Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-03-19 / 12. szám

Ol' k vasoinK a neve ési vitáró AAWV^AA/V^A^/^AAA/^A/^^^^/W^AAW^AAA/VV A nevelési problémákról folyó immár 3 hónapos vita lezárása előtt illő, hogy az egész szer­kesztőség, de főképpen olvasóink nevében köszönetét mondjunk azoknak az elvtársaknak, akik fáradságot nem ismerve vitacikkel, elmélkedéssel, karcolattal vagy kisebb novellával hozzájárultak, a vita színvonalához. Köszönettel és hálával fordulunk azokhoz az elvfársakhoz is, akiknek cik­küket helyszűke, vagy más oknál fpgya pem közölhettük. Ezek az elvtársak is — Sütti József csa­ládapa, aki három rövid, a tanulóifjúságról szóló novellát küldött szerkesztőségünkbe, Salma Imre tanító, ak az ifjúság szerelmi problémáival foglalkozik cikkében, Szajánczi K. Tibor egyetemi hall­gató, aki tanítóink problémáiról ír, Mjchnya Ferenc, aki az elválási problémát ecseteli, Vígh Rózsa karcolataival, Patócs Józsefné több rövid novellájával, Alföldi László tanítójelölt, egy fiatal szerel­mes pár történetével, Tőre Klára a féltékenység problémájának felvétésével, Gál Sándor egy „egyke“ lányka történetével és sokan, sokan mások — segítettek munkánkban. Még egyszer köszönjük nekik! Az alábbiakban néhány olvasó véleményét közöljük a nevelési vitáról. Kővetkező számunkban a vitát lezárjuk. Az Üj Ifjúságnak hálával tartozunk, hogy az ifjúság neveléséről vitát in­dított. A vita csakugyan aktuális és fontos is, hfszen a családnak és az államnak a legnagyobb értékéről, az Ifjúságról van szó. A szülő a gyer­mekben a saját' énjének a folytatását látja, tehát természetszerűleg szereti is gyermekét, igyekszik neki jobb, szebb jövőt biztosítani, de az állam is féltő gonddal igyekszik az ifjúság boldogabb jövőjét előkészíteni, hiszen az ifjúság az állam szempontjából a ma folytatását jelenti, az állami épü­let művének folytatását és tökéletesí­tését várja az ifjúságtól. Hogy az ifjúság megfelelhessen a hozzáfűzött regényeknek, nevelni és tanítani kell. A tanítás és a nevelés gondja megoszlik az iskola és a szülői ház között. De nem egyforma mér­tékben. A szülői ház feladatainak középpontja inkább a nevelés, az isjcqla legfőbb feladata pedig a taní­tás. Ez a szereposztás persze nem kizárólagos. A szülői ház is segíti a tanítás munkájában az iskolát, az jskqla pedig vállvetett munkában tá­mogatja a családot a nevelésben. A legfontosabb nevelő eszköz természe­tesen a jó példa. A jó példa szó nélkül is vonz, irányít, buzdít. A tá­gítás is igen fontos tépyezője az új ember formálásának. Életünk nemze­dékről nemzedékre körülményesebb, összetettebb, több ismeretet követel tplüpk, s nem maradhat le a mi if­júságunk spm a népek versenyében. Egy fontos dologra kell az ifjúságot nevelni: a munka szeretetére. Nálunk mindpn a munka áldásából fakad. — Ennek a vitángk egyik fő érdeme az volt, hogy erre felhívta mindnyájunk figyelmét. BŐGI IRÉN, egyetemi hallgató, Bratislava. * » * Az Üj Ifjúságban egy idő óta meg­jelenő nevelési jellegű cikkek segít­ségemre voltak. Otthoni nevelési mun­kámban buzdítottak. Ugyanis van egy kis fiam, akivel esténként, munka után szorgalmasan foglalkozom. Az első négy osztályban nem okozott neki a tanulás semmi­féle nehézséget, minden tárgyból jó osztályzata volt. De az ötödikben és a hatodikban mér nehezebben ment minden. Szerény tudásommal igyekez­tem segíteni, ennek meg is volt a hatása.-cSCSC*<äiCgCi<SCgcS-<^^ RUGÄR GÄSPÄR: Úgy szeretlek téged... Ügy szeretlek téged, Mint a nap tiizében Szomjazó virág a Hűsítő harmatot. Mint eltévedt vándor Sötét éjszakán a Vezérlő csillagot. Ügy szeretlek téged, Mint madgr a fészkéf, Mit a rqzsahokpp Ágaira rakott. Mint az idegenben Sínylődő rab a hjrt, Mit honáról kapott. Mjkor legelőször Megláttalak téged Szemed a szívemnek Rgbbüincset adott — Bennem a szerelem pgy pillantásodra Már)s fészket rakott. Azóta, mint éjben Csillagot a vándor, Ügy követtek téged. A csókodra vágyók, Mipt a Nap tizében Hűsítő harmatról Álmodó virágok. De bizony sokszor az én tudomá­nyom már nem elégséges. Rájöttem, hogy csakis úgy segíthetek a fiamnak, ha magam is tanulok. így, lassan már őszülő fejjel. Sok fáradságomba és időmbe kerül ez, de nem sajnálom. A nevelési vitában azok a cikkek tetszettek legjobban, amelyek éppen azt fejtegették, hogy a gyerekkel otthon is kell foglalkozni. Ez pedig a szülő feladata. MARTINEC FERENC, munkás, Gottwaldov. * * * Amióta megindúlt a nevelési vita, mindig nagy ’érdeklődéssel olvastam az újságot. Sok tanulságos esetről volt szó a cikkekben. Én, mint jövendőbeli pedagógus, azokat a cikkeket olvastam különös figyelemmel, amelyek arról szólnak, hogy a fiatalok rossz környezetben hogyan romolhatnak el. MÉSZÁROS LÄSZLÖ, Komárom. ■ * * * A nevelési vita keretén belül meg­jelenő cikkek nagy része szép, tanul­ságos, olvasmányos volt. Mégis mintha valami hiányzott yolng belőle. Azt hiszem legnagyobb hibája az, hogy ez nem volt igazi vita, hiszen a sok-sok probléma közül qlig emelhetünk ki egyet is, amelyikről a cikkek írói a „vitatkozás“ legszorosabb értelmében vitatkoztak vqlna. Ettől függetlenül a megjelenő cik­kek tanulságosak voltak. NAGY ISTVÁN, Kassa. Mit csináljak a gyermekkel ha nem engedelmeskedik? (A. S. MAKARENKO előadásának folytatása) Megtörténik, hogy az apai terror állandó reszketősben tartja az egész családot, nemcsak a gyermeket, de az anyát is. Ez nemcsak azért ártalmas, mert félelemmel tölti el a gyermeket, hanem azért is, mert az édesanyát teljesen jelentéktelen személlyé, nul­lává degradálja, aki csak a szolgáló szerepét töltheti be. Nem is szorul további bizonyításra, mennyire ártal­mas a tekintélynek ez a fajtája. Ne- yelőhatalma semmi, csupán arra ok­tatja a gyermeket, hogy igyekezzen minél távolabb tartani magát a ret­tenetes papától. Hazugságra, gyáva­ságra szoktatja a gyermekeket s ugyanakkor kegyetlenséget is fejleszt ki bennük. Az ilyen állandó veréssel puhított, akaratnélküli gyermekekből azután vagy nyímnvám, semmirekelő emberek lesznek, vagy zsarnokok, akik egész életükön át bosszút állnak el­nyomatásban eltöltött gyermekkoruk­ért. A tekintélynek ezt a legelvadul- tabb fajtáját csak a műveltségnek nagyon alacsony fokán álló emberek­nél találjuk s manapság szerencsére kihalófélben van. A TÁVOLSÁGON ALAPULÓ TEKINTÉLY Vannak apák és anyák, akik a leg­komolyabban meg vannak győződve a következőkről: ha azt akarjuk, hogy gyermekeink engedelmeskedjenek ne­künk, tartsuk magunkat minél távo­labb tőlük, szóljunk hozzájuk minél kevesebbet, csak nagyritkán lépjünk ki magányunkból s akkor is a „fölöt- tes hatóság“ képében. A tekintélynek ez a fajtája különös szeretetnek ör- yend úgynevezett intelligens csalá­dokban- Ilyen helyen az apának külön dolgozószobája van, amelyből csak nagyritkán jön elő, mint valami főpap. Külön ebédel, külön szórakozik, még parancsait is az anya útján közli a családdal. Olykor anyákkal is találkozunk eb­ből a fajtából- Megvan a külön életük, külön érdeklődési körük, a gyermek­kel a nagymama vagy pláne a ház­tartási alkalmazott foglalkozik. Meg kell hagyni, még az ilyen 'te­kintélynek is van némi haszna, az így beállított család nem mondható éppen posszul megszervezettnek. A KÉRKEDÉSEN ALAPULÓ TEKINTÉLY A távolságon alapuló tekintély egyik fajtája, de annál sokkal veszélyesebb. A Szovjetunió minden egyes polgárá­nak megvannak a maga érdemei. De vannak egyesek, akik úgy vélik, hogy nájuk kjválóbb, fontosabb ember nincs az országban s e fontosságukat mip- den lépésükben aláhúzzák gyerme­keikkel szemben is. Sőt qdahaza talán még jobban fontoskodnak, hencegnek, mint hivatalukban, egyebet sem tesz­nek, mipt saját kiválóságukat taglal­ják, mindenki mással fölényesen vi­selkednek. Gyakran látjuk, hogy az apa példájára azután a gyermekek is hencegőkké válnak, társaik előtt ál­landóan kérkednek: az én apám gyár­vezető, az én papám író, az én papám brigádvezető, az én papám híres em­ber. A gőgnek ebben az atmoszférá­jában a nagyképű apa végül már egyáltalában nem tudja megkülönböz­tetni, Jelt nevel, mivé fejlődnek gyer­mekei. Olykor az anyában is találkp- zunk a tekintélynek ezzel a különös fajtájával: szép ruha, befolyásos is­meretség, nyári utazás — mindaz alapot nyújt a kérkedésre, a gőgös, elkülönülésre más emberektől, sőt saját gyermekeitől is. A PEDANTÉRIÁN ALAPULÓ TEKINTÉLY Itt a szülök töbhet törődnek a gyér- térén, de bürokraták médián dolgoz­nak. Meg vannak győződve róla, hogjy a szülök szava szpntség, amelyet a gyermekeknek áhítattól remegve kejl végig hallgatni, .jeges bángofl ,a4­ják ki rendeléipiket s amit egyszer megmondták egyszer s mindenkorra törvénnyé Válik. Az ilyen szülök min- denekfo|pt.t félnek attól, hOQ.Y a gyer­mekek észreveszik, hop.V a pgpa té­vedett, a papa npm kővethe?etes. Hja az ilyen papa egyszer kimondta: „Holnap esni fog, nem lehet mentü sétálni“, akkor másnap lehet akármi­lyen ragyogó szép idő, sétálni nem szabad menni. A papának valamikor régen nem tetszett egy film, azóta eltiltotta gyermekeit a mozibajárástöl, még jó filmet sem szabad megnéz- niök. (Folytatás következik) Március 2-án volt 140 esztendeje annak, hogy megszületett Arany Já­nos, a nagy költő, nyelvünk legtuda- tosabb írómüvésze. Róla és Petőfiről azt mondja Gyulai Pál, hogy müveik­ben „örökre fennmaradnak a magyar­ság szellemi törekvései, vágyai és jellemvonásai". Ha tehát eltűnnék a föld színéről a magyarság, e két költő alkotásaiból rekonstruálni lehet­ne a magyar jellemet minden vonat­kozásban, minden testi és lelki jelen­ségével egyetemben. Illő, hogy mi is megemlékezzünk születése napjáról és Petőfivel egyiitf elmondjuk: Toldi írójához elküldöm telkemet... Arany az elbeszélő költészetnek volt kitűnő mestere, azonban a lírai nemben is örökbecsű alkotásokat te­remtett, balladái pedig a világiroda­lom legnagyobb remekeivel is kiállnák a versenyt. Greguss Ágost a ballada Shakespeare-jenek npvgzi Aranyt, de a külföldi esztétikusok is Goethe bal­ladái meilé állítják Aranynak e nemű alkotását. Legjelesebb elbeszélő mü­vei: 4 Toldii-trilógia. vagyis hármasá­nak, aztán a remek hun elbeszélés, a Buda halála, melyben a költő Attilának és Budának a versengését beszéli el ódon, nemesveretü, rendkí­vül hajlékony és kifejező nyelven. A világtörténelem nagy alakjait a rsaládi élet közelségében és meghitt­ségében mutatta be, a homályba vesző félistenek helyett húsból és vérből való reális alakokat rajzol, anélkül azonban, hogy ez a közelség és reali­tás a fenségesség ártalmára volna. A Toldi első részében elmondja a költő, hogy vívja ki igazát bátyjá­nak a gonoszsága ellenére a jófelkű, naív Miklós és hogyan kerül Hagy Lajos udvarába vitéznek; a középső rész, . a Toldi szerelme, Miklósnak Rozgónyi Piroska iránt érzett szerel­mét és az olaszországi harcokban való szerepét adja elő, a harmadik rész­ben, a Toldi estéjében, pedig az öreg, de még mindig izmos bajnok áll előt­tünk: meghasonlik a világgal és a királyi udvarral, de halálos ágyán megbékél az új áramlatokkal, csak azt kívánja, hogy az új szellem el ne tüntesse a magyarság ősi jellemét. Arany kétségkívül balladáiban mu­Petőfiét, de Arany is igen mélyérzé­sű, befelé élő ember volt. Elzárkózott a világtól, szinte félt az emberektől. Érzéseit nem öntötte azonnal dalba, hanem megvárta az indulatok elmú­lását s ezért érzéseinek mintegy az utórezgéseit hallatta lelke húrjain. Örök büszkesége marad a magyar sok lírai költeménye. Öregkori költe­ményeivel, Őszikiével is elbájolta a közönséget. A borongásnak, elmél­kedésnek, a bölcselő eszméknek Arany az egyik leghatásosabb költője az egész világirodalomban. Arany lángeszének a magyar próza is sokat köszönhet. Elbeszéléseiben iiiimiii|iiiii|m|imiu;im|iiuiiiiimiii|ii|imiiiii;m|imiiiiiiiii|miii imiiiiimmmmmmiiiimimmiimimimimmiimmii „TOLDI ÍRÓJÁHOZ ELKÜLDŐI« LELKEKET...“ iiiiiiiiiiiiimnimmimimmmmmimiii|iMmiiiiii||||iiimii|!iiiiiii!mimii|imiiiim|iiii|iiii!iiiiiiiiiiiiim|iimiiiiiii|;ii|iiiiiii tatkozott legnagyobb művésznek. A XIX. század ötvenes éveinek sötét hangulatát senki sem tudta nálánál megrázóbb erővel kifejezni. Balladái többnyire tragikus összeütközésre ve­zetnek, a bűn és a bűnhődés tör­vényszabta összefüggését vetítik sze­münkbe: azt hirdetik, hogy az igaz­ságot nem lehet erőszakkal elfojtani, Herodes poroszlói nem tudták meg­ölni az Eszmét. Az Ötszáz v/elsi bárd is inkább a máglyahalálba ment, de nem tudta kimondani, hogy éljen Eduard. Nemcsak a ballada misztikus félho­mályát, a rohanó és élénk előadást, a jellemzés páratlan erejét, a szerke­zet pontos Méretezését és a tragikus felhők emésztő zivatarait csodáljál: Arany balladaköltészetében, hanem formaművészétének jHihetetlenül ma­gas fokát is. Rímes és időmértékes verstechnikájának bámulatos ügyes­ségével szinte elkápráztatja az olva­sót, ámbár a magyar verselés alap- természete szerint nem is időmérté­kes, hanem hangsúlyos. Arany Urai költészete is kimagasló értékű. Nem volt ugyan olyan impul- zív természet, mint Petőfi, akiben az érzés azonnal dalba kívánkozott, az indulatok árja nem korbácsolta fel lelkének csendjét oly mértékben, mint lírának, Aranynak: Fiamnak, Letészem a lantot, A dalnok búja, és még sók­nemes eszméket hirdet, tudományos műveivel pedig a legfontosabb eszté­tikai kérdéseket tisztázta. A magyar nemzeti versidomról, Valami az üsz- szonánszról c. müvei méltán öregbí­tették a költő jó hírnevét, a Naív eposzunkról c. tanulmányával pedig a régi magyar mondák kordba világí­tott bele művészi hozzáértéssel. Zrínyi és Tasso c. akadémiai székfog­lalójában meghatározta a nagy ma­gyar epikusnak irodalomtörténeti he­lyét és megállapította viszonyát a többi világhírű epikus alkotáshoz. Bírálataival és írói arcképeivel szintén magára vonta a tudományos körök figyelmét. » Arany Jánosnak szoros kapcsolatai voltak a cseh és a szlovák költészet­tel is. Mindnyájan tudjuk, hogy a Toldi szerelmébe beleiktatta Karlo­vy Vary-i emlékeit. Azt is tudjuk, hogy művei anyagának előteremtésére felhasználta Palacky műveit, Katalin c. müvében pedig egy Vág vidéki mondát dolgozott fel, s ennek a mon­dának hiteles, történeti háttere van. Azt is tudjuk, hogy sok cseh és szlovák költőre hatással volt Arany költészete. Költeményeit cseh és szlo­vák nyelvre többen is lefordították, és az ő szellemének a hatása alatt önállóan is írtak a cseh és szlovák költők. Ilyenek voltak pl. Zellp, Graichman, Fábry, Elek János, Pod- hradsky Emil, de főképp Otszágh Hviezdoslav, a legnagyobb szlovák epikai költő. Hviezdoslav, Arany láng­eszét már a középiskola padjaibaifi csodálta, később pedig Arany művé­szetének legragyogópb alkotásait;, a remekbe fogfalt Arany-balladákat is lefordította, mégpedig olyan művé­szettel, hogy eredetijének minden sajátságát híven visszatükröztette, sőt még az eredeti verselés művészi for­máit is megtartotta. Azt is meg kell említenünk, hogy Bodicky Samu 1886-ban az egész Toldit lefordította szlovák nyelvre, Vrchlicky és Brábek pedig cseh nyelvre fordították Arany műveit, sőt sokféle európai nyelven is több Arany-fordítás látott napvilágot. Arany népies költő; megtalálta az utat a nép leikéhez. Nem vágyódott világhírre, megelégedett azzal, hogy megérti az a nép, melynek soraiból ki'sarjadt. Ezért írja róla Petőfi: Dalod, mint a paszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja ... Igaza volt Petőfinek abban is, hogy az az igazi költő., aki a nép ajkára hullatja lelkének mennyei harmatjátj. — Ezt tette Arany is, ezért száll feléje a lelkürik, mikor születése nap­járól megemlékezünk. Dr. ORBÁN GÁBOR egyetemi tanár 1957. március 19. 7 Arany János mellszobra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents