Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-03-12 / 11. szám
$lnté&íeks : hoidss;s:snüh í?(i<hüi£iHÍ fdtyaéőküHyí^ A 11 ü n é s A KÉT FIATAL nő már a járási tanfelügyelőségen van. A tanfelügyelővel szemben ülnek és izzadt homlokukat törülgetik. — Szóval... egyhelyre szeretnének kerülni az elvtársnők? — kérdi a tanfelügyelő és bólogat az ötven éves fejével. — Igen — ugrik a válasz majdnem egyszerre. — Hm, hm, nehéz dió... nehéz dió... — dör- mög a tanfelügyelő. — Van itt egy falucska: Nagyalmás ... Vasút mellett, villannyal... Éppen kéttanerős iskolával, de oda csak egy kell... összevillan a két nő szeme: — Azt tessék elintézni nekünk, tanfelügyelő elvtárs — mondja Éva szívet, lelket megejtő könyörgéssel. A tanfelügyelő gondolkozik egy sort, ráncolja homlokán a bőrt, majd elmosolyogja magát: — Két fiatal nőt egy faluba!?... — Tanfelügyelő elvtárs kérem — mondja Éva lángoló lelkesedéssel — velünk semmi baj nem lesz ... Mink igazán nagyon fogunk igyekezni ... nagyon fogunk ... — Ismét hosszú gondolkozás és végül a kedvező válasz: — No, rendben van!... Tehát — ceruzát vesz elő és papírra feljegyzi. — Nagyalmás megtelt: Takács Éva és Kádár Ilona ... * * * ÄZ ARATÄST ünnepélyt az iskolaudvaron tartják. A rögtönzött dobogót kicsinyek és nagyok, fiatalok és öregek koszorúja övezi. Éppen egy iskolásfiú áll a dobogóra, hogy szavaljon. Am, de csak a vers címére futja az ereje, többre nem emlékszik. Ilyenkor már csak a könnyek segítnek: elbőgi magát a gyerek és szégyenében elsompolyog a közelből. Persze mindenki nagyon derül és bíztatóan tapsol, hogy majd legközelebb jobban megy. Ä következőkben fiatal lányok roppják a táncot színes népviseletben. Á harangra püffedő szoknyák tarkabarkája, a meg-megvillanó lábak, a mosolyban fürdő arcok színpompás varázsa alá feszül az emberkoszorú. Nagy taps közepette, boldog pirulással vonulnak le a lányok a dobogóról. Aztán elcsendesedik a világ, mert a tanító áll az emelvény közepén: — Kedves polgártársak! A műsor befejeződött, de az igazi csak ezután _következik. Mégpedig tánc reggelig ... Természetesen, aki megunja, holnap délben is ráér hazamenni... — Éljen ... éljen!... — kiabálás és taps minden oldalról. A zenekar a tanító vezetésével elfoglalja helyét a dobogón és pattogós csárdásra ösztönzik szerszámaikat. Az asszonyok körbeülnek, a körön belül pedig a táncosok rúgják a port. Döme Margit is ott ül, s a szemével majd felfalja a tanítót. Bárki észreveheti, aki figyeli. De csak a tanítóné szeme tapad a fiatal menyecskére, s most már valóban elhiszi a Mari néne állítását. Szinte remeg az idegességtől. Ha a szemmel ölni lehetne, Margitkának már harangozhatnának is. Ráadásul még a kis Pityu is ott nyűgösködik az ölében, hát' azon tölti ki a mérgét. Ügy megrázza szegény gyereket, hogy majd a lelke ugrik ki... A 11 ü n é s A TANÍTÖNÉ a hálószobában van és a férje ágya feletti fényképet akasztja le. Nem merte széttépni, most sem azért jött be, hanem arról akar meggyőződni, hogy hasonlít-e rá Döme Margit, Nézi, ézni villámló szemmel és gyűlölettől izzik a suttogó hangja: — Takács Márta ... Te teszed tönkre az életünk !... — Azonban annyi megnyugvást mégis csak nyer, hogy a fiatal menyecske egyáltalán nem hasonlít a fényképre. Visszaakasztja a helyére és kimegy. A 11 ü n é s MÄR ESTE van. Igen jó a hangulat. Nagyokat rikkantnak, dalolnak és táncolnak nekibör- zenkedve. Antal bátya is ott támasztja a nagy eperfát a zenekar mellett és a bajsza hegyit sodorgatja. A kalapja legényesen a szemén feszül- A szövetkezet elnöke lép hozzá: — Maga nem ugrik be, Antal bácsi? — Nem én, fiam... Rosszak már az én kerekeim a táncra ... Mondok, egy cseppet elbá- mészkodok, meg hallgatom ezt a jó muzsikát e... Tudod, ilyenkor sok minden eszibe jut az embernek, a fiatalsága ... _— Ugye, jól csinálják ezek a fehér zenészek ! ? — Hát... jó a vezetőjük, fiam ... Aszondom, hogy ilyen ember még nem igen vöt a falunkban, pedig vótak jócskán ... Halljátok, az ilyen embert meg kell becsülnünk, meg bizony ... A 11 ü n é s JÖ ÉJFÉL felé jár az idő. Döme Andris botorkál be az udvarba nagy részegen. Szeme a tanítót keresi. Miután ráakad hozzábilleg és félreszólítja: — Tudja, tanító úr ... én, én rettentő részeg vagyok ám, mert... el vagyok keseredve ... Ne haragudjon, tanító úr, de az ember részeg- ségiben mondja meg az igazat... — Nézze, András!... — Nem nézek én most semmit,... mert, 1957. március 12. mert itt nagy baj van, tanító úr a jézussát neki!... Tudja ez az asszony... hát én q nyakát csavarom ki neki!... azt én a jézussát neki!... — De András! — szól a tanító kissé erélyesebben. — Ahelyett, hogy örülne a szép fiatal feleségnek, a nyakát akarja kicsavarni!? ... Szép szóval édesítgesse magához, higgye el, többre megy ... — Csicsereghetek én annak... olyan siker, mint a duda... Másra akasztotta az a szemit, azért nem lát engem ... Tudja a tanító, hogy hová kanyarodik az atyafi esze, de nem akarja neki az orra alá dörgölni: — Hm, az már baj! Aztán itt a faluban? — kérdi Andristól. — Itt bizony... nagyon is itt. — nyomja a végét erőteljesen és még dobbant is hozzá. — Nézze, András! Én tanítói becsületemre mondom, hogy semmi közöm a maga feleségéhez ... Lehet, hogy másvalakije van!? — Nincs! — hördül az ember. — Én csak magától tartok, tanító uram, mert... én szeretem azt a cudart... A tanító elneveti magát: — Afelől pedig nyugodtan alhat. Zavaros hitetlenséggel akaszkodik András szeme a tanítóra: _ — Oszt ezt őszintén teccik mondani!? — Itt a kezem! Andris belevág: — Akkor jól van! De nagyon jól van!.... tanító uram ... — Azzal se szó, se beszéd, faképnél hagyva a tanítót, kifele billeg az udvarból és rázendít, de nagyon hamisan: Elhagyott a feleségem, kutya legyek, ha sajnálom ... Az emberek nevetve néznek utána... A KÉT FIATAL tanítónő éppen most érkezett meg Nagyalmásra. Az iskola előtt állnak és nézik a négy nagy ablakot. Egy örég néni ballag az utcán. Odaér, megáll, végigméri a két teremtést: — Jónapot kívánok!... Kit teccenek keresni? ... — Már megtaláltuk, nagymama — szól Éva mosolyogva. Értetlenül néz a néni. — Az iskolát keressük — magyarázza Ilonka. — Jaj, az iskolát!?... Hát azt tényleg megtalálták, mert itt van... — bizonyít a mami és kuncogva indul t vább hajlottan. A tanítónők bemennek az udvarba, bőröndjeiket a tornácra rakják és leülnek — Itthon vagyunk. .. — sóhajtja Éva. — Itthon — feleli Ilonka elmerengve. — Felnőttek lettünk, nagyok, öregek... — Ürülsz? — kérdi Éva. — Magam sem tudó1 . Olyan furcsa valamit érzek itt, a szívem táján... És te ? — Nekem sírhatnám van... Én már voltam itt egyszer ... Ilonka nagyot kacag. — Talán bizony álmodban ... — Nem ... Vagy tíz éves lehettem ... — Komolyan? — komorodik el Ilonka arca. De hisz nekem még e-ről sohasem beszéltél!? — Itt tanított akkor Márta, a nővérem... — Akkor te ismerős vagy itt? Éva elmerengve néz az udvari eperfa lombjai közé: — Csak párnapi látogatóban voltam ... Karácsony és újév között. Nagy hó volt. ... Ott a kút mellett csináltunk hóembert... Csendesség borul rájuk, de kisvártatva Ilonka feláll: — No, de jó lesz a kulcsok után nézni, mert itt öregszünk meg a tornácon ... A TANITÓÉKNAL nagy a sürgés forgás. A tanítónő süt-főz. Fürdőbe készül a család. Az asztalon kirántott csirkehús piroslik egy tányéron, a másikat pedig sütemény tornyozza. A tanító gondolataiba mélyedve cigarettázgat.. — Jól megnézted azt a menetrendet? — kérdi az asszony. — Ne legyél olyan hitetlen! Ha egyszer azt mondom, hogy megnéztem, akkor megnéztem. — És mikor indulunk? — Hét tízkor. Fél ötre ottvagyunk. A tanítónő a férje mellé ül. Kedveskedve simul hozzája, meleg, lágy a hangja: — Ezt is megértük, Jóska! Egy hét fürdőben: gondtalanság, pihenés... — Különösen, ha ott is veszekszel majd velem! Jőízűt nevetnek mindketten. — Ott már csak nem lesz miért? — így az asszony. — Tudod, Klárikám, olyan helyen sok „szőkeség“ megfordul ám! Sosem lehet tudni!.. . Ismét nevetnek. Majd az asszony szól kicsit szégyenkezve: — Nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok.,.. Én még mindig nagyon szeretlek, Jóska... — A férfi vállára hajtja a fejét és úgy suttogja neki ábrándozva: — Hiszen olyan szépen élhetnénk! — Élet. .. Talán így jó, ahogy van ... — mondja a férfi. — Ha olyan sirrtán, ha olyan nagyon szépen peregnének tova az évek, lehet, meg is unnánk. Hiányozna belőle a tűz, a szenvedély .. A póstás érkezése zavarja meg őket: — Szabadság! — Csak nem pénzt hoz, Lajos bácsi? — áll fel a tanító. — Ej-ej, mindenkinek csak a pénz kellene ... Igaz, nekem is — viccelődik a póstás. — Egy levele van. tanító úr. No, a viszontlátásra. Elmegy. (Folytatjuk) A Moszkvai Művészfilm kollektívája most forgatja Solohov világhírű regényének, a Csendes Don-nak filmváltozatát. A kitűnő regényből trilógia készül. A külső felvételek a Donnál, azokon a helyeken készülnek, ahol a regény lejátszódik. A terv szerint tavaszig forgatják a külső felvételeket, azután a moszkvai stúdióban készítik el a belső felvételeket, s nyáron ismét külső felvételekre kerül a sor. A Moszkvai Művészfilm kollektívája vállalta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára befejezi a trilógia első két részét, s a rákövetkező két-három hónapban elkészítik a harmadik részt. Képünkön a két főszereplő, E. Bisztrickaja és P. Glebov a film egyik jelenetében. ★★★★★★★★★★ A SZÁZAD PERE Négy évvel ezelőtt, Rómától nem messze a tengerparton Vilma Montesi 21 éves fiatal leány holttestére találtak. Könnyű blúz és rövid nadrág volt rajta. A rendőri jelentés annak idején így hangzott: „Megfullás által, véletlen halál“. Az eset ezzel befejezést nyert, de csak hét hónapra. Silvano Muto fiatal szerkesztő ezzel kapcsolatosan nagy szenzációt és botrányt fedezett fel, melynek messzemenő következményei vannak. Muto kijelentette, hogy Vilma Montesi nagy adag ópiumot vett be a St. Hubert klubban, amely egy igen zártkörű klub volt és néhány kilométernyire fekszik attól ■ a helytől, ahol Vilma holttestét megtalálták. A zártkörű klubban azzal szórakoztak, hogy kábítószereket élveztek és orgiákat űztek. Muto szerkesztő közölte a klubtagok jegyzékét. A klub gyakori vendégei között ott találjuk a római társaság ismert személyiségeit, többek között a pápa és Maurice herceg kezelőorvosát, III. Viktor Emanuelt, a volt olasz király unokáját. Muto a legsúlyosabb vádat Pietro Piccioni, az akkori külügyminiszter fia ellen emelte, aki annak idején az ENSZ-ben az olasz küldöttség vezetője volt. Továbbá vádat emelt Ugo Montanga di San Bartolomeo, a ST. Hubert klub tulajdonosa ellen. Muto állítása szerint Piccioni a tenger elhagyott partján hagyta ott Vilma Montesit, mert azt hitte, hogy halott. Montagna hercegnek meg volt a római rendőrségi főnökhöz a megfelelő összeköttetése és az ügy kivizsgálását csirájában elfojtotta. Az említett személyiségek rágalom címen beperelték a szerkesztőt, mire tárgyalásra kerüit a sor. Piccioni Muto az igazság felderítésével védekezett. Az olasz társadalmi és politikai botrány nemcsak Olaszországban vert fel nagy port, hanem felkeltette az egész világ érdeklődését. Muto vádját szenzációs módon megerősítette Montagna volt barátnője Anna Maria Moneta Caglio fiimszínésznő is, aki Montagnat értelmi szerzőnek a fiatal Piccionit-a kábítószerek terjesztői és élvezői hálózatában „gyilkosnak“ nevezte. A komo- romittált körök eleinte igyekeztek eltussolni az ügyet és el akarták fordítani a közönség figyelmét. Amikor azonban a rendőri iratokból napvilágra került, hogy Montagna herceg csempész, ópiumkereskedő és kerítő, a botrány fokozódott és Piccioni apja kénytelen volt beadni a lemondását. A botrány olyan méreteket öltött, hogy a kormány, Mária Scelba miniszterelnök kormánya is megbukott. Scelba kénytelen volt új rendőrségi vizsgálatot indítani és az orvosszakértők megállapították, hogy Vilma Montesit valóban meggyilkolták. Muto szerkesztőt a bíróság a rágalmazás vádja alól felmentette és néhány héttel ezelőtt Velencében Pietro Piccioni ellen gyilkosság vádja alatt megindult a század legérdekesebb pere. A vádlottak padjára Piccionin kívül Montagna herceg és a 76 éves Francesco Saverio Polito a római rendőrség főnöke került, mint bűntárs. Természetesen fnindhárman azt állítják, hogy ártatlanok. A Muto szerkesztő ellen vezetett és a Velencében Piccioni és társai ellen indított per között elmúlt időszakban a befolyásos körök mindent elkövettek, hogy elsimítsák az ügyet és mentsék, ami még menthető. így például rá akarták bírni a szerencsétlen Vilma szüleit, hogy határozottan állítsák: Vilma tisztességes, szívbajos leány volt és véletlenül halt meg, Vilma szülei valószínűleg hajlamosak erre a vallomásra, hiszen megszeretnék menteni elhalt leányuk becsületét és sokban enyhítené fájdalmukat, — ha enyhülésről egyáltalában szó lehet — hogy leányuk véletlenül halt meg és nem olyan erkölcstelen körülmények között, mint ahogy azt a közvélemény hiszi. Piccioni vallomása szerint Vilmával mégcsak véletlenül sem találkozott, sem előbb, sem később. A gyilkosság idején Alida Valii híres filmszínésznővel Amalfi fürdővárosban tartózkodott. A fiatal Piccioni azt állítja, hogy „politikai spekulációk áldozata“, amelyek oda irányulnak, hogy aláássák apja pozícióját. Montagna herceg azzal védekezik, hogy Maria Caglio, a volt barátnője bosszúból találta ki az egészet, mert otthagyta. Montagna herceg adja az ártatlant. Egyszer izgatottan felkiáltott, hogy Mária erkölcstelen, míg ő egy gentleman, aki becsületes munkából él. Ne csodálkozzunk rajta, hogy a közönség felháborodással és gúnyos nevetéssel fogadta Montagna kirohanásait Igazi szenzációt keltett, amikor megjelent a feketehajú Maria Caglio, akit „fekete hattyúnak“ neveznek és a volt barátja ellen vallott. Elmondta, hogy egy bizonyos Bruno Pescatutto, Montagna herceg barátja annyi pénzt ajánlott fel, amennyit csak akar, ha „jó lesz, és a bíróság előtt nem mond el semmi olyat, ami súlyosbítaná a herceg helyzetét“. Maria kijelentette, hogy úgy tett, mintha érdekelné a dolog, végighallgatta Brúnót és Montagna azt felelte, hogy előbb a pénzt akarja látni. Velencében egy bizonyos szállodában fel kellett volna telefonon hívnia, hogy közölje mennyit ad a hallgatásért. Maria azt vallotta, hogy természetesen nem telefonált Brúnónak. A „fekete hattyú“ azzal az állításával is szenzációt keltett, hogy állítólag Montagna azt mondta volna neki, hogy Saverio Polito, a volt rendőrfőnök zsarolta. Ilyen és hasonló leírhatatlan jelenetek játszódnak le Velencében a bírósági teremben és a vádlottak, valamint a tanuk vallomásai kellőképpen rávilágítanak arra, hogy milyen mélyre süllyedt az olasz burzsoázia, milyen elemek uralják és irányítják a burzsoa kormányt, amely az olasz nép sorsát tartja a kezében.
