Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-06 / 32. szám

„Kapuzárás után“ Színigazató. önkénytelenül is két féle típusú színigazgató öt- lik eszembe. Az egyik a Déryné korabeli, társulatával együtt koplaló, és jóban-rosszban osz­tozó, falut-várost járó igazgató: a másik a kapitalista világ döl.y- fös, párnáskezű, „telt elöszobá- jú“ igazgatója, a „kis színészek" rettegett, teljhatalmú ura, aki ha neki úgy tetszik, nem szer­ződteti a fiatal, tehetséges, de protekció nélküli kezdő színészt, s viszont lénye-kedve szerint, a kellő reklámozás felhasználá­sával „sztárt csinál" egy szépen mosolygó, vagy jó „ajánlóleve­lekkel“ rendelkező színészből; íróasztala fiókjában hónapokig hevernek olvasatlanul a kezdő írók művei, de műsorra csak a „beérkezettek" darabjai kerül- nek. Természetesen tudatában va­gyok, hogy nincs már a nélkü­lözésében is romantikus szín­igazgató, s a kapitalista világ letűnésével együtt eltűntek a kedvenc színésznőjükre vagyo­nokat költő direktorok is. Mégis kimondhatatlanul jó érzés fut rajtam végig, amikor megismer­kedem Ján Kákos-sal, a bratis- lavai Üj Színpad igazgatójával, mert amint ez a huszonnyolc éves, nevetőszemű, barátságos fiatalember belép a _ szobába, összeomlik minden „színigazga­tó-teória“. Annyi életrevalóság, munkakedv és hivatása iránti szeretet árad belőle, hogy jelen­létével derűssé válik a szoba, szinte vele nevetnek a bútorok, s a levegő megtelik kedves ka­cagásának zenéjével. _— Hogyan és jnikor került a színházhoz — szeretném meg­tudni —, de erre elborul a mo­solygós arc, mint megtudom, nem mintha _ keserű lenne a visszaemlékezés, hanem Ján Kákos mindenáron le akar be­szélni arról, hogy róla írjak. Végülis „beadja a derekát“, s ismét felvidul, amint beszélni kezd: A színház és a színművészet már gyerekkorom óta vonzott, az érettségi után 1947-ben mé­gis a komoly jogász pályára akartam lépni. De csak két sze­mesztert bírtam ki — meséli nevetve — s átiratkoztam a fi­lozófiai fakultásra, ahol színi­történetet hallgattam, s ezzel egyidejűleg a színiakadémián rendezést tanultam. — Mióta van az Üj Színpad­nál? — 1947 óta. Ugyanis még ta­nulmányaim ideje alatt mint Áldott ember Marti doktor. Azt mondják, csodatevő. Három éve érkezett a faluba s azóta még nem halt meg senki. Most, Petőék udvaráról robog ki piros motorkerékpárján, s a hat Pető gyerek kendőt lobogtat felé. A múltkoriban a hatgyerekes Pe­tőre rázuhant a fa irtás közben. Mire kiszabadították, alig volt benne élet. S Marti doktor még ezt a félholtat is talpraállította. Pető már naphosszat elbiceg az udvaron, a szomszédok meg tréfálkoznak vele. — Sose halsz te meg. A dok­tor úgy rakott össze, hogy többé bajod se történhet. S Petőéktől hazamenet tragi­kus hír várta az orvost. Két fia pár percre egyedül maradt, a konyhában, s a kisebbik a tűz­helyről magára rántotta a fü- rösztésre szánt forróvizet. Ott feküdt szörnyű sebekkel, halálra váltan, s a megcsodált kezű orvos tehetetlenül nézte fia ver­gődését- A városból kirobogó mentőkkel együtt érkezett Marti barátja, egy jónevű, fiatal spe­cialista. Gondterhelt arccal vizs- gálgatta a leforrázott kisfiút, s úgy döntött, hogy otthon kell elsősegélyben __ részesíteni. Nem bírná ki a rázós, köves utat A két orvos alighogy előké­szült a kockázatos feladatra, bátortalan kopogás hallatszott az ajtón. Fiatal, tagbaszakadt férfi kapaszkodott a kilincsbe, szemmel láthatóan majd össze- roskadt az izgalomtól. — Doktor úr, siessen, meghal a feleségem. Marti villámsújtottan állt. Jól ismerte a férfit, Berta Lajost, tudta gyereket várnak, előre készült a rendellenes szülésre is. De éppen a szörnyű pillanat­ban. Döbbent csend ült a szobában. Martiné dermedten nézte a kis beteget. A vendégorvos keze láthatóan remegett, Marti dok­tor pedig néhány tétova lépéssel az ágyhoz lépett. A kis, szöszke Lackó láztól vibráló szeme ap­jára tapadt. Tekintetében hang­talan rémület. S az ajtónál ekkor újra hal­latszott a bátortalan kopogás. — Doktor úr, meghal a fele­ségem. Az orvos barátjára nézett. Szinte esdeklőn, könyörögve. — Kezdj hozzá. Majd vissza­jövök. Mire Berta Lajosék ajtajához ér, már nyugodt arca derűt su­gároz. Kopogtat. A nagymama a konyhában tipeg, söpröget, könnyeit szárítgatja. Az orvos, szokása szerint megkérdi tőle. — Mi baj van, néni? Az anyóka riadt szemében reménység lobban. — Most már semmi. Itt van a doktor űr. Az orvos az anya fölé hajol. Az asszony ereje fogytán. Szíve rendetlenül ver. Marti injekciót, műszereket készít elő. S meg­kezdődik a harc az anya és gyermeke életéért. Félóra múlva megszületett a gyerek. Fiú, mondaná az orvos, de elakad a szava. Nincs benne élet. Paskolja, dörzsöigeti, hátha van remény. Ólomlábakon cam­mognak a percek, az orvos küzd tovább. Ha a fiára gondol, majd szétpattan a szíve. De a meg­szállottak konokságával kezdi elölről. Hideg-meleg vizet kér. Felváltva, hol egyikbe, hol má­sikba mártja a parányi embert. Majd újra paskolja, dörzsöigeti. Már hajnalodik. Felbukkan a nyári nap, amikor parányi bubo­rék jelenik meg az emberke szája szegletében, levegő után kap és felsír vékonyan, elnyúj­tottam Az orvos fáradtan mosolyog. Berta Lajos ámulva néz, mint aki álomból ébred. És ismétel­geti: — Fiú' Az összetört fia­talasszony hangtalanul nézi az orvost, olyan alázatosan, mint valami istent, aki életet teremt. Csak a nagyanyó talál magára hirtelen. Jókora bögrével. Marti elé tipeg. — Doktor úr, egy kis frissen fejt tejet­Az orvost átjárja a jószagú tej friss melege, s a diadal fe­lett érzett öröm. Csak akkor zuhan vissza az ijesztő valóság­ba, amikor' néhány méterre Bertáék kapujától barátját meg­pillantja. A vendégorvos mozdu­latlanul letörten áll, mint egy specializáltam magam — teszi hozzá ez a maga is annyira fia­tal ember. — Ennyi munka, elfoglaltság mellett jut ideje magánéletre? — Hogyne — kacag fel most szívből — még megnősülni is volt időm, sőt egy négy éves kislánnyal és egy két éves kis­fiúval is büszkélkedhetem! — Még az Üj Színpad jövő évi programjából szeretnék va­lamit megtudni. — A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 40. évfordulóját az operettegyüttes Dunajevszkij utolsó operettjével a Fehér akár bemutatásával ünnepli meg. Az idény folyamán bemutatjuk még Millöcker Gasparone-ját és Kál­mán Imre Monmartrei ibolyá­ját, melynek librettóját én ír­tam át, és be kell vallanom, ez az első ilyen irányú kísérletem. — Reméljük, ennek is olyan sikere lesz, mint többi darab­jainak! — A prózaegyüttes Gladkov Örökké vidám történet-ének előadásával ünnepli meg az év­fordulót. Az év folyamán pedig bemutatásra kerül majd Anne Frank naplója, Egri Viktor Örök láng-ja, Musset: A szerelemmel ne játsz című darabja és Dumas Három testőr-e. A gyerme kék szórakoztatására pedig An­dersen Csalogány-ával és a Tüzes virág-gal készülünk. * A színiidény befejeződött, a színnadon a kulisszák mögött csend van. De itt. az igazgatói irodában, teljes gőzzel folyik a munka. Ján Kákos igazgató elv­társra még sok-sok ügy elinté­zése vár a nap folyamán. A te­lefon cseng, ügyfelek várnak tárgyalásra. Nem is tartóztatom tovább. Még a lépcsőn lefelé jövet is érzem e tetterővel szinte átita­tott, szorgalmas ember erős, barátságos kézszorítását, s leg­szívesebben visszamennék meg­köszönni a fiatalok ügye iránt érzett önzetlen szeretetét, és hasznos, kellemes szórakozásuk­ról való szeretetteljes, fáradha­tatlan gondoskodását. MESTAN KATALIN ★ ★ A világ „félméteres“ új sztárja: Lollobrigida fia „Kijátszottuk a fotóriporte­reket — mondja a boldog apa. A nyugati lapok hasábos tu­dósításokban számolnak be ar­ról, hogy július 28-án megszü­letett Gina Lollobrigida, a világ­hírű olasz filmszinésznö gyer­meke. A kisfiú mintegy 50 cm hosszú, 3 kilogramm súlyú, és a legjobb egészségnek örvend. Apja után a Mirko nevet kapta. Mint ismeretes, Lollobrigida férje dr. Mirko Skofic. A diva­tos orvos elmondotta, tulajdon­képpen Dragon Skofic a neve, csak otthon, Jugoszláviában, be­cézte őt a család Mirkönak. — Mivel az olasz törvények — a bonyodalmak elkerülése végett — szinte lehetetlenné teszik, hogy a fiú apja keresztnevét örökölje, külön engedély kellett a gyerek elnevezéséhez. Ehhez Lollobrigida ragaszkodott. A világhírű sztárt egyébként titokban Szállították kórházba, mert a szemfüles fotóriporterek már a szülés várható időpontja előtt tíz nappal szabályosan megszállták a Via Appiát, hogy megörökíthessék azt a pillana­tot, amikor Ginát a kórházba szállítják. Dr. Skofic elégedet­ten hangsúlyozta, hogy számí­tásaikat sikerült keresztülhúzni. Pemélhetóleg egy hét múlva tér haza a kórházból anya és fia — tette hozzá. Nyomorognak a dán írók — írja K. Bohl, a dán írószövetség elnöke. Guildenhal, a legjelentő­sebb dán könyvkiadó igazgatója állami segélyezést sürget, mert írásból nem lehet megélni. Jen­sen írószövetségi alelnök sze­rint: a fiatal dán irodalom lassú halállal pusztul el, ha sürgősen segítségére nem sietnek. Majakovszkij műveinek teljes lengyel nyelvű kiadását most rendezik sajtó alá- Hogy az ol­vasók alaposabban megismerjék Majakovszkji alkotásait, ugyan­azt a költeményt két, sőt három műfordító tolmácsolásában adják közre. és — miként a regényből kitű­nik — hiábavalóan elvéreznie. * A város peremén című József Attila versből Budapesten Jancsó Miklós rendezésében, rövidfilm készül. * Simándy József, a Magyar Állami Operaház európai hírű tenoristája, aki hét hónapon át vendégszerepeit Bécsben, haza­tért. Simándy úgy állapodott meg Fricsay Ferenccel, a mün­cheni operaház igazgatójával, hogy a jövőben a félévadot Münchenben, a másik felet a budapesti operánál énekli. A hazatért művészt közönsége nagy szeretettel fogadta. A képzőművészet iskolája címmel a Magyar Népköztársa­ságban könyv jelenik meg, mely a festő, a szobrász, a rézkarco- lő és a restaurátor mesterségé­nek műhelytitkaival ismerteti meg az olvasót. Az ősszel meg­jelenő könyvet Szőnyi István, Ferenczy Béni, Molnár C. Pál, Elekffy Jenő és Kákav-Szabó György írták. Véres árnykép bukkant fel Göttingában: kiadták Herman Gőring életrajzát s a kiadó ar­cátlanul történelmi jelentőségű kiváló műként ajánlja az olva­sóknak. A mai német kultúrának ez a szégyenfoltja Schlüter dél­szász miniszter lelkén szárad. D. Hollands angol író könyvet írt a koreai háborúról. A New York . Herald Trihune a Kiváló század című regény ismerteté­sében megállapítja, hogy a ko­reai háború csak a tábornokok számára volt érdekes és tanul­ságos. Az angol közkatona a szörnyű sorscsapásnak fogta le, ha Koreában kellett harcolnia. A filmvállalkozás hanyatlását idézte elő a televízió Ameriká­ban. A Metro-Goldwin-Mayer cég hollywoodi stúdió-helyisé­geinek felét bérbe adja. A Film című amerikai lap szerint már eddig hatezer mozit zártak be. A Szovjetunió legnagyobb or­vostudományi kiadója, a Medgis évente több mint tízmillió pél­dányban jelenteti meg kiadvá­nyait. A harmincöt kötetre rúgó Orvosi Enciklopédia második kiadását megkezdték. A Medgis kiadásában orosz nyelven jelen­nek meg az amerikai, kínai, an­gol, francia, lengyel, román és más orvostudósok művei. Az Októberi forradalom 40. évfor­dulója alkalmából a Medgis saj­tó alá rendez egy cikk- és ta­nulmánygyűjteményt tartalmazó albumot, Negyven év szovjet egészségügye címmel. Készül az első román széles­vásznú film. Címe: A fenyőerdőn túl, cselekménye 1944-ben ját­szódik. A film külső felvételei jelenleg a Gyilkos tó-nál foly­nak. F I D H L I O villámsújtott fa. S amikor Marti szemébe tekint, az apa mindent megért. A másik orvos a kis Lackó betegágyánál csatát vesz­tett. Hogy szólni se kelljen, vékony harangszó csendül a toronyban. Temetés lesz a falunkban. Az első temetés, mióta Marti dok­tor odaköltözött. Vissza a röghöz Benjamino Gigli, a hí­res tenorista, kiadta az emlékiratait: „A hango­mon kívül semmim a vi­lágon nem volt. Sem pénzem, sem összekötte­téseim, sem más adottsá­gom ..." — így kezdi Gigli az emlékiratait. Ügy látszik, máig sem tud. eléggé csodálkozni, hogy milyen magasra vitte. A szegény falusi fiúból, aki a falusi templom tornyát tartotta a világ közepé­nek, mesésen gazdag em­ber, és az operaszínpadok irigyelt kedvence lett. Néhányszor beutazta a világot. Tizenkét évig a New York-i Metropoli­tan opera tagja volt. Évente rendszeresen meg­látogatta Dél-Amerikát — és most, élete vége felé, visszatért szülőfalujába. Beethoven Fidelio című ope­rájából filmet készítettek. — Várakozásteljesen nézünk a film- bemutató elébe. Vajon Walter Felsensteinnak és Hans Eisler- nek, a film rendezőinek sike­rült-e visszaadni azt a hatást, melyet az operaelőadás vált ki a színházlátogatóból ? Már az első akkordok, ame­lyek a nagy zenefejedelem mon­dásait és a „Heilegenstadta vég­rendelet“ részeleit“ kísérik, él- ményszerűen hatnak. A vásznat betölti a hatalmas alkotó fej, és szinte átvezet minket a? opera eseményeibe, melyet a „hitvesi hűség himnuszának“ is neveznek. Leonora, a bátor és szerető feleség férfiruhába öl­tözve különböző szolgálatot vál­lal. hogy ártatlan férjét meg­mentse a kormányzó fékezhe­tetlen, igazságtalan karmai kö­zül. A szerelmi motívum és az ártatlanul sínylődök felszabadí­tása a filmet igen hatásossá teszi. A rendezők új utakon járnak, így például a cselekvő szereplők gondolatait énekesek által előadott áriákkal fejezik ki, míg a színészek anélkül, hogy a szokott szájmozgásokat elvégezzék, némajátékkal kísé­rik a dalt, Ez a kifejezési for­ma még jobban fokozza a cse­lekmény drámai erejét és ki­hangsúlyozza az előadás benső- ségét. Szemmel látható, hogy a filmszínészek nem elégednek meg az operafilmek sablonossá vált előadás stílusával. A rende­zőknek sikerül a szereplőkkel, Claude Nollierrei, a bécsi állami opera énekkarával és a bécsi filmharmon’kusokkal együtt tel­jesíteni a filmopera küldetését. lektor működtem itt, egy-eg; év megszakítással, amikor a rá dióban és a dokumentációs film nél voltam rendező, — Tudjuk, a rendezést, min ' igazgató se hagyta abba ­jegyzem meg, mire Ján Káko olyan mozdulatot tesz, minth valaki féltve őrzött kincsé akarná elrabolni. — Dehogyis, — siet a válasz szál — a rendezéstől nem tud nék megválni. Egy darab rende •zése oly’ nagy élvezetet jelen számomra, amiről nem tűdnél lemondani. Évente egy operette és egy prózát rendezek. — Mely’ darabok rendezésé tartja legjobban sikerült mun kájának ezen a téren? — Nézetem szerint legjobbat sikerült a Szerencsés utat ren­dezése, jó volt még a Nyugtalar boldogság-é és a Madagaszkár királynő katonája-é. — Mióta tölti be az Üj Szín­pad igazgatói tisztségét? — Három éve, azelőtt a szín­ház dramaturgja, majd a Fiata­lok Színháza művészeti vezetője voltam. Itt megint elkomolyodik s oly nagyot sóhajt, hogy nem hagy­hatom szó, illetve kérdés nélkü a sóhaj okát. Mindkét kezét kitárja, aminl beszélni kezd: — öt éve igyekszem bebizo­nyítani, hogy egy operettszín­ház, és fiatalok részére egy színház nem lehet egy színpa­don. Külön színpad kell egyik­nek is, másiknak is, csak így külön-külön teljesítheti hivatá­sát, és célkitűzését egyik is másik is. Egyelőre még mindig folyik a harc ... — És mennyi­re vannak most ? — Amennyire öt évvel ezelőtt ... De azért nem adom fel a re­ményt! Megkérem, be­széljen darab­jairól, hiszen Ján Kákos amellett, hogy igazgató, rendező, még színdarabíró is. De ő nem szeret magáról beszél­ni, s csak rövi­den, a tiszta té­nyeket mondja: — Három da­rabomat mutatta be az Üj Szín­pad: A boldog­ságért a világ- ba-t, a Gori fiú-t és a Kuktpcin novellája nyo­mán írt Fiatal évek-et írtam ezenkívül tizen­öt rádiójátékot, melyek mind a fiatalság életé­ből merítik té­májukat. Az iro­dalom terén ugyanis a fiatal­ság problémáira Ján Kákos színigazgató, rendező és író egy sze­mélyben. Képnük a Kukucin novellája alapján írt Mladé letá előadásán készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents