Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-02-18 / 7. szám
1956. február 18. 10 Fekete csipkéből, hosszított derékkal, bő, húzott szoknyával, fekete bársony vagy szatén vállpánttal, elöl féloldalt masnival díszített pántövvel készíthetjük el ezt a fiatalos, elegáns esti ruhát. Kiegészítője a háromnegyedes ujjú, japánszabású boleró, a ruha díszítésének anyagából. Anyagszükséglet kö- zéptermetre, 80 centiméter széles csipkéből 4—4.5 méter (aszerint, hogy milyen bőre akarjuk a szoknyát készíteni), a boleróhoz és a díszítéshez 1,60—1.80 méter szimplaszéles anyag elegendő. Jó az időbeosztásod ? Azt hiszitek, hogy ez felesleges kérdés? Nem kételkedünk benne, bizonyára jó háziasszonyok vagytok, helyesen osztjátok be időtöket. Nem árt azonban, ha mégis beszélünk erről. Hányszor láttuk, hogy a háziasszony ebédfőzés közben elfut az üzletbe, mert szüksége van valamire. Hány háziasszonynak nincs meg az áttekintése arról, hogy hetenként, vagy havonta mire van szüksége. Sok időt takarítanának meg az asszonyok, ha az alapszükségleteket, lisztet, cukrot, zsírt, egyszer vagy kétszer havonta szereznék be. A reggeli felkelésnél ne vezessük be a „még Üt percet”, mert akkor már nincs időnk a reggeU előkészítéséhez nem öltöztethetjük fel rendesen a gyerekeket, a napot már futkosással és idegeskedéssel kezdjük. Vagy vegyük például a nagymosást. Mennyi rengeteg ruha jön össze, de ha arra ügyelnénk, hogy a családtagok esténként meleg vízben megmosakodjanak, akkor a fehérnemű nem piszkolódna annyira és nem gyűlne össze annyi szeny- nyesruha. Milyen sok idő megy kárba, ha a háziasszonynak minden egyes alkalomkor keresni kell a kulcsokat, vagy a jyüszűjét és nem tudja hol az olló. Nagyon fontos, hogy a családtagokat rendre szoktassuk, és mindenki rendet hagyjon maga után. Mindenki úgy tegye el a holmiját, mint ahogy azt meg akarja találni! Ha ezeket a tanácsokat megszívleljük, nyugodtabbak lesznek az idegeink, helyreáll a családi összhang, és a családi pénztár is rendbejön. Csak egy kedves megértő szó.,. Nem is hisszük milyen nagy jelentősége van egy kedves megértő szónak. Milyen sok kellemetlenséget kerülhetnélek ki az emberek, ha idejében néhány megértő kedves szót szólnának. A meggondolatlan, haragos, mérges kifeje- |zés sokszor olyan bajokat okoz, melyeket már nehéz rendbe hozni. A sértő szó olyan, mint amikor egy követ dobunk, sebet ejt és nem tér vissza többé. Természetesen nem olyan könnyű dolog fegyelmezni magunkat és álláspontunkat higgadt tárgyilagosággal előadni. Erős akaratra és öntudatos fegyelmezettségre van .szükség. Csakis a türelmes és barátságos emberek tudnak olyan légkört teremteni magúk körül, amelyben kellemes élni. A családi összhang és összetartás szempontjából is rendkívül fontos, hogy a feleség, az anya, barátságos, meleg természetű legyen. Az az anya aki mindig barátságosan, közvetlenül beszél a gyermekekhez, az a gyerekekből is közvetlen, barátságos embereket nevel. A barátságos, engedékeny viselkedés még nem jelent gyengeséget a nő részéről. Ellenkezőleg, az asszony ésszerű, barátságos, kedves szava lefegyverezi a legdühösebb és heves ellentámadásra hajlamos férjeket is. Egy megértő kedves szó sokszor többet jelent, mint a szemrehányás és a könnyek. A nő érző és megértő lénye nemcsak a családi életben vált ki mély hatást, hanem a munkahelyeken is. Mert valljuk be őszintén, hogy nem kellemes dolog hallgatni az ideges természetű nők patvarkodásait. Sokszor a legkellemetlenebb helyzeteket is meg lehet menteni — elég néhány megértő, kedves sző. Mindnyájan szívesen vásárolunk ott, ahol előzékenyek az elárusítónők, szívesen széliünk fel olyan villamosra, ahol a kalauznő kedves feleletet ad kérdéseinkre. Régi igazság, hogy három szó létezik, amelyek megnyitják előttünk a világot és az emberek szívét. Ez a három szó: kérem, köszönöm, szívesen. Az udvariasság rávilágít a szív igaz, meleg kultúrájára, mert az aki szépen beszél, az szépen gondolkodik. A seb begyógyul, de a sértő szó által feltépett, seb, nem. Ha mindezt megfontolóra vesszük, akkor bizonyára mi is igyekezni fogunk és nem ejtünk ki olyasvalamit, amivel embertársainknak fájdalmat okozunk. Igyekezzünk mindig kellemessé tenni azt a környezetet, ahol élünk és dolgozunk. - - • ^NEVESSÜNK KÉP SZÖVEG NÉLKÜL C^Ujrr — Miért nem kíméli feleségét a felesleges izgalmaktól? — Bocsánat, Doktor ür, de mind a két fülét betömtem vattával. Utóhangok az olimpiáról Az olimpia már befejező- ' dött, az eredményeket az olvasók már megtárgyalták,- de az olimpiával kapcsolatban még mindig vannak érdekes —- ha nem is túlságosan örvendetes — hírek. » A csehszlovák jégkorong- csapat a várakozáson alul . szerepelt. A váratlan vere< ségek talán nem is annyira I ' súlyosak, mégis nagy vissz4 hangot keltettek a csehszlo< vák sportkörökben. A veze- ■t tök a mérkőzések során meg< állapították, hogy a csapat í elavult stílusban játszik s j ezen sürgősen változtatni kell. Azt is most tudtuk Ü), bogy az egyes játékosok kiöregedtek.... ’{jobb későn, mint soha). A német szövetségi köztársaság jégkorong-csapatának átlagon aluli szereplése miatt a német vezetőség arra a megállapításra jutott, hogy nincs értelme komolyabb versenyeken részt venniük mindaddig, míg olyan feltételeket, nem teremtenek a felkészüléshez, mint a szovjet, amerikai és kanadai csapatnak van. Az 1957-es világbajnokságon valószínűleg nem vesznek » részt. A svájci jégkorong szövetség elhatározta, hogy a csapat mérsékelt szereplése miatt nem vesznek részt az 1957-es világbajnokságon. (Irígvlésreméltó svájciak, mi van veletek?) A finn síszövetség azonnali hatállyal felfüggesztette Hemmo Silvenoinen síugró f rajtolási jogát, mivel egy újságírónak elmondta, hogy a finn síugrók az öltözőben a verseny előtt „pofozkodtak“. (A hidegvérű finnek- \ tői ilyesmi is kitelik?) Toni Sallert, az osztrákok három olimpiai aranyérem tulajdonosát, aki tudásával bámulatba ejtette a sport- világot, Kitzbühlben, szülő- ' városában, lelkes fogadtatásban részesítették. A városka zenekara is felvonult, amikor azonban a vonat be-, robogott, rá akart zendíteni az üdvözlő indulóra, a várakozó tömeg nagy meglepetésére macskazene hangjaihoz hasonló nyikorgás ■ hallatszott. A szegény zenészeknek ugyanis a nagy hideg miatt befagyott a szerszámuk... MsáXiwá Boris Jani, a feketehajú emberke, barátom az ifjabb és idősebbkori iskolaévekből, közismert kritikus volt. Nem irodalmi, csak olyan egyszerű, konstruktív. Kritikai dicsősége azzal kezdődött, amikor a menzán elsózták a levest. Mérgesen, ezekkel a szavakkal kelt fel az asztaltól: — — Ezt nem hagyom annyiban! — Nem hagyta. Bement a konyhába, és kijelentette, hogy a leves olyan sós akár a tenger vize. Konstruktív módon hozzáfűzte, hogy ne sózzanak annyira. Attól kezdve nem jegyeztek fel egyetlen esetet sem, hogy túlsózták volna ezt a tápláló folyadékot. Másnap kritizálta az elromlott felvonót. — Az embernek gyalog kell felkutyagolni az ötödik emeletre. Kész szívbaj. A liftet megjavították. Aztán a portásba kötött bele -*• a bürokratába. Állítólag önhatalmúlag talál ki mindenféle rubrikát, csak azért, hogy hiába feltartsa a feleket. A megrepedt vízvezetékét rekord idő alatt javították meg neki a város komunális üzemei, egy héten belül. Megtántorít- hatatlanul és élesen kritizált. Megnősült. Másnapra a szobájában feldudorodott a parkett. Kritizált, és a parkettet kijavították. Levélben kritizálta a kéményseprőt, aki bekormozta a lakását és köszönés nélkül ment el. A kritizált szigorú rovást kapott. A villamosok késését, pincéreket, borbélyokat a tett színhelyén, vagy telefonon bírálta. Mindég igazságosán és sikerrel. — — Ilyen emberekre van szükségünk — mondták egyhangúan mindenütt — bátrakra! — Egy szép napon az — „Időjárás és meteorológia legfelsőbb hivatala“ közleményt adott ki. A János megállapította, hogy ez súlyos tárgyi hibákat tartalmaz. Különösen a — „vesző- kumuluszok Kassa felett“-i fejezetben- A tényeket átvizsgálta és hitelesítette. Aztán a publikációt nyilvánosan bírálta. — Ki fogja törni a nyakát, — mondták mindenütt —- nagy fába vágta a fejszéjét! Az elsőnek erre a menza gondnoka reagált. Nyilvános helyen, az étlap alján — toldalékként — megjegyezte, hogy: — „Boris János elvtárs helytelenül bírálta a „Szlovákiai időjárás legfelsőbb hivatalát“. — Aztán a — „Legfelsőbb hivatal kritikájához“ — kifejtette még (nézetét), hozzászólását a házmester — mert a lift az ő gondjaira volt bízva, — továbbá a kapus, az Építkezési vállalat, — a padlóért — és a Városi közlekedési vállalat. Az utolsók voltak a bírálók közül a pincérek, borbélyok és a kéményseprő. Mindenki lehetőleg a legtárgyilagosabban, legigazságosabban bírálta Jánost. Természetesen kizárólag a — „Legfelső hivatal“ — kritizálásáért. Nemsokára a Boris kritikája nyomán felháborodott az egész járás. Az egész Csallóköz, Hegyentúliak és a Húsipari vállalat — Ö Városban. — (T. i. a húst ez a vállalat szállította az elsózott leveshez). — Különös káder ez a Boris János, — mondták mindenütt, —■ megbízhatatlan! A vége az volt, hogy felmentették a Borist az állásából. Nemsokára levél érkezett a Legfelsőbb hivatalból. A „Délszlovákiai veszőkumulusz osztály“ dolgozói, elismerték benne a bírálat helyességét és köszönetüket fejezték ki érte Boris elvtársnak. De ezt ö már nem tudta meg soha. írta: K. VESELOVSKY Fordította: DUSEK IMRE Me9.?ele"5< "li"den szombaton. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkeszthető adminisztracio> Bratislava, Prazska 9. Telefon 145-4L Főszerkesztő Szőke József. — Nyomás Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, A—65619 Bratislava, Jesenskeho 12. — Előfizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. A
