Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-01-15 / 3. szám
A gyűjtögető Béke Nehíz helyzet ★ ★ ★ „Más szemmel A falu szélén lakott Beke Boldizsár. Ogy nézett ki a há- tatája, mint egy nagy koronája jegenye, melynek minden ága tele van varjú- és veréb-fészekkel. Messziről egy zöld lombnak tűnik, csak közvetlen-közeiről látja az ember, hogy a lombok alól sok kisebb-nagyobb, ügyetlenüt összetákolt fészek kandikál ki. Beke nem rég jött a faluba valahonnét, 'mint vándorlegény és itt ütött tanyái. Először csak egy telket vett a falutól néhány száz méterre. Ennek a közege tájára összetákolt egy házat, ami csak egyetlen helyiségből állott, az volt a konyha, szoba, kamra egyaránt. No persze még padlása is volt. Talán ez volt a legfontosabb az egész épületből. Olyan szerepe volt, mint a hörcsög éléstárának. Ahogyan az idő haladt, úgy gyarapodott a gazdaság. Az épülettől vagy tíz méterre leásott négy oszlopot, annak a közét befonta náddal, fűzfavesszővel, aztán a tavaszi sár az úton szinte felkívánkozott erre az összetákolt falra. A targoncára rátette a mosöteknöt, és azzal betologatta a kész építőanyagot az udvarra, majd lapáttal az összeszött kerítésre tapasztotta. Az oszlopok tetejére szalma került s őszre ez a fecskefészek szerű épület istálló néven került a gazda leltárába. Mire a mezőkön derengett az ősz, már disznóól is épült az istállótól tisztes távolban. Ezen építmények egyike sem állt üresen. A padlás tele volt kukoricával, gabonával, csomókba kötözött lucernával, az istállóban egy szép kövér üsző rágta unottan az elé rakott szénát, a disznóólnak nevezett tákolmányban három hízó feküdt a jóllakottak nyugalmával. Ez csak egy év alatt történt. Négy-öt év múlva a. kisebb- nagyobb szalmatetős ólak úgy nőttek ki a földből, mint :sö után a gomba. A ház és az út közötti részt bevetette füvei, ezen a réten aztán karókhoz kötve nyolc-tíz disznó legelészett egész nap. Százával a baromfi, negyven-ötven liba, pulyka dicsérte a gazdasszon-i háziasságát. Mindamellett a kósza építmények csak közelről tettek kellemetlen benyomást az ember ízlésére, messziről nagyon is szerényen, mint a kiscsirkék az anyjuk szárnya alatt, meghúzódtak az udvart körülvevő ják lombsátorában. Ahogy a ház első alapkövét letette Beke, mindjárt körül is ültette a jövendő major szélét mindenféle fával,' ami csák kézhez akadt. Volt aközött fűzfa, vadalmafa, cigánymeggy, kökényszilva, akác, fekete-bodza. Érdekes volt maga a gazda is. Mintha a saját húsából- véréből építette volna mindenét, amije volt. Minél jobban gyarapodott a gazdaság, annál soványabb lett Beke. Széles halántékán mint a hegyi patakok s sziklák között, kanyarogtak a kidagadt kék erek, szemesarkában legyező-szerűen futottak össze a barázdák. Hegyes állának csontjaira rászáradt a bor. Talán azt is elfelejtette már, hogy kalapját mikor vette. Szál- lag helyett egy zsíros madzagot kötött rá, ami azért volt fontos, hogy koratavasszal, egy-két ősziárpa kalászt vagy búzafejet elhervaszthasson alatta. A faluba, vagy az emberek közé soha nem járt. ha valami hivatalos dolgot kellett elintéznie, feleségét küldte el. Zsófi aztán ünneplőbe szedte magát, tiszta kötényt kötött, vasalt fejkendőt tett, kezébe fogta lapos fekete retikiiljét s hivatás- tuSatáődfl komor arccal ment be a faluba. Azt beszélték Zsófiról, hogy ördögfoga van, meg boszor- kánykodik, amit az anyjától tanult. Ezt szegény Eszter néni Is bizonyította, — nyugodjon szegény ha nyughatik. Azt hallotta valakitől, hogy amikor meghalt Zsófi anyja, a feje felett a könyve, amiből az ördöngösséget tanulta, lángot vetett, csak néhány lapja maradt meq, amit Zsófi titokban kitépett. lqy lett aztán a boszorkányság örököse Zsófi. Ennek tulajdonították a gazdaság sikeres gyarapodását a hiszékenyebb emberek. Ezt bizonyította Beke különös viselkedése is. Állandóan a földet nézte, mintha valamit keresne s ahogyan ment, lógó fejét arra hajtotta, amelyik lábával lépett. Ogy nézett ki, mint aki állandóan nemet inteaet a lejével menés közben. A gyerekek félre álltak az árok szélére, ha ment az utcán, s ha nem nézett vissza, a bátrabbak a nyomába ereszkedtek és utánozták a menését. Nem hiában külön lakott a falutól, de az emberekhez való viszonyában is különc volt. A szövetkezet már három éve megalakult, de ő még mindig külön gazdálkodott és elég tói állt továbbra is. Általában véve mindenben a tégi maradt. Egy azonban feltűnt az embereknek. Beke azelőtt „jó köszönő" ember volt. Mindenkit köszöntött, még a tárgyakat, vagy állatokat is. Ha reggel jel kelt „jó reggelt udvar" mondotta, ha az állatokat este becsukta „jó éjszakát Rózsa" mondta a tehenének. Egy idő óta azonban senkit nem vett észre, senkinek nem emelte le kalapját. Hogy ez miért volt? A gazdaság hirtelen növekedése különösen feltűnt István bácsinak, a határ őrzőjének. Ö nem hitt a boszorkányságban, a vagyonszerzés titkát egészen máshol kereste. Beke házához közel a szövetkezetnek nagy tábla ősziárpája volt. Korán reggel az aratógévek levágták, estefelé meg a lányok kepébe rakták. A szép hosszú sorok büszkén álltak, s a lenyugvó nap sugara aranylóan csillogott a sárga kalászokon. István bácsi délután, amikor a határt kerülte, úgy osztotta be útját és idejét, hogy estére az árpatarlóra érjen. Amikor besötétedett, az első kepében ledobta kabátját és erre ráült. Megnézte óráját, nyolc óra múlott rajta, aztán csak várt türelmesen. A tarló felett, mint egy sima víztükör csillogott a leszálló harmat. A szomszéd kukoricásban nagyokat kurjantott a haris, egy-egy fogoly csapat egymást hívogatva vonult egy távoli szójababba. Pár méterre a csősztől, az egyik papkévén vöröstarka macska ült mozdulatlanul, egérre várva. Csend volt. Lassan teljesen besötétedett. István bátya nyugodtan szívta a pipáját, hogy a szúnyogokat távoltartsa magától. Egyszer- csak ütemes lépések alatt ropogni kezdett a tarló. Megjött a jó csősz várt vendége, Beke. Vállán egy kötél átcsapva, kezében karó. Talán nem a verekedés céljául hozta, hanem, ha a teher a hátán volt, erre támaszkodott rá megpihenni Megállt a kepénél és jó hangosat köszönt: — Jó estét kénél A túlsó oldalon, szemben vele megszóljál a csősz: — Adjon isten Bekel — A tolvaj egy pillanatra összerezzent, majd megfordult és inait hazat elé. A hatás kedvéért István bá' még kettőt a levegőbe lőtt torgópisztoliiábót. Bekét a halálvíz verte mire hazaért. A történetet nem mondta el senkinek, de megfogadta, hogy mától kezdve, isten úgy segélje, hogy... mit is fogadott meg? — nem azt. hogy nem lop többé, hanem csak azt, hogy nem foa köszönni senkinek. VÉCH GUSZTÁV Gondos mamák óriási akaraterővel nyugalmai kényszerítve magára — most azonnal betördelem előtted, hogy lássad, miféle ez. És betördelte. A cudar, abnormális humoreszk most sem hagyta magát. Az eleie rámászott egy novellára, a vége pedig belelógott Simkó Margit egyik versébe és kiölte belőle a lényeget Persze így sem jött le. Ügy látszott, fel kell adnom a harcot. Utolsó mentségképpen a teljesen apatikussá vált szerkesztő azt ajánlotta, hogy lehozza mint folytatásos regényt, hézagpótlónak. Hogy, azt mondja, minden számba betesz belőle egy-két sort, már amennyi hely lesz. Majdnem beleegyeztem már. amikor eszembejutott, hogy kár lenne az írás eszmei mondanivalóját ennyire szétforgácsolni, hiszen így teljesen értékét veszti. Inkább várok. Végre aztán egyszer, hogyan nem, megjelent. És ami a legérdekesebb, sok nem volt, se kevés, szerényen és pontosan foglalta el a neki kijelölt helyet és szinte lehetetlen volt felismerni a sok normális Írás között, hogy ő egy abnormális. Előre izgulok már, mit fog szólni kedves ismerősöm a legközelebbi humoreszkemhez, ugyanis isten látja a telkemet, hogy nem akartam, ez megint ilyen törvénytelen gyereknek sikerült. Kevesebb mint hat flekk, de több mint három. Tegnap megmértem mikrométerrel a hosszúságát, szélességét, magasságát és miután számításaimat háromszor is ellenőriztem, bizonyossá vált előttem a szörnyű tény, hogy humoreszkem pontosan három egész hetvenkilenc század flekket tesz ki. Előre is bocsánatot kérek tőle az új izgalmakért Gondoljon arra, hogy egyszer majd, idők múlásával, milyen jő tesz visz- szagondolni ezekre a napokra. — Hej — mondja ma.id ő nekem hosszú, ősz szakállát simogatva — amikor te még abnormális humoreszkeket írtál. — Bizony — sóhajtok én is ellágyulva, mialatt jobb kezemmel a tizenkettedik unokám fejét simogatom — azok voltak csak a szép idők! DUBA GYULA Vajon hogy lehetnek a mi lányaink? Ki tudja. Biztosan a szokott társaságunkkal szórakoznak' Szánom-bánom nagy vétkemet, de nem tehetek róla, egyszer bizony én is megkeserítettem a kultúrszerkesztőnek az életét A dolog azzal kezdődött, hogy egy abnormális humoreszket írtam. Mentségemül szolgáljon, hogy én ezt a tényt a szülés keserves pillanatában észre sem vettem és csak az említett szerkesztő figyelmeztetett rá néhány hét múlva. Az írás ugyanis nem jött le. — Mi van — rohantam türelmemet vesztve hozzá — miért nem hozod? _ — Nem tudom — vallotta be szomorúan — abnormális. Több mint egy flekk, de kevesebb mint kettő. Egyszer nem fér be, máskor meg kevés. Lehetetlenség tehozni. Száz biztos koronámat veszve érezvén, lázasan könyörögtem neki, hogv legven ügves és találékony, és mindezek ellenére. szorítsa he valahogyan. — Jő — ígérte meg komoran — minden tőlem telhetőt megteszek. Homlokénak gondterhelt ráncaiból láttam, hogv óriási probléma elé állítottam őt. — Már majdnem sikerült — fogadott két hét múlva — csupán egy fél sor lógott még. Bizakodó hangulat ömlött el rajtam, a minél-előbbi megjelenés örömére megittam egy liter bort és énekelve mentem haza. Hogyne, hiszen ha így megy tovább, legközelebb mar csak egy negyed sör lóg majd. aztán csak egy nyolcad, majd egy tizenhatod, és így tovább, a végén már csak egy betű és akkor enyém a világ, — Nehéz dolog — hűtötte te ifjú lelkesedésemet, újabb három hét múlva. — Tegnap már lent volt a nyomdában, de visz- szahozták, mert kilenc négyzetcentiméter hely üresen maradt volna alatta. — Nem baj — gondoltam még mindig reménykedve — holnap már csak nyolc négv- zetcentiméternyi marad ki, azután hét, hat, öt, stb.. stb. de egyszer majd csak lejön. Két hónap múlva idegileg tökéletesen ki voltunk készülve mind a ketten. — Figyelj ide — hörögte, Hallja, álljon egv kicsit jobbra! Nem látok magától! Egy hős hegymászó. Motoros kaland Balszerencse A külső csal. Óvatos