Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-04-30 / 18. szám
I párt a mi szívünk és lelkiismeretűnk ^8<Si<S^3<^<S<íí<»CÍ<3CS<S<SCS<3<SCScKS<Sa<aOSCK&OÉicW8CíKS<®CÉíOK»OSCKa<5ScK§<^ • <»CgOK»<^*c»<ÄOi<SCiK*<*Ct Arról, Hogy hogyan éltünk és hogyan élünk (Beszélgetés Konc Bálint bácsival, a gömörhorkai cellulózé gyár egyik legidősebb munkásával) Május elseje 1943-ban (Részlet Július Fucsík naplójából) Két évvel ezelőtt találkoztam először a nevével. A rozsnvói irattárban kutatva találtam néhány levelet az első republika idejéből. Most itt van előttem az egyik levél fényképmásolata: j,Mi, a gömörhorkai cellulózé gyár munkásai felpanaszol- .luk, hogy annak ellenére, hogy itt mindenütt kemény a munka, olyan silány fizetést kapunk, amiből képtelenek vagyunk eltartani gyermekeinket és feleségünket, továbbá panaszt emelünk,...“ stb. Harmincöt aláírás s köztük: Konc Bálint. A napokban nem röstelkedtem felkeresni ezt az embert, hogy egy kicsit elbeszélgessünk életéről, a gyárról, a régi időkről és az üzem legújabb problémáiról. Konc Bálint bácsi bizony már megette- kenyere javát, ötvennyolcadik évében van, a haja is bizony már nagyon deresedik, az élet nehéz napjai mély barázdákat húztak a lúgtól és gáztól parányivá menekülő szeme köré. S ahogy bfszél, egy nehéz, gondokkal telített, fáradságos élet bontakozik ki előttem, hogy szinte önkéntelenül az jut eszembe: mit tudunk mi minderről mai fiatalok... 1910-ben, tíz éves korában már ebben a gyárban dolgozott, fát pakoltak a vágóban, fillérekért, de dolgozott, ... hiszen kellett a kenyér. — Szorgalmaskodtam én ott is, úgy hogy nem sokára rá nehezebb munkára tettek. De bezzeg a fizetésemmel meg nem iparkodtak oly gyorsan. — Mondom oszt egyszer, hogy nehezebb munkáért több pénz jár! Erre oszt megharagudtak, hogy mi jogon merek én lázadni. Volt akkor a gyárban egy főhadnagy, mint hadügyi megbízott, ez volt különben a munkások réme, meg mindenütt parancsolt mint egy atyáisten, hát' ez osztón elkapta a frakkomat, a többi belebeszélő cimborák se maradtak ki persze, — először kipofozott, azután meg belöktek abba a dutyiba ne, a maradványa még ott is van . .. így kezdődtek a nehéz évek. Később, a huszas évek elején mink is megalakítottuk a kommunista pártot. Az kötött bennünket össze, az volt minden reménységünk, annak a - vezetésével sztrájkoltunk, követeltünk. védtük a jogainkat, amely bizony a munkások mai jogához viszonyítva, semmi sem volt. 38 után oszt megint elkapott a gépszíj. Horthynak a taju- sai összevasalva kísértek végig Pel- sőcön bennünket, igazán mondom, hogy nem csak a családaink zokogtak, de még azok a munkások is, akik nem is dolgoztak nálunk. Elvittek oszt bennünket Pestre, a föld alá, a rács mögé. Az asszonyt, meg a három gyereket igen sajnáltam, el se‘ tudtam képzelni nagy kétségbeesésemben, hogy ml lesz velük, mit fognak enni, nem-e bántják őket is ... Úgyhogy fiam ne csodálkozz ezeken a fehér üstökösön — mutat Konc bácsi a fejére. Hogy ez a halvány életkép legalább némileg teljes legyen, meg kell mondanunk, hogy Konc Bálint bácsi nem csak a régi időkben, hanem még most is a gömörhorkai cellulózé gyár egyik legjobb, legbecsületesebb és legértelmesebb munkása. Elég, ha annyit megemlítünk, hogy 1948-ban az egész össziizemi versenynek kezdettől fogva az élén volt, most is mint lúgmester csoportjával a termelésnek egyik legfontosabb szakaszán dolgozik. Sőt, nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az egész üzem termelése tőlük függ- attól, hogy milyen minőségű és milyen mennyiségű lúgot főznek a kazánok számára. Konc bácsi 1700—1800 koronát keres hónaponként. Birodalmában, a „lűgeraj“-ban tértünk rá az üzem mai problémáira. Többen is körénk gyűltek, Máté Gyula, fiatal művezető, Székely Dénes, termelési felelős, Bodnár Oszkár, majd elbeszélgettem Tomkő Jánossal is, aki az üzemben a főmérnöki funkciót tölti be. Úgyhogy egész komoly vita keletkezett a legidőszerűbb kérdésről, az üzemben: a heti 56 órás munkaidőt milyen módon lehet az üzemeltetés megszakítása nélkül 48, majd 46 órára csökkenteni és vájjon egyáltalán 2 1957. április 30. lehetséges-e ez a horkai gyárban. No és még egv kényes kérdés: rövidebb idő alatt megtudják-e majd a munkások a mostani fizetésüket keresni? Mindnyájan tudjuk, hogy népidemokratikus rendszerünk egyik legnagyobb vívmánya, amivel a munkások életszínvonalának emelését még- ínkább bebiztosítjuk, hogy csökkentjük a munkaidőt, nagyobb lehetőséget nyújtunk a szórakozásra, művelődésre esetleg az ottthoni, háztájkörüli munkára. A munka ilyenformájú átszervezése az üzem egyes szakaszain, például a vágóban nem ütközik semilyen akadályba. Más helyeken azonban sokkal körülményesebb. A munka nem állhat le. A napi négyszakos munkaidő egy az, felaprózza a felszabadult időt, csupán heti 42 órát tesz ki, nem is beszélve arról, hogy a negyedik műszak munkásai egyelőre még hiányoznak. Ha pedig a hét végére hagyjuk a felszabadult időt, akkor az üzemnek rendelkezni kell egy olyan munkásokból álló csoporttal, amely az üzemben folyó munkát szakszerűen bírja. — összegezve: A munkaidő csökkentése nagyon köszönetreméltő örömteljes dolog, azonban jó lenne, ha a felsőbb szervek utasítást adnának a konkrét dolgok milyen módon való megoldásánál is. A kereseti lehetőség? Megoszlanak a vélemények. Vannak, akik azt állítják, hogy rövidebb idő alatt lehetetlen lesz megkeresni a mai összeget. Mások viszont a helyes véleményen vannak: a termelékenység emelésével nem csökken majd a fizetés sem. — Hiszen ez az egésznek a lényege: rövidebb idő alatt többet. Lehet-e emelni a gömörhorkai cellulózé gyárban a termelékenységet? Csakis jobb minőségű faanyaggal és újítások bevezetésével. Az újításokra mindenekelőtt a munkafolyamatot irányító szakaszokon, a lúgfözésnél és a fözőkazánoknál lesz szükség. Azt a — különben már évek óta ismeretes — eljárást, amivel a kazánokban felszabadult kéndioxidos gázt mégegy- szer visszavezetik a lúgtartályokba, s így magasabb koncentráltságú, jobb minőségű lúgot kapunk, — tovább kell tökéletesíteni Csöppet sem kételkedem, hogy ha az üzem vezetői a gyár veteránjainak „okoskodásait“ gyakrabban meghallgatnák, méltatnák, kipróbálnák, sok valóban okos dolgot ki lehetne ott még sütni. És a munkaidő csökkenésével sem csökken majd a fizetés. Búcsúzunk ettől az öreg gyártól, (bizony ez már megélt egy-két évtizedet, hiszen a legöregebb emberek is már úgy mondogatják: füstölt ez már, mikor megszülettem is. ..) s búcsúzunk az őszfejü veterántól, Konc Bálint bácsitól is. Harcos, kemény magatartásával, a párthoz való hűségével, munkája imá- dásával mindnyájunk példaképe lehet. Még sok örömteli évet kívánunk neki! —varga— 1943 május elseje van s olyan őrség, melynél irhatok. Milyen szerencse, hogy éppen e napon ismét kommunista újságíró lehetek egy pillanat- rim& tudósítást jegyezhetek le az új világ harci erőinek májusi szemléjéről! Ne várd, hogy lobogó zászlókról hallasz majd. Itt nem volt ilyesmi. Azok sem beszélhetnek elragadó cselekedetekről, akiket olyan szívesen hallgatnak. Ma minden jóval egyszerűbb volt. Ez nem tízezrek gyors, sodró hulláma, mely az elmúlt években Prága utcáin söpört végig, nem milliók gyönyörű tengere, melynek áradását a moszkvai Vörös-téren láttam. Itt nincsenek milliók, sem százak. Néhány elvtársat és elvtársnőt látsz csupán. Érzed mégis, hogy nincs kisebb dologról szó. Hiszen annak az erőnek szemléje ez, mely a leghevesebb tüzet állja ki most, de nem hamuvá változik, hanem acéllá. A szemlét jutóárokban tartjuk, ütközet alatt. Az árokban pedig csukaszürkét viselnek. Minden olyan apró dolgokban nyilvánul meg, hogy ki tudja, megérted-e majd, aki egyszer ezeket a sorokat olvasod, ha mindezt nem élted át. Mégis: próbáld megérteni. Hidd el, erő van e példában. A szomszéd zárka reggeli köszöntése, — két taktust ver ki Bettho- venből, — komolyabb, ünnepibb, mint máskor, mintha a jal is ■ magasabb Jekvésben adná tovább. O U ■ 0 m 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 s ■ 0 ■ 0 H 0 0 lOIOIOIOIOIOlCOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOlOIOIORC LOUIS ARAGON: iiiiiiiiimmitmiii/Q költő a pártjához A pártom adta vissza a két szemem s a múltat. Nem tudtam mást, csak azt, mit gyermekész felér. Hogy szívem francia s vörösszínü a vér ... Azt tudtam még az éj szuroksötétbe fulladt — A pártom adta vissza a két szemem s a múltat. A pártom adta vissza az eposzoknak ízét Látom Jeanna jő, Roland fű harsány harsonát, Vercors támasztja fel az ősök hőskorát, A tompa szók hegyén szikrázó szablyatűz ég ... A pártom adta vís3za az eposzoknak izét. KOMJÄT ALADÁR: A pártom adta vissza a háromszínű zászlót, Ú pártom köszönöm leckéid jó tanát, Azóta minden itt énbennem dalra vált, A szerelem, a düh, a vígság és mi gvász volt — A pártom adta vissza a háromszínű zászlót. Magyar szegények szava Robot rág, éhség hódít, szörnyű nyomorban lábad, aki felnő. De ünnepelünk! Fenyegető garral mint a meredő szuronyerdő. Kiiencszáztizenkilenc március huszonegy! A gémberedett hitetlen is fölenged: ■ keserű képén a szégyen pírja tetszik, S aki ma hal meg, szeme bogarában a diktatúra emléke melegszik. (1927) Mégegyszer azt! Se szeri, se száma: gyárban, bányában, úri földeken mind a szegénység fölriadt intetté Fölállt. Megindult! S két világ mesgyéjén nyomorgatók s nyomorgatottak összemosott frontját kard vágta ketté. Százharminchárom nap. Amikor minden a miénk volt! Hibáiban is a mi betelt időnk, levegőnk. vérünk, csontunk, izmunk, idegünk! Örök biztatónk. Parancsoló jelünk! Mégegyszer azt! A szovjetek hatalmát! Testünkön dühödt kín husángja csattan, de a Párt rejtett hámoraiban már izzik az acél, amiből fegyver s szerszám lesz temérdek: rontó s építő ellenállhatatlan! 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 5 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 n o ■ oaoicDioioioioioaoaoflroBoioioioioaoaoioiioBOioioio EREDMÉNYEINK Az 1954-es választások óta nagy lépést tettünk a szocialista társadalmi rendszer építése terén hazánkban. Ezek az eredmények is bizonyítják, hogy az az út, amelyiken Csehszlovákia Kommunista Pártja vezet bennünket, helyes. Gazdasági életünknek nincs egyetlen olyan területe sem, ahol ne jutottunk volna előbbre. Örömteljes az is, hogy Szlovákia területén néhány termelési ágban nagyobbak az eredmények az átlagos országos eredményeknél. Az ipari termelés az utolsó három év alatt 27 százalékkal növekedett hazánkban. Szlovákia területén a növekedés 34.2 százalék. Szlovákiában eredményesen növeljük a nyersanyag-, tüzelőanyag- és vil- lanyenergia-alapot. 1953-tól a barnaszén és a lignit termelés 338 400 ‘ormával nőtt, a villanyenergia termelése pedig 92 millió kilowattórával emelkedett. Az utóbbi évek folyamán lényegesen növeltük a gáz-szolgáltatást. A közeljövőben gázra kapcsoljuk a Vágvöl- gyét egészen Zsolnáig, ezzel óriási mennyiségű szenet takarítunk meg, amit más szakaszon sokkal jobban fel tudunk használni. Az utóbbi években nagy súlyt fektettünk a lakosságnak a napi fogyasztási cikkekkel való ellátására. A mezőgazdasági termelés Szlovákiában az 1954-es évvel szemben átlagban 14.5 százalékkal emelkedett, ebből a növénytermelésre 17.8 százalék, az állattenyésztésre pedig 10 százalék esik. Az 1954-es választások óta kis- és középparasztjaink Szlovákiában 509 úi III. és IV. típusú egységes földmüves- szövetkezetet alapítottak, melyeknek megmüvelési területe összesen 55 5T8 hektár. A legtöbb EFSZ-t az utóbbi időkben létesítik földműveseink. Ez év január elsejétől Szlovákiában 68 magasabb tipusú EFSZ-t alapítottak. Ez azt jelenti, hogy Szlovákia falvainak 50.9 százalékában van egységes földművesszövetkezet. Hasonlóan örvendetes az a tény, hogy egész országunk falvainak 56.4 százalékában alapítottak EFSZ-eket, amelyek egész szántóföldünk területünk 35%-án gazdálkodnak. Figyelemreméltó és örvendetes az a tény, hogy az EFSZ-ekbe mind nagyobb számban lépnek be a középparasztok is, és sok helyen éppen a középparasztok a legáldozatkészebb tagjai a szövetkezetnek. És így sorolhatnánk tovább többi sikereinket is gazdasági és kulturális életünk minden szakaszán. Mindezeket az eredményeket az imperialisták okozta nehézségek és akadályok ellenére és a világ reakciójának fenvege- íödzései ellenére értük el. És éppen ezért még büszkébbek vagyunk rájuk. Legtisztább ruháinkba öltözünk. így van ez minden zárkában. A reggelit már teljes díszben fogyasztjuk el. A nyitott zárkaajtók előtt a folyószolgálatosok vonulnak fel kenyérrel, feketével és vízzel. Szkorzsepa bajtárs ma három cipót ad kettő helyett. Ez májusi köszöntése: egy gondoskodó lélek alkotó üdvözlete. A cipó át nyújtása közben megszorítja ujjadat. Beszélned nem szabad, szemedjárására is vigyáznak, — de nem tudnak-e érthetően beszélni néma ujjaid? Az udvaron, zárkánk ablaka alatt, a nők a felórás reggeli sétára indulnak. Felkapaszkodom az asztalra és az ablakrács mögül lesem őket. Észrevették és üdvözlésre emelték öklüket. Odalenn ma élénk, másképpen és vidámabban élénk az élet, mint más napokon-. A feliigyelőnö semmit sem lát, vagy nem akar látni. Ez már az idei májusi szemléhez tartozik. Most a mi reggeli félóránk következik. Ma én vagyok az elótornász. Május elseje van fiúk, kezdjük ma másképpen, hadd bámuljanak az őrök. Az első gyakorlat: egy-kettö, egy- kettő — kalapácsütések. A második gyakorlat: kaszáló mozdulatok. Kalapács és kasza. Némi képzelöerővel talán megértik az elvtársak: sarló és kalapács. Körülnézek s látom, hogy a többi mosolyog és nagy lendülettel végzi a gyakorlatokat. Megértették. Bizony fiúk, ez a mi májusi gyűlésünk s ez a némajáték — májusi fogadalmunk, hogy ha kelt, a halál árán is hűek maradunk. Vissza a zárkába. Kilenc óra. — A Kreml órái ilyenkor már elverték a tizet és a Vörös-téren megkezdődik a szemle. Apácska, tartsunk velük! Ott most az Internacionálét éneklik, ettől hangos most a világ, csendüljön föl a mi zárkánkban is. Énekelünk. Az egyik forradalmi dal a másikát követi, hiszen nem vagyunk egyedül, hiszen azokhoz tartozunk, akik most a szabad ég alatt és szabadban énekelnek, de épp úgg harcban állnak, mint mi... Elvtársak a falak mögött Vak börtönök homályán, Velünk -vagytok ti akkor IS, Ha nem látunk a pályán." Igen, veletek vagyunk. így terveztük ki a Zöl-es zárkában a májusi szemle ünnepi befejezését. Ámde a felvonulásnak nincsen még vége. Folytatja a folyosói munkásnő, aki délután az udvaron jártában a Vörös Hadsereg indulóját és a partizán-indulót fütyörészi, hogy erőt adjon a cellákban levő férfiaknak. — Folytatja az a cseh rendöregyenruhát viselő férfi, aki ceruzát és papírt hozott s most a folyóson vigyáz arra, hogy senki hívatlan ne lephessen meg. Folytatja az a másik férfi, aki tulajdonképpen kezdeményezője e naplónak, melynek papírlapjait ö viszi ki és 5 rejti el, gondosan, hogy egyszer, ha elérkezett az ideje, világot lássanak. Ezért a papírért életükkel fizetnének. Megkockáztatják, hogy Iádként éljenek a befalazott jelen és a szabad jövő között. Harcoljanak. Odaadóan, bátran harcolnak, á rendelkezésükre álló eszközökkel, kiki a maga helyén, ahogy ezt a terep meghatározza. Egyszerűek, látszólag jelentéktelenek és annyira híjával vannak minden pátosznak, hogy nem is ismernéd fel: élet-halál harcról van itt szó barátaink oldalán s hogy ebben a mérkőzésben egyforma eséllyel győzhetnek vagy bukhatnak el. Egy tucatszor láttad már felvonulni a forradalom katonaságát a májusi szemléken: mindig felemelő dolog volt ez. Ám csak most, a harcban méred le a hadsereg elpusztíthatatlan erejét. A halál egyszerűbb, mint ahogy gondoltad volna, és a hősi arcéi felett nincsen dicsfénykoszorú. Ám a harc irgalmatlanabb, mint feltételeznéd, helytállni benne s győzelemre vinni, — ehhez mérhetetlen erő kell. Ezt az erőt naponta látod működés közben, de nem mindig tudatosítod teljesen. Hiszen minden olyan magától értetődőnek látszik. Ma: ismét megtudod, mi ez az erő. Az 1943-as májusi szemlén.
