Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-11-07 / 46a. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Bratislava, 1956. november Ara 30 fillért. IV. évfolyam — 46a. Elszámitották magukat Igen, Elszámították magukat mindazok, akik Eszterhá- zyval, és Mindszenthyvel együtt — úgy gondolták: itt az ideje, a helyzet kulcsa a kezünkben van, a magyar népet a kapitalizmus útjára tereljük. És mégha csak á kapitalizmus útjára! Kapitalizmus,... Ausztria... Svájc... egészen bizonyos, hogy sokaknak ez sem lenne elég. Nem elégítené ki őket. Sokaknak ez csak gyenge harapás lenne. Nagyobbat szeretnének. Miért repültek éhes keselyűként nagy zsákmányra számítva Magyarországra a múlt napokban emigrációs fészkeikből az a sok mindenféle gróf, földbirtokos és egyéb horda. Ennek a történelem szemétdombjára került emberi söpredéknek lelki biztatója, jelszava, reménye és célja volt: az elveszett latifundiumok visszaszerzése (melyeken a magyar paraszt csupán a mindennapi betevő falatért verejtékezzen, robotoljon); egy kis feudalizmust és fasizmust vegyíteni az új rendszerbe — a horthy-tisztek segítségének kielégítésére és egy jő adag klerikaüzmus. Azt, hogy ezek a válogatott hiénák mennyire szívükön viselték mindezt, mennyire közeliek voltak számukra ezek a célok, mi sem bizonyítja jobban, mint az a vandál lelkesedés — mellyel nemcsak a kommunistákat és a velük szimpatizálókat, hanem a gyermekeket és a csecsemőket is gyilkolták, akiknek igazán nem volt még módjukban véteni sem Eszterházynak, sem Mindszenthy- nek, sem Horthynak, sem Tildynek, sem Kovácsnak. A fasiszta vérengzéseknek nem volt se eleje, se vége. Akadtak források, erőgyűjtésre; az erkölcsi támogatást egyenesen számos nyugati politikus szájából kapták, az anyagi segítséget pedig az osztrák határok felől, ahonnan (gyógyszerek leple alatt) repülőgépeken szállították a horthy-tlszteket. További erősítőül szolgált a magyar „felkelők“-nek Nagy Imre és kormányának politikája. Nagy Imre, mint az egy lépést előre, tizet hátra, politika nagymestere mutatkozott be. Nagy kormányának tehetetlensége, kiutalansága a közéleti és gazdasági káoszból, további kormányok alakulása, melyeket semmiféle alkotmányos szerv nem hagyott jóvá, — ez mind a „felkelők“ malmára hajtotta a vizet. E véres napok folyamán sok-sok egyszerű ember szeméről esett le a hályog. Azokéról is, akik a kezdetben úgy gondolták, hogy erőszakkal elérhető a népi demokratikus rendszer még nagyobb demokratizálása és azokéról is, akiknek a kommunisták nem voltak éppen ínyükre — de meggyőződtek róla, hogy ezerszeresen inkább nincsenek ínyükre ezeknek a véres rémtetteknek a kezdeményezői, a magyar tragédia kezdeményezői. Az egyszerű emberek elgondolkoznak ezen a tragédián, és düh, bánat, fájdalom lesz úrrá rajtuk. Nincs mit csodálni azon, hogy miután a magyar nép megismerte ennek a „felszabadító “-nak az igazi arcát, mely túlszárnyalt minden fasiszta őrjöngést, döntő ellenállásra határozta el magát. Ennek eredménye az új forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása Magyarországon, amely a szovjet hadsereghez fordult a magyar nép megsegítésére. A nyugati urak kicsit másképpen képzelték el a magyar helyzet kifejlődését. Nem csoda, hogy megállt az eszük, és most össze-vissza fontolgatnak: igazságos-e mindez? Nem esik csorba Magyarország függetlenségén? (Helyesen, nyílt beszédben így hangzana ez a mondat: Nem esik csorba azon, hogy Magyarodszág tőlünk, a kapitalistáktól függjék?) Természetesen ők úgy gondolják, hogy ez nem igazságos, hogy ezzel a függetlenséggel nincs minden rendben. A cinizmus, kétszínűség és hazugság képe jobban tisztázódik az emberben, ha módjában ál! megismerkedni a francia állítólagos szocialista Pineau művével, aki egyik szervezője az Egyiptom ellen indított szégyenteljes támadásnak. Külön örömet szerez neki hátat fordítani azoknak a gaztetteknek, bántódásoknak és igazságtalanságoknak, amelyeket Anglia, Franciaország és Izrael kormánya véghezvisz az egyiptomi népen, és inkább Magyarország problémáival törődik. Önkénytelenül is az a benyomásunk, hogy ő nem a francia külügyminiszter, hanem Nagy kormányának valamilyen franciaországi megbízottja. Helyesen hangsúlyozza ki az Üj Jugoszlávia Sajtóirodájának kommentárja az utóbbi magyarországi eseményekkel kapcsolatban: „Az Egyiptom ellen indított fegyveres támadás megfosztja azokat, akik ezt megkezdték, az erkölcsi jogtól, hogy objektív és reális álláspontot foglaljanak el a magyarországi eseményekkel kapcsolatban". Éz így van. A legobjektívebben és legreálisabban maga a magyar nép látja a helyezetet. És ő kétségkívül, végérvényesen a saját javára, a haladás javára, a szocializmus javára oldja meg ezt a helyzetet. Felhívás a testvéri szocialista országok kormányaihoz A MAGYAR NÉP MEGSEGÍTÉSÉRE A magyar rádió november 5-én a következő felhívást intézte a testvéri szocialista országok kormányaihoz: Elvtársak! Hazánk és népünk nagyon súlyos eseményeket élt át. Most mérjük az utolsó csapásokat az ellenforradalmi erőkre, amelyek célja népidemokratikus rendszerünk szocialista vívmányai elpusztítása volt. Az adott pillanatban az a fő feladatunk, hogy visszatérjünk a rendes nyugodt életbe, hogy behegesszük azokat a sebeket, amelyeket rajtunk ejtettek. Hogy ezt a lehető>leggyorsabban elérhessük, kérjük az önök testvéri segítségét. Most főképp élelmiszerre, tüzelőanyagra, építkezési anyagra és gyógyszerre van szükségünk. Meg vagyunk győződve arról, hogy a közös eszmékért, a szocializmusért küzdő valamennyi testvéri ország eleget tesz e kérésünknek. Kádár János j a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnöke Budapest, 1956. november 5. N. A. Bulganyin levele Kádár J, miniszterelnökhöz Testvéri segítség ellenszolgáltatás nélkül Moszkva, TASZSZ. — A magyar forradalmi műnk ás-paraszt kormány kérésére, amelyet a magyar rádió november 5-én közvetített, N. A. Bulganyin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Kádár J. miniszterlnökhöz intézett személyes levéllel válaszolt. Tisztelt miniszterelnök elvtárs! A szovjet kormány megtárgyalta az önök kérését és elhatározta, hogy a magyar dolgozóknak ellerr- szolgáltatás nélkül testvéri segítséget nyújt és Magyarországra haladéktalanul a következő árut küldi: 50.000 tonna gabonát és lisztet, 3.000 tonna húst, 2.000 tonna vajat, 3,000.000 tejkonzervet, 5.000 tonna cukrot, 10.000 tonna cementet, 10.000 köbméter faanyagot, 5.000 köbméter építkezési faanyagot, 300.000 négyzetméter táblaüveget, 1.000 tonna vasfedőanyagot, 3.000 tonna hengerelt fekete fémet. Ezenkívül, hogy biztosítsák a magyar népgazdaság iparának és a többi ágazatának folyamatos munkáját, a szovjet kormány elrendelte a külkereskedelmi minisztériumnak, hogy a Magyar Népköztársaságnak a feltételezett határidő előtt küldje azt az anyagot, tüzelőanyagot és más árut, amelyet az egyezmények értelmében 1956-ban, továbbá az 1957 évre szóló kereskedelmi egyezmény szerint 1957 év első negyedében kellett volna szállítani. Utasította továbbá a^ Szovjetunió egészségügyi minisztériumát, hogy a Magyar Népköztársaságnak haladéktalanul küldjön a lakosság számára szükséges gyógyszert ingyen. Elvtársi üdvözlettel N. Bulganyin Á Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. 1956. november 5. A múlt heten hétfőről keddre virradó éjszaka Egyiptomot alattomosan megtámadta az izraeli hadsereg. Még aznap Anglia és Franciaország provokatív ultimátumot intézett Egyiptomhoz, amelyben fenyegetéssel akarták kicsikarni Egyiptom beleegyezését a Szueá-csatpr- rta angol-francia katonai megszállását, hogy így biztonságban legyenek az izraeli támadással szemben. E vakmerő követelmény jogos visszautasítása után, szerdán este az angol és francia légierők barbár támadást intéztek Kairo és más egyiptomi városok ellen. Az angol és francia uralkodó körök leg- raffinál'tabb mesterkedése sem tudja leplezni Szueznek Izrael általi _ „fenyegetettségére“ vonatkozó komédia piszkos hátterét. Nem' leplezheti el, hogy itt stratégiai jelentőségű nemzetközi közlekedési _ csomópontot igyekeznek kézhez kaparintani és ennek útján megkísérelni az elvesztett gyarmati pozíciók visszaszerzését is. Ma már nem titok az angol francia „gondoskodásának háttere. Az amerikai sajtó is beismeri, hogy Izrael támadása és az angol-francia beavatkozás egy egységes terv részeit képezik, amelynek célja a Szuezi csatorna angol-francia meg- szálása. Szégyenteljes tevékenységüknek takargatására Anglia és Franciaország még az ENSZ kihasználásától sem riadtak vissza és szemtelenül követelték egyoldalú eljárásuk jóváhagyását a Biztonsági Tanácstól. Elítélésre méltó a vétójog kihasználása is, a határozat egyes javaslataival szemben, amelyek lehetővé tették, volna a kérdés békés megoldását az ENSZ chartájának alapelvei szerint. Ma az egész világon hatalmas ellenállási hullám emelkedik a háborúra vágyó összeesküvés ellen. Az egyipomi városok bombázásáról és a Szuezi körzetben való hadseregösszevonás nyílt előkészületeiről szóló hírek hatalmas felháborodást keltettek az egész világon. Anglia és Franciaország népétől kezdve Indián át Kínáig és Japánig mind erőteljesebben elhangzik: el a kezekkel Egyiptomtól! A helyzet megkívánta, hogy Egyiptomban hirdessék ki a hadiállapotot Nagy-Británniával és Franciaországgal szemben. Hétfőn a mi időnk szerint 4 óra 15-kor megkezdődött az ua s ENSZ közgyűlés úiabb rendkívüli ülése, amelyen tovább folytatják az Egyiptom elleni bri-t- francia-izraeii agresszió tárgyaié sát. Hammerksjöld, az ENSZ főtitkára jelentést terjesztett a közgyűlés elé, amelyben megállapította. hogy Egyiptom kész teljesíteni a közgyűlés határozatát, de Nagy-Británnia, Franciaország és Izrael nem nyilatkozott a határozat teljesítéséről. A főtitkár továbbá ajánlotta. hogy a közgyűlés hagyja jóvá az ENSZ fegyveres erői felállításának tervét, amelyek biztosítanák és ellenőriznék a katonai akciók beszüntetését a KözeKKeleten. A főtitkár bejelentette Kolumbia és Norvégia már beleegyezett, hogy csapategységei résztvesznek a fegyveres alakulatokban. A közgyűlésnek határozatot kellene hoznia a nemzetközi alakulatok parancsnokságának felállításáról is. A főtitkár Börns tábornokot javasolja főparancsnoknak. Reggel 6 órakor a norvég, kanadai és kolumbiai határozatról szavaztak. A határozat mellett, amely nemzetközi katonai erők felállítását követeli, a katonai akciók megszüntetése céljából. 57 küldöttség ir Izraeli összekötő a Színai- f elszigeteli SZUEZ EGYIPTOMÉ: Az agresszió folytatódik szavazott. Ellene nem szavazott senki sem.
