Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-06-04 / 23. szám

Egy kritikus vallomásai Régóta érdeklődésem közép­pontjában álltak a kritikusok. Megfigyeltem, hogy ezen em­berfajta milyen megkülönböz­tetett bánásmódban részesül. Recézik őket, félnek tőlük. Hosszas fejtegetéseiket az olyan ember arckifejezésével hallgat­ják. aki valami igen-igen zava­ros és érthetetlen, de ennek ellenére mégis igen-igen okos és bölcs dolgokat hall. Láttam becsületben megösziilt és mér­hetetlen mennyiségű regény so­rokba belekopaszodott, vén író-t kát, dadogva beszélni egy pety- hesállú kritikusfiókával és elpi­rulni az örömtől, amikor az ke­zet fogott velük. Láttam fiatal és csinos színésznőket, elraga­dóan csábító művésznőket. Áb­rándos arccal simogatták egy- egy fogatlan, vén kritikus rán­cos nyakát és olyan szemmel néztek otromba, csontkeretes szemüvegébe, amilyennel énrám még soha. Csoda, hogy meg­szédültem? Csoda, hogy meg­irigyeltem dicsőségüket. Az vesse rám az első köret, akit még sohasem kótyagosítottajk meg hasonló dolgok. No, egyszóval — mondottam — kritikus leszek! Minden tapasztalat nélkül kezdtem. Megnéztem darabokat, nagyon nem tetszettek. Elolvas­tam könyveket, verses -kötete­ket, azok, ha lehet, még in­kább nem tetszettek. Objektív leszek és hajthatat­lan — szabtam meg ténykedé­sem irányát — így lesz majd igazi, szilárd alapokon nyugvó tekintélyem. Megírtam, hogy a fiatal pri­madonna mimikájával dühroha­mokba kergeti nézőit is a hangja két zeneszakértőt az énekművészet megátkozására késztetett. Színesen ecseteltem az örvendetes tényt, hogy a nagy író legújabb regénye, hála járadhatatlan szorgalmának, el­készült és silányság tekinteté­ben vitathatatlanul veri minden eddigi munkáját. Arra is utal- iam, hogy az egésznek a kon­cepciója, az egyes fejezetek ki­rívó bődiiletessége indokolttá tenné a nagyrabecsiilt agg elme­állapotának szakszerű, specia­listák által véghezvett, felül­vizsgálását. Megjegyzem, ezek- nem voltak túlzások, mert én tényleg így, láttam a helyzetet. Nem möndí\atnám, hogy mun­kásságom eredménytelen és sze­mélyem ismeretlen maradt. Ne­vemhez rövidesen botrányok so­rozata fűződött. A fiatal prima­donna, egy előkelő kávéházban, érkeztemkor hisztérikus roha­mot kapott. Nekem rontott és sikoltozva azzal vádolt, hogy csábító ajánlatokkal üldöztem, melyekre ö természetesen eluta­sító erénységgel reagált, ezért a hang, amellyel művészetéről írtam. A veterán író as utcán kapott el. Reszketeg hangon esztétikai analfabétának és bár- dolatlan rágalmazónak nevezett, majd görbe botjával kétszer vé­gighúzott a hátamon, sőt egy egy mesteri rúgással is meg­tisztelt. Szerencsére, előrehala­dott korából eredő rugalmatlan­sága megakadályozta abban, hogy eltaláljon. És jöttek a töb­bi megbíráltak, szidtak mint a bokrot. Nem jött ellenben a te­kintély és befolyásosság. nem jöttek a csinos színésznők. Nem jöttek, és bársonyos kezükkel nem simogatták meg enyelegve az arconíat. Nem beszélve ar­ról, hogy szemük rejtelmes mélységeit még kevésbé meresz­tették rajongva az én szemem­be. Ejnye — töprengtem — ez így nem mehet! Taktikát kell változtatnom. Jó alkalom volt a ^tónusnál - toztatásra egy bemutató. A da­rab tetszett. Néhány nyilvánvaló hibája ellenére is jónak tartot­tam. Megírtam tehát, ám hiába no, tapasztalatlanság! A darab ió odalainak kidomborítására szánt jelzőket nem alapfokban, sőt még csak nem- is középfok­ban, hanem felsőfokban hasz­náltam. Már pedig ez ugye egy óvatos kritikus részéről kész őrültség és meggondolatlanság. A hatás most sem maradt el. Mint háborgó tenger dühödt bömbölése zúgott fel a kritiku­sok és egyéb irodalmi érdekel­tek társadalma: Ez anarchia az esztétika történetében. Nem egyezünk vele, tiltakozunk! — lator, lator! A lator én voltam. , És még más is voltam. A darab írójá­nak egyik távoli barátja (a tá­volit úgy értem, hogy lelkileg És érzelmileg több fényévnyi távolságban voltak egymástól) egy konferencián is megemlí­tette az ügyet. — íme a kor ziillö erkölcsei­nek és hanyatló ítélőképességé­nek kétségbevonhatatlan bizo­nyítéka! — kiáltotta látnoki hangon világgá. Több névtelen levelet kap­tam, melyek közül a 'egembe- ribb hangú a következő volt: Uram! Remélem felelőtlen tette kö­vetkezményeiből józan ésszel levonja a konzekvenciát és nem várja meg, amíg egy, Öntől fejlettebb erkölcsi érzékekkel rendelkező, valaki a nyílt utcán leteríti Önt. Legyen férfi, tu­datosítsa magában, hogy a be­csületén esett foltot, mit fol­tot, akónyi szennyet, csupán Indió piros vérével moshatja le. Ha megteszi, a kor talán meg- bocsajt magának, szerencsétlen, de ha nem . . . ah, erői nem is beszélek, Ön talán utóvégre mégis csak épeszű ember. Pisz­tolyt ajánlok! Egy jóakarója. U. i. Mennyivel kenyereitek le, vallja bel Legalább ezzel köny- nyítsen fekete lelkén. A többi levél még erélyesebb hangú volt és rétim vonatkozó definíciói miatt nyilvánossá té­telüket elhallgatom. A tények meggyőztek, hogy így sem lehet kritizálni. Egész­ségemnek és testi biztonságom megőrzésének problémája mély, ellenző . töprengésre késztetett. I evágtam valakit, nem volt jó, dicsértem, még rosszabb. A he­lyes útnak valahol középén kell lenni. Felkerestem a kritikusok legtekintélyesebbjét. — Morrdd — könyörögtem összekulcsolt kézzel —■ hogyan kell bírálatot írni úgy, hogy az jó legyen? — így — nyújtotta át egy új regényről írt legfrissebb kri­tikáját. Egy hajszolt vad, életösztön­től kifinomult figyelmével ol­vastam át, aztán mégegyszer, és logikusan átgondoltam. Azóta elismert kritikus vagyok. Tekin­télyes, befolyásom, mindenem megvan, még helyes kis kerek pocakom is gömbölyödött a meg­elégedettségtől. Megsúgom, né­ha-néha angyali művésznők is becézgetnek kedveskedve. Sok a barátom, sok a tisztelőm, írásaimat így kezdem: „X. Y. müve a maga puritán fénome- nalitásával vad erővel ragadja meg lelkünket", így. folytatom: „ám minden nagyszerűsége el­lenére akadnak apróbb, könnyen elnézhető, ismétlem elnézhető, hibái is“, és így fejezem be: „az új mű X. Y. munkásságá­nak egyik kimagaslóan jelenté­keny állomása (gyors is meg­állj és irodalmunknak feltétle­nül figyelembeveendő gyöngy­szeme". Sőt, munka közben ta­pasztaltam, hogy nagyban emeli az írás hatékonyságát, ha értel­metlen szavakat hintek el pony­vaként benne, vagy hátulról visszafelé írok le mondatokat, esetleg löugrásszerííen kihagyom belőlük az állítmányt, kellemes balladai homályt idézve elő ilyetén. Nagyon hatásos és tisz­teletet gerjesztő, mert nem érti senki. Én sem, viszont ugyebár, nem a saját mulatt at ásómra és okulásomra kritizálok! Egyszó­val kedves olvasóim, amint lát­hatják, mint kritikus, végre révbe értem. DUBA GYULA Az új ruha (tragédia 12 képben) — Képzeld mama, a papa me­gint nem csinálta meg a házi- feladatomat. A divat lehet hasznos is! "<3 Naiv a XX. században. Mondja kérem, nem kaphat-nck egy két szoba konvhás la­kást ebben . az épületben ? KERESZTREJT VÉNY 1 2 9 1-1 16 *1 24­26 30 32 36 sj ff +2 • 3 L v 3 6 I? la 12 \:T 19 r y U'h 26-9 A 31 33 34­V>5 fos 43 14-4- 33 y VÍZSZINTES: 1. Húsz János halála után a vidéki szegénye­ket vezette. 9. A Kama mellék­folyója a Szovjetunióban. 10. Az egyik szláv nyelvet tudó görög hitterjesztő. 12. A babilóniai mitológiában a föld és a víz is­tene. 14. Az összetett szavakban az állatvilággal való, kapcsolatot jelzi. 16. „H“ nélkül, fogat emel k;. 18. Csodálatos. 20. Helyeslés.. 21. Azonos betűk. 22. Norvég pénzegység. 23. Bizony. 24. Vissza: átlátszó, színtelen üdítő ital- 25. Francia férfinév. 26. János és Zoltán. 27. Területün­kön a legrégibb államalakulatot a hetedik században ő alakította meg. 29. Szlovák személyes név­más. 30. A földet túrom. 31. Azonos betűk. 32. Német Köz­társaság. 33. Olasz női név. 35- Étvágy, kedv. 36. A csecsemő hangja. 37. Nagy német, filozó­fus (18. század). 38. Azonos be­tűk. 39. Adott — szlovákul. 40. Az orosz nevek végén írjuk. 42, A szlávok részére külön írást létesített, annak az írásnak az elődjét, amelyet az oroszok és a bolgárok mindmáig is hasz­nálnak. 44. Keresztül. 46. Nag) cseh bölcsész. FÜGGŐLEGES: 1. Hóléc. 5 Mezőgazdasági eszköz. 4. . 99í lómai számokkal. 5. Sakk-figura 6. Állj, megállás. 7. Lásd a 14 yízSz.! 8. Kelemen és Dávid. 11 A 15. század elején Csehország­ban ő indította meg a társadal­mi túlkapások elleni harcot. 13 Ételízesítő (névelővel). 15. ‘ cseh kultúra jeles képviselő)“ 17. Lángeszű huszita hadvezér 19. Betű a görög ABC-ből. 20 A szlovák népi ellenállás legen­dás hőse' (17. század). 25. Gö­rög betű. 27. Saját kezével — rövidítése. 28. A Róna leghosz- szabb mellékfolyója. 33. Botokat pálcákat — szlovákul. 34. Ilyet toll is van. 37. Prágában alapi tóttá meg Európa első egyete­mét 1548-ban (IV. Károly - németül). 39. Dorottya, Yvonn? és Edit. 41. Magyar város ;■ Duna mentén. 42. Szlovák ket­tős betű. 43. László és Sándor 45, T. K. Beküldendő: vízszintes 1. 10 27, 42, 46. Függőleges: 11, 15, 17, 20, 37 Oj IFJCSÄG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkantil nyomda, 01, n. v. Bratislava, ul. Nár. povstania 41. Előfizetés egy évre 31 20 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. A-59573

Next

/
Thumbnails
Contents