Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-05-28 / 22. szám
Bige tanár úr Akkor ismertem meg, amikor a sárospataki tanítóképzőbe beiratkoztam. Nem láttam még az arcát, azt sem tudtam, hogy külsőre milyen ember. Csak hallottam róla. Ötödévesek mesélték kacagva, hogy a tanár úr tavalyi bundásokkal, (elsősökkel) felsúroltatta a tanári szoba parkettjét. A dolog úgy történt, hogy falusi szegény gyerekek néhányan egyszerre jöttek beiratkozni az iskolába. A tanítóképző óagy modern épület. Ű-alakú: eltévedni benne kötelesség, eligazodni szerencse. Az a néhány bundás is bejutott a jobboldali szárnyon szerencsésen, de mikor a nyikorgó csapóajtók következtek, a tájékozódás érzéke felmondta a szolgálatot, a gyerekek megátalkodtak az ötödévesek egy csoportja mellett. Tétován, bátortalanul pillogtak a nagy diákokra és nem mertek tudakozódni. Végül az egyik ötödéves megsokalta a bundások tanácstalanságát. — Hát ti, kit keresnétek? ____ — Mink osztályfőnököt — felelte feszesen az egyik értelmesebb kis magyar. — A nevét nem tudjátok? — Nem — csavargatták fejüket a nebulók. — Az ötödévesek összenéztek, összevigyorogtak és az, amelyik előbb szólott, vezette a gyerekeket a tanári szobáig. Ott sut- togóra fogta a hangját. — Kopogtassatok és... Bige tanár urat keressétek! A bundások hálálkodva köszönték meg a szives segítséget és a menekülő ötödévesre vetve egy pillantást, izgalommal a szívükben bekopogtak. Belülről érces hang feleié. — Szabad' t Kisebb huza-vona után, hogy ki lépjen be elsőnek, a gyerekek sapkalevéve megálltak a tanári szobában. Őszülő hajú, hajlott hátú tanár görnyedt az asztalra, valami nagy sportkönyvbe temette magát. Ügy tett, minha észre sem venné a kis diákokat, de mert azok félelmükben tipegtek — topogtak, várakoztak, felnézett a könyvből, megvillant a szemüvege. s a gyerekek meglepődötten a furcsa fogadtatástól, nekibátorodva harsogták. — Bige tanár urat keressük! — Bige tanár urat? — ugrott fel homlokán a ránc. — Bige tanár úr nincs itt... Itt volt, de eltűnt. Jobban mondva, nem tűnt el, itt van. Itt kell lenni a ravasznak. Bizony isten a szobában van. A gyerekek meresztették a szemüket, de az egy tanáron kívül nem láttak mást a teremben. Könyvszekrény búsult az egyik sarokban, a szobán végignyújtózkodott egy bársonnyal bevont asztal fotelokkal, székekkel. — No, nem látlátok? — komolyodott meg a tanár. A bundások fejükkel intettek nemet. — Keressétek akkor' Húzzátok a szekrényt, bújjatok az asztal alá. A gyerekek a térdükre ereszkedtek, négykézláb szaladgáltak, súroltak — de eredményé ném lett a keresésnek. Az egyik fiú ki is bújt az asztal alól és a nyakát hosszúra nyújtva bátorságot vett. — Bige tanár úr nincs az asztal alatt. Nincs sehol. A tanár homlokára bökte a szemüvegét. — öregem, ezt ne mond... Bige tanár úr itt van. A gyerekek zavartan és lángoló arccal néztek az okoskodó tanárra — Itt van — mutatott magára, — Ecsedi Lajos a rendes neve. — Tanár úr kérem — mentegetődzött remegve a legbátrabb. — Minket a folyosóról tanácsoltak Bige tanár úrhoz. — öregem, fő a nyugalom. Tanuljátok meg, hogy a pataki iskolában rossz dolog az árulkodás. Az titeket nem ment meg semmitől. Egy évig bigét faragcsáltok. Tudniillik én ra.jz és kézimunkaszakasz vagyok! S mint aki nagyot fogott, mosolyogva firkantotta be a gyérekeket. MÄCS JÖZSEF Barátom, tudod mi a relativitás? ??? Te most azt hiszed, járkálsz, pedig ülsz! Naszreddin hodzsa tréfáiból (Naszreddin hodzsa, a török Eulenspiegel, a legnépszerűbb török adomáknak és tréfáknak csináló ja. A kisázsiai Szivri- hiszárban született 1360 körül, Bajazid uralkodása idején). Apró legénybe volt még Naszreddin, a későbbi hodzsa, amikor megszólítja az utcán egy koldus és alamizsnát kér tőle. — Sok jóban volt otthon 'részed, — mondja a koldús, — nekem is juttathatnál belőle. — Szíves örömest, — feleli a gyerek. — Estétől reggelig anyám veri az apámat, reggeltől estig pedig engem páspángol a tanítóm. Akár az egészet átengedjük neked. Kútba esett a leendő hodzsa. Odarohan az apja a kúthoz és lelkendezve kiáltoz le hozzája. — Te csak maradj veszteg, —. kiáltja a kútból a gyerek, — és el ne mozdulj a helyedről. Szaladok a kötélért, lehúzlak vele, hogy kimenthess a veszedelemből. Még legényember volt a hodzsa, amikor Kóniába indult el egy nap, hogy ott iS tanuljon egyetmást. Utilársa is volt neki, egy fiatal móllá, (egyházfi). Amint megérkeznek a városba és megpillantják az első nagy minaretet, csak elámul a másik. Eddigié még nem látott ilyen tornyot, nem minden faluban épül az ilyesmi. — Vajon, hogyan készül egy ilyen minaret? — kérdezi Naszreddintől. ’ — Mi sem könnyebb annál — feleli a leendő hodzsa. — Egy mély kutat vesznek elő és a belsejét kifelé fordítják Egy tó mellett haladt el a hodzsa, csak úgy úszkált a tóban a sok kacsa. Meg akart volna egy-kettőt fogni, de sehogyse sikerült neki. Fogja, egy darab kenyeret vesz elő, leül a víz mellé, belemártogatja a kenyerét a tóba és úgy harapdál belőle. — Mit eszel ? — kérdi tőle egy arra menő. — Kacsalevest — feleli neki a hodzsa. — Ezer szerencsétek, — prédikálja egyízben a hGdzsa hívőinek, — hogy a tevéket szárnyasoknak nem teremtette Allah. — Miért? — kérdik az igazhívők. — Azért — feleli a hodzsa, — mert ha számijaik lennének és ha a házatok fedelére szállnának, rég agyon nyomtak volna benneteket. Vendég állított be a házhoz és éjszakai vendégnek is ottmaradt. Ogy éjféltájt felébredt az ember és így szól a hod- zsához. — Ott a gyertya a jobbod mellett, add ide, hadd gyújtom meg. ■ — — Tán elment az eszed, — feleli neki a hodzsa, — hogy láthatom én a sötétben, hogy merre van a jobbom. Tolvaj lopózik be a hodzsa házába. Éjszaka volt, mindenki aludt Miközben keres, kutat a tolvaj, felriad álmából a hodzsa és észreveszi a rossz szándékot. — Sose fáradj jó ember — mondja a tolvajnak, mert hiábavaló a szándékod. Te azt keresed a sötétben, amit én fényes nappal Sem találok meg. Tippelj velem! Szín: Pozsonyi diákszoba, csütörtök este 10 óra. Szereplők: .Pista, Jóska diákok. 1. kép. Mind a ketten az asztalnál ülnek. Olvasnak. F.: (Homlokára csap). Tyű a mindenit, már 10 óra és a Sazkát még nem adtam fel! Te Jóska, pedig ez biztos nyer, érzem a vesében . .. (Gondolkodik, majd kedveskedve Jóskához) Nem vinnéd el? J.: Eltaláltad! Neked ugyan annyira van a posta mint nekem. P.: Jóska vidd már el, Te vagy a fiatalabb. J.’ Mit adsz? P.: Fizetek egy sört. J.: Az kevés. P.: Tudod mit? J.' Még nem. P.: Itt a 10.- korona. Én kifize tem az egészet, Te meg feladod, a nyereségnek a fele a tied. (meggyőzően) Hidd el, hogy nyerek. J.: Jó, kezet rá! Meg két tanút!1 P.: Ugyan mit marháskodsz (Kezet ad). Nesze itt a pénz meg a szelvény. (Átadja). J.: (Elveszi, sunyi képet vágva a vállára csap, el). 2. kép. Ugyan ott. Vasárnap este. P.- (Ul az asztalnál, jegyez) J.: (Belép). F.: (Felugrik) Hány pont hiányzik? J.: (Nyugodtan) Két X. P.: (Elbág.vadtan) Akkor hát nem nyertem semmit. J.: De igen. (Előhúzza a pénztárcáját, kivesz belőle 5 koronát.) P.: Hülye vagy te mint mindig. (Legyint, otthagyja). J.- Nesze, nyertél 5 koronát (Nyújtja a pénzt). P.: (Áimélkodva). Ezt nem értem. J. • Pedig egyszerű. Nem adtam fel a szelvényt és így a 1Q.- korona tiszta nyereség, de annak a fele az enyém! Függöny. E. L. Leszokom a dohányzásról... Atkozom azt a balga, meggondolatlan pillanatot, amikor első ízben cigarettára gyújtottam. Azóta, ha figyelembe veszem egyes statisztikusok állítását, akik szerint a dohányos ember egy átlag életkor mellett kb. 7 km hosszúságú szivarkát szív el, akkor én már jóegyné- hány kilométer hosszúságú cigarettát változtattam át szép, bodor füstfelhő és bizony a tüdőmre is jópárszor ráakaszthattam volna a „Megtelt“ feliratú táblácskát. Nem is tudom, hogy miért gyújtottam rá az első cigarettára. Talán az első hősszúnad- rágom ihletett erre a sokat kárhoztatott tettemre, amikor is férfiasságomat akartam kihangsúlyozni és reklámoztatni főleg a gyengéd női nem előtt. Ki tudja? Igaz, zsenge gyermekkoromban az indiánkönyvek hatása alatt rátértem a pipázásra is, hiszen a vérszomjas apacsok majdnem minden valamirevaló May Kái*olv könyvében bőségesen szippangattak a békepipá- ből. Pipázás közben olyan tűhegyeseket tudtam mozgócélpontokra sercinteni, hogy még »•maga Winnetou is megirigyelhetné. Nem is tudom, hogy nem-e a művészi kivitelű ser- cintés kedvéért pipáztam? Erről az élvezetről azonban rohamosan lemondtarp, mert egyszer közös ebédnél beleheltem a szokásos „jó étvágyat“, mire apám válaszképpen leteremtett egykét nyaklevest, mivel csak úgy áradt belőlem a hódító kapadohány bűz, amely megsemmisítette még az aranysárgán csillogó húsleves illatát is. A cigarettához azonban hú maradtam, s egyenesen a dohányzás vértanújának érzem magam, legalább is szükebb családi körömben. Mert ameny- nyi betegséggel való ijesztgetést. különböző válfajú és horderejű szitkozódást, fenyegetést intéztek hozzám, ezek hatása alatt más halandó már tisztán csak a családi béke kedvéért legalább tízszer lemondott volna sokat kárhoztatott szenvedélyéről. Nem mondom én is megpróbáltam leszokni a dohányzásról. Többféle, mások által javasolt és egyéni módszert alkalmaztam. így például a lassú elvonókúrától kezdve a rajtaütés- szerű „becsületszavamra három napig nem gyújtok rá!“ fogadkozásig. A lassú elvonókúra keretén belül olyan kis mértékben csökkentettem az elszívható cigaretták mennyiségét, hogy idővel teljesen megfeledkeztem az elvonókúráról. A határidőhöz kötött Ígéreteimet mindig pontosan betartottam. Mikor lejárt a határidő a biztonság kedvéért vártam még tíz nehéz percet (mert sohasem tudhatja az ember, hogy nem siet-e az órája és elvégre a becsületszóval nem lehet csak úgy dobálózni) szóval a keserves tíz perc után egyéni, csúccsal behoztam, néha még túl is léptem az esedékes elnemszívott cigaretták ''számát. Vagy például nagy vitatkozások keretén belül meggyőztem önmagamat társadalomfilozófiai elméletek segítségével. Mondjuk ily módon: „F.z az életem egyedüli fényűzése és most erről mondjak le?“ Nem is mondtam le huzamosabb ideig a dohányzásról. Ja, igaz ... egyszer mégiscsak beleestem túlzott önkritikám kátyújába. Volt menyasz- szonyomat minden ok nélkül megsértettem. Ezért kiszabtam magamra a legmagasabbfokú ítéletet. Megfogadtam, hogy nem veszek a számba egy teljes hónapon keresztül cigarettát. Mikor két keservesen átszenvedett hét után eldicsekedtem a volt menyasszonyomnak a súlyos önitéletemről, az csak fitymálva legyintett s a következő kijelentéssel terhelte meg a már amúgyis megkínzott lelkivilágomat: „Ez is valami?" Elkeseredésemben majdnem rágyújtottam egy cigarettára, mivelhogy ilyennemű tárgynak nem völtam birtokosa, cigaretta helyett elkeseredett dühömben csak a fogaimat szívtam. Viszont e kis eseményből kifolyólag illesztettem a „menyasszonyom“ sző elé" „volt“ időhatározó szócskát. Fsyholőgiai szemszögből nézve nagyon érdekes megfigyelni, hogy az ember normális körülmények között, olyankor szokott incselkedni a dohányzástol való elszokás gondolatával, amikor éppen dohányzik. Mert mikor az ember ném dohányzik, mondjuk étkezik, arra gondol, hogy milyen jől fog esni a kirántott hús után a cigaretta. Elég a szavakból és az elmélkedésből! A jelen pillanatban egy komoly, végleges elhatározás született és érlelődött meg bennem. Leszokom a dohányzásról. Nem adok én többé alkalmat arra, hogy az öcsém forrasztópisztollyal nyugodtan kiégethesse az asztalterítőt és aztán engem vegyenek elsősorban gyanú alá. Nem fógják minden alkalommal a fejemhez vágni, hogy: „Ha nem szívnál, meghíznál és szép daliás termeted lehetne. Nem zörögnének a csontjaid és nem lötyögne rajtad a ruha, mint most“. Azt felesleges említeni is, hogy milyen nagymennyiségű pénzösszeget fogok én megspórolni. Hó- gyan fognak 'a kollégák irigykedni, ha majd az üzemben megkínálnak cigarettával és én „köszönöm, nem dohányzom“- tnal fogok válaszolni. Milyen fancsali képet fog vágni az a potyás Kotvuga, ha majd cigarettát fog kérni és én még csak egy csikket sem adhatok, hiszen nem lesz nálam cigaretta. Ha, ha, Ez lesz majd a meglepetés. Nem fogok én többé otthon éjnek idején csikkvadászatot tartani, hogy azután a cigarettavégek bűzös maradékából cigarettát csavarjak újságpapírba. Nem bizony! Nem megyek le többé az utcára pizsamában és télikabátban, markomban aprópénzt csörgetve útonállóként állítgatva a kései járó-kelőket a következő mondókával: „Bocsánatot kérek, nem bírok elaludni. Nagyon rosszat álmodtam és feltétlenül megszeretném nyugtatni felzaklatott ideg- rendszeremet, nincs véletlenül egy eladó cigarettája". Ilyesmi már velem nem fordulhat elő. mert leszokom a dohányzást. Jajj! Mi az? Annyira belemelegedtem kevély gondolataimba. hogy közben a körmömre égett a cigarettám. Mi történt velem? Hiszen kishijján árulásra vetemedtem volna. Hová lett a józan Ítélőképességem? Sző sem lehet róla, hogy egy ilyen nagymultú és ekkora szolidaritással rendelkező dohányzó társadalommal megszüntessem mindennemű kapcsolatomat. Milyen szivhez- szólóan szód dolog, mikor az ember odalép az utcán egy vadidegen dohányzó karfáshoz és tüzet kér. Feltétlenül eleget tesznek kérésének. P'-óbéijon meg valaki hasonló körülmények között pénzt kérni, azzal az indokkal, hogy otthon felejtette a pénztárcáját. Na, ugye, micsoda különbség ? A feljebb említett nyomós okok alapján a dohányzó társadalomtól töredelmesen bocsánatért esedezek tüdőtolszomo- lító lelki botlásom miatt és azonnyomban odaadó, teljes bűnbánattal cigarettahamut szórok vétkes fejem búbjára. VÄRALJAY OTTÖ Jó étvággyal fogyasztja a hodzsa az ételt, csakúgy tömködi a száját. — Miért sietsz úgy, — kérdi a mellette lévő, — és mért használod hozzá mind az öt ujjadat ? — Azékt, — jeleli a hodzsa, — mert nincs hozzá egy hatodik. (D—s.) KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Világhírű nyugat-csehországi fürdőhely, hőforrásairól ismeretes. 9. Főbbe. 10. A legtöbb tó. 12. Szlovákia nevezetes gyógyfürdője. 16. Fejfaszöveg (ékezet felesleges). 18. Ákos. Károly és Ulrich. 19. Vissza: magyarországi folyó. 21. Norvég határmenti város. 22. Keresztül. 23. Hegedű-húr. 25. Megfed. 26. Meg- gyuladt. 27. Az erőszak alkalmazása egészen az ellenfél fizikai megsemmisítéséig. 29. Nagyobb irodalmi alkotás. 32. Azonos betűk. 33. Szibériai folyam. 51. Indián harcias felkiáltás. 35. Amúr felé' 36, Két magánhangzó. 37. Tud — szlovákul. 39. Vasércek — szlovákul.. 41. festészetben használt műszó. 42. Szlovákia legnevezetesebb gyógyfürdője és üdülőhelye, ahol a csúzt forró iszaphorogatásokkal gyógyítják. 45. Holland folyó. 46. Ajkak — szlovákul. 48. Morvaország legnevezetesebb gyógyfürdője, ahol az emésztőrendszer betegségeit gyógyítják. FÜGGŐLEGES: 2. Cipészszerszám. (ékezet felesleges). 3 Lusta, tunya. 4. Hőemelkedés. 5. Behatolás — szlovákul. 6. Dunamenti magyar város. 7. Lenti. 8. Megfed. 11. Közép- Sziovákia jelentős cseppkőbarlangja, kirándulások, üdülések színhelye. 15. Tátrai tengerszem, amely mellett üdülőhely létesült. 17. Háziállat. 20. A toll mestere. 22. Nehéz katonai fegyver. 24. Kitüntetés. 26. Meggyulladt. 27. Varróeszköz. 26. Sziget La Rochelle várostól nyugatra. 30. Barát — franciául. 31. Katonai menetelés. 35. A magyar líra egyik legnagyobb alakja. 36. Vágófelület. 38. Visz- sza: ...hupás. 40. Utazó. 41. Szóösszetételekben: valami ellentétest jelent. 43. Vissza: kemény mint a szikla. 44. Ok. 45. Kínai név. 47. Y. C. Beküldendő: Vízszintes: 1, 12, 42, 48 Függőleges: 11, 15, 35. 1957. május 28.
