Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-03-03 / 9. szám
ÜJ IFJCSÄG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena, a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József. — Nyomás Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata. A—72506 Bratislava, Jesenského 12. — Előfizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. A nők a vezetés közben gyorsan tanulnak és utolérik a férfiakat Leniti MÁRIA HŰSÉGESEN VÁR Vidám lányok a határvidéken. Belépünk a bratislavai Béke-üzem fonodájába. Hatalmas modern csarnok ez. tömérdek gépeivel, sok nagy világos ablakaival, ügyeskezű fiatal lányaival. Alig bírja a szem követni, olyan gyorsan forognak az orsók, gyűlnek a selyemszálak, ügyelni kell. selejtet ne csináljon a gép. A fonólányok csoportokban dolgoznak. A munkavezető asztala fölött hatalmas tábla hirdeti, hogy itt ezen a helyen ‘ dolgozik az „Ifjú gárda" - csoport. 4 tábla mellett Zoja Kosz- mogyemjanszkaja nagy arcképe. Megállunk a grafikontáblázat előtt. 143% átlagos tervteljesítmény. Csinos, fehérköpenyes, szőke, karcsú leány igyekszik felénk. — Hegedűs Mária csoportvezető — mondja mosolyogva. Kezet fogunk. Most is mosolyog, elővillan szép fehér, egészséges fogsora. A szemei is nevetnek. Aki nem tudja, 18 évesnek nézi,i pedig most múlt 20 éves. — Tessék, nézzék meg a mi birodalmunkat — mondja kedvesen. Tíz fiatal lány tartozik a csoportjába. ö felelős értük, egész munkájukért, a tervteljesítésért, és ami a legfontosabb, a minőségi munkáért. Ezidáig még egyszer sem hoztak szégyent az üzem fejére a setejtes munka miatt. Hosszan elbeszélgettünk munkájukról. Novemberben alakították meg az első ifjúsági munkacsoportot. Ma már négy van, és egy nagy heves harc a csoportok között. A versengésben magukra vonták az üzem valamennyi dolgozójának figyelmét. Hónapok óta az első helyen a Mária csoportja vezet. — Mi teszi lehetővé a győzelmet? Elmosolyodik. — Szerintem a közös akarat és cél. Például az én csooortomban senki előtt sem közömbös az, hogy ma a szomszédcsoport egy százalékkal magasabb teljesítményt mutatott fel, mint mi. Nálunk mindenkinek szívügye a verseny. A lányok egyformán harcolnak■ a selejtmunka ellen. S ez talán azért van, mert mindent közösen beszélünk meg. Mindenki véleményét figyelembe vesszük. Egyszóval nem érzik, hogy felettesük vagyok. Együtt • lakom, együtt szórakozom velük, barátnőjük vagyok. Nemrég még én is fonólány voltam, és azután sem szakadtam el tőlük, miután csoportvezetőnek jelöltek. Nem is panaszkodöm, nem kell meggyőzni őket, a gondolatainwl is ismerik már. Egyszóval Mária levetette a szürke köpenyt, fehéret vett helyébe, a lányokkal szemben azonban továbbra is segíteni kész, mindenkihez közvetlen és jóakaratú barátnő maradt. Nos, ebben rejlik a szociálista verseny győzelme. Mária csoportja méltó az „Ifjú gárda" elnevezésre. Mindent megtesznek, hogy fő hírnevet szerezzenek az Üzemnek, a CSISZ-nek. A CSISZ kongresszusát kötelezettségvállalásaik túlteljesítésével üdvözlik. Vége van a műszaknak. Kinyílnak a vízcsapok a mosdók felett. Az Öltözők felöl kacagás, vidámság, egy- eg'y I.özös terv megvitatása hallatszik. Tekintetemmel Máriát keresem. Szőke hajáról ismerem fel, amikor kilebben az öltözőből. Senki sem találná el, hogy rnivel foglalkozik. Finom gyapjúpzvetler, szürke szoknya, meleg, kényelmes télicipő, elegáns táska van a kezében. — Még egy perc és kész vagyok — mondja, miközben leemeli a fogasról szép új télikábátját. De nemcsak ő, mindenki Képünkön Hegedűs Mária csoportvezetőnő, Jaskova Irena íonólánynak segít munkájában így jön ki, szinte felismerhetetlenek így kicsinosítva, munka után. Kilépünk a kapun, gyalog indulunk a város felé, lábunk alatt csikorog a fehér hó. — Mit szoktál munka, után csinálni? — kérdeztem, — Hát először is sétálok egy nagyot, aztán hazamegyek. A lányok rendszerint el vannak hazulról. Kihasználom, a magányt, olvasgatok. A legtöbbet csak otthon vagyok, ritkán járók színházba, moziba. Néha ellátogatok haza Tardoskeddre, megnézem a családot,, az öt testvért. Elmondom a mamának, hogy megy a munka, mennyire teljesítjük' a tervet, mert őt ez nagyon érdekli. Ha pit, mondom, hogy megelőztek, haragszik rám. Ilyenkor azt mondja: „ha előre tudom, nem készítettem . volna jó vacsorát". Persze ezt nem gondolja komolyan. — Es táncolni nem jársz? — Néha-néha, ha az üzem csinál bált. Másüvé nemigen megyek. Nincs is kivel . lobban mondva, nincs itt akivel.4szívesen mennék. '— Az egy kicsit, baj — mondom. — Egyszer mindenki bevonul katonának ... Majd letelik ___ még egy év van hátra. Megvárom. Szeretjük egymást. — Ez már más. Az szép, ha valaki hű marad ahhoz, akit szeret. — Jó fiú, megérdemli. ■ Itt dolgozott 8 is, közben tanult is. A közös munka, kozott össze bennünket, ö cikkeket is írt. Akkoriban azt mondták az üzemben, hogy én voltam a legjobb fonólány. Egyszer csak hozzám jön.' azt mondja, hogy' cikket akar rólam írni fa Smeijába, Akkor láttuk egymást először. — S te mit mondtál? — Elfutottam. Csodálkozva nézteth rá. s ö észrevette. Derűsen, nézett vissza. — De megtalált! S azután mindig megkereseti. Jót kacagtunk. Csinos fiatalember mosolyog rám a fényképből. Nyomban egy másikat ad a kekembe, ugyanaz az arc, ka- ionár uhában: — Tetszik? Bólintottam. 'Autóbuszok tülkölése, villamosok kattogása zökkentett ki gondolatunkból. Alkonyodott. Elköszöntünk. Én villamosra, ő trolejbuszra szállt. Vidáman .intett felém. — Viszontlátásra Mária! A falusi fiatalok barátja, tanácsadója A ki nem ismeri Tomko Ma- rienkát, nem is mondaná, hogy falusi tanítónő. Ez a feketehajú örökké moáólygó elvtársnő mindig azon törj a fejét, hogy mivel segítsen a fiataloknak. A zemianski sady-i iskolában tanít, és sok időt szentel az ifjúságnak. Zemians- ke Sadiban az ifjúsági • szervezet nem tartozott a legjobbak közé, hosszú ideig egyáltalán nem működött, de amikor Ma- rienka eljött ide, egyszerre minden megváltozott. Beszélgetés közben a fiatalok rájöttek arra, . hogy szívesen betanulnának valamilyen jó darabot. dehát segítségre volna szükségük. Tómkó Marienka szívesen vállalkozott erre és lelkesen nekifogott. Kiválasztotta a színdarabot, és sokszor éjfélig is próbáltak. Három egyfelvonásos darabot adtak elő sikeresen és most újabb darabot tanulnak be. Marienka 24 új tagot szervezett , be a CSISZ-be. Nem ígért nekik semmit, csak rámutatott arra, hogy milyen érdekesen lehet megszervezni a munkát. Nemcsak színelőadásokka] és előadásokkal irányítja a fiatalokat. A faluban a CSISZ-nek már 39 tagja van. Hasonlóképpen mint Tomkó Marienka száz és száz lelkes fiatal falusi tanító végez felvi- lágosítő munkát falvainkon. Ilyen lelkes tanító például Dro- bena elvtars, Lubinából, a vág- újhelyi járásból. Az ifjúságot állandóan aktív tevékenységre serkenteti. ' Sok fiatal 'falusi tanító megértette, hogy mit jelent segítséget nyújtani a fiataloknak. De még - mindig akadnak olya- itokj- akik ezt nem tartják becsületbeli kötelességüknek. Ezék közé tartozik például Szárka tanító. Tömasikovóből, a palántái járásban. Az alapfokú politikai körök propagandistája, de köre még csak meg se kedzte működését, pedig megvan az érdeklődés az oktatás iránt. Gyakran beszélünk arról, hogy a tanítóknak együtt kell mtív ködni a CSISZ-el, sokszor azonban nem is tudják, hogy mit értünk együttműködés alatt. Pedig nem is kívánunk valami lehetetlent a falusi tanítóktól. Mindnyájan szívesen gondolunk vissza az iskolapadokban töltött évekre és tanítóinkra. Mennyi türelemre volt szükség, amig megtanítottak olvasni, írni számolni, és amíg hasznos polgárokká neveltek minkét. A falusi tanító nemcsak számtanra és nyelvtanra tanít, hanem a fiatalok barátja és tanácsadója is. Az ifjúság tanácsadója pedig csak az lehet, aki jól ismeri a fiatalokat, törődik velük. Az a tanító, aki szereti a fiatalokat az mindig megtalálja az utat a fiatalok szívéhez. Azt kívánjuk, hogy minél több ilyen tanítónk legyen és minden erejükkel segítsenek. A színház és könyvek segítségével változatossá tesszük a fiatalok életét és hatással vagyunk a jellemük alakulására. Ha a CSISZ a fiatalságot érdeklő tevékenységet fejt ki, akkor fokozódik a szervezőt nevelő hatása. Sokszor a CSISZ funkcionáriusoknak nincs rneg a kellő tudásúk és tapasztalatuk és így nagy szükségük van a tanítók segítségére. ACSISZ falusi szervezetei ezért a tanítóktól — CSISZ-tagokiól is várják a segítséget. Robert Jurák Gál Eta
