Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-03-19 / 12. szám

A múlt héten újból kiéleződött a helyzet Közép-Keleten. A világlapok oldalai tele voltak a Gaza, az Akabai-öböl és a Szuezi csatorna körüli eseményekkel és ezek az események sok diplomáciai tárgyalás alapját is képezték. Az események annyira égetőek voltak, hogy Eisenhower elnök Washingtonból kénytelen volt Dulles-szel telefonösszeköttetésbe lépni, aki Ausztráliában a délkelet-ázsiai tanács tárgyalásán vett részt. De nemcsak az ázsiai események foglalkoztatták az elmúlt héten a világ közvéleményét, hanem Európa problémái is. így például Olaszországban bizonytalanná vált a helyzet, amikor az Olasz Szociáldemokrata Párt főtitkára beadta a lemondását, mert helytelennek tartja az olasz kormány egyes jobboldali politikusainak eljárását. Az olasz kormányt kormányválság fenyegette, mert Matteoti azt kívánta, hogy a szociáldemokrata párt lépjen ki a kprmányból. A pártvezetőség nyomására Matteoti a párt júniusi kongresszusáig visszavonta lemondását, így tehát az olasz kormány néhány hónapra meg van mentve. Míg Olaszországban elhárították a kormányválságot, Fran­ciaországban is kormányválság áll a küszöbön. Lehetséges, hogy a bizalom kérdése, melyet Guy Mollet, a most folyó par­lamenti vita végén meg akar oldani — jól végződik. Sok jel azonban arra mutat, hogy a szocialista kormány — amely a franciaországi háború utáni kormányok közül a leghosszabb ideig tartotta magát — az algíri eljárással való általános elé­gedetlenség és az abból következő nehézségek folytán „befejezi rekordidejét". m ¥4^ ' • M * * i- A# • **ührrn^^iMi '' t'é A Kínai Népköztársaságban járt a múlt héten a csehszlo­vák kormányküldöttség. Képünk nagy barátunk országának leg­délibb részét Amoj kikötőjét mutatja tavasszal. ÚJBŐL SZUEZ Tekintve, hogy az izraeli egy­ségek az elmúlt napokban vég­leg elhagyták Egyiptom terüle­tét, elvárhatnánk, hogy ebben a körzetben rend és béke ural­kodik — de másképp van. Nemcsak Uaza körül vannak nyugtalanságok és viták, hanem a Szuezi csatorna körül is. A Szuezi csatorna néhány nap múlva hajózható lesz. Befejezik a kitisztitási munkálatokat, és felújul az Ázsia és Afrika kö­zötti leggyorsabb tengeri össze­köttetés. Igenám, de mi jön ezután? Vajon felújul-e az a régi vita, melynek kapcsán Egyiptomra törtek az angol-francia és izraeli hadsereg. Vajon Anglia, Franciaország és a többi álla­mok továbbra se ismerik el Egyiptom szuverenitását a Szuezi csatorna felett és nem ismerik el a Szuezi csatorna ál­lamosítását? Anglia és Franciaország nem­rég azzal a javaslattal jöttek, hogy a Szuezi csatornán ke­resztül hajózó államok az ille­ték felét a nemzetközi bank­nak, a másik felét pedig az egyiptomi szervek számlájára fizesse le. Egyiptom elutasította ezt a megoldási javaslatot. Nasszer elnök a múlt hét ele­jén kijelentette, hogy „a brit és francia hajók csak akkor lesznek fel jogosulva arra, hogy használják a csatornát, ha az illetékekre való jogot Egyiptom­ra ruházzák“. Más szóval ez azt jelenti, hogy Egyiptom nem engedi a csatornán keresztül az említett államok hajóit, míg az illeték teljes összegét az egyiptomi szerveknek nem fi­zetik le. Mi történik, ha az angolok és franciák még a figyelmezte­tés ellenére is a Szuezi csator­nára bocsájtják hajóit? Vajon hogyan viselkedik ez esetben az Egyesült Államok? Eisenhower a február 20-i be­szédében egyértelműen kijelen­tette, hogy ha Egyiptom meg­gátolja a Szuezi csatornán való hajózást, akkor „abban az eset­ben az ENSZ kénytelen azonnal beleszólni" Amint látjuk, a közép-keled problémák még távolról sincse­nek megoldva. A KOMMUNIZMUS ELLENI SZERZŐDÉS A múlt héten Ausztráliában Camber-ben összeült a SEATO tanácsának szövetsége. A SEATO szövetség hasonló az Atlanti szerződéshez. A szerződés tá­madás esetén kölcsönös segély­nyújtásról beszél, de a valóság­ban közös támadásra gondol. És hogy világos legyen, ki ellen indul a támadás, az Egyesült Államok, 1954-ben azzal a ki­kötéssel írták alá, hogy kötele­teljesítik, ha a „kommunista teljestik, ha a „kommunista agresszióra vonatkozik". A kép, melynek az idei gyű­lésen voltunk tanúi, semmivel sem különbözik attól a képtől, melyet a múltban láttunk. Dulles államtitkár heves be­szédeket tartott, a kommuniz­mus ellen, és arra ösztönözte a szerződéses feleket, hogy le­hetőleg minél jobban fegyver­kezzenek. Anglia, Franciaország, Auszt­rália és Új Zéland azonosította magát az államtitkárral, azon­ban valami jelentőségteljes fegyverkezéshez nem mutattak sok kedvet. Thaj-föld, a Fülőp-szigetek és Pakisztán, mint az ázsiai szerződés egyetlen ázsiai tag­jai, csökönyösen ismételték, amit már évek óta hajtogattak, hogy elsősorban gazdasági se­gítségre van szükségük, és csak azután követhetik a katonai programot. Szóval röviden: ha szövetsé­gesre van szükségetek, adjatok dollárokat. És így, az említett tárgyalók egyetlen konkrét eredménye a „háború vége óta a legnagyobb tengeri hadgyakorlatok" rende­zése, — amint azt a SEATO országok lapjai írják. Az Egyesült Államok és tár­saik talán így akarják megmu­tatni a világnak, hogy milyen békeszeretők. ..~-..pÉp Kormányküldöttségünk Vietnamban Március 17-én, 11 órakor, a csehszlovák kormányküldött­ség Viliam Siroky miniszterelnök vezetésével Vietnam fővá­rosába, Hanoi-ba érkezett. A küldöttséget a. repülőterén Fám Van Don, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterel­nöke, helyettese Phan Ko Toai, Vo Nguyen Giap generális és dr. Miroslav 2emla, Csehszlovákia vietnami charges d’affaire- jc, és a Vietnami népi demokratikus Köztársaság számos képviselője üdvözölte. A Hanoi-i repülőtéren a csehszlovák kül­döttség fogadtatásán résztvett a főváros többezer főnyi lakos­sága. Amerika kényelmetlen helyzete kosság Nasszer mellett és hogy állítsák vissza az egyiptomi közigazgatást Gázában" — írja a Neu Züricher Zeitung. A helyzet akkor éleződött ki még jobban, amikor a kanadai egységek tüzet nyitottak a tün­tetők ellen és egy arabot, aki az egyiptomi nemzeti lobogót igyekezett kitűzni, agyonlőtt. Ez időpontban a jugoszláv ENSZ csapat elhagyta Gázát. Ekkor határozta el az egyip­tomi kormány, hogy azonnal átveszi Gaza területén a köz- igazgatást és a terület helytar­tójává Abdel Latifa generálist nevezi ki. Ez elégedetlenséget keltett a nyugati imperialisták­nál. Nem kétséges, hogy Ame­rika megígérte Izraelnek, hogy nem engedi az egyiptomiakat vissza Gázába. A fentemlített francia lap írja — „Franciaország és Nagy- Britannia ma nincsenek olyan helyzetben, hogy Közép-Keleten keresztül vigyék tervüket. Csak Amerikától függ, hogy Nasszer értse meg, hogy nincs minden megengedve számára". Tehát az a kérdés, teljesíti-e Amerika Izraelnek tett Ígéretét, vagy előnyt ad a szükségesebb arab nemzetek barátságának. — fac — „Nasszer ezredes a dinamit - tál játszik". Ez a reakciója a hivatalos amerikai köröknek az egyiptomi helytartó kineve­zésével kapcsolatban Gaza tér­ségére. tgy ír az utóbbi napok­ban a washingtoni politikai at­moszféráról a Le Monde tudó­sítója. Miért ezek a nehéz szavak" Ha meg akarjuk magyarázni vissza kell, hogy térjünk egy néhány nappal, amikor az iz­raeli hadsereg kiürítette Gaza térségét, utána az ENSZ csapa­tok foglalták el. E csapatok kötelezettsége az ENSZ közgyű­lésének határozata értelmében az volt, hogy biztosítsák a fegyverszünetet a két fél kö­zött. , ^„ „ , De körülbelül az sült ki a csapatok tevékenységéből, amit az amerikaiak Ígértek Izrael­nek az egyiptomi területek kiürítéséért. Tudniillik az ENSZ csapatok „ideiglenes kormányt" létesítettek (egy dán tiszttel az élén) és igyekeztek átvenni a gazai közigazgatást és rendő­ri funkciót teljesíteni. Természetesen ez ellenállásba ütközött az egyiptomiak és a gázai lakosság részéről. „Az izraeli hadsereg kivonulása óta nap-nap után tüntetett a la­Petőfi és a magyar társadalmak p etőfi Sándor, Magyarország legnagyobb és a világiro­dalom egyik legnagyobb költője, a történelmi tények tanúbizony­sága, kortársainak feljegyzései alapján, de mindenekelőtt és mindenekfelett írásaiban és írásainak hatásában egyike volt a XIX. század leghősiesebb, legkövetkezetesebb forradalmá­rainak, aki a magyar szabad­ságért és a világszabadságért élt és harcolt. Harcolva halt meg és neve a magyar nép szívében egy évszázad óta azo­nos fogalom a hazaszeretettel és a szabadságakarással. Petőfi rövid élete állandó küzdelem volt. Azok közé tar­tozott, akiknek állásfoglalása a feudális rend, a Magyarországot elnyomó Habsburg-uralom és a világ minden reakciós hatal­masságaival szemben egy pilla­natra sem volt és nem lehetett vitás. Ö mindig, minden kér­désben egyértelmű határozott­sággal és nyíltsággal foglalt állást. És ezért, amíg élt, egy­értelmű volt az uralkodóosztá­lyok álláspontja is vele szem­ben: költészetét elutasították, és mikor ez már lehetetlen volt, igyekeztek leértékelni, le­becsülni a költő jelentőségét. Mindent elkövettek, hogy kire­kesszék őt a közélet tényezői közül. Petőfi halála és az 1848— 1849-es magyar forradalom vér- befojtása időben majdnem egy­beesik. Petőfi hősi halálától a világosi fegyverletételig csak két hét múlott el, a forradalom agóniájának két szörnyű hete. A forradalom bukása után, a hazafiak üldözésének rémséges hónapjaiban és esztendeiben lett Petőfi neve fogalom, lett Petőfi zászlaja szimbóluma mindannak, ami szép és nagy egy nép álmaiban és törekvé­seiben. De mert a Petőfi-név hatalmas politikai erő lett, a nép szeretetének hangjába rö­videsen hamis, egyre hamisabb hangok keveredtek. Akik a csá­szári abszolutizmus éveiben (1849—1867), előbb csak tapo­gatóztak, majd határozottan haladtak, végül rohantak a Habsburgokkal való kiegyezés felé, árulások Ködösítése céljá­ból igyekeztek elorozni Petőfit és az ő tiszta nevével fedezni a maguk piszkos munkáját. P ovid ideig, 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság 133 napja alatt, Petőfi ismét az volt, ami a valóságban: a for­radalom költője, a szabadság­szerető népek testvéri barátsá­gának költője, a világszabadság költője. De a forradalom vér- befojtása után az uralkodó klikk ismét meghamisította Petőfi képét. Petőfi hazafi volt. Ez tény. A Horthy-fasizmus idején ILLÉS BÉLA: az ő tiszta hazafiasságát sovi­nizmussá torzították. Petőfi Magyarországért harcolt a Habsburg-elnyomás ellen. A Horthy-fasizmus idején a Habs­burgokat lerázó szomszédos né­pek ellen szerették volna kiját­szani a honvédő Petőfit. A hamisítás azonban csak részben sikerült. A világháború idején ugyanis sokat látott és sokat tanult és magyar munkás és paraszt. A magyar proletárforradalom hősi harca és tragikus bukása, az ellenforradalom kegyetlensége nagy elméleti és nagy gyakor­lati iskola volt. Most már, Pe­tőfiről ítélve, nemcsak a Hor- thy-újságok cikkecskéit vették figyelembe, de Petőfi írásait is. És Petőfi írásai határozottan ellentmondottak mindannak, amit a Horthy-rendszer toll- forgatői állítottak róla. így tör­tént, hogy amikor Petőfi szüle­tésének századik évfordulóján rendezett ünnepségen egy szí­nész Petőfi egy versét cenzu- rázatlanul szavalta el, — a szí­nészt letartóztatták. Amikor (1945-ben), a szovjet hadsereg felszabadította Ma­gyarországot, a Hitíer-fasizmus és a magyar nyilasok rémural­ma alól, az újjászületés, a négyszázéves, végre megvalósult álom: a magyar nagybirtok fel­osztása, az egész nagy magyar honfoglalás zászlója Petőfi volt. Petőfi neve olyan hatalmas erA Magyarországon, hogy a reakciónak, az ellenforradalom­nak is számolnia kell vele. Az ellenforradalom nem fordulhat szembe Petőfivel, ezzel leleplez­né önmagát. Ismét megkísérli tehát kisajátítani Petőfit, mint Horthy idején, a hazafiasságot ismét sovinizmussá mérgezve. A szocializmus építése csak a szocialista népek és a szabadságakaró népek kölcsönös segítségének lehet eredménye. Petőfi a szabadságot akaró né­pek közös harcában látta a magyar szabadság biztosítékát. Ugyanezt teszik a magyar kom­munisták. Az ellenforradalom „ideológusai" (mint mondot­tam), sovinisztává hamisítják Petőfit és e sovinizmus — ter­mészetesen — szemben áll a népek szolidaritásának gondola­tával és érzésével. Petőfi a Habsburg-uralom, az osztrák-német militarizmus el­len és az azokat kiszolgáló magyar nagybirtokosok ellen híta harcba népét és az úri Magyarország restaurációjának ügynökei Petőfi nevében kérnek segítséget a nyugati imperialis­táktól — a magyar nép ellen és a magyar nép barátai ellen. A reakció ügynökei attól sem riadnak vissza, hogy március 15-ét, (azt a napot, amely 1848. óta nemzeti ünnep, a forrada­lom ünnepe) ellenforradalmi cé­lokra használják ki. Nem rajtuk múlik e kísérlet csődje. Azt az elvi harcot, amely Petőfi körül Magyarországon folyik, csak egy oldalról vívják, csak ml, a szocializmus hívei vívjuk érvekkel, elvi magasla­ton. A másik oldalról már régen megszűnt az érvelés. Az uszí­tásnak, a pogromra uszításnak nincsenek érvei, nincsenek ideo­lógusai, csak zsoldosai vannak és félrevezetett, megcsalt áldo­zatai: gyerekek, akiknek fegy­vert adnak a kezükbe, hogy öl­jenek és meghaljanak azokért, akik el akarják rabolni minden magyar fiatal, minden magyar dolgozó jövendőjét, kultúráját, hazáját, mindent, amiért érde­mes élni. P fetőfit egyszer már megölte a reakció. Most másod­szor szeretné megölni: szembe­állítani önmagával, az ő nevével tenni tönkre mindazt, amiért ő élt, amit ő alkotott. Az első gyilkosság, Petőfi megöletése sikerült, és két héttel későbben a magyar nép kezére már újból láncokat vertek. A második, még aljasabb gyilkosság nem fog sikerülni. Útját állja a gyil­kosoknak a magyar nép szociá­lis öntudata, igazi hazafiassága. Útját állják a tények: a magyar dolgozók (miután a Szovjetunió segítségével leverték a múlt év októberében kitört ellenforra­dalmat), a megvédett, megmen­tett hazai földön ismét teljes erejükkel énítik a szocializmust, amiben nagy segítségünkre van­nak a testvéri szocialista orszá­gok. A szocializmus építésében (épp úgy, mint az ellenforrada­lom maradványainak felszámo­lásában) éles fegyvere a magyar népnek — Petőfi. Ismét itthon Őszinte szeretettel és friss virágcsokrok özönével fo­gadta Bratislava ezekben a napokban népművészetünk egyik legkiválóbb képviselőit — a Szlovák Népművészei Együttes tagjait. De meg is érdemelték ezt a szép fogad­tatást! Hiszen ezek a cso­koládé-barnára sült, mo­solygó arcú fiatalok csodá latos művészetükkel elkap ráztatták India, Burma, In­donézia, Kambodzsa, Ceylon Törökország, Szíria, Libanon és Egyiptom népét. Három hónapon keresztül énekben és táncban mutatták be a szlovák népművészet kime­ríthetetlen gazdagságát — Utunk folyamán nagy feladattal álltunk szemben, — mondta megérkezésük után Tibor AndraSovan, a Szlovák Népművészeti Együt tes művészi vezetője. — A meglátogatott országokban, *— ahol összesen több mint fél milliárd ember él — nemcsak művészetünket kel­lett bemutatni, hanem át kellett adnunk népünk üd vözletét is. Együttesünket minde­nütt óriási lelkesedéssel fo gadták. Ez épp úgy vonat kozik arra, amikor az elő­adást többezer főnyi közön ség előtt tartottuk, mint amikor királyi palotákban léptünk fel. És mindenütt, ahol kevéssé, vagy rosszul voltak rólunk informálva fellépésünk után mindig megtört a jég. Legnagyobb élményeik közé tartozik utolsó fellé­pésük a kairói egyetemen. Énekük, az „Alah akbár" amelyet arabul adtak elő, harcias lelkesedésével magá­val ragadta mind a 3 500 részvevőt s a végén az énekszám a hős egyiptomi nép és nemzeti független ségi harca melletti szimpátia hatalmas manifesztációjává fejlődött. Köszönjük nektek, kedves művészek, ’ e jól sikerült utat, és hogy oly nagysze­rűen képviseltétek hazánkat a messzi Idegenben. Köszön­jük, hogy fellépésteitekkel ezer és ezer új barátot sze­reztetek számunkra. KI. Megindult a nagy rangadó Szombaton Bratislavában játszódott le a labdarúgóliga új évadjának bemutatója. A legnépszerűbb sport nagy szurkoló tábora egyenlőre elégi Vtlen a csapatok tel­jesítményeivel. Különösen a Slovan barátai mentek haza „lógó orral". Eredmények: Slovan Bratislava—Spartak Sokolovo 0:2. A mérkőzés sorsát a 18. percben Svoboda döntötte el, aki így az idei góllövők „első fecskéjének" nevezheti magát. A 27-ik percben Crha szerezte meg a Spar- ták második sikerét. Dinamó Praha — CH Bra­tislava 1:1. Az eredmény a Tátrán Presov—Bánik Ostra­va 0:0. i Presovban hagyományos döntetlent ért el a két csa­pat, az ősszel 4:4 volt az eredmény, a vasárnapi mér­kőzés a csatárok gólképte- lenségéröl tesz tanúbizony­ságot. HH Brno: Spartak Hr. Krá- lóvé 3:2. A brnoi újoncbemutatko­zása jól sikerült, a csapat már 3:0 vezetett, de a ta­pasztaltabb vendégeknek si­került szépíteni. Bánik Kladno-Spartak Trnava 3:1. A trnavai együttes csak az első félidőben bírta pz iramot, amikor is 1:1 volt a mérkőzés állása, a második félidőben „kivéreztek" a nagy harcban. Dukla Pardubice—Dukia Praha 0:2. A pardubicei katonacsapat a legjobb jóakarat mellett sein tudott megbirkózni baj­társaival a tavalyi bajnokok­kal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents