Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-06-30 / 26. szám
A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1956. június 30. Ars 60 fillér IV. évfolyam 26. szám A » •• " JOVO bányásznemzedéke A bányásztanuló intézetekben ezekben a napokban komoly erőpróba előtt állnak a fiatalok. Június második felében többszáz, idén végzett bányásztanuló ad számot a vizsgabizottságok előtt arról, milyen munkát végzett tanulóévei alatt, mennyire sajátította el jövendő mesterségének szakmai ismereteit. A másodéves tanulók néhány hét múlva kilépnek az életbe. Munkába állnak hazánk valamelyik bányaüzemében. Önállók lesznek, felnőtt emberek. Felemelő érzés, soha el nem múló emlék egy fiatalember életében az az idő. amikor mint szárnyaira engedett madár kilép az életbe. Szép napok ezek, de egyúttal nehéz napok is. Eddig a jól felszerelt, korszerűen berendezett intézetben a tanítók és nevelők szeretettel és nagy hozzáértéssel gondoskodtak róluk. Államunk törődött minden emberi szükségletük kielégítéséről. Semmire nem volt gondjuk a tanuláson és a szakma elsajátításán kívül — élelmezésről, lakásról, mosásról, szórakozásról, sportról gondoskodva volt — emellett a gyakorlóidejük alatt végzett munkával elég szépen kerestek is. Az intézetből kilépő fiatalnak azonban már saját magáról kell gondoskodnia. A valóság sokszor nem felel meg azoknak az elképzeléseknek, amit a fiatalok alkottak maguknak jövőjükről. Az intézet otthonos légkörét elhagyva az életbe kilépő fia* tál esetleg nehézségekkel találja magát szembe. Akinek nincs ereje ezeket áthidalni, csalódottá válik és nem ritka jelenség, hogy hátat fordítva a bányászatnak, más pályára megy. Sajnos ez ma elég gyakori jelenség és tetemes kárt okoz népgazdaságunknak. Havonta mintegy 1000 koronát áldoz az állam egy bányász- tanuló nevelésére. Ez a gondoskodás kárba- vész, ha az illető szakmája kitanulása után más foglalkozást választ. A bányaüzemek vezetősége, a pártszervezet, a szakszervezet és a CSISZ sokat tehet azért, hogy minden bányásziskolát végzett fiatalt megnyerjen a bányászatnak, hogy mindegyikük megszeresse mesterségét. Fogadják őket megértéssel, szeretettel, ne a legrosszabb munkahelyeket válogassák ki nekik, ahogy ez gyakran előfordul, hanem szakképzettségüknek és tudásuknak, ügyességüknek megfelelő helyre osszák be a fiatalokat. Az üzemi és a CSISZ vezetőségek gondoskodjanak az ifjak megfelelő elhelyezéséről, szórakozási és sport- lehetőségeiről. Az öregebb bányászok és a bányában már régebben dolgozó fiatalok pedig ne sajnálják a fáradságot, támogassák őket nehézségeik megoldásában. Különösen az első hónapban kell a segítség, abban az időben, amíg a fiatal az intézeti gondoskodás után megtanul az életben önállóan járni. A CSISZ üzemi szervezetének az első naptól kezdve foglalkoznia kell a munkába lépő fiatalokkal. Vonja be őket a szervezet munkájába. Téves az a sok helyen hangoztatott nézet, hogy az ifjú bányászok nem érdeklődnek a CSISZ tevékenysége iránt. Ez csak ott fordulhat elő, ahol száraz, érdektelen, vagy gyenge az ifjúsági szervezet tevékenysége. Szép mesterség a bányászat, a jól dolgozó bányászok a legjobban kereső emberek közé tartoznak hazánkban. Az új iskolaévben az eddiginél még több bányásztanuló kiképzését tervezzük. A bányásztanulók szervezése a 8 éves iskolát befejező tanulók körében már hetekkel ezelőtt megkezdődött. A toborzás munkájában nagy segítséget nyújthatnak a tanítók, akiknek következetes nevelőmunkája elsőrendű fontosságú ahhoz, hogy a tanulókban felébresszék a legfontosabb életpályák köztük a bányászat iránti érdeklődést. Tegyék ezt necsak kampányszerűen, hanem az év folyamán állandóan. A bányászmesterség, az építészet és más foglalkozás iránti érdeklődés felkeltésének legjobb módszerei közé tartozik a politechnikai nevelés helyes irányban való folytatása. üli I1IIJ Vadászgatnak múltamban a gondok: Ki szoknyákért futkostam bolondot? Megérte vagy meg nem érte? Késő van már, mit bágyasszak érte. Minden elmúlt bolondságom drága, Magam csúfja, magam bolondsága: Nem maradtam szeretetlen S ha szerettem, magamat szerettem. Most vagyok csak szomorúan, furcsán Régi-régi bolondságok múltán: Szép eszem, ha mostan elmén, Istenem, de meg nem érdemelném. Sötét szirma az én violámnak S csillog az est, engem sokan látnak S vén vagyok bár s nem érdemiem: Piros legyen a bokrétás mellem. Bús violám, akarsz lenni rózsa? Rózsa kell most, nem tehetek róla: Hogyha eddig nem engedtem, Ne kacagjon ki a világ engem. Felednélek, ha nagyon akarnám, Eléldelnék a magam hatalmán Boros szívvel kiheviilve. S, jaj, mi lenne, hogyha sikerülne? „Lement a Nap a maga járásán, Sárgarigó szól a Tisza partján, Sárgarigó, fülemile, Szép a rózsám, hogy váljak meg tőle?” ADY ENDRE
