Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-12-18 / 52. szám
1956. december 18. 9 Karel Capek: Valami újat A közvélemény azt tartja, hogy a felnőtt embertől eltérően a gyermek nyughatatlan és szeszélyes, hogy mindig valami újat akar, és így tovább. Ez mind igaz, de viszont az is igaz, hogy a gyermektől eltérően a felnőtt nyughatatlan és szeszélyes, hogy mindig valami újat akar, és így tovább. A gyermek lehet olyan mozgékony, mint egy bolha, de ha arra kerül a sor, hogy mesét akar hallani, akkor azt akarja hallani, amit tegnap, tegnapelőtt és még azelőtt már vagy húszszor elmeséltek neki — a három, kis malacról, vagy a kis, kutyáról, amely világgá ment és találkozott egy kis cicával és milyen bonyodalmak származtak ebből. És kérem, nagyon vigyázzon nehogy ezeket a klasszikus történeteket bármily módon megváltoztassa — a gyerek azt akarja hallani, ami tegnap és tegnapelőtt tetszett neki és ha véletlenül a kiskutya nem találkozna a kis cicával és nem történne minden úgy ahogy annak lenni kell — úgy érezné, hogy becsapták őt. Mikor végighallgatta kedvenc meséjét, körülnéz és fut valami újat keresni a homokban vagy a szeneskannában. Tehát a gyermektől eltérően éppen a felnőtt az, aki állandóan azt kívánja, hogy valami újat mondjanak neki és mindig valami másról. Milyen szép lenne, ha hetente megismételhetném azt a cikkemet, amelyik olvasóimnak úgy megtetszett (hirtelenében nem is tudom, melyikről lehetne szó), mondjuk, ha minden pénteken leülnék az íróasztalhoz, örömmel összedörzsölném kezeimet és megírnám újra azt a cikket, amelyik már vagy húszszor megjelent és mind a húszszor nagy sikere volt; esetleg itt- ott kijavítanék valamit, más kifejezést vagy más mondat- szerkesztést használnék — de mindent úgy, hogy észre se vegyék. És olvasóim már péntektől türelmetlenül várnák mondanivalómat és azután boldog elégtétellel olvasnák el, hogy töm újra ugyanaz és ugyanolyan szép mint múltkor volt; és aztán körülnéznének és mennének valami újat keresni az életükben. A felnőtt ember kellemetlenül szeszélyes, naponta más vezércikket más riportot más tárgyalótermet, más regényt akar, azt hiszi, hogy megkárosulna, ha nem tudna meg minden nap valami újat. Vagy ugyanazt kell neki mesélni, de mindig más szavakkal vagy mindig mást, egyforma szavakkal. Naponta érdeklődéssel olvassa, hogy valakinek ellopták a kabátját, de tegnap a Szlá- viában, ma pedig az Unióban lopták el. A gyermek álhat at o- sabb és alaposabb: ha harmincszor mesélnénk neki az ellopott kabátról, a lopásnak mind a harmincszor a Szláviában kell megtörténni és sehol másutt. Mi nagyok naponta új mérkőzések eredményeiről akarunk olvasni, de a gyerek a dolgok és események vált ózhat atlan sorrendiébe vetett szigorú bizalma jeléül egyszer és mindenkorra a „királyfi, a sárkány ellen" mérkőzésnek az eredményére kiváncsi és joggal kívánja, hogy ez az eredmény állandó legyen. Ha ez naponta más és más lenne, vagy ha a királyfinak naponta mással kéne megbirkóznia — ezáltal vége lenne a mesének. Ugyanis a valóságtól eltérően a mesék birodalma nem felelőtlen és tetszés szerinti, hanem nagyon alapos, szolid és csodálatosan szabályszerű. Ezért lehet végnélkül ismételni a mesét, az örök érvények birodalmába tartozik. Az igazi mesék mindig ugyanazokkal a szavaklcal kezdődnek úgy ahogy a megboldogult Homérosz mindent a „Ménia aide thea" szavakkal kezdett. Ha mindig más szavakat használt volna, oda minden tekintélye. Lehet, hogy magának az a benyomása, hogy ismétli a mesét a gyereknek, de a valóság az, hogy a mese a gyermek számára nem ismétlődik, hanem egyszerűen folytatódik tovább tart — ezért nem szabad megváltoztatni. Vannak dolgok, melyeknek egyformáknak kell lenniük, ilyen az imádság is — titkos ereje abban rejlik, hogy az ember egyforma szavakkal mindig ugyanabba az állapotba *ér vissza — ebben az esetben ezt a biztonság érzésének nevezném. A dalt sem szabad bárkinek a tetszése szerint énekelnie — aki énekel elfogadja a dal változatlan dallamát és szövegét, — ha vaiaki máshogyan énekelné minden valószínűség szerint hamisnak nyilvánítanánk. Ezért jogtalanul bíráljuk, ha egy híres politikus mindig egy és ugyanazt a nótát fújja — ha mindig mást fújna az megszűnne nóta lenni, úgy az ő, mint a hallgatósága számára. Ha valóban akarunk tudni énekelni és mesét mondani egy bizonyos fokú változatlanság mellett kell döntenünk. Ha naponta újat szeretnénk mondani rosszul mondanánk. A klasszikus irodalomtól már nem várunk semmi újat — ezért naayon becsüljük, tiszteljük — és nem olvassuk. Ezzel ellentétben a modern irodalmat úgy olvassuk — mint az újságot — azt kívánjuk tőle, mondja el mi történt, a világban és ahoay ezt megtudtuk eldobjuk mint a teanapi újságot. Ha ezt elmondatnánk magunknak háromszor, talán rájönnénk mi benne a tartósabb érték, de ez egy olyan élvezet, amit a gyerekeknek hagyunk. Ford. (re). A kosárfonás két módia Előkészületek egy évzáró gyűlésre Maga a gyűlés Az igazgató a mi javaslataink mellőzésével intézkedett a vezetőség figyelembe sem vett.., A vezetőség és a szélestömegek közötti együttműködés példás dicséretreméltő volt.., ,,yPlás szemmel../' Sűrű ködszerű őszi eső szitál a városra, behatolva a legel- rejtettebb zúcjokba, kabátgallérok alá, fülbe-szájba becsorogva. Az ember megy, lesújtott fejjel, prüszkölve nyeli a nedvességet, és dallamosan szitkozódik. Délután négy óra, egy hűvös novemberi napon. A szürkületben varjak vonulnak valahol a magasban, rekedt károgással, nyugovóra. Kár, kár emberek — hirdetik melankolikusan, de határozottan — kár ilyen időben kint vesztegelnetek! Eláztok, megfázok, menjetek haza! Az a hat hosszú emberkígyó, amely a város hat különböző pontján, hat kis bődé előtt várakozik, nem figyel a varjakra. Nyugodtan mondhatnánk úgy is, fütyül a varjakra! Morogva, némán, pesszimistán, optimistán, ki-ki a természete szerint, de valami megdöbbentően egységes elszántsággal és fanatizmussal határos hittel várakoznak. A hat kis bődé, mely előtt ezen a nyirkos novemberi délutánon fanatikus emberek várakoznak, hat prózai újságárus bődé. Szürke, közönséges, és megszokott. Az egyszerű járókelő közömbösen elmegy mellettük, észre sem veszi. Mit várnak ezek az emberek egy ilyen igénytelen építménytől ? kedves olvasónk, helyezd magad biztonságba, fogódz jól meg, egyéb hiányában saját nadrágszíjadban, esetleg ülj le, de mindenesetre készülj el valami megdöbbentően meghökkentőre. Valami egészen fantasztikusra! Elkészültél, igen? Nos, tehát vedd tudomásul, hogy itt ezek az emberek, ebben a pocsék időben a jámbor varjak minden jóindulatú figyelmeztetésével dacolva, újságra várakoznak. -Vecerník-re! Vecerník! A modern, fejlődő és előrehaladó Bratislava legújabb varázsszava. El tudod képzelni kedves olvasó, fel bírod fogni emberi lények következtében gyarló és véges agyaddal, hogy itt most, sőt máskor is, esőben, sárban, szélben, fagyban, kánikulában, egy egyszerű négyoldalas napilapra várakoznak ? A legújabb bratislavai esti napilapra? Ha félévvel ezelőtt valaki meggondolatlanul megkockáztatott volna egy olyasféle kijelentést, hogy egyszer majd emberek újságért állnak sorba, föltétlenül gúnyos kacaj tüzében semmisül meg. Ha egy szerkesztő nyilatkozott volna így, kényszerzubbonnyal iakol ag.yalágyult- ságáért és ismerősei sajnálkozó kézlegyintéssel törölték volna ki emlékeik közül. És Íme! Tagadhatatlan tény, hogy a Veíer- ník-ért az emberek sorban állnak. Haladunk,... haladunk előre! A nép, a sokarcú, nehezen befolyásolható tömeg olvasni akar. Hurrá, toliforgatók, örüljetek, tömegsport lesz az olvasás, és pótolhatatlan lelki eledel, ahogy azt néhány fantaszta ősapánk megálmodta. Nézzük csak kissé bővebben ezt a lapot. Az első oldalon nagybetűs címek: „Véres ellenforradalmi puccs Szíriában“ (alcím: „A hamis álbarát kimutatta igazi arcát“) „Kisértet egy női internátusbán“ (Férfi volt az istenadta) „Szuezban a helyzet feszült, hőmérséklet kissé emelkedő, kevés csapadék), ugyanis elsüllyedt hajók zárják el a csatornát). „Menyasszony az autőülésben, illetve alatta“ (Svájcba akarta szöktetni daliás, pénzes gentleman, de felfedezték, Pasas ellőgott.) „Túzföldön hatalmas tűzvész, Csendes Óceánon árvíz, Szaharában számum, Indiában tigrisek garázdálkodnak“. „Nyugat-német polgár kutyáját élve elásta, hat hőnapot kapott“ (Az ember, nem a kutya).. NATO síri a naftáért, Nixon örül és tanulmányútra megy, a Raj-ban rövid az emlékezet. Ingerlő címek, esztétikailag kifogástalan csomagolás, Ízléses tálalás Mindenkinek mindenből, keverve, darálva, sózva, Ízesítve. Tűz és víz, hideg és meleg, fehér és fekete egymás mellett, a legteljesebb harmóniában. Nem tudtam, mit gondoljak az egész jelenségről. Belső kényszer által űzve, Jtözvélemény kutatást rendeztem be saját felelősségemre. íme az eredmény: Bratislavai pplgár: „Végre valami, amit olvasni érdemes, érdekes, mert nagyszerű és izgató, mint egy kitöltetlen Sazka- blanketta. Vacsorám Vecerník nélkül ugyanúgy nem ér semmit, mint Vecerník vacsora nélkül!“ Politikai napilap szerkesztője: „Vecerník? Ugyan kérem! Eulvár-lap! Sok hűhó semmiért. Ostoba siker ostromlás eredmény nélkül, marhaság-raktár! Korlátoltságának korlátái minden korláton túlnyúlnak. Egyedüli helyes álláspont vele szemben: azonnal betiltani és nyilvánosan elégetni a Manderla előtt! Különben szóra sem érdemes!“ Egy főpincér: Három szám jár nekünk, de én ki sem olvashatom, mert mindjárt eltűnik, az ördög vigye el. Ellopják' Nem tudom, minek nekik! Mellesleg, nem tudná' a mai számot kölcsönadni. átfutnám, egy őrá múlva visszakapja. Egy kőműves a Veréb-utca sarkán: Vecerník? Mi az? Ja, az az újság? Nem ér semmit, rossz a papírja, meg a festék is könnyen feloldódik A múltkor a feleségem szalonnát csomagol bele, és nem tudtam megenni, megsavanyodott! Egy újságárus' Tegnapelőtt két pofont kaDtam miatta egy sportrajongótól, akinek már nem jutott. Gyűlölöm! Ha nem lenne itt helyben, soha ki sem olvasnám! Egy író: (zsebéből Vecerník kandikál ki). Könnyű műfaj, mondhatnám légsúly. Nem olvasom! Én komoly ember vagyok, mit gondol! A helyzet valahogy így néz ki és a vélemények ennyire tarkák. És én most zavarban vagyok. Zavarban vagyok, mert a lap tényleg semmi különös, tehát hibásak a szerkesztői. Igen ám, de az embereknek tetszik, tehát a szerkesztők csak azt adják, ami a népnek kell, ezek szerint ők nem hibásak, de hibásak az emberek, akiknek tetszik. Igen ám, de a többségnek tetszik, és lehet-e többség hibás? És még ha lehet is, tényleg hibás-e? Megáll az ész, csődöt mond a logika! Nem zárom le a problémát. Nem merem! Mindenesetre egy kérdést teszek fel, mely lehet, hogy összefügg az előbbiekkel, lehet, hogy nem, lehet fog álmatlan éjszakákat okozni valakinek,, lehet hogy nem, mindenesetre roppant komoly és érdekes: mennyiben van befolyással a konzervdoboz külseje a ben- nelévö harapnivalőra és miért csillan fel az emberek szeme, ha olyat olvashatnak, hogy a mexikói-öbölben egy meddő bálna teljesen kifejlett őzgadának adott életet, melynek négy feje van és egy lába és amely első díjat nvert, mint fajtiszta tenyészállat a chicagói mezőgazdasági kiállításon, ahol szülöanyja kíséretében jelent meg. Termész.etesen az eset nagy port vert fel, benne van a Vecerník-ben! Nem mégy attól az oroszlántól te kölyök! Ne tessék félni, nem csinálok neki semmit!
