Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-04-20 / 17. szám

Ne felejtse el elolvasni !

őálcdmmmmm^

A Lenini eszme győzelme i

87 éve született V. I Lenin

Vajon megéri-e?

A szerelem és tudásszomj küzdelme egy ifjú lelkében

■ ■ B ■ ■

I Akiknek gyakran tapsolunk |

Beszélgetés a Huba müvészházaspárral

Ismerjük meg egymást

SÁRKÁNY ÁRPÁD

Ma a nagy országépítő munka közepette — amikor dolgozóink és főképp a fiatalok, városiak és falusiak egyaránt gyakran az ország egyik részéről a másikra kerülnek, ott dolgoznak, hosszabb vagy rövidebb ideig — nagy szükség van népeink kölcsönös megismerésére. Ez ma már másképp el sem képzelhető. Nélküle közös ügyünk nehezebben haladna előre, több lenne a probléma, a megnemértés Hogyan képzelhető el harmonikus munka, megértés, például a határvidéken, ahol a megyeriek, kysucaiak és eperjesiek, zsolnaiak és prágaiak találkoztak, a közös ügy érdekében, enélkül. Milyen nehéz helyzet elé lettünk volna állítva az Ifjúsági Vasút építése közben — pedig akkor még csak a kezdet kezdetén voltunk — ha nem ismertük volna egymást. És mennyivel másképp ment a munka, mennyivel jobban megszerettük egymást, amikor a harmadik tábor hegyoldalán rögtönzött amfiteátrum alatt felcsendültek népeink, egyes vidékeink dalai Mennyi megbonthatatlan barátság, hány fogadalom született akkor. Pedig akkor nemcsak az amfiteáter volt rögtönzött. Sokszor az egész program, az egyes ének és táncszámok, mind-mind rögtönzöttek voltak. Ámbár annak idején még nem volt annyi lehetőségünk mint ma. Még nem voltak járási, kerületi és egyéb ifjúsági alkotóversenyeink. Még nem volt annyi falusi kultúrház ének- és táncegyüttes, mint ma. Akkor még nem voltak oly felszerelt klubjaink, mint most. Akkor még számtalan faluban mozi sem volt, nagyon gyönge lábon álltunk.

De azóta sokat változtunk, fejlődtünk. Nagyobbak a lehetőségeink is. Városaink és falvaink képe nagyot, nagyon nagyon változott. Az ország képe egészen más, mint akkor volt, sokkal kulturáltabb, szebb, emberibb.

De nem gyönyörködhetünk csak az új gyárkéményekben, nem örülhetünk csak a Csallóközt végigszelő új műútnak. a pozsonyi új diákszállónak, a Mladá Gardának, az újonnan épült lakástömböknek és a szövetkezeteink új gazdasági épületeinek. Azon legyünk, hogy többet gyönyörködhessünk a lélekben, magában az emberben is. És ez a kettő, egymást kiegészítve nagyszerű lehet és keli is, hogy az legyen.

És mindezt, ha nem is könnyen, de kemény, odaadó és fc-képp emberszerető munkával el is érhetjük. Az iskola és egyéb kultúrát adó létesítményeink mellett forduljunk magához a néphez, mely hosszú évszázados munkájával, élniakarásával sokat alkotott, nagy örökséget hagyott ránk. Szólaltassuk meg dalait, ne hagviuk feledésbe menni jó szokásait, ápoljuk azokat. És mindezt hasznosítsuk dolgozó népünk, de főleg ifjúságunk nevelésében. Mert mivel, ha nem kultúrált generációval fejezhetjük be azt, amibe belekezdtünk. Mivel mással, mint olyan nemzedékkel, melyről elmondhatnánk: ilyenek szerettek volna lenni a letűnt harcosok, a munkában és a folytonos harcban elégett szülők, a szebb, az emberibb élet álmodozói, azok, akik csak álmodozhattak.

yyiviTii ípbl