Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-03-26 / 13. szám

Az elmúlt héten a világ figyelme a La Manche csatorna mögötti nagyhatalom felé fordult. Elsősorban a hatalmas an­gol sztrájk felé, amely a múlt héten tört ki, és amelyre még részletesebben kitérünk. Továbbá az ENSZ albizottsága meg­kezdte a leszerelési tárgyalásokat ugyancsak Londonban és' végül Angliával függ össze Mac Millan angol miniszterelnök tárgyalása is, melyet Eisenhower amerikai elnökkel folytatott. Ez a tárgyalás lezárta az amerikai, angol és francia imperia­lizmus legfelső képviselőinek tárgyalássorozatát. Hogy a tárgyalások folyamán mennyire sikerült felújítani a nagyhatalmak egységét, melyet az elmúlt ősz eseményei annyira megrendítettek, azt nem a kiadott nyilatkozat — legyen az bármilyen ünnepélyes is — határozza meg, hanem majd az elkövetkezendő hónapok vagy évek mutatják meg. IZRAEL HISZTÉRIÁS Mindazonáltal, hogy az ENSZ katonai egységei még megszáll­va tartják Gazát, egyre inkább éreztetik velük, hogy csak egy­szerű nézők. Főparancsnokságuk kénytelen volt kiüríteni az egyiptomi közigazgatás székhe­lyének épületét és a Nasszer kormány kormányzója szilárdan kezébe vette a hatalmat. Izrael dühöng. Ben Gurion, aki a ka­tonai akciók felújításával fenye­getőzik, a múlt héten Washing­tonba küldte külügyminiszterét. Meier asszonyt, hogy megálla­pítsa, mit mondanak mindehhez az Egyesült Államokban. Első­sorban arról van sző, hogy az amerikaiak az egyiptomi terület kiürítésénél azt a kezességet vállalták, hogy Gazát nem ad­ják vissza az egyiptomi köz- igazgatásnak és az ENSZ igaz­gatósági szervei irányítása alá kerül. Amint látjuk nem fizetődött ki Egyiptom nélkül megcsinálni a számlát, hiszen Egyiptom a véglege,; elszámolásnál mégis csak megmondta a magáét. A francia Le Monde találóan meg­jegyzi: ,,Nasszer számítása vi­lágos" — írja „ha sikerülne neki újból megszállni Gazát és Sarm el Seikhet, akkor ugyanaz a helyzet állna elő, mint az izraeli fegyveres beavatkozás előtt. Egy csapással megmutat­ná, hogy mennyire sikertelen volt a Jeruzsálem által bevezett akció, megmutatná az angol­francia politika teljes csődjét és az arabok szemében vissza­vonhatatlanul kihangsúlyozná tökéletes győzelmét. Washingtonban most keresik a kiutat: Dulles elsősorban tü­relemre inti az izraeli külügy- miniszternöt. Egyrészt kijelen­tette, hogy az Egyesült Államok Ígérete fennáll, de ez csak er­kölcsi kötelezettség és jogilag nem volt lefektetve. Az amerikai kormány amint látszik nem bocsátkozik egye­lőre tárgyalásokba és Jeruzsá­lem főleg időt akar nyerni. Mert az Egyesült Alamok egy­általában nem mond le arról a reményről, hogy az Eisenhower doktrínát az arab államok Egyiptomot beleértve, elfogad­ják. Másrészt Izraelt sem akar­ja elveszteni, mint az arabok elleni nyomás kitűnő eszközét. Az adott helyzetben az ame­rikaiak valóban nem kívánhat­ják, hogy az izraeli hisztéria új, nyílt háborús konfliktussá változzon. POKOLGÉP _ Ha az Egyesült Álamok Kö­zép-Keleten a „vacuum“-tói — a légüres tértől félnek, akkor Anglia és Franciaország mély­séges ür előtt áll. Ezt az űrt gazdaságukban az egyiptomi kalandjukkal saját maguk idéz­ték elő. Paul Re.ynaud jobboldali kép­viselő a múlt héten a parla­menti vita folyamán a követ­kezőképpen jellemezte a francia kormány gazdasági politikáját: „Mollet pokolgépet szerkesz­tett, amely ha felrobban bor­zasztó galibát okoz. A francia kormány azon óvintézkedéseire gondolt, mint például az árak mesterséges fenntartása, az infláció stb., amelyek egyideig segítenek, de idővel elvesztik hatásukat. A végleges össze- molás összeesik a pokolgép időzített kirobbanásával. Míg Franciaországban csak beállítot­ták a pokolgépet, Angliában már fel is robbant. Szombaton, március 16-án 70 brit hajógyár szirénája 200.000 munkás sztrájkját jelezte. Ang­lia fegyverkezése, a szuezi had­járat költségei a katasztrofális kőolajhiány nem engedik meg a brit kormánynak, hogy a 10%-os béremelési követel­ménynek eleget tegyen. (A ja­vaslatot még tavaly ősszel ter­jesztették elő.) Angliában 1926 óta ez volt a legnagyobb sztrájk. Szomba­ton, március 23-án a dokkmun­kásokhoz csatlakozott két és félmillió bányász és a gépipar­ban dolgozó munkás is. 385 ezer vasutas sztrájkba lépése várható. A kormány hajlandó 3%-os béremelést eszközölni, de a szakszervezetek nem fo­gadják el. Ugylátszik ádáz harc indul a sztrájkolok és a kapi­talisták között.' Milyenek a ki­látások? A brit szakszervezetek anyagilag fel vannak készülve egy hosszantartó sztrájkra, most sokkal nagyobb készletek­kel rendelkeznek, mint valaha. Ezekből a készletekből heteken keresztül kitarthatják a sztráj­kotokat. Aránytalanul rosszabb helyzetbe kerültek, a vállalko­zók, mert az állami pénztárból (amely az Egyesült Államokban drágán vásárolt kőolaj követ­keztében kiapadt) nem segé­lyezheti a sztrájk által sújtott vállalatokat. És így az angol és francia uralkodó osztályok po­litikája visszaperdül, mint a bumeráng, (sarló alakú hajitó- fegyver). Előnyös helyzetük és nyereségük biztosítása céljából keresztes hadjáratot indítottak Egyiptomba. Kívánságuk nem teljesedett be, még sokáig megérzik a ka­land súlyos következményeit. A Német Demokratikus Köztársaság parlamenti küldöttsége prágai látogatása folyamán megiekintette a város nevezetes­ségeit. — Képünk a prágai vár megtekintése közben készült. A béke érdekében „Sók millió ember imádkozik, bogy ' tanácskozásunk sikerrel járjon" — mondta Sellvyn Lloyd, Anglia képviselője, ami­kor megnyitotta az ENSZ le­szerelési albizottsága ülését. Eltalálta szavaival a valósá­got. Az emberiség egy néhány dolgot tudott meg nemrégen. Ami arra készteti az embere­ket, hogy elgondolkodjanak a leszerelés kérdése fölött. Egy­részt megtudták, hogy Nuygat- Németországban amerikai atom­fegyver-készletek vannak elhe­lyezve. Hogy ki ellen? Erre a kérdésre minden olvasó maga megtalálja a feleletet. Továbbá közismert, hogy a közeljövőben Anglia kísérleteket akar véghezvinni a hidrogén­bombával. Az angol lordok di­csekednek, büszkélkednek és pöffészkednek: ez a mi első hidrogénbombánk, nem mara­dunk le Amerika és a Szovjet­unió mellett, igazán nagyhata­lom vagyunk. De egészen más és kevésbé örül ennek az emberiség és különösképpen a veszélyeztetett japán nép. Ezért kisérik olyan figyelem­mel az ENSZ leszerelési albi­zottság fhunkáját. Az első na­pok tárgyalásai után mondhat­juk, hogy a Szovjetunió előter­jesztette új javaslatát, a lesze­relésre, az atomfegyverek be­tiltására és az e fegyverekkel végzett kísérletek beszünteté­sére. A Szovjetunió olyan javaslatot terjesztett elő, amit a békeszerető emberek már régen elismertek: betiltani a nukleáris fégy véreket, megsem­misíteni készleteket, és jelen­tősen csökkenteni a haderők létszámát. (Amerikánál és a Szovjetuniónál egy és fél mil­lióra) és beszüntetni e fegyve­rekkel való kísérletezéseket, még akkor is, ha bármilyen más szerződés köti ehhez, bár­melyik felet. Az utóbbi szovjet javaslat helyet adott az amerikai kí­vánságnak, hogy tiltsák be a rakéta fegyvereket és légi el­lenőrzés alá kerüljenek azok a területek Európában, ' ahol a NATO paktum és a varsói szerződés egységei vannak el­helyezve. Az emberiség örömmel fo-' gadja a világ feszültségének enyhítésére irányuló szovjet kezdeményezést. A Labour Par­ty vezére, Gaistkell a javaslat tanulmányozása után a követ­kezőképpen nyilatkozott: „Bul- ganyin marsai utolsó leszerelési javaslata egészen egyezik a Labour Party programjával". Ezt természetesen az angol ellenzék vezére mondja, és nem az uralkodó pártok. És hol vannak az amerikai imperialis­ták? Nem kétséges, hogy egy halom ellenvetést fognak kita­lálni. Természetesen, nem lehet a végtelenségig elutasítani a le­szerelést. Ezt a nemzetek és maga az amerikai nép biztosan rtpm pnnpdi men. — lac — IH-orea nagyon szép ország. Területének majdnem két­harmadrésze hegyvidék, néme- lyütt elérik a 2 000 méteres magasságot is. Gyönyörű feny­veseivel, szilaj patakjaival, dél felé mindinkább szelídülő lan­káival, húsos füvű legelőivel, sokban a mi Magas és Alacsony Tátránkra emlékeztet. Az or­szág déli része, melyet az ame- r:kai védenc Li-szin-man klikk­je ural, termékeny síkság, a mi Vágvölgyünkhöz és a Csallóköz­höz hasonlítható. Talán a külső hasonlatosság is hozzájárul ahhoz, hogy az a többszáz koreai, főleg diák, akikkel mindennap találkozha­tunk egyetemi városaink utcáin, gyorsan megszeretik ideiglenes hazájukat és úgy érzik magu­kat, mint otthon. Korea mesterségesen ketté­osztott ország. Ha így nem volna, úgy gazdaságilag ideális egységet alkotna. Észak nyers­anyagával aránylag fejlett ipa­rával, dél viszont mezőgazdasá­gi terményeivel gabonájával, kölcsönösen kiegyensúlyozná egymást. 1945-ben meg is vol­tak az összes feltételek egy szabad, demokratikus és egysé­ges ország megteremtéséhez. 1945. decemberében Moszkvá­ban megegyezés jött létre Nagy Britannia, az Egyesült Államok, Franciaország és a Szovjetunió külügyminiszterei között, abban a szellemben, hogy biztosítani kell a koreai nép kívánságát, mely szerint országukból de­mokratikus, szociálisan igazsá­gos békeszerető államot kell Íétesíteni. Az Egyesült Államok azonban nem hajtották végre az egyezményben rájuk vonat­kozó határozatokat. Az általuk megszállt Dél-Koreában nem respektálták a nép által kívánt demokratikus reformokat. Meg­akadályozták a nagybirtokok felosztását, a háborús bűnösök megbüntetését. Meghagyták a régi közigazgatást, gátolták a nép kulturális felemelkedését. Végezetül pedig a koreai nép 1957. március 26. Korea, a hajnali üdeség országa A közeli napokban a csehszlovák kormányküldöttség távol-keleti útján a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot látogatja meg, hogy viszonozza a koreai kormánykül­döttség múlt évi csehszlovákiai látogatását. Korea tőlünk ugyan távolságban messze fekszik, de szívünkhöz nagyon közelálló ország. Nemcsak a közös cél, de hőseies harca a szabadságért, évezredes kultúrájának mindjobbani megismerése is nagy mértékben közrejátszik ebben. árulóinak egy csoportjából Li Szin-man-nal az élen bábkor­mányt alakítottak. Ezzel bete­tőzték Korea mesterséges ket­téválasztását. Az Egyesült Álla­moknak ez a cselekedete első­sorban Korea nagyfontosságú stratégiai fekvésével magyaráz­ható. Ismeretes, hogy az Egye­sült Államok Koreára mindiq mint Kína és a Szovjetunió felé vezető ugródeszkára néztek. Észak-Korea népe a maga útján haladt. 1948-ban népi demokratikus államformát vá­lasztott, a moszkvai egyezmény alapján ott állomásozó szovjet csapatok kivonultak az ország területéről. Megvalósították az óhajtott földreformot, és így 720 000 eddig földnélküli pa­rasztnak juttattak földet. A fejlődés gyorsan haladt előre. Hisz* a felszabadított ember csodákat tud művelni. Talán kicsit ismerni kell Kelet-Ázsiát ahhoz, hogy megértsük mit je­lent az, amikor a szegény zsel­lér először jut egy kis darab földhöz, amelyen kitermel csa­ládjának rizs-szükségletét, anél­kül, hogy reszketnie kelljen majd miből fizeti ki a haszon­bért a földesúrnak. Érdemes megemlíteni, hogy a szegény parasztok Dél-Koreában földes­uraiknak még ma is termésük kétharmad részét adják le ha­szonbér fejében. Északon hatalmas harc indult a háború után az írástudatlan­ság legyőzésére. Ma a demok­ratikus köztársaságban tizenhat főiskola működik, a középfokú iskolák száma a japán megszál­láshoz viszonyítva nem keve­sebb, mint 20-szorosára növe­kedett. Dél-Koreában az imperialista erők félve figyelték, hogy élve­zi Észak népe szabadsága gyü­mölcsét. 1950. június 25-én aljas támadást indítottak a népi demokratikus köztársaság ellen. Az Egyesült Államok az ENSZ zászlaja • alatt avatkoztak bele a háborúba. Véres, három­éves harc kezdődött. Ismeretes, hogy ebben a háborúban a li- szinmanisták s az amerikaiak A hamhini vízierőmühöz tartozó Hilkrincsen folyó víztartálya. kegyetlensége csak a hitleri fasisztákkal hasonlítható össze. Azt lehet mondani, hogy 1953-ban a fegyverszünet meg­kötésekor, csak romok marad­tak a régi fejlett iparból. Hozzá kellett látni a romok eltakarí­tásához, az elpusztított üzemek, lakások, szociális intézmények felépítéséhez. Ezen a téren feladatait épp‘ oly odaadással teljesítette a koreai nép, mint a háborúban. Nagy segítséget kapott Észak-Korea a szocialis­ta tábor országaitól, elsősorban a Szovjetunió, a népi Kína, de nem kis mértékben Csehszlová­kiától is. Tavaly augusztusban fejezték be a hároméves nép- gazdasági terv feladatainak tel­jesítését. Az ipari termelés több mint 50 százalékkal nagyobb, mint 1950-ben. Különösen gyor­san fejlődött a nehézipar és a gépipar. Teljesen befejezték 245 nagy öntözőmű létesítési mun­kálatait és így tetemesen nö­velték az öntözött földterületek nagyságát. A koreai parasztok határozottan haladnak a kollek­tív munka útján. Tavaly nyáron már az összes parasztgazdasá­gok több mint 70 százaléka egyesült a mezőgazdasági ter­melő szövetkezetekbe. Ennek a gazdasági politikának az ered­ménye a nép életkörülményei­nek állandó javítása. A háború befejezése óta ötször csökken­tették lényegesen a kiskereske­delmi árakat. A munkások és alkalmazottak fizetését viszont november 1-től átlagban 35 százalékkal emelték. Az ország egyesítésére a népi demokratikus köztársaság nem egy javaslatot dolgozott ki. A javaslatok alapgondolata az, hogy a koreai kérdést csak a koreaiak tudják egyedül meg­oldani. Üljön le a két fél a kö­zös asztalhoz s megtalálják az utat egv független, demokrati­kus, békeszeretö állam megva­lósításához. A koreai nép bízik benne, hogy szép országuk, ahogyan ők költőiesen nevezik, a hajnali üdeség országa egységes lesz, s akkor majd még határozot­tabban haladhat a társadalmi fejlődés útján. Ebben Koreát az egész haladó emberiség támo­gatja. (Str.) Szombat iilllllll — vasárnap A Szlovák Filharmónia márciusi műsorai Meglepően magas színvo­nalú műsorokkal kedveske­dett törzsközönségének — s közvetítés révén a rádió egész nyilvánosságának is — márciusban a Szlovák Filharmónia szépen fejlődő együttese. A rendelkezésünkre álló kimért hely miatt csak a hangversenyek leglényege­sebb jellegzetességeire, leg­fontosabb mozzanataira mu­tathatunk rá. Szólnunk kell először is a bécsi Hans Swarowskyról, aki va­rázslatos szépséggel és di­namikus lendülettel vezé­nyelte Kodály Galántai táncok c. művét. Tökélete­sen hangzott a Till Eulen­spiegel is. Ez az a mű, amellyel sohasem tud betel­ni az igazi zenekedvelő. Az est szólistája, Michal K a r i n jó technikával játszotta Cik ke r Concertino-jának zongoraszólamát. Ra j t e r Lajos vezényle­tével T eleman fuvolára és zenekarra írt Szvit-jét (szólista: Vladislav Brun­ner) és Fr. Kramäf kla- rinétre komponált Verseny­müvét (szólista: Rudolf C e r v e n k a), majd befeje­zésül Beethoven Hl. Eroica szimfóniáját hallot­tuk A harmadik filharmónikus estre Mahler, az osztrá­kok nagynevű zeneszerzője nyomta rá a bélyegét. Mahler — aki 1888-tól 1891-ig a budapesti opera igazgatója volt — a század - forduló romantikus képzele­tű művész-egyénisége, lát­noki hajlamú prédikátor­jellem, akinek művészetére legjellemzőbb vonás az őszin­teség. Életének utolsó előtti műve, a Lied von der Erde (Dal a földről) szerepelt Filharmónikusaink műsorán. Az élettől való búcsúzás köl­tészetének ezt a megrázó alkotását mély tisztelettel és alázattal tolmácsolta a zenekar, az altszólót éneklő, Széphangú Marta K r á s o v á és Ivó Zidek a prágai Nemzeti Színház tenoristája. Szólnunk kell még L. B el - l a fürgehangú Ünnepi nyi­tányának jó előadásáról, s nem utolsósorban Eugen S u eh on Symfonietta rus- tica-járói is. Su 'cho fi, aki a modern szlovák zene leg­markánsabb képviselőié. (Dr. J.) Megalakult a magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Március 21-én, a Tanács- köztársaság 38. évfordulóján alakult meg Budapesten a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség a haladó magyar ifjúsági mozgalmak sokat- igérő új hajtása. A szövet­ség megalakításával betelje­sült a vágya a magyar ifjú­ság azon részének, amely bátran védte a népi hatalmat az ellenforradalommal szem­ben és azoknak a fiataloknak a vágya is, akik ráeszméltek, hogy októberben és novem­berben a reakció visszaélt tapasztalatlanságukkal. Az új szövetség alapját elsősorban a munkásifjúság képezi majd. A szövetség biztos tartaléka a pártnak. A szövetség tag­jai aktív munkát fognak ki­fejteni a többi ifjúsági ré­tegszövetség tagjai között. Kedves vendégeink Az Összszövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottságának küldöttsége a Világifjúsági Hét alkalmából Csehszlová­kiában tartózkodik. A kül­döttség egy része, melynek tagjai K. I. Bodrovová, a Komszomol penzai kerületi vezetőségének titkára és N. Sz. Csikirev a Szocialista Munka Hőse, ellátogattak Szlovákiába is. Mindenütt, amerre csak megfordultak, őszinte, barátságos fogadta­tásra találtak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents