Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-05-07 / 19. szám
CARAGIALE: A román árendás tavasz Szóval, azt mondod, Jón, hogy én még tiz napi kapálást akarok a nyakadba sózni? — Tekintetes úr ... én elvégeztem a magamét. — Két éve vagyok itt, s azóta csak te nem akarsz kötélnek állni, mi? — Hajaj, nagy a család, tekintetes úr.. — Hát az enyém nem nagy, hallod-e? Itt is van négy gyermekem. két lányom meg a városi intézetben... — Nohát, még a városban is'! — Két fiam Párizsban ... — Ja jaj. szegény fejünk!! — Láthatod, hogy nekem is éppen elég a bajom. — Látom én. tekintetes úr, dehát amondó volnék, hogy kiki nevelje fel a magáét. — Micsoda ? Én tán veled akarom felneveltetni őket? — Azt nem mondom, tekintetes úr, csak a kapálás dolgában nem hagyhatom a magam igazát. — Megállj. Jón, megkapod a magadét. Ezzel odamegy a paraszthoz és öklözni kezdi a fejét. A paraszt káhultan kimenekül és a községházára siet panaszt tenni. Egy óra múlva megjelenik a bojári portán a bíró. kucsmáját a kezében szorongatja. — Ugyan mit tett az az akasztőfáravaló Jón, tekintetes úr? — Nem a maga dolga, bíró uram: inkább azzal törődjék, hogy holnapra itt legyenek a munkásaim, és ne feledkezzék meg az adósságáról, mert különben ... — Meglesz, tekintetes úr. kezétcsókolom. Másnap Jón kérvényt visz az alprefektushoz; az láttamozza és a bíróhoz utasítja. A bíró megvakarja a fejét és azt mondja: — Minek hozod énhozzám? Mutasd meg a bojárnak. — Még mit nem! Hogy megint fejbeverjen? Mutassa meg kend. — Már pedig én nem mutatom, mert akkor újból előveszi az adósságot. A paraszt bemegy a városba igával, és írásban panaszolja a prefektusnak, hogy a bérlő tíznapi kapálásra akarja fogni, s meg is verte. A prefektus nyakig van a munkában, mert a kormánypárt helyi szervezetében veszekedés, széthúzás ütötte fel a fejét, s ha a kormány elveszíti híveinek egyrészét, ö is elveszíti az állását... pedig nagy családja van neki is. Ezért az alprefektushoz utasítja a paraszt panaszát. Az al- prefektusnak amúgyis van egy s más személyes elintéznivalója az árendással, hát hazaküldi a parasztot, hogy majd útközben beéri. Be is éri, sőt el is hagyja. Ahogy megérkezik a községbe, persze mindjárt az árendáshoz tart. Nagyot eszik, iszik, alszik eay-két órát, karonfogja az árendást, beállít vele a községházára és oda hivatja a panaszost Ahogy meglátja a parasztot, az árendás -elvörösödik dühében és ráordít: — Piszkos, büdös bocskoros, te akarsz engem perbe fogni?!. . Ráront és elkezdi ököllel verni a fejét. Az alprefektus szelídén csitít- gatja: — Argir úr, Argir úr ... De az árendás se nem lát, se nem hall veszett haragjában. Tovább csépeli a szerencsétlent, csak akkor engedi ki a keze közül, amikor belefáradt. Kimegy, de az ajtóból még viáz- szakiáltja: — Jobb lesz, ha leszoksz a panasztovésről! Mikor a paraszt magához tér egy kissé, az alprefektus megkérdi: — Nohát, mondd Csak el, hogyan történt... — Hiszen látta az alprefektus úr is ... — Nem ezt, amazt. — Amaz is csak így történt, mint emez. Ha még harmadszor is nekem esik, egész nyáron nyomhatom az ágyat, télen meg éhenhalok. Inkább ledolgozom azt a tíz napot, Isten neki, fakereszt ... — No látod, ez már okos beszéd: ha jó egyetértés van a parasztok meg az árendás között, mindkét fél csak hasznot húz belőle; ha az árendás meg a parasztok békességben élnek és szeretik egymást, az olyan, mint a Jóisten ajándéka egyiknek is, másiknak is ... hallod-e?... mert az egyetértés az olyan nagy kincs, hallod-e, hogy ha szent a béke ... hogy is mondjam ,.. szóval békesség, szeretet, ez a legfontosabb. így folytatta az alprefektus jó óra hosszat, elárasztja tanácsaival, arról sem feledkezik meg, hogy mennyire szívén viseli a kormány a parasztok érdekét, micsoda nagyszerű törvényeket hoz a védelmükre, ésatöbbi, ésatöbbl. Azután a prefektushoz intézett jelentésében megírja, hogy a felek békésen kiegyeztek. Sivatagi karambol Lektorkodtam Az elmúlt napokban a postaszekrényben egy gondosan megcímzett levelet találtam. Felbontottam, s egy „versrészlet“ hullott ki belőle, amit az írója megbirálásra küldött be hozzám: Magas vérző sziklák hófehér pázsita, — s mi kurta bánat — mi hüs bilincsbe vér. Egy merész rövid pillanat s téves útra újra tér c vágyó könnyek mosolya. Részegek Tátra szentjei (Látod zöld fátyola ring mint róna selymei...) Ennyi a részlet. Én a következőket értettem e prometheu- szí sorokból: A sziklák fehér vérsejtjei felfalták a vörös vérsejteket (késik az amerikai májinjekció). A hegy borzasztóan szomorko- dik, mivel érzi, hogy gerincén kívül mása nem marad. Az idézetből később pedig valami rosszindulati csíny bontakozik ki, mintha a hegy mondjuk lopni ment volna, mert egy téves pillanat hatalmába kerítette, s így részegeket és szenteket akart vagyonuktól megfosztani. Ám itt csak olyan eredménnyel járt, mintha diáktól akart volna pénzt kérni. S erre, mint az idézetből előre látjuk, valaki megbilincselte a hegyet, s becsukta egy elég szűk helyre, azonban a bánat kurta volt, amiből ugyebár kiderül az, hogy a hegy gyorsan tisztára mosta magát és így kiszabadult. S hogy minden bűnét eltakarja, a róna selyméből kért kölcsön egy darabot, fátylat szőtt belőle és ezzel takarta be bűnös múltját. Aki esetleg más értelmet talált a versben vagy az általam közölt elemzésével nem ért egyet, írja meg! Kr. ELSŐ FORDULÓ (Ismerjük meg szép hazánkat!) 1. hét, 1 sz. Megfejtés: 10 pont KERESZTREJ1 VÉNY HEGYEK Most mondják rám, hogy nem vetettem le a polgári csökevé- nyeimet! Egy cirkuszi bohóc ötkoronást talált. Elment a lóápolóhoz és így szólt: „Tíz koronával tartozom neked egyenlőre öt koronát adok; azután már csak öttel tartozom“ A lóápoló megköszönte az öt koronát és elment az istállómesterhez. Ott így szólt: „Még MAJAKOVSZKIJ: A PLETYKÁS Fjotr Ivanovics Szorokin hidegen néz mindent, szívéből a szenvedély kihalt. Jégcsap. Tőle a bűn idegen: nem dohányzik, megveti az italt. De egy szenvedély mégis legyűrte, mint akit örvény a mélységbe vonakár holmi fülönfüggő mütyürke, naphosszat csüng a telefonon. És pletyka-vagdalékkal töltve, bakkecske módján szökellve, vágtat, azon frissiben hordja a híreket körbe mindenkihez, akit otthon találhat. S mint kinek szörnyen fontos a dolga, lihegve ront önökhöz a házba, s még néhány röfnyive! kitoldja, pikáns részletekkel cifrázva. Alighogy kezet nyújt, már így szól: „Nevet majd maga is, én fogtam a hasam! Azt hallottam Alekszandr Petrovics Brjukinról, hogy a titkárnőjével viszonya van. Ivan Ivanics Tyeszíov pedig, a tröszt főmérnöke, — az érdekes épp ez — külön élt egy álló esztendeig s most visszatért a feleségéhez; az asszonynak meg nemsokára gyereke lesz — micsoda botrány! Nos, az a mende-monda járja, hogy egyszer álmában ott tán ..." Száját tenyerével eltakarja: „Van egy hirem! A kormányzósági bizottság ... — És rémületében megnyúlik az arca — Ausztráliának jegyzéket adott át“. Nyálasán csámcsogva a fenti furcsa kis híren, löt-fut, lohol, s mindenkinek sorra jelenti, hogy szomszédja fazekában mi forr, ki mit eszik ebédre, ö látja, szövődik-e újabb viszony, és Ivanovának honnan van új kabátja. ki volt a gavallér, azt is tudja bizony. Ha ilyen embertől kérjük • miféle vágy él szívében, így válaszol: •„Nekem az a kívánságom. hogy a világ egyetlen óriás kulcslyuk legyen, s e kulcslyukba bebújva derékig. ne sorvasszon a pletyka vágya, kukucskálhassak a végtelenségig ezernyi idegen ügybe és ágyba". tíz koronával tartozom neked; ötöt most visszafizetek, tessék! A többit máskor adom meg.“ Az istállómester megköszönte a pénzt és lement a műlovashoz: „Hiszen még tíz koronával tartozom önnek; egyenlőre öt koronát visszaadok: nemsokára megadom a többit is“. A műlovas megköszönte és elment az igazgatóhoz és így szólt: „Tíz koronával tartozom önnek, igazgató elvtárs; ha megengedi, egyenlőre ötöt visz- sza fizetek.“ Az igazgató is megköszönte, magához hivatta a bohócot és azt mondta: Itt van öt korona, fiam: a másik ötöt későbben megkapod. A cirkuszi — bohóc köszönetét mondott, elment és odaadta az öt koronát lóápolónak így szólva: „Most már kvittek vagyunk!" A lóápoló az ötkoronással megfizette, adósságának még hátralevő részét az istállómesternél, az istállómester a mű- lovasnál, a műtovas pedig az igazgatónál. Az igazgató magához hivatta a bohócot és így szólt hozzá: „Itt van fiam a neked még járó Öt korona-, most már nincsen követelésed nálam!“ Így mind a hatan szabadultak adósságuktól. VAGY ÜGY! Kertészné: „Mit hall a fiáról, Benedekné?" Benedekné: „Köszönöm, nagyon jól van. Egész nap kocsin iár és tele van a zsebe pénzzel." Kertészné: „Mit nem mond! Hát milliomos lett a fiából?" Benedekné: „Az nem, de villamoskalauz!" 1 2 IQ 14 4i R 8 22 .23 T ■ m VÍZSZINTES: 1. Szlovákia északi részén, a lengyel határ mentén fekszik. 10. Csehország legnagyobb hegysége. 11. Károly és Antal. 12. Perzsia 13. Norvégia és Kuba nemzetközi autójelzései. 15. Művészet — idegen szóval. 17. T. K. 18. Nem az. 19. Régi babilóniai város. 21. Gyermek-köszöntés. 22. Nagykiterjedésű fűvel benőtt síkságok Dél-Amerikában. 26 Olaszország autójelzése azonos mássalhangzók között. 28. Értékjelzés. 29. Tagadás. 31. Cseh névelő. 32. Vissza: állóvíz. 33. Időjelző. 35. Jelen nap. 37. Honfoglaló magyar vezér. 39. Kettévágott kávé! 40. Keret. 42. A. Ő. 43. Szokatlan, távoli. 46. A belső kárpáti övezet későbbi eredetű hegysége. FÜGGŐLEGES: 2. Szeretne. 3. G. R. 4. Kérdőnévmás. 5. Köny- nyű nyári öltözék. 6. Vissza: nagy német filozófus. 7. Őgörög. 8. Tamás és Sándor. 9. Renáta beceneve. 11. Bratislavától Szlovákia egész területén át húzódnak, határainkon túlra is. 14. Csehország északi részét határolja. 16. Csehország délnyugati határán lévő nagykiterjedésü hegység. 18. Csehországi tó. 20, Recept rövidítése. 23. Arra fele! 24. Földet túr. 25. Boxer rövidítés. 27. Kötőszó. 30. Téli csapadék. 34. Van sok ideje. 35. Nektek van — szlovákul. 36. Ameddig. 38. Mienk — szlovákul (fonetikusan). 40. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom rövidítése. 41. Szlovák kérdőnévmás. 44. Xenon és szén vegyjelel. 45. U. S. Figyelem! A szlovák neveket magyar helyesírással írjuk. VM 1957. május 7.
