Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-04-09 / 15. szám
Szerzői esték görbetűkre Királyhelmecen a közönség zavarban van. Jobbra néz, balra néz, de Így sem tud eligazodni, hogy hát mégis merre nézzen. BÁB1 TIBOR lép a hallgatók elé. BARÄTAIM, EMBEREK! Tudják, a költők nagy utat bejárnak. Oszt rengeteg emberrel összejönnek, rengeteg impresszió éri felületüket. Értik, mi az az impresszió? Benyomásféle. No!... És ezekből az impresszió félékből képeket alkotnak a világról. írtam két verset. Értik? No!... Mind a két vers itt van a kezemben, tartom őket, nem nehezek, felolvasom őket. Mielőtt azonban felolvasnék, be kell jelentenem, hogy az egyik vers régebbi, a másik újabb. Értik ?_ No, most már. Ez a régebbi, " lásd a balkezemet, és ez az újabb,*lásd a jobbkezemet. Igaz, maguk onnan a hátulsó sorokból nem láthatják jól, melyik a régebbi vers és melyik az újabb, de ha költői lelkiismeretekben hisznek, higgyék el, hogy ez a régebbi, lásd a balkezemet és ez az újabb, lásd a jobbkezemet. Egyébként mindkét verset egyszerre felolvasom. (Egyszerre felolvassa mind a kettőt, aztán Így folytatódik a bemutatkozás.) Próbálgatok. No... és hányán próbálgatnak még, haj, és mi s mit próbálgatnak még. Az emberek sok mindent próbálgatnak. Már az állatvilág egyes fajai próbálgattak. így történt aztán, hogy a jő öreg Darwin is próbálgatott. Szóval, véggel, voltam kifutó, zsákoló, rikkancs és koravén, ismétlem legyen szabad hát, hogy sok mindent próbáltam én! Bodrogszerdahelyen az érdeklődők olyasmit hallanak, ami meghaladja a legnagyobb fantáziával rendelkező emberek képzeletét is. GYURCSÖ ISTVÁNÉ a szó. KEDVES SORSTÁRSAK! Verne Gyula, a fantasztikus _regények gyártója csak kismiska volt énhozzám képest. Gyula megtette és meg is tehette, hogy csillagokra rakta fel a hőseit, nem ment utána senki, nem ellenőrizte senki. Én nem megyek a csillagokra, itt maradok a földön, ezen az öreg bolygón, és megírok magamról olyan dolgokat, amelyek hihetetlennek tűnnek bár, de annál valóságszagúb- bak. Gyermekkoromat énekelem, hogyan ettem meg hathónapos koromban egy két- kilós marharépát, a nagy szegénység kény- szerltett, hegy megegyem. így lett belőlem költő. Megírtam én azt is, hogy születtem füllel, szájjal, kézzel, lábbal, minek tagadjam. Nincs azon mit tagadni. Hát mondom, én nem a csillagokba ugrok mint Verne, hanem földi fantasztikus dolgokat mesélek a Számadásomban, hallgassák! SZABÖ BÉLA bemutatkozása Nagykaposon, ahol a kultúrház beépített színpadának nincsen még lépcsője, ahol az írók egymás markába lépnek, ha fel akarnak jutni, ahol még egyéb furcsaságok is lehetnek ... KEDVES BARÄTAIM! Ne nézzenek a szemembe, melyben könny csillog e szárnyaló pillanatban, nézzenek a cipőmre vagy a nadrágomra, mert nagy öröm és még nagyobb meglepetés írónak szemben állni az olvasóval. Ilyenkor érzi az író, hogy vétkezett, s nagyobb a bűne, mint názáreti Jézus Krisztusé, ilyenkor méri fel magában, miért ír, hogyan ír, kinek ír; ne nézzenek arra sem, hogy egészen elfúlt, erőtlen a hangom a meghatottságtól,. hogy szavaim a nyelvemen sisteregnek, az olvasóval szemben, azokkal az egyszerű emberekkel, akik éjt nappallá tettek, hogy erre a szerzői estre eljöhessenek. Nagy élmény az írónak a nagykaposi közönség szemsugarában megfürődni. ritkán kerül az író emberek közé, pedig azért ír, azért küzködik, szenved izzad, fárad, hogy végül is a nép közé verekedje magát, s megálljon a dobogón és megköszönje a szíves türelmet, valami imafélét rebesve a fogai között. Mert milyen ez a nép, ez a nagykaposi olvasó társaság? Amint hallom, nem iszik, nem pipázik, nem szomszédok ha kezébe vehet egy mai regényt, amely róla szól, róla énekel, mint fogja a vasvillát a kezébe, ha a mezőn trágyát szór, mint szántogat, mint szekerezik, mint hajtja fejét álomra a későn hazafelé dübörgő traktor édesen zsondító muzsikálásában. Öröm az ilyen emberekkel megismerkedni. Az ilyen emberekért érdemes százkilométereket utazni. Hogy mi ezt megtettük, arra az én bemutatkozásom példa! A dobogón állok, szemben tízekkel és százakkal, s hogy hogyan kerültem fel ide, erre a pontra? Ne vegyétek rossz néven, ha a mutatóujjam felemelem és fenkölten intek; — Szép a könyv, szép a Csodakapus, a Szemünk fénye, de ez mitsem változtat azon a tényen, hogy én az igazat most a szemetekbe mondom: — Azért a lépcsőt megcsináltathatnátok! Egyébként következzék egy részlet a Menyasszonyból, amely ha unalmasnak tűnne, csak azért, mert a többit még nem ismeritek... * SZŐKE JÖZSEF nagysikerű fellépése; KEDVES BARÄTAIM! „ ___ Egy kicsit furcsa, egy kicsit zavaró, ez a bemutatkozás. Mert hirtelenében mit Y '****N mondjon az ember magáról. No mit? Ami-' / kor nem tudja az író, az olvasó mit szeretne tudni róla. Kezdhetném talán így, ahon- f )v rt nan an jöttem... de akkor meg rímekbe ^ szednék a szürke sorokat s azt hinnék, hogy költő vagyok. Pedig dehogy. Az én toliamról még nem cseppent a tiszta lapra vers. Prózát futtatok én a toliammal, amint látni is fogják „A nyúl meg a farka“ című írásomból. A nyúl meg a farka, mit mondhat így ez a cím? Én is gondolkoztam már rajta, de hogy pontosan körvonalazott választ kapjak a felötlő kérdésekre, eljöttem Nagykaposra a válaszért. Mondják meg maguk, miért a A nyúl meg a farka és miért nem farka a nyúlnak, vagy egyszerűen nyúlfarok. Egyszerűen. Milyen szép dallamos ez a szó. Egyszerű Mennyire segítő, új gondolatsort elindító ez az egy szó. Nekem is eszembe juttat valamit, amit feltétel nélkül el is kell mesélnem önöknek. És így nem is sértem a bemutatkozás formáját, magamról beszélek, csak magamról. Tehát arról a szóról volt sző, hogy egyszerű. Igen. Ahonnan jöttem, kinőttem, megemberesedtem, egyszerűek az emberek. Egyszerűek a férfiak. Egyszerűek a gyerekek, az asszonyok, öregasszonyok, mint én. Egyszerűek a házikók, a falevelek, az orgonabokrok, a kútágasok, egyszerűek a napok, a holnapok, a legelő, a parti fű, egyszerűek a madarak és a mezei vadak. Talán annak a kálvinista zsoltárnak is az én falumban fogalmazták meg az egyik sorát, hogy „ételül vettetett a mezei vadaknak“. Mert éz az idézett sor is cseng az egyszerűségtől. Szóval onnan jöttém én, az egyszerűség legaljáról. Az emberek ott egyszerűek és szerények, szerények és egyszerűek, de nem is jellerú- zem tovább az én pátriámat, így is rengeteget beszéltem már, a nagy beszédnél pedig félő, aggodalomra okot adó, hogy elvész benne a lényeg. Hát ennyit magamról! Amikor a szülőföld, illetve a „szülőföldem“ szép határának a közelsége nyugtalanítja a költőt. Tudniillik Lelesz nincs messzebb Nagykapostól, mint Nagykapos Lelesztől. TÖRÖK ELEMÉR következik; BARÄTOK, FELNŐTTEK! Ezerkilencszáz... ah, de minek mondjam én, hogy mikor születtem, hiszen ez nem is fontos. Itt születtem a szomszédos Lele- szen és ha az ég rátok szakad csillagostól, akkor is költő lesz belőlem. Egyelőre ugyan pénzt költők többet, mint verset, de ez se fontos. Születtem, ez a lényeg. Születtek mások is, naponta születnek milliók, de ezt csak kevesen mondhatják el nagy nyilvánosság előtt magukról. És én itt születtem. Ez az én szülőföldem, amelyet már az unalomig megéntkeltem, ahonnan a Vihorlát hamvas csúcsát rajtam kívül még nem sikerült látni földi halandónak I.eieszről. Az okos halandóban felvetődhet a gondolat, hogy hát születhettem volna máshol is, ott születhettem volna, ahol nekem tetszik, de szabadjon nyomatékkai felhívom a figyelmüket arra. hogy én itt születtem s vagyok annyira nyakas magyar, hogy ebből nem engedek. S mielőtt az Itt születtem én ezen a tájon című, újszerű tájversemet felolvasnám, engedtessék meg elmondanom, hogy a magyar irodalomban példátlan és szűz az a terület, amelyen én járok. A nyelvkönyvekből ismerős jelen, múlt és jövő időnek vagyok én a megéneklöje. Megírtam már versbe a Vagyok, ami vagyok és Lettem, ami lettem című segédigéket. Most a jövő nagy versén munkálkodom, amelynek mi lesz majd a címe, ki tudná megmondani? „Voltam, ami voltam“ úgy bizony! FECSŐ PÄL Királyhelmecen mintha sötét Kriptából emelkedne fel a közönség elé, sokáig hallgat, aztán félszegen fordítja oldalra a fejét meglesni, hogy pokolmesterek nem jönnek-e utána. DRÄGA BARÁTOK' Rövid vagyok, ha magamról kell szólni. Tehát röviden, vagy még annál is rövidebben: élek. Mert élni kell. És írok, mert írni kell! És sirok, vagy nevetek, ha kell, komor leszek, vagy kalapom a levegőbe dobom, ha kell. A költőt, illetve a költőtöket ezek a tulajdonságok különböztetik meg tenma- gatoktól. Aki a logika legalapvetőbb kérdéseivel tisztában van, a fentebbi okokból fényes kpvetkeztetést vonhat le, éspedig: ha nem élnék, nem állnék itt a dobogón, ha nem élnék, nem is írnék, stb. Ugye remek? Nekem legalább tetszik a következtetés, az éles logika. Most pedig e tömör bevezető után nyissák ki fülüket, a drága kagylót, lehellek bele gyöngyszemeket. Versek az életről! A címe: Tulipántok. Petrik József Bodrogszerdahelyen meglepetést okoz. Nem beszél magáról. KEDVES HÍVŐK! Barátaim előttem mindent elmondtak magukról, hallgatok én, mert ha szólnék, én is olyan lennék, mint ők. Verseimről beszélek, szerelmetes írásaimról, amelyek állandóan teremnek szívemben. Nem csoda ez, országot, falvakat járok. Ezen az utunkon is, ha szabad megvallanom, már kétszer gyúltam szerelemre. Miről szólnak ezek a szerelmes versek? Jaj, sóhajok, mellett emelő örömök, nemrégen egy csallóközi faluban jártam, ahol búcsú volt s ahol én a szerelmemre vártam és a kedves nem jött, pedig szövetkezet is van a faluban, druzstvo, dob- rodruzstvo, a lelkem egy fele mégse jött, erről szól kővetkező rimes sóhajom. <■ * j Végezetül írandó, hogy az említett szerzői estek után zömével futnak a szerkesztőségekbe a levelek. A sok közül csak egyet ragadok ki, egy öreg bácsi levelét. Ezeket írja: „Szeretném, ha az írók eljönnének még, nem is a felolvasott művük miatt, inkább, hogy magukról beszélnének, mert azt olyan jó hallgatni!“ A gyengeszívfi. Húú ... kinek van ott olyan hideg kézé! Egy régi „új hajtásnak“ Levél Feeső Pálnak lmom kell, mert rettentően mérges vagyok, pajtás: az istenre, mondd hát, meddig leszel még új hajtás? Meddig tártnak még csirának, rügynek, embriónak! Hisz' gesztenye fürtjeid már lassan elszóródnak. Száz buzgó fellobbanástól százszor elfáradtál, : a feldúlt lelked úgy zúg, mint a megbolygatott kaptár. — Mégis meghitt dalt sírtál a szerelmes pataknak s nem bűnöd, hogy szárnyaidra ráfagyott a harmat. Vastag szennyet rakott a sors életed medrébe — Te csírázől? — köpd a szeny- t nyet • csúfolód szemébe! Lásd itt a babér osztása minden rendtől eltér, csak az hiszi, hogy erős vagy, akit elcsépeltéi. Amíg hallgatsz, a „magvetők" csak csírázni hagynak, s csapatjaik seregestül legelésznek rajtad. Ne várd, hogy sekély röptűkkel magasba emelnek; • ha a nap nem segít rajtad, ők nem segíthetnek! S tudd meg, hogy az igazadhoz könyök s izom is kell. — Ijessz rájuk; hagyjanak fel az új vetésekkel! PETRIK JÖZSEF $ Az EFSZ III. kongresszusa után VÍZSZINTES: FÜGGŐLEGES: 1. Felhívás az ifjúsághoz ... (a nyíl irányában folytatva). 14. A taktika ismerője. 15. Az anyag egyik alapvető tulajdonsága, mozgásának mértéke. 16. Mutató névmás. 17. 499 római számmal. 18. Keresztül. 19. Omladék, kőhalom. 20. Róma megalapítójainak anyja, 21. Azonos betűk. 22. Emelvényen elhelyezett, díszes karosszék. 25. Á pincébe! 26. Márton Nándor. 27. A haladás esküdt ellensége. 28. Előidéz. 29. Férfinév. 31. Cipész szerszám. 32. Büszke (betűhiány). 33. Kiváló cseh festőművész, „Svejk a derék katona“ illusztrátora. 35. Vidám. 36. Női név. 38. Bécs külvárosa. 39. Lengyel folyó. 41. Enyém latinul. 43. Káros rovar (betühiány). 44. Pozitív töltésű elektróda. 46. Érem fele. 47. Szlovák előljárőszó. 49. Szlovák kötőszó. 50. Pápaszemes kígyó. 51. Illanékony, színtelen folyadék. 55. L. S. 56. V. R. 57. A régi játékban: két szám kihúzása. 59. Szibériai folyam. 60. Idegen női név. 61. „Edison“ magánhangzói, 63. Betű a görög abc-ből. 61. Vágófelület. 68. Azonos mással^ hangzók. 67. A szatíra fegyvere. 70. Nagy magyar lírikus. 1. Brazíliában a nagyobb tanyai gazdaság neve. 2. A Kama mellékfolyója. 3. Volt csehszlovák sportegyesület. 4. Neked — szlovákul. 5. Helyi orientalista rabbi. 6. Háziállat. 7. Azonos betűk. 8. Aljas faji megkülönböztetés egyes kapitalista országokban a négerek ellen. 9. H. N. 10. Autótípus. 11. Azonos betűk. 12. Kuba, Guatemala és Románia autójelzései. 13. Az élettan tudománya. 21. A 48-as hős tábornok. 22. Cccc. 23. R. S. 24. Ázsiai-tó. 30. Tál. 31. A vezetékben kering. 34. Anna és Valéria. 35. Tavaly — szlovákul. 37. Petőfi — vers. 40. Volt földbirtokos. 42. A babilóniai mitológiában: a föld és a víz istene. 45. Kötelező, szokásos. 47. Kígyó a „Dzsungel Könyvéből“. 48. Fájdalmas hely a testen. 51. Kutya. 52. Fejrész. 53. Folyadék. 54. Liba, amikor nő a tolla (a vedléS után is). 58. Monda. 62. Egy — angolul. 64. „S“ azonos magánhangzók között. 65. Ősrégi bár- kás. 68. Y. M. 69. Zalai László. 70. Cecília és Demeter. 71.Visz- sza: vágófelület. 72. N. R. 1957. április 9.
