Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-06-04 / 23. szám
GYURCSÖ ISTVÁN: Tavaszgyilkosok (Szeretettel ajánlom versmondó művésznőnknek, CibuJka Gabriellának, Komáromba) Nagyon szeretném tudni, hogy tifelétek tavaszodik-e már a természet. Itt Rozsnyón, sírnak a barackfák: én is sírok velük. Mint hegyes tőr hull a hó s a virágoknak kis szívét álnokul keresztül szúrja a hideg. j Elvéreznek, meghalnak mielőtt piros gyümölcsöt nevelnének az anyás ágak. A méhek is sírnak. Ők is, én is, várjuk a tavaszt. Ott, ahol Te élsz, talán nem szomorúak, nem könnyesek a búzaföldek. Kukoricát, burgonyát ültetnek és a cseresznyevirágok mosolyogva nézik az emberek sürgő dolgát; igyekeznek ők is mielőbb pirosodni. Mosolyogni szeretnék én is, de nem tudok, mert látod, hómadarak szálltak a baraekfákra és nincs még elég tudásunk, hogy az atom meleg titkával elhessentenénk a hideget. A szerelem kevés arra, hogy a vad természet gyilokja ellen pajzsot emeljen. De arra nem kevés, hogy ketten és velünk sok ezer páros szív, átkiáltson a tengerentúlra. Atkiáltson, hogy a gonosz szívüek ne zavarják a természet okos rendjét. Ne zavarják, mert nálunk a gyermekek gyümölcsre várnak; sárga barackokra és piros cseresznyékre. Mosolyogni szeretnék: tudom, velem mosolyognál: és nem tudunk, az atomágyúk a napot is lelőnék, ha tudnák, hogy ez segít minket elpusztítani. Már a szelek forgását megkeverték, — a barackvirágok meghaltak —• és ha nem vigyázunk, szép piros szívünket is megölik a barackvjjágok után. A FOGORVOSNÁL * «■ V No, mutasd meg, hány fogad van, megszámláljuk. Olvasóink képekről már ismerik ezt a kis fiút. Több cikkünkben, így például: „Hogyan segíthetjük elő a kisgyermekeknél a motorikus fejlődését“ és „A. Gyermek biztonságáról és önállóságáról című cikkünkben írtunk erről a gyerekről és képeket is közöltünk róla. Most két éves és 30 hónapos és hogy a cikkben felvetett nevelési elvünk helyes, azt bizonyítja az is, hogy a gyermek milyen nyugodtan viselkedik a fogorvosnál. Jól tudjuk, hogy a gyerekek mennyire irtóznak a fogorvostól. Tény az, hogy nem születtek azzal, hogy bizalmatlankodjanak és féljenek a fogorvostól, a gyermekek csak az úgynevezett nevelés folyamán lettek bizalmatlanok és félősek. A verés, megfélemlítés korlátozás, lebecsülés által és főleg azért, mert nem bánunk a gyermekekkel kellő megértéssel. A képeken bemutatott kisfiú nevelésénél mellőztük ezeket a „nevelési eszközöket". Ez a gyermek magabiztos, önálló lesz és az életben nem lesznek ilyen nehézségei. Amikor megállapítottuk, hogy rossz a foga, elmondtuk neki, hogy felkeressük a fogorvost és hogy A fúrást nyugodtan tűri, hány felnőtt viselkedik így? az miképpen kezeli majd a fogat. Nem biztos, hogy teljesen megértette magyarázatunkat. A lényeg azonban az, hogy a gyerek nem félt a fogorvostól, bár azzal is tisztában volt, hogy ott majd fájdalmat szenved el. Egyenesen örült a fogorvosi látogatásnak, mint ahogy mindennek örül, ami űj előtte, mint ahogy örült a vonatnak, az autókirándulásnak. Két fogát tömték be. Újabb tapasztalattal gazdagodott, megismerkedett a fogkezeléssel és a fogorvossal. Bizonyára egész életére kihat ez a látogatás és rendszeresen felkeresi majd a fogorvost. Már most állandóan kérdi, hogy mikor megy újból a fogorvos bácsihoz. Dr. M. MILAN :OIOIOIOIOIOBOBOiO«OIOi(OIOIOIOIOIOÍO«OÍOIOIOIIOIOIÜ SLÄNSKY MÄRIA egyetemi tanársegéd EVLIA CSELEBI magyarországi utazása Evlia Cselebinek, a XVII. századbeli híres török utazónak kézirataiból sok érdekes eseményről értesülhetünk. Az 1664. év a vasvári békéig szakadatlan háborúskodásban telt el I. Lipót és a török hadak között. A török sereget ekkor Zrínyi szorítja ki hadállásaiból. Ebből az időből származnak Evlia Cselébi leírásai a törökök rablókalan- dozásairől és felvilágosítást adnak arról a sok szenvedésről, amelyben a magá- rahagyott nép az ilyen hadjáratok alkalmával sínylődött. Az ütközet után nagy titokban megkötött vasvári békéről azonban az utazó semmit sem tudott, sőt mikor a hadsereg visszavonulását leírja, akkor sem említi egy szóval sem Vasvárt. A hadjárat a szent-gotthardi ütközet után tovább is tartott, de egyik fél sem folytatta azt valami nagy erőlködéssel.A török sereg Székesfejérvárra, majd Budára és tovább Esztergom, Párkány, Érsekújvár alá vonult. Mikor a Léva és Nyttra ellen indítandó hadjáratról tanácskoztak, ekkor érkezett meg Bécsből a császári követ a török nagyvezírhez. A nagyvezír a török és tatár csapatokkal visszavonult Érsekújvár alól, hogy téli szállásokra vezesse hadait. Azután Dsigerdelen (Párkány) mezejéről elindultak és mint Evlia Cselebi feljegyzi az ellenség hullái között rpentek keresztül. Innen Újvárhoz értek. A következő napokon sok élelmiszert hoztak Újvárba Esztergomból s az élelmes hadvezér tevéken és teherhordó lovakon fát is hozatott Újvárba, amely kívül-belül tele lett fával. ’ A nagyvezír azután Nyitra várához, Husszein pasa pedig Kaplan pasával Léva várához szándékoztak menni Újvár alól az egész iszlám sereg elindult Belgrád felé, A török követ legérdekesebb leírásai közé tartozik bécsi utazása és a fel- sömagvarors7ági várakban tett látogatása Az 1664-i vasvári béke egyik pontja volt, hogy a következő évben Lipót király és IV. Mohamed szultán követeket küldenek egymáshoz. A bécsi kormány erre a küldetésre Leslie Walther grófot, a szultán pedig Mohamed rumiliai beglerbéget választotta. A két követ találkozóhelyéül a hódoltsági terület egyik határvárosát. Komáromot, — illetve Komárom megyében a mai Füzítö és Szöny közötti határjelző oszlopot jelölték meg. Itt a török követet és kíséretét Lipót király emberei vették át és vezették Bécsbe, Leslie gróf pedig a török kísérettel elindult. Konstantinápoly felé. Evlia Cselebi ezután aprólékosan írja le a követek kicserélésének szertartását, a követek és kíséretük beszélgetéseit, ruházatukat stb. Nagyon érdekes a felsőmagyarországi várakban tett látogatások leírása. A törökök az egri eiájetbö! nyugat felé mentek és 8 órai járás után a Mátra hegyen és 7 magyar falun áthaladva ismét hegyre értek, amelyen Fülek vára állott. Füleket még III. Murad szultán korában Musztufa pasa foglalta el és a budai szandzsákhoz csatolta. A vár 20 évig török kézen volt, végre az ellenség visszavette, azután évekig a magyaroké volt, azonban IV. Mohamed szultán ideiében a tatár kán fia kirabolta. Köprüli Ahmed nagyvezér, aki 1662-ben újvárt elfoglalta e várat újból átvette és 4000 katonára való élelmiszert és hndikész- letet helyezett el. Fülek vára magas kősziklára épített erős vár volt, 7 deszkatetejű toronnyal, 200 deszka- zsindelyes tetejű házzal, amelyek a vár körül sorakoztak. Itt volt elhelyezve a hadiszertár és az éléstár is. A sziklahegy keleti oldalán a kősziklák tövében széles siksák terült el, ahol mintegy 700 kisebb-nagyobb téglaépítkezésű ház állott. Fülek várából két óra járásnyira Hollókő várához érkeztek, amely ebben az időben magas halmon fekvő ötszögű kis vár volt, fakapuval és 100 üres házzal. A törökök gondoskodtak arról is, hogy hadiszertár és éléstár legyen a várban. Hollókő várától nyugat felé menetelt a török követség, így csakhamar Szécsény várához értek, amely már síkságon fekvő, négyszög alakú tégla- építkezésű vár volt. Evlia Cselebi innét Mohamed pasával északi irányban folytatta útját. Gyarmat, vára felé, amely szandságbégi székhely volt. Majd Szentendre (Szendrő) várába mentek, amely nem került iszlám kézbe, — hanem Felső-Magyarország hánjának, a sánta palatínusnak (Báthory) birtokában volt. Az érkező Mohamed . pasa és Evlia Cselebi tiszteletére ágyúval diszlövéseket tettek a vár lakói és nagyon örültek az oszmánok és a németek között létrejött békének. Mikor a vár kapitánya megtudta, hogy Evlia Cselebi a követ- pasával Bécsbe készül, nagyon megtisztelte és magasztalta őt, végre gazdag ajándékkal útra bocsátotta. A török követek folytatták útjukat és Kékkő várához érve, a vár kapitánya itt is nagyobb ünnepséget rendezett tiszteletükre, Utazónk ezután kéziratában Dár- Junak várát emlegeti, — amely a leírás szerint' csak Buják vára lehet. Ez is az akkori Felsőmagyarország katonai vára, „az ég csúcsáig felnyúló“, meredek sziklán álló erős kis vár volt, igen mély hörtönnel, amelybe csak kötéllel lehetett leereszkedni. Külvárosát csinos magyar városnak írja le vaz utazó. Innen Mohamed pasával együtt Hatvan környékére értek a törökök, majd Pest felé vették útjukat. A követ-pasa fogadására az egri katonaság is a budai sereghez csatlakozott s így vonultak nagy sereggel Budára. Á követpasa a maga katonaságával a pasának a budai belső várban lévő palotájába ment s ott találkozott GUrdsi Mohamed pasa budai vezérrel s ezután „oly nagy vendégség következett, hogy azt leírni nem lehet“, — jegyzi még Evlia Cselebi.--------------------------------- E ffl ..................................................... Az életben gyakran előfordul, hogy valaki, legyen az akár fiú, akár lány, jelenléte egy társaságban kellemetlen és így nem kívánatos. Előfordul az is, hogy az ilyen kellemetlen ember munkahelyén is nehézségekkel küzd, sőt vezető állásba is csak nehezen kerül, hár erre meg is van a megfelelő szaktudása. Mi ennek az oka? A válasz egyszerű. Nem ismeri a társadalmi érintkezés legelemibb szabályait. Mivel az ilyen emberek sajnos elég gyakoriak, elhatároztuk, hogy ezzel a kérdéssel lapunkban foglalkozni fogunk- Minthogy csupán általános jellegű dolgokkal kívánunk foglalkozni, felhívjuk olvasóinkat, ha valakinek valamilyen kérdeznivalója volna, forduljon bizalommal lapunk szerkesztőségéhez, mi a lapban vagy külön levélben szívesen válaszolunk. Célunk — főként az ifjúságnál — a felmerülő esetleges hiányokat és az ezzel gyakran együttjáró bizonytalan, határozatlan fellépést, vagy éppen ellenkezőleg, a nyers, durva modort kiküszöbölni és ezáltal az ifjúságot az élet számára Is felkészíteni. Az ifjúságnak pedig tudatában kell lenni, hogy néhány év múlva fontos, esetleg vezető állásba is kerül, ahol megkívánják tőle, hogy a dolgozókat, ha kell, külföldön is méltóan Is képviselje. Éppen ezért kísérjék sorainkat figyelemmel, s reméljük, hogy ezek soknak hasznára válnak, Először az emberek közötti érintkezés leggyakoribb, de egyben legrégibb formájával, a köszöntéssel foglalkozunk. KÖSZÖNTÉS A köszöntéssel embertársunk iránti figyelmességünket és udvariasságunkat nyilvánítjuk ki. Az egyes népeknél ez más és más formában történik. Nálunk úgy köszönünk, hogv a kalapunkat, vagy sapkánkat, egyszóval fejfedőnket négy-öt lépéssel a szembejövő ismerősünk előtt leemeljük és ezzel egyidöben érthetően, de nem túl hangosan Jő ‘reggelt, Jő napot, vagy Jó estét, mondunk. Ha ismerősünk az utca másik oldalán megy, elég, ha fejfedőnket megemeljük. Előfordul, hogy társaságunkban van valaki, akit egy előttünk Ismeretlen köszönt, vagy ő egy előttünk ismeretlent köszönt, ilyen esetben mi is köszöntünk, anélkül, hogy valamit szólnánk. Megjegyezzük, hogy illetlenség ügy köszönten;, hogy az ujjúnkat a fejfedőnkhöz emeljük anélkül, hogy azt levetnénk. Ne felejtsük el azt a legelemibb illem- szabályt,, hogy köszönteni udvariasság* de visszaköszöntem kötelesség. Ki kit köszönt előre? A férfi a nőt, a fiatal az idősebbet, az alkalmazott a feljebbvalóját. Mindig az köszön előre, aki valamilyen helységbe lép, vagy aki onnan távozik. A szokásos „Szervusz" szócska,mint ismeretes, latin szóból ered és szolgát j lent. Mivel azonban a magyar nyelvben annyira népszerűvé vált és nincsen szó, mely azt kellőképpen pótolná, használjuk továbbra is. Iskoláinkban a tanulóifjúság a „Szabadság" szóval köszönt, ami a Cest práci“-nak felel meg. így amint látjuk a „Szabadság“ szó használata mindenképpen helyes és használjuk. A „Cest práci“ szócskát használjuk főleg akkor, ha valaki munkahelybe — iroda, gyár, műhely stb. — lépünk. Ezzel a köszöntéssel az éppen végző munkának adunk tiszteletet, azért furcsán hangzik, ha ez a köszönés valami mulatóhelyen borközi állapotban hangzik el. Tudjunk mindig különbséget tenni! Az öntudatos fiatal necsak köszöntéssel, hanem viselkedésével is. Régen szokás volt az „Alászolgája" — „Alázatos tiszteletem" és hasonló, az emberhez nem méltó köszöntések. Végül külön foglalkozunk a „Kezét csókolom" köszöntéssel, Ez a köszöntés Közép-Eurőpában nagyon elterjedt, különösen az 0n. középrétegeknél. Még ma is hallani az utcán, az üzletekben, ahol a férfiak a nőket illetik meg ezzel, főleg városi nőket. Még egy férfi sem mondta a kapáló kertészlánynak, vagy mondjuk a levélhordónőnek ezt- Ezt a • köszöntést előbb sem használta munkásember, vagy a paraszt és éppen azért, mi is mellőzzük, mert ez nem a néptől eredt, és így nem méltó a néphez. Ha már használjuk, akkor használjuk szüléinkkel, nagyszüleinkkel szemben, akinek valóban kezet is csókolunk. Neveljük erre már gyermekeinket is, A bemutatkozás kézadással kezdődik, A nő, vagy az idősebb, vagy a magasabb rangban levő nyújt először kezet. Elég, ha a kezet egy pillanatra megszorítjuk és azonnal elengedjük. A kézadás ne legyen lágy, de ne legyen túl erős sem. Nem illik kesztyűs kézzel kezet nyújtani, nem illik bal kezet sem nyújtani, A kézadást olyan személyekkel szemben, akikkel gyakran találkozunk, mellőzzük. Elég ilyenkor egy kicsit meghajolni. A kézcsők már külföldön is kiment a divatból. Jellemző, hogy a kapitalista Ausztriában a kézcsőkra vonatkozólag néhány héttel azelőtt a rádióban egy kis előadás keretében az előadó azt a nézetet vallottá, hogy az atomkorszak -05. .technika nagy fejlődése idejében a kézcsókról, mint egy régi, a mai emberhez frena méltó szokásról, mondjanak le. Teljes igaza van. Mert ez vaiőban a mai emberhez nem méltó és lealáző- A tiszteletet és szeretetet másképp, tényekkel bizonyítsuk be. Csókoljunk kezet édesanyánknak, nagyanyánknak és különösebb események alkalmával feleségünknek. A tánc utáni kézcsók egy régi udvariassági aktus, amit mindenképpen mellőzzünk. Vannak kivételes alkalmak, például, amikor a zeneszerző darabjának bemutatóján a női főszereplőnek az ünneplések közepette a függöny előtt kezet csókol. A megismerkedésnél, a bemutatkozásnál a fiatalabbat az idősebbnek, a férfit a nőnek, a leányt az asszonynak mutatjuk be. Ilyenkor használjuk „engedje meg, hogy bemutassam barátomat vagy kollegámat, vagy katonatársamat X. V.“- Komplikáljuk a kérdés akkor, ha- az érkező oftís előtte ismeretlen társaságba jön, ahol » senkit sem ismer. Ilyenkor maga mutatkozik be, elég, ha meghajol a szoba , vagy terem közepén és bemondja nevét. Ha véletlenül van ott ismerős, akkor azt kéri meg erre, Mellőzzük a futóismeretségeknél (vonaton, várótermekben stb.) való bemutatkozást. A vőlegény a menyasszonyt, a férj a feleséget mutatja be. A bemutatkozásnál nevünket mondjuk érthetően, majdpedig „örvendek" szóval fejezzük be az aktust. A nagykorú nő a bemutatkozásnál ülve marad, ha a bemutatott egyén férfi. De ahol a nőt egy nálánál idősebb nőnek mutatják be, akkor természetesen feláll. Sajnos, gyakran látni, hogy a nők a bemutatkozásnál, ha férfivel is állnak szemben, felállnak. Ez szüksgételen. A nő csak egész kivételes esetekben áll fel a férfi előtt. Az eddig még ismeretlen, vagyis bemutatottak közül az idősebb, vagy a nő, vagy a feljebbvaló kezdi meg a társalgást. KOMLÖS1 LAJOS: Alkonyat Bíboros árnyak ringva lebegnek Izzik az égalj, mint a parázs. Nyúlik az árnyék lomha sötétje, Hullik alá az éji varázs. Mint puha párnán — fent a nagy égen Rtngatolódzik lágyan a nap: Angyalok álma: hab-puha felhők Rőt sugarakban kószáltanak. Lent a hegy alján s bent a vadonban Szunnyad a sok szép tarka virág» Lágy fuvolát jön: zizzen a nádas Sugdos a tölgyfa, nyár s az akác... — Messzi a parton lépdel a gólya Nézi magát a víz tükörén, Fent a magasban szállnak a darvdk Ringva a szellő bársony-ölén ... Hiniiiisiiiiniiiniii 1957. június 4.
