Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-12-18 / 52. szám

2 1956. december 18. Tiltakozásképpen a magyar küldöttség elhagyta az ENSZ tanácstermet Horváth I. magyar külügymi­niszter a Magyar Népköztársa­ság képviselője az ENSZ köz­gyűlés december 11-i ülésén a következőket mondotta: „A .ma­gyar küldöttséget kormánya azért küldte el az ENSZ ezen ülésére, hogy a többi államok­kal együtt, mint az ENSZ egyenjogú tagja, megvitassa a fő nemzetközi _ problémákat. Küldöttségünk azonban megál­lapítja, hogy az USA valamint az USA hatása alatt lévő továb­bi államok küldöttségei beszé­deikben és egyes határozataik­ban többfzben megkísérelték, hogy beavatkozzanak Magyaror­szág belügyeibe. A magyar kül­döttség kormányának utasításá­ra ezeket a kísérleteket nem egyszer _visszautasltotta és min­dig vissza is fogja utasítani. Amíg a magyar kérdés csak­nem szüntelenül napirenden van, a küldöttség egész sora durván és szégyenteljesen meg­sértette a Magyar Népköztársa­ság kormányát, és ENSZ-beli küldöttségét, olyan módon, amely összeférhetetlen Magyar- ország szuverenitásával és a magyar nép nemzeti büszkesé­gével. A magyar küldöttség ezért nem vesz részt az ENSZ köz­gyűlése 11. ülésszakának mun­kájában, amíg a magyar kérdés megtárgyalását nem fogják az ENSZ alapokmányának szellemé­ben folytatni". A magyar küldöttség vala­mennyi tagja ezután elhagyta az ENSZ tanácstermét. üzenet a főtitkárhoz Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének titkársága közölte a sajtó képviselőivel, hogy a Ma­gyar Népköztársaság ENSZ-beli küldöttsége üzenetet intézett a főtitkárhoz, amelyben a követ­kezőket mondja: „A. Magyar Népköztársaság állandó küldöttsége az Egyesült Nemzetek Szervezetében üdvöz­li az ENSZ főtitkárát és kor­mánya utasítása alapján tiszte­lettel értesíti őt a következők­ről: A magyar kormány hivatko­zik előzetes nyilatkozataira, amelyekben kifejezte készségét, hogy tárgyalni akar az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtit­kárával. Ugyancsak hivatkozik arra is, hogy az ENSZ főtitká­rát december 3-án felvilágosí­totta arról, hogy valamivel ké­sőbbi időpontban hajlandó őt Budapesten fogadni, olyan idő­szakban, amikor ez megfelel mindkét^ félnek. A magyar kor­mány azt is leszögezi, hogy de­cember 16-a, amely időpontot a főtitkár budapesti látogatásá­nak terminusának tűzött ki, a magyar kormánynak nem felel meg; Ennek ellenére a magyar kormány New York-i képvise­lőjének közvetítésével későbbi időpontban javaslatot terjeszt elő az ENSZ főtitkára látogatá­sára“. Tények beszélnek Bécsi hírek szerint az oszt­rák-magyar szocialista iroda ülésén az AFL-CIO amerikai szakszervezetek alelnöke, Reu- ther tolmácsolta Washington nézetét, hogy amíg a magyar kérdés az Egyesült Nemzetek szervezetének tárgyalási napi­rendjén lesz, meg kell tenni mindent a magyarországi fe­szült helyzet fenntartására. Washingtonban rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak a szociáldemokraták lehetőségei­nek az úgynevezett kerületi munkástanácsokban. Reuther hangsúlyozta, hogy arra kell összpontosítani a figyelmet, hogy dacember közepén, ha az ENSZ-t>en újra naoirendre tűzik a magyar kérdést, új akciót készítsenek elő. A magyarországi ügynökök követték az imperializmus uta­sítását. Néhány sorban Egyiptomból A megszállók, akik távozóban vannak Egyiptomból idegesek amiatt, mivel félnek az egyip­tomi nép megtorlásától az or­szágban elkövetett gaztettekért. A brit és francia katonák fegy­veres kiséret nélkül nem mer­nek Port Said utcáira kimenni. A lapok jelentése szerint a vá­ros azon részét, ahonnon a brit és francia katonák távoznak, szöges dróttal vették körül. A kikötőben s a közeli negyedek­ben tankőrszemek vigyáznak. Az utcákon fegyveres őrségek cirkálnak. Incidensek Észak-lrországban A nyugati hírügynökségek je­lentéseiből kitűnik, hogy azokat az incidenseket, amelyek de­cember 12-én éjszaka Észak- irországban előfordultak, az Ír­országi republikánus hadsereg idézte elő Írországnak két rész­re való felosztása^ elleni tilta­kozása jeléül. Az IRA az ír nacionalisták akciőszervezete hosszú évek óta harcot folytat Észak-Irországnak az ír Köz­társasághoz való csatolásáért. Észak-írországban készültségben vannak az összes rendőralaku­latok, amelyeket brit alakula­tokkal és rendöregységekkel erősítettek meg. A rendőrség, letartóztatja Észak-Irországnak a brit fennhatóság alól való felszabadításáért indított moz­galommal rokonszenvező szemé­lyeket. Két észak-irországi képviselő közölte a brit alsóházban, hogy szolidárisak a brit agresszió el­leni fegyveres felkeléssl és fel­hívták a lakosságot, hogy min­den eszközzel segítse az • IRA alakulatait. Mit ismer be Ben Gurion A Reuter hírügynökség jelen­tése szerint David Ben Gurion Izrael miniszterelnöke a parla­ment jeruzsálemi ülésén beis­merte, hogy Izraelben sor ke­rült az arab lakosság mészárlá­sára. Ben Gurion közölte, hogy npm messze Jordánia határától. Izrael néhány arab lakosságú községében „szörnyű tragédia“ történt, az izraeli határrendőr­ség a falusi lakosságra tüzelt. Ben Gurion továbbá beismerte, hogy több arab falusi polgárt megöltek; köztük nőket és gyermekeket is. A kínai küldöttség kedden december 11-én a késői órák­on Rratislavából Karlovy Vary-ba utazott. A főpályaudvaron megjelentek a szlovák politikai élet ki­válóságai Frantisek Kubac, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke ás ti Csi-sen, a kínai küldöttség vezetője rövid beszéddel búcsúztak el egymástól. A búcsú a kínai nép és Csehszlová­kia népei között fennálló kölcsönös barátság és szeretet je­gyében zajlott Az „As Saab" egyiptomi lap közölte, hogy a Szuezi-csatorna tisztítási munkálatai december 21-én kezdődnek, amikor az utolsó ellenséges katona el­hagyja Port Saidöt. Port Said kikötőjébe decem­ber 11-én két nyugat-német hajó futott be, amelyek részt- vesznek a Szuezi-csatornában elsüllyesztett hajók kiemelésé­ben. A csatorna tisztító munká­lataira Németország. Dánia, Norvégia, Belgium, az USA és Olaszország mintegy 500 szak­embere és technikusa, valamint egyiptomi munkások nagy szá­ma készül. Miről is tárgyal a NATO Kedd óta ülésezik Párizsban az Észak-atlanti Tömb tanácsa. A tanácskozás titkos, de a pá­rizsi lapok tudósításaiból kitű­nik, hogy a tárgyalásokon a nyugati hatalmak arra törek­szenek, hogy megújítsák a hi­deg háborút és megerősítsék a katonai tömböket. Az USA dip­lomáciája arra akarja rákény­szeríteni a NATO tagállamait, hogy hadi felszerelésüket a le­hető legnagyobb mértékben fej­lesszék, és hogy még követke­zetesebben kövessék „az atlan­ti“ pontosabban mondva az amerikai kÜlpolitikaPIrányzatot. A lapok közlése szerint az USA államtitkára Igyekezett meg­győzni atlanti partnereit, hogy tovább kell fokozni a fegyver­kezést, mivel a Nyugatot állí­tólag „szovjet veszély“ fenye­geti. Az Egyesült Államok főként ‘Nagy Britanniára gyakorolnak nyomást. Igyekeznek meggyőzni, hogy nem szabad korlátoznia katonai kiadásait, amelyek főleg a szuezi kaland után egyre sú­lyosabban nehezednek a brit népgazdaságra. A párizsi tudó­sítók jelentése szerint az USA dollár-segítséget szándékszik felkínálni Nagy Britanniának. Párizsi újságíró körök szerint az USA valamilyen „kisebb Marshall-tervre“ gondol, hogy gazdaságilag támogassa Nyugat- Eurőpát. .* Milovan Gyilaszt elítélték A Tanjug hírügynökség jelen­ti, hogy december 12-én a belgrádi tartományi bíróság előtt tárgyalják Milovan Gyilaszt perét. Többek között azért Ítélkeztek felette, mert a külföldi sajtóban közölt írásai­ban hamis rágalmakat közölt Jugoszláviáról. A per nem volt nyilvános. A vád szerint Gyilasz az AFP hírügynökségnek tett nyilatko­zatában és a New Leader New York-i folyóiratban nemrégen közölt cikkében megkárosította a jugoszláv nép alapvető érde­keit. Gyilasz ellen a jugoszláv bün­tető törvény első paragrafusá­nak 118. cikkelye alapján emel­tek vádat, mely húsz évig ter- jedhatő kényszermunkát szab meg büntetésül. A Tqnjug hírügynökség köz­leménye szerint Milovan Gyi­laszt Jugoszlávia elleni ellensé­ges propagandájáért háromévi szabadságvesztésre Ítélték. Távirat a szűzföldekről — Tudniillik ez az a trak­torista, akit tegnapelőtt vet­tünk fel a pártba. A brigád legjobb dolgozója, — súgta a fülembe Georgij Michajlo- vics, mikor benéztünk az egyik társalgónak berende­zett vagonba. Behívom és beszélgessen el vele. nagyon értelmes fiú — magyarázta majd az ajtóhoz állva ki­kiabált. — Szása, gyere csak egy percre. A vagonba Szásán kívül bejöttek többen is. Es itt a szűzföld megacé- losodott komszomolistái, akiknek kezükön, arcukon, ruhájukon meglátszott, hogy nem nyaralni jöttek el ide, két évvel ezelőtt. Némelyik­nek a kabát hajtókáján, in­gén szerény érem volt, A szúzföld meghódításáért. — Mondja el hogyan ke­rült ide — kértem meg Galkin Szását, hogy e.qyet- mást megtudjak róla. — Egyszerű az én életem. Eljöttem, megnősültem, és most itt dolgozok, — vála­szolta szerénykedve. Inkább a brigádról mondok el va­lamit. Itt van például To- rostyakov, . agy Sztafi jeva Nyma, most tüntette ki őket a Komszomol szervezet. — Nincs most neki ked­ve magáról beszélni. Hí-: mindennap beszaladgál ide a mezőről a rádióállomásra, érdeklődni, hoqy nem tele­fonáltak még d szülőott­honból, — szólt közbe az egvik komszomolista. — Az első lesz — érdek­lődtem a zavarban lévő fiú­tól. — Igen az első. *T .Df“ .fűi,.lesz- ugye? — Persze hogy az. mo­solygott. rnos.t már. pedig a feleségem leányt vár. Tudniillik hamarabb ment a szülőotthonba, mint ahogy várta Elküldte a kulcsot is a lakástól. Én pedig bizto­san tudom, hogv fiú lesz. Hiába bosszantanak is a kollégák, — még kacagott is mikor elmondtam, hogyan akartak engem is becsapni a szülőotthonban, mikor el akarták velem hitetni, hogy lányom született. Galin ezekután elmondta életének rövid de érdekes történetét, mely a szovhoz fejlődésével is szorosan kap­csolatban van. Társai is közbe-kö'zbeszőltak. ha ő szerénységből valamit el­hallgatott és így teljes lett a kép a fiatal komszomolis- táről. ö is. mint a többiek akkor jött el ide, amikor még puszta volt a határ, amikor sátor alatt kezdték meg az itteni nem könnyű életet. Sztálinszkban szerzett rádiós tanfolyam bizony nem sokat segített neki, mert itt csak traktoristák, szerelők kellettek. És így az egyéves tanfolyam után már teljes erővel láthatott hozzá 1954-ben a munká­hoz. Akkor ismerkedett meg levél útján feleségével. A fiatal szorgalmas és kitartó traktoristát hamarosan be­csülni kezdték a többiek. Komoly megfontolt termé­szetéért a brigád komszo­mol titkárának, majd a szakszervezet funkcionáriu­sának választották meg. Eb­ben az időben a szovhoz versenybe lépett egy altáji új szovhoz brigádjaival, és levélben beszélték meg a verseny feltételeit. Innen Galkin (rt, Altajről oedig felesége, aki szintén titkári tisztséget töltött be az ot­tani szovbozban, A levelek hivatalos szövegébe gyakran becsúszott egv-egy gyengéd sző Is és végül Galkin a fényképváltás után már nem versenyről levelezett Irená- val, hanem arról, mikor lát­hatják egymást, ő is el­ment tehát az első csoport­tal Altajra, az ottani kom- szomolisták munkáját meg­nézni. s ez alkalomkor ra­bolta el Irenát az ottani kollektívából. Így mondják még ma is az altaji szovhoz dolgozói sző szerint, hogy elrabolta, pedig Irena saját akaratából jött át most már férjéhez a XX. pártkong­resszusról elnevezett kolhoz­ba. De hogy ottse essék sé­relem, a lakodalmat ott is, itt is megtartották mindkét szovehoz dolgozóinak leg­nagyobb részvétele mellett. Felesége és ő gazdag aján­dékokat kaptak sovehoz ve­zetőségétől, mert hisz ők voltak a legkívőbb komszo- molisték, dolgozók. Lakást azonban csak később kap­tak és így egyelőre vagon­ba rendezkedtek be. Csak egy év mjúlva költöztek az­tán egy szép egyszobás la­kásba, mellyel a szovhoz vezetősége ajándékozta meg őket. A felesége előbb mint traktorista dolgozott, később a gyermekotthonba ment át. A fiatal asszonyka, aki ezek­ben az órákban várja bol­dogan a jövendő kis szovjet polgár megjelenését mind­össze csak 22 éves, nem csoda tehát, ha Szása ide­geskedik és félti. A többit már maga is tudja — mon­dotta befejezésül a szőke fiú — De azt nem mondtad el, hogy háromszor voltál már kitüntetve a komszomol kerületi bizottságán a kivá­ló munkáért és hogy most a vetésnél te tartod rekor­dot — szóltak közbe barát- jai. — Hát igen, ezt nem mondtam, ezért vettek fel „tegnapelőtt a pártba, és megmondom őszintén, nem­csak a siker biztat most már jobb munkára, hanem az a tudat is, hogy kommunista vagyok, tehát példát kell mutatnom a munkában is. Kilencvenöt hektár földet vetek be egy műszak alatt három apregáttal, a norma pedig csak 34,7 hektár ezen a területen. Nemcsak én va­gyok itt azonban olyan, aki túlteljesíti a ' normáját. Itt van Toroscsakov, Varencová, Agafánová és így sorolt vagy még tíz nevet. Ezért bosz- szant minket, hogy nem mi kerültünk ebben a tíz nap­ban az élre. De remélem, hogy a következő szakasz­ban már mi leszünk az el­sők, a legjobb brigád. — Most már igazán kí­váncsi vagyok, hogy tényleg fia fog-e születni — mond­tam barátságos beszélgeté­sünk befejezéséül. Ha olyan biztos benne, bizony kelle­metlen lenne a csalódás. — Majd meglátja hogy az lesz. — Már nem látom meg, mert elmegyek — válaszol­tam tréfásan. — Akkor adja ide a cí­mét, majd megüzenem. — Mikor melegen elbúcsúz­tunk és visszaindultunk a faluba, sokáig nem ment ki eszemből ez a fiatal fiú. „ö nem a fizetése miatt jött ide a szúzföldre, mert Sztalinszkban jobban is ke­resett, hanem a cél miatt, mert tudja, hogy itt két- három-öt év múlva virágzó gazdaság lesz, amely a szov­jet állam erősségét növeli“. Ez a felelete még máig sem megy ki a fejemből. Most már nem is olyan pusztá­nak. végtelennek tűnt fel a szüzföld, mint mikor ide­jöttem. Megismerkedtem azokkal az odaadó munká­sokkal, aki • fáradságot, ve­rítéket nem kímélve húzták meg a vad dudvás vidéken az első barázdát. Ebből 52 ezer hektár lett két év múl­va, melyen ma gazdag bú­zatermést várnak a komszo- molisták. Két évvel ezelőtt még mint iskolások érett­ségizettek, ifjak búcsúztak el csokorral a kezükben és ma már meglett emberek, akiket a szúzföld nevelt acélossá, elszánttá. Jó az ilyen emberekkel dolgozni. A brigádon hat kommunista van, s ez na­gyon meglátszik a munká­jukon. Most hármat átaka­runk helyezni a negyedik brigádra, itt egy kicsit le vannak maradva, kevés ott a kommunista. De nehezen tudok közülük választáni. Galkínt is átakarjuk helyez­ni abba a brigádba, de a harmadik brigád komszo­molistái hallani sem akarnak arról, hogy1 elmenjen tőlük, — magyarázta a párttitkár. Kinyitottam az ablakot, a szüzföld forró levegője kel­lemesen csapkodta arcomat. Elnéztem a távolba, elgyö­nyörködtem a pusztán, alig- alig zöldülő vetésben. Dim- bes-dombos környéket las­san magunk után hagyva értünk be a szovhozfaluba. Messziről látszott már a fa­lu végén emelkedő új kul- túrház, melyet 1957 végéig fognak befejezni. Hétszáz férőhely lesz benne és ak­korra lesz kész az új árú­ház, kórház és harmincfé­rőhelyes szülőotthon is. Építenek egy keskeny-vágá- nyú vasútat is, mely öt ha­talmas szovhozt fog össze­kötni és melyen milliószám­ra fogják innen elszállítani az acélszemű búzát az ál­lami raktárakba. Szép pers­pektíva és szép a falu jö­vője is. Aki pedig látta, hogy mit építettek fel két év alatt Galkínék, az egykori puszta szűzföldön, az el is hiszi, hogy Így. lesz. Jöjjön el az elvtárs majd aratás­kor, — szorította meg bú­csúzóul kezemet a kedves pártitkár. Én pedig mentem vissza porosán, fáradtan, de igazán kedves élményekkel rokonaimhoz, száz kilométer messzire a szűzföldön ke­resztül. Csaknem tíz napig utaz­tunk Szibériából, a Szovjet­unió európai részének egyik legészakibb városába, Ki- rovszkba, ahol unokatestvé­reim ölelő karjai és virág­csokor fogadott. Néztük egymást könnyes szemekkel, majd újra és újra egymásra borultunk. Hogyan utazta­tok? Nem vagytok fáradtak, éhesek, drágáim? — szóltak hozzánk majd újra anyámat szorongatták szeretettel, szívből jövő örömmel a ro­konok. Jaj de, majdnem megfe­ledkeztem valamiről unoka- testvérem az autóban és kézitáskájából táviratot vett elő. — Már egy hete kaptuk a nevedre, biztos valami is­merősöd üzen. A táviratban mindössze csak három sző volt: „Fiam született Gal­kin“. És ez a távirat a szűz­földről hozott üzenetet egy boldog apától, aki ígéretéhez híven jelentette, elmemre, egy új szovjet polgár (az új falunak már 214-ik) vi­lágra jövetelét. Megmondom őszintén, erre a táviratra számítottam a legkevésbé, mert találkozásunk után ren­geteg élményt, újat, szépet láttam a Szovjetunióban, s a fiatal Galkín már kiment az eszemből. De most, hogy kezembe került a távirat, úgy örültem fiának, mint 6. Együtt örültem vele, mert nincsen nagyobb öröm a vi­lágon, mint mikor egy fiatal, boldog apa felesége az első gyereket szüli a világra és ha még hozzá ez fiú is. Ezért sietve mentem a pos­tára egy gratuláló táviratot feladni és megüzenni,a szűz­földre, hogy én is . nagyon örülök a kis, szuzföldön született Galkin Szásának.

Next

/
Thumbnails
Contents