA-négerek nem faji, hanem osztályharcban szerezték meg eddig kivívott jogaiakat. LÁZÁR ANNÁ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents