Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-06-04 / 23. szám

Az európai államok lassan konszolidálódnak. Olaszországban Zoli kereszténydemokrata szenátor vezetése mellett új kor­mány alakult. Dániában szintén végétért a kormányválság. K. C Hansen vezetése mellett megalakult az ú.j kormány. Említésreméltó, hogy az új kormányban a szélső jobboldal egyesült a szociál­demokratákkal. A dán szociáldemokrácia azzal se törődik, hogy bizonyos fokig haladónak tekintsék. Finnországban is vége a kormányválságnak, új kormány ala­kult Sukselainnal, az agrárpárt képviselőjével az élén. Ezek a fogások és fortélyok talán csak az illető ország bizonyos rétegei és burzsoá csoportjai számára fontosak. A nép számára nem jelent semmi újat. FRANCIAORSZÁG MÉG MINDIG KORMÁNY NÉLKÜL Franciaország az egyedüli or­szág. ahol még nem került kor­mányalakításra a sor. Lapzár­tunkig csődöt mondott Pleven, az U ű S. R. párt képviselőjé­nek tárgyalása, aki egy hetes megerőltetett tárgyalás után meghátrált a nehéz feladatmeg­oldásától. A francia politikai helyzet ma olyan komplikált, hogy bátran állíthatjuk, Franciaország ma újból olyan időszak előtt áll, amikor majd a kormányok úgy buknak egymás után, mint ahogy ősszel az érett gyümölcs potyog le a fáról. A francia parlamentben ugyan­is ma következő a helyzet: kö­rülbelül 600 képviselő közül 150, tehát a negyede kommunista, 100 szocialista, a szélső jobf> szárnynak az úgynevezett pouja- distáknak hozzávetőleg 52 kép- viselöjük van. A további csopor­tot a függetlenek — a szélső jobb szárny képvisel!, körülbelül 100 képviselővel. További két­száz mandátuma van a néppárt­nak, MRP (Bidnult), a radikál szocialistáknak (Mendes Franca) az UDSR pártnak (Piaven és más kisebb csoportnak, az úgy­nevezett középnek van. A hely­zet kétségtelenül igen nehéz. A kormány ellen fognak szavazni feltétlenül a kommunisták ' (a kormány ugyanis reakciós (a poujadisták) a fasiszta ellen­zék.) Hj a 200 képviselőhöz még további 100 képviselő járul hozzá (például a szocialisták), a kormány nem kapja meg a szükséges többséget, egyszóval: a szocialisták, vaav legalábbis a szocialisták segítsége nélkül nem lehet megalakítani a kor­mányt. A szocialisták nem akar­nak belépni a jobboldali ..füg­getlenekkel“ a kormányba, — legalább is egyelőre Így tesznek. Mégis csak tekintettel kell len­nünk a szavazóikra, akik bizal­mat szavaztak számukra 6s a függetlenek _ nem hajlandók együtt dolgozni a szocialisták­kal, amíg azok a szocialista programjuk mellett kitartanak. Párizsban különböző kombiná­ciókat hoznak számításba. Ne féljünk attól, hogy a francia burzsoá politikusok nem egyez­nek meg. Mollet, Plevel, Pínay ezek csak különböző nevek — különböző lovak, de ugyanabba a kocsiba vannak befogva. A francia burzsoázia is tisztában van ezzel. „A holnapi többség“ —■ Írja nyuqodt hangon a fran­cia Le Monde — ugyanolyan lesz, mint a tegnapi többség", A LESZERELÉS TERÉN — AZ ELSŐ LÉPÉS A nyugati sajtó talán még egyszer sem csinált olyan nagy hűhót az ENSZ leszerelési albi­zottsága tárgyalásának megkez­dése előtt, mint éppen most. „Tizenegy év sikertelen igye­kezete után hinni kezdjük, hogy a lesze-elös korlátozásának kér­désében megteszik az első döntő lépéseket — ezt írja a Neue Züricher Zeitung. Spandauban, Nyugat-Berlin egyik negyedében a Charlotten­strasse és a Kari Schurz-strasse sarkán, a nyugat-berlini ifjú­ság egy koporsót állított fel ezzel a felirattal: „El az atom­fegyverekkel Nyugat-Németországból, mert halált jelentenek!" így harcol a nyugatnémet Ifjúság az atomfegyverkezés ellen. Vajon mire véljük ezt a nagy hűhót és a derűs, hangulatú hír­magyarázatokat? Azon a héten, amelyen az említett albizottság nem ülésezett Washington igen lázas tevékenységet fejtett ki. Stasscn, az ENSZ leszerelési al­bizottságának amerikai kikül­döttje Eisenhower elé, valamint az amerikai generálisok és a szenátus illetékes bizottsága elé terjesztette az eddigi tárgyalá­sok eredményeit. A sajtót most az a hir járta be, hoqy Was­hington hajlandó a leszerelés kérdésében megtenni az első lépéseket és bizonyos intézkedé­seket, A komoly helyzet benyo­mását emelte az atlanti paktum tanácsának rendkívüli gyűlése, amely ugyancsak ezt a kérdést tárgyalta és ezenkívül Dulles- t'isenhower beszélgetései is ugyanerről a témáról- Vajon az amerikai imperialis­ta körök bizonyos fokig hozzá­járulnának a leszereléshez? És az amerikai politika ebben a kérdésben tényleg megváltozna ? Kötve hisszük. Ne nagyon uj • jongjunk a sajtóba beszivárgott hírek felett, mert az amerikaiak tulajdonképpen mit is javasol­nak? Talán az atomfegyverek betiltását? Dehogy. Az amerikai javaslat csak arra von&tkozőlag tartalmaz bizonyos kötelezett- séavállaiást, hogy azok a nagy­hatalmak, amelyeknek eddig nincsenek atomfegyverei, nem fognak ilyen fegyereket gyárta­ni. Vagy talán az amerikaiak az atomfegyverekkel való kísérletek beszüntetését javasolják ? Eszük­ben sincs. Az amerikaiak csak bizonyos korlátozást és nyilván­tartást javasolnak. Vagy tálén azt, hogy bizonyos övezetek alakuljanak, amelyek­ben csökkentené a hadosztályok állományát? Dehogyis. „Próba­képpen“ bizonyos repülési ellen­őrzést ajánlanak a Szovjetunió és az Egyesült Államok bizonyos sarki körzeteiben. Kétségtelen azonban, hogy az amerikai javaslat valami pozití­vumot is tartalmaz. De semmi- esetre se szabad, hogy szem­fényvesztés legyen, ami elvadí­taná az emberiséget. Inkább semmilyen, mint Ilyen kétes megállapodást. MI TÖRTÉNT TAIVANB'AN? Ha valaki néhány nappal eze­lőtt azt mondta volna, hogy Taivanban, melyet a Csankajsek- féle .amerikai klikk ural — fel­kelés tör ki, melynek lenyomá­sára Tajpeh fővárosba három hadosztályt kell kivezényelni — azt mondtuk volna, hogy a hol­don él. Nézzünk csak közelebb­iéi szembe az eseményekkel, amelyek minden bizonnyal meg­zavarják Dülles úr, az Egyesült Államok külügyminiszterének és Április utolsó hetében érte meg egy, eddig ismeretlen fran­cia fiatalember, Alban Liechti huszonkettedik születésnapját. Nem nagy esemény persze, egy fiatalember huszonkettedik szü­letésnapja, még az sem feltű­nést keltő újdonság, hogy fog­házban töltötte ezt a napot. A kapitalista országokban sok fia­tal ember kerül a rácsok mögé, azért, mert lelkiismerete ellen­tétbe kerül a kapitalizmus tör­vényeivel. Ez történt Alban Liechtivel, a francia 19. utász­ezred közkatonájával is, aki az imperialisták Alzslrba küldtek szabadságharcosokat gyilkolni. Alban Liecfiti a Marseille mel­letti Baumette város börtöné­nek lakója 4730-as számú fe- gyenc Párizsban született. Apja postás. Atban ■ szeretett volna középiskolába járni, de a. sok- gyermekes pöstáscsaládban csak nagy erőfeszítések árán sikerült repülőtechnikusnak taníttatni, Egy felejthetetlen napon — 1052 május 28-án — amikor az iskolából hazafelé tartott talál­kozott az úton a Renault autó­gyár munkásainak egyik cso­portjával. A munkások csoport­ja vörös és nemzetiszínü zász-*' lókkal menetelt a város köz-' pontja felé. Hívták Albánt, menjen velük tünetetni Párizs hívatlan vendége, az amerikai Ridgeway generális ellen. Rid­geway t mint a „pestis gene rá-' list" tismerik az egész világon, ö volt az, aki a kóreai nép el­len járványokat terjesztő bak-' tériumbombákat használt. Albán már hetek óta hallott erről az úrról, akiről Franciaországban jól tudták, hogy egyike a leg­vadabb háborús uszítóknak, jól tudták, hogy Franclaorszáqnak is ellensége. Albán — mind minden társa az iskolában a kó­reai nép szabadságharcával, hő­sies önvédelmével rokonszenve­zett és belépett a tüntetők cső - portjába. Egész Párizs, a négymilliós iakósú város, dolgozói tüntet­tek az amerikai generális ellen. A francia nép bátran megmond­ta, hogy az amerikai katoná­kat nem akarja hazája területén' látni, megmondta, hogy békét akar és szabadságot. A kormány persze meg akarta > mutatni, hogy nem ingyen kapja az ame­Nem akart gyilkolni - bebörtönözték rikai borravalót. Szuronnyal tá­madt a párizsi rendőrség és a vidékről gyorsan ideparancsolt vsefujiör századok a francia dol- y'izókru. Alban Liechti balkarját is csendörszurony döfte keresz­AZ ALGÍRI HELYZETHEZ Algírban a Nemzeti Felszabadulás Frontja egyhetes általános sztrájkot hirdetett tiltakozásul a francia tartományi fennhatóság ellen. A városban valóságos ostromállapot uralkodott. Az utcá­kon francia őrjáratok és gépfegyverekkel felszerelt rendőregy­ségek fegyverek után kutattak és megmotozták a járókelőket. Képünkön látjuk, “»mint a francia katonai rendőrség akna- detektorokat alkalmaz. a kötelességemet teljesítettem!" — válaszolta Alban. Aztán ott kellett hagynia az iskolát. Kert észt anoncnak ment. Huszonegyéves korában be­hívtak katonai szolgálatot tel­jesíteni. Szívesen ment. tudja, mindenkinek kötelessége meg­tanulni a fegyverrel bánni, hogy szükség esetén hazáját véd­hesse. A kiképzés utóin Alzsírba küldték. Itt már ő, akit 17 éves korában azért, mert francia- ország függetlenségéért tünte­tett, csendőrszurony sebesített meg, szigorú parancsot kapott, hogy puskával, szuronnyal gyil­kolja Alzsír hazafiait. Sok-sok ezer sebesült mindkét oldalon. Sok-sok ezer halott. Lerombolt házak, falvak, tönkreégett szán­tóföldek és olajfaligeték, durva bánásmód, éhség ... hát ez az a „szabadság, egyenlőség, test­vériség" — kérdezték a fiúk a századnál. Alban Liechtit 1956 november 19-én ítélte el az alzsírl kato­nai bíróság két évi börtönre „háborúellenes magatartása miatt". A vádló bizonyítékul egy levelet olvasott fel a tárgyalá­son. A levelet Alban Liechti irta a francia köztársaság elnökének az alzsíri óit előtt. Többek kö­zött ez áll benne: „Elnök Or! Századomnak e napokban Észak-Afrikába kell mennie. Én mindig teljesítettem feletteseim parancsait. Érdeklődéssel vet­tem részt a katonai kiképzés­ben. Önkéntesen szoktam je­lentkezni bármely szolgálatra, kész vagyok akármikor fegy­vert fogni hazám védelmére minden támadd ellen. Hű akarok maradni a francia hagyományokhoz, amelyek arra tanítanak bennünket, hogy a szabadságért és igazságért har­colni kell... * Ez a nagy bűne Alban Liech- nyunk az alzsír nép ellen vezet, nem önvédelmi háború, Ebben a háborúban az alzstrok védik asszonyaikat, gyerekeiket, hazá­jukat, ebben a háborúban az gá­zsinak védik a békét és- igaz­ságot. a hozzá hasonló urak nyugodt álmát. Amint a nyugati sajtó híreiből ismeretes, Tajvanban Reynold amerikai őrnagy megölt egy kínai munkást. Ezért a tettért a gyilkosnak feltétlenül bíróság előtt felelnie kell. A tajvani amerikai nagykövetnek azonban uoylátszik erről más a vélemé­nye. És elrendelte, hogy a gyil­kos biztonságos helyre Tajvan területén kívül legven elhelyez­ve. A n*p azonban semmikép­pen sem osztotta nézetét az amerikai mgykóvet nézetével és ezt megfelelő módon tudomásra is hozta. A tajvani amerikai követ kompromitálta magát az ország népe előtt, amikor az amerikai kormány előtt mente­gette a felbőszült tajvani nép viselkedését, amely világosan bebizonyította, hogy Ta jvan ame­rikai nadseregek által való meg­szállása a nép akarata ellenére történt és a tajvani nép rppg nem mondta ki az utolsó szót Speidel NATO tábornok szervezte meg az 1934-es marseille-i királygyilkosságot A NEUES DEUTSCHLAND SZENZÁCIÓS LELEPLEZÉSE SÁNDOR JUGOSZLÁV KIRÁLY ÉS BARTHOU FRANCIA KÜL­ÜGYMINISZTER ÚTJÁBAN VOLT HITLER VILÁGURALMI TERVEINEK A Neues Detschland olyan okmányok birtokába jutott, ame­lyekből cáfolhatatlanul kitűnik, hogy a hírhedt náci-tábornok, Speidel, a NATO haderők közép- eurőpal parancsnoka, szervezte ípeg azt a merényletet, amely­nek során 1934. október 9-én macedóniai fasiszták meggyilkol­ták Sándor jugoszláv királvt Barthou francia külügyminisz­tert. Speidel, aki akkor még száza­dos volt, Hitler hatalomra,jutá­sétól kezdve különleges megbí­zatással a Göring-féle titkos- szolgálatnál működött. Ez a Göring-féle intézmény „kutató­intézet“ fedőnévvel Berlinben székelt. Speidel 1933—1935-ben, mint a katonai attasé segédje, Párizsban működött. Ebben a minőségben készítette elő a marseille-i kettős merényletet. Amint a Neues Deutschland birtokában lévő okmányokból kiviláglik, maga Hitler adta a megbíza­tást a merényletre, mert Bar­thou külügyminiszterben világ- uralmi tervei jelentős akadályát látta. Hitlernek ugyanis az volt a véleménye, hogy Barthou kül­politikai elképzelései megvaló­sulnak, egy európai kollektív biztonsági rendszert hozhatnak létre, amely lehetetlenné tenné Én a francia és alzsír nép közötti barátságot akarom vé­deni. Én a francia alkotmányt aka­rom betartani, amely bevezető részében ezt mondja: „A Francia Köztársaság nem fog támadó háborút kezdeni és soha sem fogja erejét más né­pek szabadsága ellen fordítani". És tovább: „Küldetéséhez hűen Francia- ország azokat a népeket, ame­lyek reá vannak bízva, a sza­badság felé fogja vezetni, úgy­hogy demokratikus módon ma­guk legyenek képesek saját ügyeiket intézni". Ezek azok az okok, amelyek­ért a szabadságért harcoló al­zsíri nép ellen én nem foghatok fegyvert. Azzal, hogy elutasítom a rész­vételt ebben az igazságtalan háborúban, hozzá akarok járulni a népeink közötti viszony békés fejlődéséhez, népeink érdekei - nek és jógáinak tisztelétbentar- tása alapján, közelebb akarom hozni azt, hogy a háború helyét békés tárgyalások foglalják el. Kérem Elnök Urai, fogadja mély és megingathatatlan oda­adásomat a Francia Köztársa­ság és alkotmánytörvénye iránt". Ezt mondja a levél. Ez a nagy bűne Alban Lie- tinek. Ezért van rabruhában. Ezért ő a 4730-as számii fogoly a baumettei fegyházban. Fran­ciaországban azonban sok száz­ezer fiatal ember gondolkozik úgy, mint Alban Liechti, a pá­rizsi kertészfiú. „Engedjék ki Alban Liechtit a börtönből!" — követelték a francia ifjúmunkások május el­sején sok száz tüntetésen. Ne­vét Ismeri egész Franciaország Alban Liechti, a francia ha­zafi, francia börtönben sínylő­dik. Speidel úr, a nácigenerá­lis, a francia nép gyilkosa, sza­badon sétálgat Franciaország földjén. Ideiglenesen — mond­ják a franciák. Az amerikai arak Speidelnek rendelték alá a francia hadsereget is. Ha így nézzük: könnyű megérteni, mi­ért van börtönben Alban Liechti ts sok-sok hazafi a kapitálist• Európában. Persze ezek ip csak — ideiglenesen. Ján Martin a hitleri hódító tervék megvaló­sítását. 1934 nyarán, a Göring-féle titkosszolgálat egy Vancso Mi- hajlov nevű ügynöke révén meg­tudta, hogy Ahte Pavetics azzal a kéréssel fordult a macedón fasiszták szervezetéhez, hogy a horvát fasiszta usztasa szerve­zet is részt vehessen Sándor király meggyilkoláséban. ' A Göring-féle titkosszolgálat ebnek az információnak birto­kában a következő, Hitler által Is jóváhagyott utasításokat adta ki: ELŐSZÖR: a rrtacedór) fasisz­ták vezetőségét rá keli beszélni arra, hogy a horvát usztasákkal együtt Sándor király meggyilko­lását a király franciaországi lá­togatása idején hajtsák végre. MÁSODSZOR: Vancso Mihajlov utazzék Franciaországba abból a célból, hogy személyes kap­csolatot létesítsen Speidellel. HARMADSZOR: Speidel, aki nagy ügynökhálózattal rendelke­zett ebben az időben a francia politikai és katonai körökben, kapjon utasítást arra nézve, hogy a gyilkosságot akkor kell végrehajtani, amikor Sándor ki­rály Barthou külügyminiszterrel együtt van, hogy egy csapásra szabaduljanak meg Hitler politikájának e két ellenzőjétől. A Neues Deutschland birto­kában lévő ■ anyag kétségtelen bizonyítékokat szolgáltat továb­bá arra vonatkozóan is, hogy Speidel egy ügynöke, bizonyos Hans-Erich Haack, a francia rendőrség egy vezető tisztvise­lőjétől megkapta Sándor király látogatásának és Barthouval va­ló találkozásának teljes menet­rendjét, beleértve az összes fogadási ceremóniákat. Ugyan-, csak ennek az ügynöknek a ke­zébe kerültek Sándor király és Barthou külügyminiszter érde­kében foganatosítandó rendőrsé­gi intézkedések tervei is. Ezeket az anyagokat Speidel személyesen adta át Vancso •Mihajlovnak. Miután a merényletet Mar- seilleben végrehajtották, Speidel részletes jelentést tett Göring- nek „az akció sikeres végrehaj­tásáról". Speidel gondoskodott arról is, hogy Mihajlov, akinek a francia elhárító szolgálat em­berei már a nyomában voltak, titkos utakon eltünhéssék Fran­ciaországból. Hitler különleges köszönetét fejezte ki Speidelnek, és hálája jeléül aláírt fényképét juttatta el neki. Ettől a naptői kezdve Speidel gyors karrierje szilárd alapokon nyugodott. Az általa szervezett kettős merénylet után egy évre őrnaggyá léptették elő és a né­met vezérkar „külföldi haderők“ csoportjába helyezték át. Speidel ebben a beosztásában tovább gyűjtötte ügynökhálóza­tával Franciaországban a titkos információkat a katonai és po­litikai helyzetről. Ezek az infor­mációk fontos szerepet játszot­tak a Francia Köztársaság elleni villámháború szervezésben ás végrehajtásában. Vancso Mihajlov, aki Speidel segítségével megmenekült a franciét rendőrségtől, ugyancsak nagy karriert csinált- A második világháború végéig ő volt a náci propagandaszolgálat vezetője a Balkán-félszigeten. tül. Sokáig feküdt a kórházban, élete veszélyben forgott. — „17 eves fejjel keltett ne­ked beleavatkozni a politikába!" — szidta a főorvos. „Francia vagyok, főorvos űr,

Next

/
Thumbnails
Contents