Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-10-27 / 43. szám

A CSISZ SZLO V A KI A I KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Bratislava, 1956. október 27.

mmaÉmmmmmmmmmmmmmammmm

Mai számunkban:

Baráti kapcsolataink kozó nem engedünk éket verni

(2. oldal)

Szeretni kell, mert szeretni jó

(7. oldal)

Az államosítás ünnepén

Október 28-a igen nevezetes nap és ünnepet jelent a számunkra. Az államosítás ünnepe minden fiatalban boldog érzéseket, nagy emlékeket vált ki. E napon ünnepeljük azt, hogy gazdaságilag is győztünk a kizsákmányoló osztály maradványai felett, a gyárosokat és a milliomos bányatuiajdonosokat nemcsak hogy a sarokba szorítottuk, hanem kihúztuk a talajt a lábuk alól. — Szédületes ütést mértünk rájuk az államosítással, amitől nem tudnak észre térni, nem tudnak talp- raállni soha. Nehéz harcos út vezetett eddig a tettig, de a győzelem mégis megérett. Ezt ünnepeljük október 28-án.

Röviden s/inlo lehetetlen elmondani mit jelent nekünk fiataloknak az államosítás. Hosszú számsorokkal lehelne kimutatni az államosítás után elért eredményeinket, ami már a dolgozó nép eredménye. Hazánkban, a dolgozó nép államában minden becsületes munkás érzi, hogy mit jelent számára az államosítás. Éppen ezért felesleges egy rövid írásban statisztikai, kimutatást adni, mert enélkül is elég bizonyíték áll a rendelkezésünkre. Gondoljunk csak arra, hogy régen még októberben is éppen elég mezítlábas gyermeket lehetett látni az utcákon, silány ruhában felöltözködve, pedig a cipót kazánokban égették el a gyárosok. A régi rendszerben október 28-án minden munkás szorongva gondolt arra, hogy jön a tél, mi lesz a családdal, mi lesz a gyermekeivel. A kamra bizony üres volt, a gyermekek nemhogy felsőbb iskolákba nem járhattak, vagy pedig ipari tanuló otthonokban nem tölthettek el a tanulási idejüket, hanem sokszor még az elemi iskolákba sem járhattak el a sanyarú körülmények folytán. Abban az idben könyvet vásárolni vajon melyik fiatalnak lett volna pénze? Ma pedig melyik fiatalnak nincs pénze mozira és melyiknek nincs jó ruhája, több pár cipője és melyik fiatal nélkülöz? Nincs olyan fiatal, aki nélkülözne! De ezt nagy mértékben az államosításnak köszönheti és köszönhetjük mindannyian, akik élünk hazánkban és boldogan építjük a szocializmust.

Szép élet a katonaélet

A bús ködös őszi napok is derűt gerjesztenek a fiatal szívekben. Vidám mulatozásokkal kamaszos nótakedvvel búcsúznak fiataljaink a civil élettől. „Hej szép élet a katonaélet” csendül fel a fiatalok ajkán.

Nagy a készülődés országszerte. Hiszen komoly dologról van szó. Katonának mennek fiaink. Ott hagyják majd két évre a már annyira megszokott kedves szülőházat, a rácsos kaput, az eke szarvát, az édesanyákat, testvérétől, mindent ami 19 évig a szívükhöz nőtt, ami örök és felejthetetlen emlékként kíséri majd őket a katonamm#

élet komoly napjaiban.

Katonának megyünk — mondják és van ebben a mondásban egy kis legényes hetykeség és büszkeség is, mert íme én: különb vagyok, mint X, mert engem besoroztak katonának és már a kezembe is a meghívó — katona leszek. Katona leszek a haza, a nép katonája, egy szent és nemes ügynek a védelmezője. A szabad élét a haza, a békés nyugalom örtállója. S kell-e ettől nagyobb és becsületesebb tisztség? Ugye fiatal rekruta barátaim, ha egy kissé fáj is, megválnotok a civil élettől, de ti tudjátok milyen felelősség hárpl reátok és hogy kinek tartoztok bizalommal és hazafias nemzeteteket szerető becsületes helytállással, Tudjátok, hogy hazánk biztonságát védelmezitek mindennemű provokáció és gaz orvtámadása ellen. És ügye, ti, ha kell, egy emberként fogtok majd fegyvert azok ellen, akik kezet mernek emelni gyönyörű hazánkra, népi- demokráciánkra, a nép vívmányaira, amely szent és sérthetetlen számunkra.

Katona barátaim, legyetek olyan katonák, akik szívvel, lélekkel és igazi hazafiúi érzéssel hajtanak végre

minden parancsot.

Ara 60 fillér

IV. évfolyam. — 45. szám.

(Részlet)

Itt van az ősz, itt van újra,

S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák „lehulló Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara.

Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya.

És valóban, ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Almos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett:

Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet.

PETŐFI SÁNDOR:

Jii OCtH CtZ ŐSZß itt VCtH 14JVCI