Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-08-06 / 32. szám
Babic Ilona, a zománcozó egyik kiváló dolgozója AZ ÜJlTÖK Már délután három óra felé járt az idő, amikor a füleki Kovosmalt klubhelyiségében egy maroknyi embercsoport — lehettek vagy húszán — közelebb húzódott a hosszú asztalhoz. Kik ezek az emberek? Technikusok, munkások: az üzem újítói. Még egy utolsót nyikordul a szék és néma csönd ül a teremre. Megkezdődik az értekezlet. _ ___ A főmérnök számokat, százalékokat emleget, gyártmányok nevét sorolja fel, _hogy miből, mennyit kell elkészíteni a következő félévben. A szakkifejezések és számok halmazából mindössze annyi maradt meg az emlékezetemben: a feladatok nehezek, de teljesíthetők. Persze még többet kell okoskodni, gondolkozni. íjunt eddig. Az újítók munkájáról Mihály elvtárs. az újítási felelős beszél: — Üzemünk dolgozói az elmúlt félévben 105 újítási javaslatot nyújtottak be. A beadott javaslatok közül 45-öt elfogadott az újításokat vizsgáló bizottság és 33-at már megvalósítottunk. Az újítások bevezetésével 260.000 koronát takarítottunk meg. Ügy tervezzük, hogy ez évben az újítások bevezetésével megtakarítunk 700 ezer koronát.^ _Szépen, eyszerüen hangzanak ezek a szavak, s akaratlanul is azt gondolja az ember, hogy így kellene ezt mindenütt csinálni. De amint később meghallgatjuk a befejező szavakat, majd a vitát, megváltozik a véleményünk. De menjünk csak sorjában. A gyár néhányezer munkása közül hatvanan foglalkoznak állandóan újítással — ez bizony kevés. A beadott újítások elbírálása és életbeléptetése között lévő időszak néha oly hosszú, hogy nemcsak az újítóban, de még a műhely dolgozóiban is olyan érzések születnek, hogy „azoknak ott fönt“ — értik ők ezalatt az üzemben lévő különböző bizottságokat, vezető- és szakembereket, egészen a minisztériumig, — nem is olyan fontos ez újítás bevezetése, a néhány korona megtakarítása, így alakul ki a vélemény, hogy: kár bajlódni az újításokkal. Az ilyen irányú gondolatok már feltevődtek nemcsak az értekezleten, hanem a műhelyben, a beszélgetések folyamán is. Fontos és szükséges számítani, mérlegelni — különösen akkor, ha egy-egy szerszám, vagy gép előállítása szükséges ahhoz, hogy a javaslatot életbe léptessük — de mindig látni kell a javaslat mögött az érző embert, aki tudásával, leleményességével segíteni akart és most várja, vajon sikerült-e? A bírálat kimondása nem megy máról-holnapra, de ha már elfogadnak egy-egy javaslatot, akkor azt a lehető legrövidebb időn belül életbe kell léptetni. Ügy ezen a szakaszon, mint az újító mozgalom népszerűsítése, valamint a technikusok, a műszaki dolgozók és az újítók szorosabb együttműködése terén, még van éppen elég tennivaló. Az illetékeseknek tudatosítaniuk kell magukban, hogy az említett szakaszokon minden halogatás és ráérés a tervteljesítés, az önköltségcsökkentés, és a minőség megjavításának rovására történik. VAN VAGY NINCS? Á kérdésre igen komikusán kell felelni: van és mégsincs. Tudniillik a fiatalokról van szó, akikből állítólag közel 700 dolgozik a gyárban, de az újítók csoportjában hiába keressük a CSISZ-tagokat. Az elismerő oklevelek átvételénél Varga Ferenc, Perczel László, Mag Vilmos, Kovács János, Patvaros Aladár, Scholtz Emil, Ventura Béla, Pokorny Antal, Patvaros József, Pálka Dezső, Szikora József. Simon Mihály. Gáspár Sándor, Vinár Dezső, Bratinka János és Moskó Mihály léptek az asztalhoz. Szinte kivétel nélkül túl vannak már a harmincon és még véletlenül sem sorolhatók a fiatalok közé. Már mind érett emberek, gondolkodó emberek, akiktől példát vehetnek a fiatalok. kel, technikusokkal, fiatal dolgozókkal, kialakul bennünk egy vélemény: igaz, hogy a fiatalok soraiból még nem került ki újító, de munkahelyükön a mesterek sehol sem panaszkodnak rájuk. A fiatalok nagyre becsülik az újítőat, de a kezdeményezéssel úgy vannak, mint kis madár a repüléssel: biztosabb, kényelmesebb a fészekben. — Sokan járnak közülük az esti iskolába, a napi nehéz munka után tanulnak, fejlesztik tudásukat, emellett tervüket is teljesítik. Bennük van a legtöbb bizalom, néhány év múlva közülük kerülnek ki majd az újítók. Persze ehhez szükségük van segítségre is. A Forradalmi Szakszervezeti Bizottságtól a vezető szakemberekig jóformán mindenki bírálja a CSISZ munkáját. Igazuk van,, de csak részben, mert a bírálat csak részben tartalmaz segítségnyújtást. Itt hatásosabb támogatásra van szükség, hogy újból a régi kerékvágásba zökkenjen a szervezeti élet, s ezzel megkezdődjön a különböző érdekkörök munkája is. Nem elég az, hogy a járási vezetőség dolgozói látogatják az üzemi vezetőség tagjait, mert hiszen ezek nem tudnak kire támaszkodni az alapszervezetben, maga a vezeA vajkai ifjúság példamutatóan kivette részét az aratásból. —Húsz hektár gabonát kézzel le kaszáltak és keresztbe is raktak KÖZVETLEN AGITÁCIÓ Danyi Gyula kiváló munkás és ügyes birkózó már 10 éve dolgozik az üzemben. Tervét 185%-ra teljesíti. AZ ÜZEMBEN Maga az. üzem óriási változáson mÄt keresztül. Ezt legjobban azok látják, akik- már a felszabadulás előtt is itt dolgoztak. Az új zománcozó korszerű berendezése megkönnyíti a munkát és jobb a termékek minősége is. A világ minden tájára szállítanak innét edényeket. Az üzem büszkesége az új META-tűzhely. Most készítik belőle a második darabot. Ezt a brünni gépipari kiállításra viszik. A gyönyörű kivitelű fehérrel zománcozott tűzhely egyik előnye, hogy a sütő hátuljában elhelyezett villanykörte felgyúj- tása után a gazdasszony egy üvegablakon keresztül ellenőrizheti a sütést, anélkül, hogy kinyitná az ajtót és ezáltal fölöslegesen kiengedné a sütőben lévő meleget. — A tűzhely elkészítésénél és a szép barna- zománcos ZlAR-kályhánál sok újítási javaslatot használtak fel. VÉLEMÉNYEK Végigjárva a különböző műhelyeket, beszélgetve mesterektőség is támaszra szorul. Egyetlen út — amelyről már szó is esett — a fiatal kommunisták aktívájának egybehívása, az idős elvtársak segítsége, — ez biztos támasz. A fiatalok akarnak, csak tudni kell őket vezetni, az idős elvtársak szívesen megtesznek mindent, persze szólni kell nekik. A példákért és a tanácsért nem kell mesz- szire menni. Elég talán, ha az idős mester, Jakab György szavait idézzük: „Olyanok lesznek ezek a gyerekek, amilyennek neveljük őket.“ CSETÖ JÁNOS — Hogy az a menydörgös ménykő csapna már ebbe az időbe — zsörtölődik csak úgy a maga megszokott nyugalmas - ságával Lukács bácsi, az útépítési vállalat dolgozója, amikor 10 óra tájban az eső a keresztek alá szorítja őket. Hisz nem azért jöttek a ladmóci EFSZ segítségére, hogy a keresztek alatt hüsöljenek — vagy inkább ázzanak — mikor tengernyi a munka, mert a gabona a földön hasal. Kiss bácsi sem örül az ilyen időnek, mert úgy okoskodik, mégis csak több kerül az asztalra, ha többet gyűjtenek össze abból, ami már úgyis megtermett. Ilyesmiről folyik a beszéd a keresztek alatt lapuló út építészettől jött tíz ember között, s néha fel-feltör egy-egy vaskosabb kívánság az ég felé, mintha azzal akarnák elijeszteni az alacsonyan lógó felhőket. Szerencsére ebben a szél is segít, s így pár perc múlva Kövesd felől kimosolyog a nap. Fehér bácsi, mert hát neki mindig raktáron az ilyesmi, meg is jegyzi mindjárt, hogy a nap meg a szél bizonyosan most is valami fogadáson erőlködnek. Na, de kezdődik a munka, nincs több idő a filozofálásra. Ojra működésbe lépnék a kaszák és kaszaheggyel, — mert csak úgy lehet — rendbe szedegetik a ledőlt búzát. A Hker- rokszedök után szinte elözönlik a kévék a földet. — Jó termés — jegyzi meg az egyik kötöző felegyenesedés közben. — Megad úgy 28 mázsa körül. Ezt olyan hangsúllyal ejti ki, mintha már a saját kamrájában gyönyörködne a piros magban. Fogy a gabona, szélesedik a tarló, szaporodnak a keresztek. A szomszéd dűlőben lányok, asszonyok hordják a kévét, rakják csomóba. Távolabb már fo-' gatok szállítják osztagba a gabonát. Biztosabb helyre kerül az évi munka gyümölcse. Oszlik a ladmóciak terméstféltő gondja. Mert hiába makrancoskodik az idő, az ember — különösen így, ha sok összefog — mégis csak győzedelmeskedik. És több lesz a kenyér. A kemény munkával kiharcolt győzelem, a gazdagabb holnap optimizmusa tükröződik az elnök arcán is. — Azt hittem, komoly veszteséget okoz majd az idő — mondja — amikor a munka menete felöl érdeklődünk. — De amint látja, az aratással talán még ma végzünk. (Ez még július 27-én volt.) Persze más lenne a helyzet — folytat ia — ha nem kapunk segítséget. De csupán az útmunkások két nap alatt két hektár ledőlt búzát vágtak le és 500 keresztet raktak össze a kévekötőgép után. Meg azfún más segítségünk is van — mutat egy messzebb dolgozó traktor felé. — Az ott ni! De tán jobb lenne közelebbről megnézni, — mondja olyan büszkeséggel, mintha legplább is a fiáról beszélne. Lassan halad a traktor. Ab ■ ban a dűlőben is ledőlt a búza. Egyszer csak megáll a gép. A traktoros idegesen száll ki a nyeregből. Valami hiba lehet, mert fejcsóválva lassítja a motort, aztán indul az út felé. Olajos, maszatos ember, mint Sárközi Kató munka közben a többi traktoros. Csak akkor ismerem fel, mikor már egészen a közeibe ér. — Hát te Andor, mióta csapi tál fel traktorosnak? — szólí-' tom a ladmóciak tanítóját. — Csak most a szezonra, szórakozásként, — hangzik a válasz — a padsorok közt úgyis unalmas lenne. Így meg valami még jön is a konyhára, — teszi hozzá nevetve, de közben az országútat kémleli. Aztán kiderül, hogy a brigúdvezetöt les:, akit spárgáért küldött. Es még nem jön, pedig a spárga már kifogyott a gépből. Ezért türelmetlenkedik a mindig vígkedé- lyü tanító, mert hiába süt most a nap, még sem lehet az időben bízni, mert a mostani szeszélyes időjárás már sokszor megállította a munkát. Most meg még a spárgahiány is. Pedig a tanító a 35 hektárt — amit eddig aratott — még itt Ladmócon szeretné 40-re kiegészíteni, aztán pedig megy tovább. Pár perc múlva feltűnik a motorkerékpáros brigádvezeti). Amint mellettünk lecsendesít, a tanító-traktoros bosszúságot mutatva veti oda. — Hallod Rontó, te is jobb lennél halálnak. Persze az ugratást ilyenkor nem veszik komolyan. Hisz az a fontos, hogy. a gép mindjárt indulhat. « — Ne haragudj — szól a tanító indulás közben — szeretnénk ma végezni. Majd este folytatjuk a diskurzust. — Hát látja, ilyen a mi tanítónk — dicsekszi az elnök. — De van is becsülete a tagság előtt. Higyje el nincs ettől jobb agitáció. Dől az elismerés az elnök ajkáról. Csak a csépléssel nincs megelégedve, mert szerették volna elsőnek teljesíteni a beadást, mivel azonban náluk keveset aratott a kombájn, így nehezen férkőznek az élre. Ez azonban mégsem olyan nagy gond, mintha lábon veszne a termés. Es ebből fakad a ladmóciak optimizmusa! (Gy.) Az „éneklő szoba“ Perczel László (balról) és Varga Ferenc (jobbról) többszörös újítók Vince Ivánnal, a ZlAR-kályha rajzát vizsgálják. A z aszfaltozott úton, melyet egyik oldalról a Zemi- anske Kostolany-i földek, másikról a futballpálya szegélyez, öt fiatal fiú haladt. Kettő közülük alacsony termetű, barnahajú. A szemük csak úgy ragyogott, vidáman meneteltek, és énekeltek. A villanyerőműnél befordultak az üzemi „szállodába“. Az étteremben egy asztalhoz ültek és folytatták a vidám, nótázást. Magyarul énekeltek, azt hogy: „Ezt a kerek erdőt...“ Még a konyhaszemélyzet is hallgatta őket. — Kik vígadnak itt? — Hát, ki más, mint a CSISZ brigádosok, az új bányászok: A rozsnyóiak: Zácik Kamii, Polák Zoli, Fejes Béla, Sedlák Loj- zo és Lenghärt Vili. Mind az ércbányából. Vajon minek jöttek ide ? Nem nehéz kitalálni, fehér abrosz, tiszta vetett ágyak. Tapasztalataikkal segíteni akar- Az egyik ágy felett Béla fény- ják az Ifjúsági Bányát. képe, a másik felett gitár. — A fiúk kedélyesen megvacsoráztak, jó étvággyal ettek. Mihelyst lehörpintették a sört, rázendítettek újra hogy: „Van egy kis harmonikám..." Majd véget vetettek a nótázásnak s a jól ismert úton a brigádotthon felé tartottak. Zemianske Kostolanyban az a szokás járja, hogy amikor beáll az este, az aszfaltos úton „korzózhak" a falusi fiúk és leányok, A rozs- nyói bányászok éneklő csoportja nem csekély feltűnést keltett. Gyorsan megérkeztek a brigádotthonba. A szoba valóben kedvesen fogadta őket, itt valóban mindenki otthonosan érezheti magát. A falon a bányászmes- íme itt látjuk az „éneklő szoba" térség szimbólumai az asztalon lakóit A földet linóleumra emlékeztető kétszínű papiros fedi. Kamii meg is jegyezte, hogy a „linó - leum" helyére csakhamar szőnyeg kerül. Es még sok mindent kapnak, hogy még ottho-' nosabb legyen a szoba. Függői nyákét, hímzett párnákat, éjjeli szekrényeket. Be jó lesz itt! Erről a szobáról valóban csakis azt mondhatjuk, hogy ez az „éneklő szoba" A lakói (és ezt a falubelieknek is meg kell szokni) amerre csak járnak, mindenfelé énekelnek. A munkájukról egyelőre még nehéz beszélni, hiszen csak kétszer voltak lent a bányában. De a bányában sem lustálkodnak. Zoli, Vili és a többi fiatal bányász kér-' ges keze bizonyítja ezt a legjobban. Milyen örömmel mennék közéjük. Kíváncsi vagyok, vajon az „éneklő szoba" a föld mélyében is rázendít-e a kedvenc nő-' tokra. Ügy látszik jó ked: vüket senki sem ronthatja el. Nem is ajánlom, mert bi-’ zonyára sokáig magára zúdí-' taná az „éneklő szoba" hal ragját. LUDOVlT PAD (sah ráfiunk malik..
