Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-11-10 / 47. szám
Bratislava, 1956. november 10. Ära 60 fillér. IV. évfolyam, — 47. szám. Október lángjai lobognak Harminckilenc év. A történelemnek csupán parányi töredéke, mégis mekkora korszak! A marxizmus-leniniz- mus harminckilenc gyakorlati éve. A szocializmus létének, győzelmeinek és felvirágzásának harminckilenc éve. A történelmi időszámítás végtelenségének ez a töredéke elegendő volt annak felismeréséhez, hol kezdődik a népek, nemzetek, világrészek új kapcsolatainak korszaka. Az orosz proletár nem egész négy évtizeddel ezelőtt a Téli Palota kapujával egyidejűleg megnyitotta a kommunizmus kapuit is. Ezekben az emlékezetes napokban, amelyek megremegtették az egész világot, kezdett felengedni az imperializmus szennyes vizekből összehalmozódott jégtömege, kezdtek repedezni barikádjainak sziklatömbjei és kezdtek szakadozni a rabláncok — a földkerekségen felragyogtak az emberiség tavaszának első aranysugarai. A nemzetközi reakció harminckilenc év óta őrjöng Földünk egyhatodának elvesztése miatt. Ez idő alatt folyamatosan és ismételten készítgette a szovjet állam bukását és vereségét. Kajánul kiröhögte, bemocskolta, gazdasági és politikai blokádot állított fel körülötte. S amikor ez sem segített, eloldotta Hiler láncait és ráuszította, ismét reménykedve a szovjet állam megsemmisítő vereségében. Szerencsére a történelem törvényei urak a maguk nemében, nem szolgálnak senkit és nem az imperializmus parancsai és üvöltése szerint alakulnak. A történelmi fejlődést nem lehet visszafordítani és más irányba terelni. Ellenkezőleg: halad a maga útján, mindig csak előre. Amint láthatjuk, egyik nemzet a másik után választotta a szocializmus útját. A haladás megrögzött ellenségei hiába vádolják a Szovjetuniót kommunista propagandával. Igen, propagandát fejt ki már egyszerű létezésével is. Am ki lehet-e oltani a francia, az olasz, az arab munkásnak azt a vágyát, hogy saját országa gazdaságának birtokosa legyen? Kiirtható-e a földnélküliek vágya, hogy sajátjuk legyen az a föld, amelyen eddig véres verejtékükkel dolgoznak, hogy munkájukból más húzza a hasznot? Hogyis ne vágyódnának szabadság után a gyarmati elnyomás és az imperializmus jármában sínylődő dolgozók? De nem csupán vágyakoznak, cselekszenek is. Az európai és az ázsiai szocialista országokon kívül egy egész „békeövezet" alakult ki azokból az országokból, amelyeknek népe eltökélte, hogy lerázza az idegen uralmat és a nemzetgazdaság felvirágzását előirányozó intézkedéseket foganatosít. Amikor Nehru kijelenti, hogy India a mezőgazdasági termelés kollektivizálásának útját választja és felépíti saját nehéziparát, amikor Sukarno indonéz miniszterelnök azt írja, hogy az Októberi Forradalom az ázsiai népek számára az erő és a remény kimeríthetetlen forrása, s amikor az egyiptomi nép államosítja iparvállalatait és felosztja a gazdagok földjeit — akkor az imperialisták őrjöngenek tehetetlen dühükben. Az utolsó napok, főképpen a magyarországi és az egyiptomi események, újból meggyőztek bennünket arról, hogy az ellenség veszett ellenállás nélkül nem adja fel állásait. Nem engedi át elvesztett, vagy veszendőben lévő gazdaságait — legyen az nyersolaj, gazdagon termő magyar föld, dús hasznot hozó csatorna, gyár vagy ültetvény. Az ellenség dühe harminckilenc éve évröl- évre fokozódik. Äm harminckilenc év óta a munkásosztály sorra aratta győzelmeit. Győzedelmeskedik a világ proletariátusa, amely a Nagy Október példájából merít erőt, lelkesedést. „A kommunizmus réme” már csupán a burzsoázia és kiszolgálói számára maradt meg rémnek. A kommunizmus eqy boldog nép országában, a munkások és parasztok államában valósággá, a leninizmus zászlaja alatt harcoló milliók legyőzhetetlen eszméjévé vált. A leninizmus zászlaja magasan, tisztán, büszkén leng. Október lángjait már soha, semmiféle erő el nem olthatja. i I I I • l Ügy érzem, csak tegnap volt, s négy éve már Az idő múlik, hirtelen megszalad ... Nem igaz, hogy vénülök! Erős vagyok! Ifjú, erős, szabad! Készen áll már a töltés, ragyog a sín, messziről dübörög, robog a vonat. Hozza már, viszi, hozza, viszi ezer fiatal álmomat... 1 Ott rohan, repül már a hidak felett, a jövőbe robban, s száguld egyre tovább mondhatnak bármit a lassan kullogok, ártok és ostobák . .. ! S mi ötvenezren harsány dalra gyújtunk Fölöttünk száll a nap, szállnak a szelek Folyók és erdők zúgnak, s én brigádok élén menetelek ..,
