Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-01-01 / 1. szám

TT ideg, csontdermesztő északi szél söpri a havat. A táj néma, talán a természet is érzi az esztendő tova- gördiilését. Még néhány óra, s az új év küszöbére lépünk. Egy újabb év kapuja tárul ki előttünk. Számunkra a jövő, bár lábunk szobája küszöbét tapossa, örök homályba rejtőzött. Mi . csak a múltat, a tovaszállt év szen­vedéseit, gyönyöreit tudjuk felmérni, de ebből a gyönyörből az 1944-es év­ben számunkra vajmi kevés jutott: ágyiídorgés, haldoklók nyögése, füst, vér, háború . .. Vajon meddig tart még, s mi lesz azután. Ezer ember, ezer kérdés, s nincs aki feleljen. A Garam völgyének népe pincékben búcsúzik az ó-évtől. Hiányzik a szil­veszteri kalács, a köszöntő, a házak kéményéből nem gomolyognak füst­karikák. a szérüs kertekben ágyúk torka ásít, s a hatvan centiméteres hótakaró alatt a Léva-Nyitra beton­úitól lefelé alig észrevehető, cikk­cakkos lövészárok kígyózik a Garam - parti füzesekben. Itt van a front előretolt része. Az ipolysági hegyekből mint fergeteg törtek elő d.ecember 21-én a vörös hadsereg egységei s csak a Gorámnál álltak meg. Azóta alig egy hét lefor­gása alatt, elkészült az első vonal. Éj jelről-éjjelre suhogtak a csákány­ütések, s a folyótól alig néhány mé­ternyire az éj s a köd leple alatt vörös katonák, magyar parasztok, szlovák partizánok vágták, törték a hetven centis fagyot, míg végre el­készültek az előretolt állások: meleg bunkerok, mély futóárkok. Odaát is készültek. De hogyan! A németek <tömegesen hajtották ki a falvak népét a folyó partjától alig néhány méternyire, de ők nem mu­tatkoztak, csak rejtekhelyükből bíz­tatták a parc.sztokat: vágjátok! S a parasztok vágták, éjjel-nappal.. . Ma is ott dolgoztak, alig háromszáz mé­terre tőlünk. Mi a civilekre nem lőt­tünk, jól tudjuk, hogy nem önként jönnek, kényszerítik őket. De ha egy német előremerészkedett rejtekhelyé­ből, a fekete kirgiz figyelő kezében eldördült a „hosszúcsövü" s bizony ritkaságszámba ment, ha az ólom- madár elröpült d vassisak mellett. A megrettent parasztok ilyenkor föld­re vetették magukat, pedig alaptalan volt félelmük. A mi géppuskáink min­dig némák maradtak. Ahogy leülepedett a mellkast szo­rító sötétszürke köd, megérkezett az éjjeli erősítés. Most már páros őrsze­mek álltak a gépfegyverek mellett. Benn a bunkerben főtt a „ösaj". Meg­érkezett a vacsora és a posta. Mind­össze két levél jött — kézröl-kézre járt, mindenki elolvasta: Békés, bol­dog új évet! Hogy milyen hatást vál­tott ki e néhány sor, azt csak az tudja, aki átélte a háborút, megízlelte a lövészárkok gyötrelmeit, s egy-egy gránát robbanása után újból érezte, hogy lélegzik, ép s él. Most ezt az életet a hazai föld szerei étét, lopta be e néhány sor a harcban megkemé­nyedett emberek szívébe. Önkényte­lenül mindenki elhallgatott. Jóleső némaság telepedett a bunkerre, fel­engedtek az érzések, a kemény szi­veket meglágyította az emlékezés. Hat ember, hatféle arc. Az egyiken még alig pelyhedzik a bajusz, a má­sikén már deres, de egyben olyan egyformák: érző emberek ... bokáig ültünk csendben, mereng- ve. Szótlanul bogozgattunk em­lékeink tömegében s ez olyan jól esett. A percek villámgyorsan órákká nőnek a némaságban, s amint az em­ber gondolatban a múlt emlékei kö­zött cikkázik, oly’ nagynak, erősnek érzi magát, de ha a jövőre gondol, hogy vajon mi lesz? — eltörpül a kérdés mellett. A szívnek lehet vá­gya, talán sejtheti is a közelgő ese­ményt, de határozottan előre tudni — ez lehetetlen. Az idő múlik. Kimegy az új váltás, 5 régiek visszajönnek. Lerázzák bun­dájukról a havat, egyetlen kézlegyin­téssel tudatják a bentlevökkel, hogy nem történt semmi. Végignyújtóznak ■ a többiek között. Még jóformán el sem helyezkednek, mikor tompa rez­gés mozgatja meg a bunkert. A kö­vetkező pillanatban pokoli tüzelés. Percek alatt kint vagyunk a helyün­kön. A mieink jésülik a füzes alsó részét. Rakéták furakodnak előre, az átvághatatlan ködben, de fényük ele­Emlékezés nyészik, s mi egy arasznyira sem lá­tunk. A túlsó parton csend van. Eb­ből arra következtetünk, hogy erő­szakos felderítésre került sor. Öt-hat perc múlva a mieink is megszüntetik a. tüzet. Géppuskás figyelőnk suttogva beszélni kezd.: — Hallottam, hogy va- vahol a folyó partján roppant a hó, s a következő pillanatban, alig né­hány méterre tőlem, robbant egy ké­zigránát. Erre tüzet nyitottam. A fü­zes sarkából két géppisztoly felelt, de nyomban el is hallgatott'. — Psszt... jött a figyelmeztetés az árok balszárnyáról. Valahol előt­tünk roppant a hó. Előrenyújtott nyakkal figyeltünk, bámultunk a sem­miségbe ... Kisvártatva halk suhogás hallattszott, majd a hozzánk szűrődő ropogásból következtettük, hogy vala­ki meg-megállva kúszik előttünk. A rejtelmes köd mindent eltakart. Gép­pisztolyaink csövével igyekeztünk kö­vetni d hóropo'gást . A bunkerben csengett a telefon. Már a szomszéd őrszemek is észre­vették, hogy valaki közeledik. — Nem lőni! Bekúszik a két állás közé, s elfogjuk — suttogva adtuk- tovább a parancsot. Már vagy tíz perc eltelt, de a kú­szó mintha csak egy helyben topogna. Legalábbis ezt súgták érzékeink. Vár­tunk. Végre újból mozgolódás. Most már éreztük, hogy felénk közeledik. A néma csendben tisztán hallottuk, emberi roncs volt. Lejét oldalt haj­totta, száján kibuggyant a panaszos kérés: — Vizet. Egy szlovák partizánfiú hajolt fö­léje, 8 tudott magyarul. Néhány per­cig suttogtak, s jövevényünk elhall­gatott . .. Kéz, lábtörés, a jobb vállon egy egész sorozat helye, itt nincs segítség. — Elvérzett. A szlovák fiú véres, gyűrött papí­rokat húzott elő a halott zsebéből, lassan szétteregette térdén, s beszél­ni kezdett: — lmok volt a magyar tüzér zász­lóaljnál, amely itt szemben a Szódó­tól-Tőréig terjedő szakaszt tartotta németekkel keverve. Már régtől ke­reste a kedvező pillanatot, de nem akart üres kézzel jönni. A parancs­nokságon dolgozott, lerajzolta az üsz- szes tüzérségi állásokat, megfigyelő­ket, Szódótól Váradig. Az este Nagij- sallóból, ahol a parancsnokság székelt kijött a 'váltással á Vészeiéi majorba. Itt tudta meg, hogy a németek fel­derítésre készülnek a híd felső ré­szén, a magyar megfigyelők előtt. Innen kúszott át a köd leple alatt a három német után, az innenső oldal­ra, a füzes sarkáig, itt észrevették. Ketten kúsztak feléje, 3 erre eldobta a kézigránátot — ezt hallottuk mi — és tüzet nyitott. Ezt észrevéve meg­szólaltak a mi géppuskáink. Ő már ekkor legurult a bokrok mellé, a jég szélére, ahol a mi golyóinktól védve amint előretolja könyökét, ráneheze­dik, beszakad a fagyos hó, majd elő­rehúzza lábát, tolja magát . .. Vajon ki lehet, hot bukkan fel ? A végsőkig feszültek idegeink, minden pillanatban vártuk, hogy egy hatal­mas ugrással az árokba dobja magát. De nem. Kúszott tovább ... — Tra ... tra .. . tratatata.... a túlsó oldalon mintha csak a pokol éledne újjá. A gépfegyverek berregé­sét elnyomják az aknák recsegése. Éreztük, ■ hogy ,szőnyeget" kapunk. Vagy nyolc-tíz percig fejünket sem tudtuk jelemelni. Ilyen előkészítés után tankokra vártunk. Csalódtunk. Visszatért a csönd. Szörnyű gyanús volt az egész. Mindannyian kint ma­radtunk. Itt valami készül... Az erősödő északi szel szaggatta a ködlepelt. Itt-ott már a hold, korongja is előbukkant. Lassan, - öt, tíz, majd huszonöt-harminc méterre szélesedett a látóhatár. Körülnéztünk. Alig láttunk fehér havat. A füzes al­só sarkától lefelé hatalmas 90 X 60-as füstös négyzet terpeszkedett. A sző­nyeg. Megfigyelőnk majdnem a köze­pébe esett. Csupa véletlen, hogy egy akna sem találta meg az árkot. Né­hány rövidebb lövés, a Garam jegén hagyott füstkarikát. S ott lenn ... felső két figyelőnk villámgyorsan kú­szott le a két-három méteres lejtőn s mire mi feleszméltünk, már húzták, cipelték visszafelé a szilánk szaggatás­tól és füsttől alig felismerhető em­beri alakot. Élt. Az erős szesz hatá­sára lassan magához jött. Már csak volt. Azután kúszni kezdett felénk. Szerinte valamelyik német biztosaii elmenekült, azért kaptuk ide a ha­talmas aknázást, hogy az árulót meg­büntessék. Még suttogott valamit, de a többit már nem értettem ... A parancsnok szétteregette a raj­zokat, valóságos térkép volt ez. A nehéz tüzérségi állások: a fiizéki ma­jorban, a nagysallói temető mellett, Endréden, a sallói szállók között. A legjobban a szaggatott piros vonal ragadta meg figyelmünket. Ez a Zsemlér alatti Garam-könyökből ve­zetett Nagysallóig. Itt a faluban szo­rosokon, udvarokon keresztül egy házhoz, s a házat jelölő kis téglala­pon olvashattuk: parancsnokság. Ez a piros vonal itt az utat mu­tatja, amelyen meg lehetne közelíte­ni, — villant át agyunkon a gondo­lat. Hej, ha még egyszer megszólalna a halott.... A parancsnok összehajtogatta a rajzokat, és másodmagával elment. Mi úgy határoznunk, hogy a halottat szánra tesszük, lehúzzuk a faluba, ahol majd holnap tisztességesen elte­metjük. Mégegyszer megtapogattuk zsebeit, de semmit sem találtunk, ami elárulta volna, hogy ki volt ez az ember. Talán szándékosan nem hor­dott magánál iratot. Ki tudja? Mind­össze egy halvány fényképet talál­tunk. A hátulján néhány sor állt: „Sok szeretettel Bandinak — Manyi". Fönn a sarokban egy évszám, 1941. A képet visszacsúsztattuk a zubbony bal felső zsebébe. A szív, mely vá­gyakkal telve melengette rejtekében a barna leányarcot, most hidegen, szét roncsolva, tudomást sem vesz ró­la, s nem tudhztja, hogy csak a kép az, ami az övé marad örökre. JJandi sohasem tudhatta meg, hogy még azon az éjjelen felderítőink két német tisztet hoztak Nagysalló- ból, és hogy tavasszal, amikor a ha­talmas offenzíva megindult, ezen a szakaszon — rejzai alapján — percek alatt elnémítottuk a nehéz tüzérség ütegeit. GYÖRGYI JÄNOS A kalondai fiatalokról A CSISZ Központi Bizottsága^ felhí­vást intézett a;: ifjúsághoz, hogy min­den igyekezetükkel segítsék a szö­vetkezeteket és az állami gazdaságo­kat.^ A kalondai CSISZ szervezet tag­jai felfigyeltek a felhívásra és nagyon merész kötelezíttségeket vállaltak. A szövetkezetben dolgozó ifjúsági mun­kacsapat elvállalta, hogy öt hektár kukoricát művel meg és hektáronként 50 mázsás termést érnek el. Az alap­szervezet többi tagjai pedig 4.000 bri­gádórát delgoz^.ak le az aratásnál és cséplésnél. A falu szépítésénél szin­tén ledolgoztak 2.000 órát. A kukoricáit rmelésnél igen szép eredményeket. értek el a fiatalok. Minden fiatalnak kiparcellázták a ma­ga részét airit bedolgozott. Olyan lelkiismeretes munkát végeztek, hogy az 50 mázsás vállalást túl is teljesí­tették. Ezenkívül még több vasárnapi brigádmunkával segítettek a szövet kezeiben a sürgős munkák elvégzé­sénél. így érte el a szövetkezet, hogy a besztercebányai kerületben első lett a nyári műnk ík végrehajtásánál- A legjobb munkát Csata Béla és Varga József végezték. TÓTH ENDRE Mezőgazdasági iskola Ipolyság Levél a bányából Hirtelen távozott a faluból, s nem mondta senkinek, hogy hová, merre megy. Hosszú éveken át nem tudott itthon boldogulni. Könnyelműnek és léhának ismerték, bár alapjában véve, tehetséges volt. Itthon nem tudott érvényesülni és bensőjében vágyott a szép és jó élet után. Egy szép napon aztán itt hagyott mindenkit, szülőket, barátokat, isme­rősöket és elment köszönés nélkül. Tudtuk, hogy jövőjét ment keresni valahová a messzeségbe. Hosszú hónapok múlva T&velet ho­zott a posta s a címzésről megismer­tem barátom írását, akiről már-már azt gondoltam, nem hallok többé. Meglepődve és boldogan olvastam so­rait, melyekben tudatja, hogy bányász lett Karvinán. Jól keres, és már nem küzd pénzzavarokkal. Sőt, még a ta­karékban is el tud helyezni havi fi­zetéséből jelentős összeget. Szabad idejében tanul a tizenegyéves közép­iskolában, jövőre pedig be akar irat­kozni a bányamérnöki iskolába. Ig.v van ez rendjén kedves Jóska barátom. Egyszer mindenki megtalálja a helyét az életben. Amint látom, te, aki hosszú ideig latolgattad, hogy hol is lenne jobb, a bányában találtad meg írod, hogy véglegesen a bányá­ban maradsz, örülök, hogy a bányá­ban ismerted fel az egyszerű igazsá­got, hogy munka nélkül nincs élet, és boldogság. ifj. PLACHY IMRE Egy nap = egy ház Egy kőhajításnyira Malá Irhától he­pehupás dombot látunk. Már ember- emlékezet óta idejárnak a környék falvaiból, mert ott olyan fehér követ fejthettek, melyet az építkezésnél jól felhasználhattak. Baltával lehet vágni és nagyszerűen fel lehet aprózni. A környék házai ebből az anyagból épül­tek fel. Ki tudja meddig állt volna ez a domb ott kihasználatlanul, ha építé­szeink az utóbbi években fel nem fe­dezték volna, hogy a tufát, ezt a vul­kanikus vagy üledékes eredetű hegyi kőzetet, falak, menyezetek anyagául használhatják fel, ha cementtel keve­rik. Szakemberek átkutatták a Malá Trna-i vidéket és a talaj mélyebb ré­tegeiben 105 méter mélységben is tufára találtak. Józan számítás mel­lett legalább öt millió köbméter tufa van ott. Kitisztították a régi bányát, új utat építettek. A munka teljes gőzzel folyik. A közeli Cerhován tör­delik a követ, cementtel keverik és a tufa-beton panel-elemek termelésére szolgál. A kész paneleket Kassára, Eperjes­re és Kelet-Szlovákia más városaiba viszik, mert — és most jön a legfon­tosabb — ott ízléses, szép és kényel­mes családi házakat építenek beiőle. Eperjesen kísérletképpen már az ősszel 30 ilyen ház épült tel. A házak alaprajzi méretei 9.30 x 9.30. A ház földszintjén van egy kétszobás lakás, nagy pincéje is van és még két pad­lásszoba. Mit jelent a tufa-beton alkalmazása az építkezésben? Elsősorban rengeteg téglát takaríthatunk meg — hiszel f téglahiány még egyre érezhető. I ufa szállítása nem okoz nehézséget hiszen egy köbméter tufa csak 800- 900 kg-ót nyom. Leegyszeiűsödnek a: épületek befejező munkálatai is, mer idővel már beépített villany, vízveze ték és esetleg gázvezetékkel készítil a paneleket. Autódaru segítségével eg; ilyen házat hét ember egy nap alat kényelmesen f iiépít. Néhány év múl­va, mint ahogy az építészek mondják mindenki vásárolhat magának égj ilyen tufa-beten házikót. Akar mernni Lipcsébe? Lipcsében :> tavaszi vásárt 1957 március 3—14-én tartják meg. A Ce- dok az üzemek dolgozói számára kü- lönvonatokkal és autóbuszokkal négj napos kirándulást szervez. Az üzemek elsősorban azokat a dolgozókat küldik ki a vásárra, tkiknél elvárható, hogj >i : » i AMILYEN KICSINEK és je- j lentéktelennek tűnik kívülről a ! dunaszerdahelyi Prefa nemzeti * vállalat, belülről olyan serényen ■ folyik a munka. Ugyeskezű ! munkások hajlítják a vasat, }ce- l verik a betont. Készítik a mo- 5 dern épületek építésénél szűk- ■ séges lépcsőket, ablakdeszkákat • és teraszrészeket. Az üzemnek : jó híre van az építőipari válla- ■ latoknál. Nem csoda. Minden • készítménye szép és kitűnő mi- E nőségű._ Az üzem azonban nemcsak a *j minőségi tervet teljesíti, hanem • a mennyiségit is. Az évi tervet : átlag 118 %-ra teljesítették. • Emellett az önköltséget már- S cius óta 12%-al csökkentették. ■ — Ezt a szép eredményt — ! mondja Zanini Lindo, a gyár- ; tásvezető, a kis gépesítés beve- • zetésével és a munkaidő jó ki- ! használásával értük el. Munká- : saink a sző szoros értelmében ■ úgy néznek az üzemre, mint a ■ sajátjukra és úgy is dolgoznak, j Legjobb munkásaink közé tar- : tozik Szabó László és Kosa Fe- • renc. A tervet állandóan ma- • gasan 100 %-on felül teljesítik. 5 De Pálos Zoltán, Csóka Ernő és ; a többiek sem maradnak le. Ők S sem engedik alább 100-110%- i nál. _ Valóban jól dolgoznak a Pré- S fa n. v. munkásai. És a terv • idő előtti teljesítése mellett ja- • vukra kell még Írni azt is, hogy [ a dunaszerdahelyi kórház épí- j tésénél értékes kötelezettséget ■ vállalták. Vállalták, hogy a kór- ! ház építéséhez szükséges lép- • csőket, ablakdeszkákat és te- j raszrészeket ingyenes brigád- S munkával készítik el. Ez a kór- ; ház építésénél körülbelül 40.000 s ■ korona megtakarítást jelent. A j gyártásvezető maga jár elöl jó • példával. Ezt a példát követ- i hetnék a többi dunaszerdahelyi i üzemek is. Ezzel hozzájárulná- • nak a kórház időbeni felépíté- ; séhez. (v. e.) ■ a lipcsei vásáron nyert tapasztalatok­kal hozzájárulnak az üzemi munka javításához. Az illetékes minisztériu­mok és a legfelső szervek útján meg­határozott kvóták alapján osztják be, hogy a köztársaságból melyik üzem­ből hányán mehetnek. Az s üzemek forduljanak egyenesen a legfelső szervekhez, hogy a kvótán belül biztosíthassanak helyet dolgo­zóik számára. Az utazás Prágából számítva vo­nattal 639.- Kés-be kerül. Ebben az árban bele van számítva négy teljes napi elszállásolás, ellátás,, és az a le­hetőség, hogy 178.- Kés-ért 55.- né­met márka zsebpénzt kapnak szemé­lyenként. _ Ugyanez az út autóbusszal 571.- — 611.- Kcs-be kerül és szintén 55.- német márka zsebpénzt kaphatnak. Autóbuszokat Prágából, Karlove Vary- ból, Usti n/Labemből, Liberecből és Hradec Královeből indítanak, és meg­látogatják Drezdát és az ottani kép­tárat is. Azok az üzemek, amelyek nem ke­rültek be a kvótába, vagy esetleg egyének is, akik el szeretnének men­ni a lipcsei vásárra, egyidejűleg je­lentkezhetnek és hálókocsikban há­romnapos útra mehetnek. Az ára Prá­gából indulva 930.- Kés és 146.- Kcs értékben 45.- német márka zsebpénzt kaphatnak. A hálókocsival rendezett útra a Cedoknál Bratislavában, Sed- larska 1. lehet jelentkezni. Ezt a ki­rándulást három turnusban rendezik. 1957. január 1. Szabó László

Next

/
Thumbnails
Contents