Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-03-03 / 9. szám
* 1956. március 3. VígUtkti ie&tpzeiek ÍCgCKi. Milyen dermesztő is a falusi téti kép. Csak néha látni behúzottnyakú embert tar- kállani a fehér mindenség- ben. Kezét védőpajzsként arca előtt tartja a fagyos kavargó hópor ellen, mely élés fájással vágódik az arcához. A szél meg állandóan dudál s olykor megkocogtatja a félénken meglapuló házak ablakát, mintha kérdezni akarna valamit a kályha körül pusmogó öregektől, vagy a karosládán ülő fiataloktól. Bent meg örülnek, hogy nem kell ilyen istentelen időben kint csúszkálni. Az ügyes-bajos dolgokat igyekeztek elvégezni nappal, mert így kell ezt, este pedig legjobb otthon, kiváltképp ilyen mostoha időben. No meg aztán hová is mehetnének estelenie? Esetleg a szomszédhoz, de otthon sem ülhetnek minden nap. mert végül megszólják őket Azt meg a világért sem akarnák. Mert úgy jó az csak. ha az ember hetente egyszer vagy kétszer kopogtat be a szomszédékhoz. Akkor is valami ürüggyel. Megkérdezni mi újság, mit mondott a rádió? Persze ez is csak kifogás, mert újságot mindenki olvas, jóllehet rádiót is hallgat Ilyenkor előkerül a naptár, vagy az újság és felváltva olvasnak fel egy-egy érdekes cikket, vagy olvasmányt. Moziba nem mehetnek• ■ mert az messze van. fent a hegy oldalában. A fiatalok? Azok még csak elmehetnek. Ám, de ők is csak néha teszik tiszteletüket a moziba. Talán azért is, mert csak szombaton és vasárnan vetítenek legtöbbnyire. akkor pedig a lányokhoz kell menni, mert oda is csak szombaton a legillöbb elmenni, így aztán mindenki keres magának' kedve szerint való szórakozást. Persze ez mindig attól függ. hogy kinek milyen a munkaköre. Itt például a kőbányában dolgozó bányászok örülnek ha pihenhetnek, s míg el nem álmosodnak, olvasgatnak. Igaz, az olva- ;, sást is leginkább a fiatalok kedvelik. Az apák meg pihentetik fáradt csontjaikat és elmerengenek a sokéves munkaküzdelmükön és számba veszik mivégre is gürcöltek annyit, ö, és hányszor megkérdik maguktól, miért is engedték kipréselni erejüket a Rimamurányi Vasművek uraitól, kiknek utódaként még ittmaradt Hut- man úr., aki figyelembe se veszi, hogy azóta már nagyot fordult a történelem kereke, ö, mint a vígtelkei kőbánya vezetője egyszersmind e kis völgykatlan vezérura is. Tőle még mindig rettegnek a bányászok, és aki nem hajlandó az ő malmára hajtani a vizet, az a szemében megbízhatatlan, és elbocsátással fenyegeti. — Szólni még a legbátrabb munkások sem mernek ellene, mert talán ők is csak kevéssé érzik és tapintják az újat, a mát. mely értük született. így csak maguk között panaszkodnak, és kitudja hányadszor mondják már el, hogy nem jól van ez így. Ez az idősebb bányászok gondia-baja. A másik oldalon ott van- nak a fiatalok, ők is kisébb-nagyobb gonddal. — Persze az ő gondjuk nem azonos az apjukéval, bár Hutman árt ők is szívükből megvetik és legszívesebben oda kívánnák, ahová a vallási előírás a bűnösöket. — Legfőbb gondjuk pedig az, hogy mivel töltsék el legjobban szabad idejüket. — Felmerül az a kérdés, hogy olvasással. De sajnos még nem tartunk ott, hogy a falusi fiataloknak mintegy szükséges valami legyen az olvasás. Ennek az eléréséhez még sok áldozatos nevelő munkára, jó könyvtárra van szükség. Ám, de azt sem akarom mondani, hogy itt nem olvasnak a fiatalok, sőt, egyikük-másikuk mint Csefo Feri is, könyvet könyv után olvas el. Csakhogy ez nem tölti és nem is töltheti ki teljesen a fiatat szívek vágyát. Érzik ők és tudják, hogy ettől többre is szűk ségük van. Mert Feri is ha megúnta az olvasást, ho vá menjen? A kocsmába mert valahová mégis csak el kell menni, egy kis tere- ferére, ennek vagy annak a megbeszélésére. És ha kibeszélgette magát, eleget tett más benső vágyainak is, utána újra kedve telik az olvasásban. Elmenne ő szívesen színdarabot nézni, de ha nincs, mitévő legyen? Meg aztán vállalná is valamilyen szerepnek a betanulását. Es mindamellett sakkozni is eljárna valahová, irodalmi esteket is szívesen látogatna. De ha mindez nincs, meg kell elégednie— és a többi vígtelki fiataloknak is — azzal, ami van. Ne szólt szám, nem fái fejem — mondja a közmondás. Es én mégis csak szóltam egy pár olyan kérdésről, melyek úgy vélem, ha ió fülre találnak, holnapra, vagy holnaputánra, megoldódnak. Ámbár kitudja? — így vélekednek a víglelkiek, mert ők már csak akkor hiszik el, hogy másképpen lesz, ha azt két szemükkel látják. — Mert mondjad csak elvtárs, ér így valamit a CSISZ szervezetünk. meg minden, ha még egy kis helyiségünk sincsen, ahová néhanapján összejöhetnénk, ezt vagy azt megbeszélni? Meglátod, színdarabot sem rendezhetünk, mert nincs hol. Hát így van ez itt, már kitud ia. mióta. Í gy van, de másképp lesz. A falucska közepén egy magános ház áll. Ház? hiszen még csak pirostéglás fatak ... Ma még vastag kőréteg boritia. a didergő madaraknak* nyújt enyhehelyet, s a szél jária benne kedve szerint füttyös, vad táncát, és holnap már a fiatalok s az öregek találnak benne otthonra. Az ö derűs hangjuktól visszhangzanak majd a falak, egy-egy szép, kedves színdarab, vers, ■ vagy énekelöadás után. A remény, az örömórák gazdag percei már ott lapul a hó alatt. Nevén szólítva tesz kultúr- ház, ami eddig még nem volt Vígtelkén. TÖRÖK ELEMÉR KULTÍJR KRÓNIKA A komáromi Magyar Területi Színház márciu« 5-én. héttőn „A cseh és szlovák drámai ünnepi játékai” keretében a bratislavai Oj Színpadon előadja Karel Capek „Anya” című háromíelvonásos drámáját. * A közeli napokban jelenik meg Ozsvald Árpád önálló verseskötetet „Tavasz lesz újra kedves“ címmel. ízléses, gyönyörű félvászon kiadásban. • Német küldötség érkezett Prágába Heinrich Heine nagy német költő emlékünnepségére. * Prágában február 28-án megnyitották a „H. Heine a cseh íráshagyományban” című kiállítást. Az ünnepségen resztvettek a Heine ünnepségre érkező német küldöttség tagjai és a Német Demokratikus Köztársaság képviselői. * Ebben az évben 96 új általános iskola kezdi meg működését hazánkban. * A mexikói képzőművészeti kiállítást a brnoi Művészet Házban eddig 9.000 látogató tekintette meg. * A népi demokratikus országok irodalmi alkotásait árusító moszkvai könyvesboltban 4— 5000 vásárló fordul meg. A nagy keresletre való tekintettel hasonló könyvesboltokat nyitnak Leningrádban és valamennyi szovjet szövetségi köztársaság fővárosában is. * Vörösmarty emlékestet rendezett Bécsijén, a Musikverein kamaratermében az . osztrák magyar egyesület. Az ünnepségen ismertették Vörösmarty költészetét és előadták több versét. Egy szerelem története A 2 új szovjet filmek egyik sajátossága, hogy mai problé- mákat vetnek fel. Egy szerelem története című új, színes szovjet film is mai problémát ábrázol, és old meg. Kevés olyan filmet van alkalma végignézni a mozltálogatónak, amelyek közvetlenül szólnak a szívhez, és gazdag komplexumban ábrázolják és megoldják az egyének legégetőbb problémáit. Az Egy szerelem története ilyen film. A filmtörténet egy diákotthonban kezdődik, ahol a pedagógiai főiskola hallgatói vizsgákra készülődnek. A szorgalmas tanulást. a hallgatók mindennapi életét Szergej Romasko érkezése kizökkenti egy kissé a szokott kerékvágásból, aki az internátusbán lakó barátjához jön látogatóba. Szergej. barátja révén megismerkedik egy fiatal, csendes lánnyal. Natasával, aki nagyon megtetszik neki. Natas — bár van udvarlója., — nem marad közömbös Szergej Romaskov. a fiatal mérnök iráni. Elfogadja meghívását, és barátnője kíséretében viszonozza Szergej látogatását egy nagy építkezésen, ahol Szergej dolgozik. Szergej szerelmet vall Natasának és megkéri a fiatal lány kezét. Idő múltán Natasa viszonozza Szergej szerelmét és a kitűnő tanuló úgy dönt, hogy elhagyja a főiskolát és feleségüt megy hozzá. Az új környezetben Natasa legfőbb gondja: kellemes otthont teremtem fériének, a gyermeknevelés és a háztartási munka. Natasát, akinek nagyobb ambíciói voltak. mindez nem elégíthette ki és nem is elégítette ki. Titokban tovább tanulni vágyott. Ezt a vágyát csak növelte Szergej magatartásának megváltozása. Ötéves házasság után Szer- gej' alaposán megváltozott. Fontos megbízatást kap, egy nagy építkezés vezetője lesz. A munkasikerektől szinte megrészegült és a munkatársait lebecsüli. Egyre jobban szereti önmagát, és magán kívül nem ismer senkit. S így volt ez a családi életben is. Natasát ugyan szereti továbbra is, de őt is mint dolgozó társait, lebecsüli, magabiztos, öntelt és uralkodó vele szemben. Natasa bár szereti férjét úgy dönt, hogy e thagy ja. Fiával az egyetemi barátnőihez megy. Be akarja fejezni félbeszakított tanulmányait. Ez sikerül is neki, tanítónő lesz. Régi diákszerelme is jelentkezik — Kostya. Szergej Natasa távozása után sem változik meg. Tatpnua- lókkal veszi körül magát, nem törődik az emberekkel. Hibádra csak a párt gyűlésén döbben rá. Megfosszák' funkcióitól és egy távoli építkezésre küldik. Hibáit megbírálja a Pravda is. Natasa a cikk felolvasása után értesül Szergej mulasztásainak és hibáinak következményeiről, úgy dönt, hogy visszatér hozzá, hogy segítsen neki egy új, szebb életet kezdeni. Szergej erkölcsi ereje képessé teszi arra, hogy győzelmet arasson hibái felett, és Natasa segítségével új életet kezdjen. Az új életbe győzelembe vetett hittel indulnak: így hinni csak az tud, aki tudja, hogy egy nagy ügyet szolgál, a kommunizmus felépítését. Szergej először úgy gondolja, hogy Natasa szánalomból tért vissza hozzá, később azonban meggyőződik arról, hogy Natasa hű élettárs, aki nem hagyja cserben cér- jét, a legválságosabb pillanatokban és minden erejével segít neki, hogy újra oda jusson, ahonnét elindult. A film alkotói — Gabrilovics a forgatókönyv szerzője és Rajzman rendező — Szergej Romasko és felesége Natasa alakjában hűen ábrázolják a szovjet emberek erejét és mély erkölcsi értékeit. Különösen jó Natasa lelkivilágának gazdag ábrázolása. Eleíhü ábrázolás Szergej alakja is, de nem annyira elmélyült és sokrétű, mint Natasáé. M indkét főszereplő kiváló színészi teljesítményt nyújtott. Rajtuk kívül még O. Aroszevová — Raja és V. Kulikov — Kostya alakítása érdemel dicséretet. A filmben találkozunk néhány kisebb hibával, helyenként kissé nyers az árbázolás, nem eléggé élethű jelenetek is akadnak, a filmben, de mindez lényegtelen, ha a film végső összhatását tekintjük. Hírek szerint újabb hasonló témájú szovjet filmek vannak álban. A mozilátogató közönségünk nagy örömmel fogadja ezeket a mai tárgyú új szovjet filmeket, annál is inkább, mert a mi filmgyártásunkból a mai problémákkal foglalkozó filmek még hiányoznak. Ezek a filmek így kitöltik azt a hiányt. B. T. teni ezt az öreg osztrák kantetűt. Még jó, hogy belerakta azt a szeretkezést, ezzel úgy megkavarja őket, hogy kétfelé áll a fülűk tőle. Csak magyarázza meg nekik, hogy a kan- tetű, az a létük hímje, és hogy a nőstény létükre csakis egy hímtetű mászhat rá. Más kép- pen nem tudja kimagyarázni magát. Maga nem azért írta ezt, hogy megsértsen vele valakit, ez világos. Mondja csak meg a hadbíró úrnr’k, hogy maga ezt a saját vigasztalására írta, és ahogy a hímdisznót kannak hívják, úgy a tetű hímjét is mindenütt kantetűnek, vagyis csehül vSiváknak. * A tanító felsóhajtott: — Hiába a hadbíró nem tud jól csehül. En már ilyesféleképpen meg is magyaráztam neki a dolgot, de ö rám- förmedt. hogy a hímtetűt csehül „vesáknak" hívják. ,,Semmi vsivák", mondta a hadbíró úr, „vésiik. Femininum, sie gebildeter Kerl, ist „ten fes", also maskulinum ist Ja fesák". Wir kennen uns’re Pappenheimer." ** — Egy szó mind száz. — mondta Svejk — a maga dolga nagyon csúnyán néz ki, de azért nem szabad, hogy elveszítse a reményét, mint ahogy a Janecek cigány is azt mondta Pilzenben. hogy még mindig jóra fordulhat, amikor 1879-ben amiatt a kétszeres rablógyilkosság miatt rátették a kötelet a nyakára. Es el is találta, mert az utolsó pillanatban elvitték az akasztófa ától, mert nem lehetett fölakasztani a császár őfelségének a születésnapja miatt, amelyik éppen arra a napra esett, amikor ine'i lógni kellett. így csak másnap akasztották fel, amikor már vége volt a születésnapnak, és ennek a fickónak még olyan szerencséje volt. hogy rá a harmadik napon kegyelmet kapott, és meg kellett újítani vele az eljárást, mert minden arra mutatott, hogy tulajdonképpen egy másik Janecek csinálta az egészet. így aztán ki kellett ásni őt a fogolytemetőből, és rehabilitálták a pilzeni katolikus temetőbe, és csak azután derült ki, hogy evangélikus, úgyhogy átvitték az evangélikus temetőbe, és aztán ... — Aztán kapsz egy pár pofont, — vágott a szavába Vodiéka az öreg árkász — hogy ez a csibész miket ki nem talál. Az embernek fő a feje a hadosztátybíróságlól, és ez a csirkefogó tegnap, amikor kihallgatásra vittek min* Ez a cseh szó gazembert is jelent. ** Semmi „fsivák“, hanem „vesák“. A nőnem, maga művelt fickó „ten fes", tehát a hímnem „ta fesák,’. Ismerjük az ilyen alakokat. két, azt magyarázta nekem, hogy mi az a je- rikói rózsa. — De azok nem az én szavaim voltak, ezt Panuska festő szolgája a Matéj mondta egy vénasszonynak, aki megkérdezte tőle, hogy hogy néz ki a jerikói rózsa. Erre Matéj azt mondta neki: „Vegyen egy kis száraz tehénszart, tegye rá egy tányérra, öntsön rá vizet, akkor szépen meg fog zöldülni, és ez a jerikói rózsa", végekezett Svejk — ezt a hülyeséget nem én találtam ki, és valamiről mégis csak kellett, hogy beszélgessünk, amikor kihallgatásra mitek. Én csak meg akartalak vigasztalni Vodil- ka... — Te meg a vigasztalás, — köpött ki megvetően Vodiéka — az embernek tele van a feje gonddal, hogy kimásszon a slamasztikából és kieresszék, hogy leszámolhasson azokkal a magyar zsiványokkal és akkor ez valami tehénszarral akarja vigasztalni az embert. Mert hogy fizessek meg a magyar zsiványok- nak, amikor itt ülök lecsukva, és ráadásul még az embernek muszáj (etetni magát és kijelenteni a hadbíró előtt, hogy egyáltalában nem gyűlöli a magyarokat. , Kutyaélet ez, öregem. De ha egyszer a mancsomba kerül egy ilyen zsivány, én megfojtom, mint egy kölyökkutyát, majd adok én neki, „isten áldd meg a magyart", majd én leszámolok velük, rólam még beszélni fognak. — Egyáltalán nem kell, hogy aggódjunk semmiért, — mondta Svejk — minden rendbejön, a fődolog csak az, hogy a bíróság előtt sose mondjunk igazat. Aki hagyja magát megszédíteni és mindet beismer, az mindig el van veszve. Abból sose jön ki semmi jó. Amikor én egyszer Moravská Östravában dolgoztam, ott a következő eset történt: Egy bányász elpáholt egy mérnököt négyszemközt, úgy hogy senki se látta, és az ügyvéd aki védte, folyton azt mondta neki, hogy tagadjon, hogy nem lehet semmi baja, de a bíróság elnöke meg folvton a lelkéri kötötte neki, hogy a beismerés az enyhítő körülmény, de ö egyre csak hajtogatta a magáét, hogy nem ismerhet be semmit, és így szabadon is eresztették, mert bebizonyította az alibijét Ugyanazon a napon Brnóban . . — Jézus Mária, — dühödött meg Vodicka — én ezt már nem bírom tovább. Nem tudom felfogni, hogy ez minek beszél itt össze annyi mindent, tegnap a kihallgatáson volt velünk egy pont ilyen ember, Amikor a hadbíró megkérdezte tőle, hogy micsoda civilben, azt mondta: „Füstöt fújok a Keresztnél", és több mint egy fél óráig tartott, amíg megmagyarázta a hadbírónak, hogy egy Kereszt nevű kovácsnál dolgozik a fújlatóval, és amikor aztán megkérdezték tőle: „Szóval maga civilben iparos?’ akkor azt felelte: „Dehogy vagyok én italos, a Franta Hybsu az“. A folyosón lépések hangzottak fel és az őr bekiáltott: — Zuwachs.4 — .Megint szaporodunk egy kicsit, — mondta örvendezve Svejk — ezeknél talán lesz egy kis bagó. Kinyílt az ajtó, s a fogdába belépett az egyéves önkéntes, aki Budéjovicében együtt ült Svejkkel, s akit azután áthelyeztek az egyik menetszázad konyhájába. — Dicsértessék a Jézus Krisztus — mondta belépve, amire Svejk válaszolt az egész társaság nevében: — Mindörökké, ámen. Az egyéves önkéntes elégedetten ránézett Svejkre. letette a földre a pokrócát, amit magával hozott, letelepedett a lócán a cseh kolónia közé, lecsavarta a lábtekercsét és elővett a hajtásaiból néhány ügyesen élhelyezett <cigarettát., ezeket szétosztotta, azután kihúzott a bakancsából egy gyufás-oldalt és néhány szál gyufát, amelyeknek a fdje gondosan ketté volt hasítva a közepén. „ Végighúzott a doboz-lapon egy gyufát, óvatosan rágyújtott, tüzet adott a többieknek is, majd közömbösen így szólt: — En zendüléssel vagyok vádolva, — Az semmi, — vigasztalta Svejk — kész röhej. — Hát persze, — mondta az egyik önkéntes, — és még ilyen mádon akarunk győzni, különböző bíróságok segítségével. Ha mindenáron ítélkezni akarnak felettem, hát ítélkezzenek. Egészben véve, egy árva por semmit sem változtat a helyzeten. — És hogy lázadtál fel? — kérdezte Vodicka az öreg árkász. rokonszenvező pillantást vetve az egyéves önkéntesre. — Nem akartam latrinát pucolni a haupt- wachén, — felelte az önkéntes — ezért az óberszt été vittek. Az egy nagy disznó. Elkezdett ordítozni rám, hogy én regimentsraport alapján vagyok lecsukva és közönséges fogoly vagyok, és ő csodálja, hogy a föld megtűr engem a hátán és nem hagyja abba a forgást attól a szégyentől, hogy a hadseregbe beférkőzött egy ember, akinek megvan az önkéntest joga és igényt tart a tiszti méltóságra, de a viselkedésével kizárólag csak undort és megvetést válthat ki a feljebbvalóiból. Erre én azt jeleltem, hogy a földgolyó forgása nem szakadhat meg azért, mert feltűnik rajta egy olyan egyéves önkéntes, amilyen én vagyok, hogy a természeti törvények erősebbek az önkéntest stráfoknál, és hogy látni szeretném, ki kényszeríthet engem arra, hogy kipucoljak egy latrinát, amit nem én rondítottam össze, habár ahhoz is jogom volna, azután a disznó ezred- konyha után, a rothadt káposzta és a büdös ürühús után. Aztán még megmondtam az óbersztnek, hogy az ő véleménye, hogy miért tűr meg engem a föld hátán, egy kicsit furcsa vélemény, mert énmiattam azért mégsem törhet ki földrengés. Az óberszt úr az egész beszédem alatt nem csinált semmit, csak a fogát csattogtatta mint egy kanca, amikor a fagyott répa csípi a nyelvét, és aztán rámordított: „Szóval kipucolja a latrinát, vagy nem pucolja?" ,,Alázatosan jelentem, hogy semmilyen latrinát kipucolni nem fogok.“ „Maga pucolni fog, Sie Einjähriger!“ „Alázatosan jelentem, hogy nem fogok.“ „Krucitürken. maga pucolni fog, méghozzá nem egy, hanem száz latrinát!“ „Alázatosan jelentem, hogy nem fogok kipucolni se száz latrinát, se egyet." Es ez így ment szünet nélkül: „Fog pucolni?" „Nem fogok pucolni." A latrinák úgy röpültek ide-oda, mintha valami gyermekversi- két mondtunk volna, amit Pavla Moudrá írt. Az óberszt úgy futkározott az irodában, mint az örült, a végén leült és azt mondta: „Jól gondolja meg, átadom magát a hadosztálybíróságnak lázadás miatt. Ne higgye, hogy maga lesz az első egyéves önkéntes, akit ebben a háborúban föbelönek. Szerbiában jelakasztottunk két egyéves önkéntest a 10. századból, és egyet a 9-ből agyonlőttünk, mint egy birkát. És miért? A csökönyösségük miatt. Az a kettő, akit felakasztottak, nem volt hajlandó leszúrni egy komitácsi feleségét és gyerekét Sabác alatt, és a 9. századból való önkéntest azért lőtték aguon. mert nem akart előremenni, azzal a kifogással, hogy dagadt a lába és lúdtalpa van. Szóval kipucolja a latrinát, vagy nem pucolja?“ „Alázatosan jelentem, hogy nem pucolom ki." Folytatása következik
