Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-16 / 29. szám

IV. LENIN AZ EMBER ÉS FORRADALMÁR

A július 3-tól 9-ig tartó események az ország harmadik politikai krízisét jelentették. Hasonlóan, az előző kettőhöz, a májusi és júniuséhoz, e válság oka Lénin szerint a „nép- tömegek jorrpontot elért elégedetlensége, valamint a burzsoázia és kormánya elleni felháborodása volt". Ez érthető is volt, hiszen a második krízis utáni koalíciós kormány, amely a' tíz kapitalista miniszterhez hozzávett hat „szocialista" miniszterből állott, semmit sem engedett népellenes irányzatából. A júliusi események jelentették a töréspontot a burzsoá forradalomnak a szocialista forradalomra való átváltozásában.

Lenin a razlivi rejtekhelyéről az őreá oly jellemző éles logikával, előrelátással, de szerénységgel s a tömegben való bizalommal készítette elő az új, szocialista társadalomba vezető forradalmat. Ez utóbbi tulaj donsága nem tette őt azonban sohase a többség rabjává, különösen ha a többség elhagyta elvhűségét. Lenin az elvhüséget mindennél többre értékelte és jómaga sziklaszilárdan kitartott mellette. Mily sokszor nem riadt vissza, ha úgyszólván egyesegyedül is, az igazság, az elve mellett szállni síkra. A II. pártkongresszuson történt bolsevik-mensevikre való szakadás után. 1903-ban, mikor az „Iszkra" szerkesztőségéből is kiszorították, nem csüggedt el, s bár csaknem teljesen elszigetelve, egyedül harcolt bolsevik', elvei mellett. Épp így viselkedett a levert 1905—1907-es forradalom után a sztolypini reakció éveiben is, amikor az ellenforradalom által szétzúzott párt a teljes felbomlásban volt. Ez volt a legkritikusabb időszak, amikor oly sokan vesztették el a párthoz való bizalmukat és nemcsak az intelliEmi Sziao:

gencia, de a munkások egy része is elfordult tőle. Ekkor az ú. n. likvidátorok teljesen felakarták számolni az illegális mozgalmat és a munkásokat a legális liberális sztolypini pártba Szándékoztak megszervezni. Lenin volt akkor az egyedüli, ki nem hagyta magát elsodorni a kishitűség áradatával. Zseniális taktikával őrizte és szilárdította meg az illegalitásba visszavonult pártot, kihasználva azonban a tömegekkel való kapcsolatok megerősítésére a legális lehetőségeket, mindenféle legális szervezetet és főleg a

„hol nagyon nehéz az élet" — mint írta — ahol „az emberek hihetetlen és rettenetes nagy százalékának a beteg idegrendszere az egész lényege. . . “ És mégis, avagy éppen ezért — a forradalom volt az igazi eleme. Sohase érezte magát oly szabadnak és boldognak, mint a forradalmi földrengések idejében. Ez korántsem jelenti, hogy minden körülmény között a forradalmi robbanás híve volt, csupán azt, hogy a forradalmi fordulatoknál Lenin a szó szoros értelmében feléledt és úgy látta előre az osztályok mozdutömeg szervezeteket. Rendkívüli kitartással és türelemmel gyűjtötte így össze a párt szétszórt és szétvert erőit, miközben sok mindenféle intriga és a munkásmozgalomban levő különböző párt ellenes irányzattal kellett megküzdenie.

Lenin született forradalmár volt. Emiatt kellett •— az 1905- ös forradalomtól eltekintve — csaknem élete legjobb 15 esztendejét emigrációban töltenie,

LENIN

A Csendes Öceän

széles, végtelen, ’ Egeket ostromló hullámsereg dörög

A beláthatatlan

óriás téreken

Kergetik egymást

a távoli ködök,

A viharos vizen egy csónak — falevél! — Majd fel, az égre száll,

majd le, a mélybe,

De biztosan vezérli

a távoli cél:

Egyenes útjáról

egyszer sem tér le.

Az ember — óceán

széles, végtelen,

Csatákban osztályok csapnak össze,

De Lenin áttörte a ködöt fényesen, Kezével intett

s a messze téreken egy óriás óceán gyulladt ki vörösre.

Lenin a jelszó,

Lenin a válasz!

Lenin a zászló,

Lenin a fárosz!

Radó György fordítása

ALEKSZEJ SZURKOV:

LENIN

Ahol dér fagy a zúzmara fenyőre,

S kék hólepeí borul minden tetőre,

Forróbb a szó, s tisztábbak a szemek —

Hogy szentély legyen s a nagyváros őre,

Gránitsírbolt épült, nagy és remek.

Kőfedelének hűvös takarója,

A nép akarta így, egymásba rőjja Csiszolt vörös gránittömbök sorát,

S a könyörtelen enyészettől őjja Egy halhatatlan férfiú porát.

Moszkvai éjj: a Metro zaja tompul,

Az óra éjféit zendít a toronyból,

A holdnak is már tisztább fénye lett.

S a vörös zászló, mint dal a síron túl,

Zúg Iljics mauzóleum felett.

Sarköv jegén, vagy bányamélybe szállva,

Síkon, hol a halál bömböl kaszálva,

A légben, hol győzelmi pálma int,

Ujjongva, küzdve és munkában állva,

Hozzá, Leninhez küldjük álmaink.

Egyszerre öltött minden benne testet,

Eftiberi sorsok, bölcsesség, nemes tett,

Folyók, mezők, tenger végtelene.

Az orosz föld, mikor ő élni kezdett, * \

Halhatatlan lett általa s vele.

GÁSPÁR ENDRE fordítása

tatait, valamint a forradalom valószínű ide-oda hullámzását, akár a tenyerét... Nem hiába mondogatták a pártban: „Iljics úgy úszik a forradalom hullámain, mint a hal a vízben". (De Lenin nemcsak átvitt értelemben, de a valóságban is kitünően úszott. Jó síelő és cél- lövő is volt és nagyon szeretett kerékpározni.)

Razlivből naponta küldött Zeneiéi Sztálin, Dzserzsinszki és Szverdlovnak. Mind e levélben arra tanította elvtársait, hogy miként kell a felkelést előkészíteni. Az ellenségei sokat keresték. Gyilkosokat, sőt vérebeket is küldtek kinyomözására. A fehér gárda tisztjei égre- földre esküdőztek, hogy meg- kerítik Lenint élve, vagy halva. De minden hiába volt, nem találtak nyomára. Végül tehetetlenségükben azt írták újságjaikban, hogy Lenin külföldre repült, vagy a tengeren rejtőzködik egy tengeralattjárón. — Lenin ezt olvasta és elnevette magát: „Nagy Paprika Jancsik ezek!"

Az élelmiszerrel való ellátása akadozott ez időben, úgy, hogy Leninnek néha kenyér se jutott. De Lenin az ételről gyakran egész megfeledkezett. Csak mikor a reggelit ho~' '-k az állomásról, jutott eszébe, hogy mily szörnyen éhes. Vladimír Iljics a látszat, no meg a sport kedvéért gyakran füvet vágott, szénát szárított és eső ellen ezt kévébe kötötte. Oly ügyességre tét szert ebbén, hogy egy öreg paraszt, kinek felesége megbetegedett, béresnek szerette volna szerződtetni I-enint, kiről azt hitte, hogy finn mezőmunkás .. Mikor Ordzsonikidze először jött ide Lenint meglátogatni, ő sem ismerte meg szakáll- és bajusztalanul, a fején parókával, mélyen homlokára húzott napellenzős sapkájával és rongyos ujjú öreg kabátjában. Egyszer — parasztasz- szonynak öltözve — meglátogatta Lenint felesége, Krupszká Nagyezsda Konsztantinovna is.

Miként a 15 éves emigrációban távol a hazájától, Lenin mindenről jobban értesült, hogy mi történik Oroszországban, mint sokan otthon, úgy a razlivi magányban is teljes érintkezésben volt a bolsevikok pártjával. Mindig pontosan tudta, mi történik a pártban s különösen Pétervárott és állandóan megadta, hogy mi a teendő. Ekkor írta „Megtartják a bol- sevíkok az államhatalmat?" című művét. Ebben részletesen meghatározza a bolsevikok fő- feladatait és a proletár kormány első lépéseit a hatalom átvevése után.

Ordzsonikidze visszaemlékezik, milyen felejthetetlen benyomást tett rá L.enin kijelentése, hogy a felkelés nem később, mint szeptemberben-októberben meglesz.

KOLÁR LAJOS, mérnök.

Akik fegyverrel védték meg a szövetkezeteket

A napokban, ahogy időnként szokásomhoz híven feljegyzéseimet rendezgettem, noteszomban három névre és egy helységmegjelölésre lettem figyelmes. Vagy inkább a bejegyzés melletti felkiáltójel vonta figyelmemet a nevekre. így sorban voltak: id. Molnár Pál, Szilágyi József, Utasy József, Majd ezt, mint már mondtam, egy magyarországi, pontosabban Salgótarján melletti község neve Ceredtótujfalu követte.

Hónapokkal ezelőtt ismerkedtem meg a kis tanyaszerű településsel s az ott szerzett élményeim még ma is elemi erővel hatnak rám.

A salgótarjáni megyei párt- bizottságon Francia elvtársnak, a mezőgazdasági ügyek előadójának megemlítettem, hogy a városnézés után most #nár szeretnék kimenni a környező falvakba is, bepillantani a magyar- országi szövetkezeti paraszt életébe. Francia szemének villanásából megértettem azon nyomban ki nem mondott godolatát:

— A dongó csípjen meg, hát itt akarsz te bepillantást nyerni a szövetkezeti élet menetébe, nálunk e sziklás, erdős vidéken, az inkább ipari, mint mezőgazdasági jellegű járásban?

— Itt a közelben — mondtam, mert ha az emberek a természetadta nehéz feltételek mellett is együtt maradtak, akkor illik tőlük megkérdezni, mi volt az az erő, amely oly egységbe kovácsolta őket, hogy még a dúló viharok sem tudták megbontani. Nos van-e ilyen szövetkezetük?

7— Van az, — válaszolt hittel Francia elvtárs: a Euzakalász Ceredtótu jfalun!

S lám, egy-két utolsó huppa- nás, előttünk a domboktól körülölelt völgyben felcsillantak

a pirostetős új házacskák, mögöttük a mezőgazdasági épületek, istállók s a belsőség közepén az elmaradhatatlan gémes- kút.

A házak ablakából kipislantó

asszonyok régi ismerősként üdvözölték a megyei pártbizottság munkatársát és bennünket. — De nem volt sok idő a terepszemlére, mert már jöttek is az iroda felöl a férfiak. Bemutatkoztak, majd az egyik megkérdezte :

— Hát oly nagyon érdekli sorsunk, hogy ide az isten háta mögé, még oly messziről is idejöttek? Aztán még magyarázó- lag hozzátette: — mert ez aztán az! Se vonat, se autóbusz, csak ez a teherkocsi,' de ez legalább akkor megy, mikor mi mondjuk neki, mert a miénk. A kora tavasszal jöttek volna, a nagy esőzések idején. Van akkoriban itt olyan vendégmarasztaló latyak, hogy a gazda is, meg a vendég is belesárgul. — Szilágyi József, brigád- vezető, miután emigyen magyarosan elmondta a beköszöntőt, rátért a dolog másik ‘végére, hogy hát bizony a vezetőségből csak ő van itthon, a többiek az elnökkel. Molnár Pállal, a szomszédos faluba mentek, de ha a hivatalban nem a bürokrata ül, úgy rövidesen itt lehetnek. Addig is egy kis sétát ajánlott — birtoknézést, ahogy mondta.

Négyesben társalogtunk, időközben egy fiatal cigányképű legényke is mellénk lépett, Cserföző Ferenc, birkapásztor. Elindultunk Takácsházára a sertésistállót, meg a növendékmarha helyét megtekinteni. — Elsőnek a Búzakalász adataival ismerkedtünk meg, ezt Szilágyi, a jó gazda büszkeségével sorolta el. Van jócskán sertésük, szarvasmarhájuk, s mivel sok

a szikes, meg a dombop, ahol már az eke nem fogja a földet, hát nagy gondot fordítanak a birka nevelésére, mert ez is szépen fizet a- kasszába.

— Bizony úgy — mondja a kis cigányképű, s hogy szerepét és fontosságát jobban értsem, magyarázólag még megtetézi: — abból lesz a pirostetős ház, nekem, a másik elvtársnak a többi tagnak, aki jobban tudja takargatni a pénzmagot.

— Hát hallott már a világ ilyet — mondja nagy komolysággal most Józsi bácsi, s nagyot szusszant a pedert cigaretta füstjéből — háztulajdonos lesz a birkapásztorból.

— De úgy ám — élesen, metszőén vágnak most a kis Cserfőző szavai — a kollektíva ereje nagy ám, ha gyengék lettünk volna októberben rég fejünkre vert volna a kulák, meg a velehúző fajta.

Ennek a mondatnak nagy a története. Későbben, hogy Molnár Pál már megjött, ő mondta el. Viharban edződtek a tszcs, tagjai. Acélkeménnyé. Nem tudta meghátráltatni még a fegyverrel támadó, akasztással, gyilkossággal fenyegető ellenség sem. Bíztak a páttban, á kommunisták igazságában s azokban a napokban, amikor már Mind- szenty is elmondta a magáét, hát fegyvert fogtak ők is. Ott álltak éjjel s nappal őrségben, komoly szent fogadalommal, ha kel... Erre azonban nem került sor.

— Másodszor is felszabadított a szovjet katona — mondja nagy áhítattal Utasy József, aki most gyalogmunkás a szövetkezetben, de a legnehezebb napok idején ö volt a Búzakalász agitátora. Ő öntött bizakodást a csügge- dőkbe.

CLARA ZETKIN

születésének 100. évfordulójára

Száz évvel ezelőtt született egy kis szászországi községben, Widesanbarí, Clara Zetkin, a német és a nemzetközi munkás- mozgalom, a szocialista és kommunista hőmozgalom kiváló harcosa és vezetője.

„Ott akarok harcolni, ahol az élet zajlik" — mondta 1918-ban Clara Zetkin, amikor elhagyta az elaggott szociáldemokráciát és szívvel-lélekkel a kommunista mozgalomhoz, a III. Inter- nacionáléhoz csatlakozott. És ezek a szavak híven jellemzik a nagy harcosnő egész életét.

Ifjúkorában lépett be a Német Szociáldemokrata Pártba, a párt létezésének egyik nehéz időszakában, a 70-es évek végén, mikor annak illegalitásba kényszerítve kellett megütköznie a felfelé törekvő német kapitalizmussal.

1889-et írunk. A munkásmozgalom legjobbjainak energikus szervezőmunkája nyomán egy- begyült Párizsban a nemzetközi szocialista-kongresszus, amely lerakja a II. lnternácionálé alapjait. Mind a kongresszust előkészítő munkában, mind pedig magán a kongresszuson aktív szerepet játszik Clara Zetkin, Felszólalásában a nők szerepéről beszél a proletariátus forradalmi mozgalmában.

Egész későbbi munkásságán vörös fonálként húzódnak végig azok az alapelvek, amelyeket a párizsi kongresszuson fejt ki a nókérdéssel kapcsolatban.

Ugyancsak az ő kezdeményezésére ül össze 1907-ben Stuttgartban az első női nemzetközi szocialista konferencia, ahol a Nemzetközi Női Titkárság titkárának választják meg. Később a kopenhágai női konferencián, ugyancsak Clara Zetkin javaslatára fogadják el az egybegyűltek március 8-at nemzetközi nőnapnak.

A nővonalon vívott harc azonban nem vonja el Clara Zetkint a szociáldemokrácia általános kérdéseitől — sőt, még jobban megacélozza kombattivi- tását.

Engels halála után a német szociáldemokrácia és a II. In- ternacionálé soraiban erősödik az opportunizmus — előbb mint hangulat, aztán már irányzat, hogy az első világháború küszöbén uralkodó áramlattá váljék. Clara Zetkin a német szociáldemokrácia balszárnyának többi vezetője, Liebknecht és Mehring oldalán harcol az op-.

portunizmus és revizionizmus ellen. »

A háború előtt és annak kitörése után harcol a szociál- sovinizmus ellen, a szociáláru- lók ellen, akik megszavazták a burzsoázia háborúja számára a hadikölcsönöket.

Ebben az időszakban tisztul meg benne a felismerés, hogy a II. lnternácionálé csődöt mondott és szükségessé vált a végleges szervezeti szakítás is az opportunistákkal. Clara Zetkin egyike az „lnternácionálé" nevű csoport megalakítóinak, amely később Spartakus Szövetség nevet vette fel, majd 1918-ban Kommunista Párttá alakult.

A háború utáni forradalmi mozgalmakkal terhes időszakban lángoló lelkesedéssel áll ki az első szocialista forradalom mellett, a bolsevik párt, a szovjet hatalom mellett. „Teljes határozottsággal a bolsevikok oldalára álltam" — írja 1918-ban a Német Független Szociáldemokrata Párt egyik illegális konferenciájához intézett felhívásában.

Előttünk a hatalmas Októberi Forradalom és annak forró leheleté azt mondja a nemzetközi proletáriát,usnak: „Létezek és létezni fogok! Kövessetek!"

Elragadtatással beszél Leninről. Ismeretesek visszaemlékezései. Leninnel folytatott beszélgetéseiről, ahol leírja Lenin magas szárnyaló eszméit az erkölcsről, művészetről, nevelésről. A forradalom nagy vezére rendkívüli hatással volt Clara Zetkinre. Leninről írott cikké-' ben olvassuk-', „Az óro$% prfilel.

tárforradalom viharában és tűzárjában az összes tőkés országokban a dolgozó nők milliói hallották meg Lenin hangját és köszönhetik Leninnek újjáéledt reményüket és nagyranőtt bátorságukat és a kapitalizmus megdöntéséhez vezető út és a harcieszközök tiszta vízióját".

Harcol a III. lnternácionálé megalakulásáért, részt vesz annak kongresszusáin — egyideig a végrehajtó bizottságnak is tagja — és élete végéig vezeti a Kommunista lnternácionálé Női Titkárságát.

Történelmi jelentőségű doku-' ment um Clara Zetkinnek a Ko-’ mintern II. kongresszusához be-' nyújtott tézise, amely felöleli a nőkérdés számos területét és leszögezi a kommunista nömoz- galom követeléseit.

De világszerte sűrű felhők tornyosulnak a munkásosztály és annak. szent ügye fölé. A fasizmus előretör és az imperialista hatalmak lázasan készítik elő a háborút. A fasisztaellenes harc első soraiba kerül Clara Zetkin. Egyre súlyosbodó betegsége ellenére sem hátrál.

1932- ben, pár hónappal Hitler

uralomra jutása előtt, ő nyitja meg, mint korelnök a Reichstag ülésszakát. Beszéde megrázó felhívás az egységfront megalakítására. „A jelen óra parancsa minden dolgozó egységfrontja, hogy visszavessék a fasizmust és megvédjék szervezeteiket, sőt fizikai létüket. E lenyűgöző történelmi szükségesség előtt vissza kell torpanjon minden olyan politikai, szakszervezeti, vallási és filozófiai tendencia, amely bilincsben tart és szétválaszt. Minden fenyegetett, minden szenvedő, minden sza-' badságot szomjazó álljon be a fasisztaellenes egység front- ba..." ‘

Hitler uralomrajutása betegen találja. Pár nappal halála előtt még felhívást ír, harcbahiv a fasizmus elten, lelkesít. „Ne legyen pihenésünk, amíg nem. zúzzuk szét a fasizmust, amely üldözést, terrort, éhezést és háborút hoz magával".

Betűszerint’ csak a halál tudja kivenni a tollát a kezéből.

1933- ban hal meg Moszkva mellett, Sok tízezer moszkvai dolgozó kíséri utolsó útjára. A Kreml fala mellett, Lenin nyughelyétől nem messze van a sírja. V

GONDA ANNA