Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-11-27 / 49. szám
1956. november 27. 9 ^-ÜÍÉ«E55ÜIIIK Jól számoltam ugye ? JlRl R. PICK! MAGDI ELLENE VOLT A múltkoriban többnapos kirándulást tettem a környéken. Már hajnalban bejutott a vonatom Tas- nádra. Amikor bőröndömmel felszálltam az oroszi autóbuszra, még nem volt semmi baj. A bőröndöt, mely alig volt nagyobb egy valamire való aktatáskánál, magam fölé tettem a poggyásztartóba, s így utaztam egész Oroszig. Itt várakoztam egy keveset. Be- vártam a Csalogatás felé közlekedő autóbuszt. Mert hát oda utaztam. Oda, Csalogatósba, a nénikémhez. Az autóbusz megérkezett. Majdnem teljesen üres volt. Letelepedtem tehát. A bőröndöt pedig magam fölé tettem a poggyásztartóba és nézegettem kifelé. A csalogatósi nénikémnél valamikor régen jártam. Öt, vagy talán hat esztendeje s azóta annyira megváltozott ez a vidék is. Elmerengtem ... — Szabad a jegyeket kérnem! szólt rám erélyesen egy idősebb bácsi személyében a kalauz. — Kérem, tessék...! nyújtottam át a jegyet. Kézbevette, figyelmesen megforgat- ta, gyűrögette a kezében, majd így szólt: » — Ez csak egy! ~ — Én is csak egy vagyok — mondtam mentegetőzve. — És a kofferért? — villantotta rám tekintetét — tessék jegyet váltani a kofferért is! — Legyen inkább kézipoggyász... Az ugyanis személyenként egy darab díjmentesen szállítható — mondtam nyugodtan és büszkén, mint aki ismeri a szállítási szabályzatot. De csak h"tam, hogy ismerem. Kiderült, hogy a kalauz bácsi jobban ismeri. — Az igaz — dörmögte — de csak 30-szór, 40-szer, 50 centiméter nagyságban. Éreztem, hogy itt baj lesz. Mindenesetre azonban megpróbáltam az elvtársi összetartás érzése alapján hatni az öregre. — De kérem, most jöttem T ásnádról és a másik kalauz nem szólt semmit ... ’ _ — Az engem néni érdekel kérem. A szabály, az szabály. Be kell tartani. Kérek öt hatvanöt! Ideges lettem. Hiszen utaztam én 'már máskor is, de még soha nem kellett jegyet váltani a bőröndömnek. Villámgyorsan — arasszal ^negmér- tem a bőröndömet. Méretei hozzávetőlegesen 20-szór 40-szer 60 centit tettek ki. Gyors fejszámolás következett és ezzel fordultam az öreghez: — Figyeljen ide kérem. A szabály 30X40X50. Ez a bőrönd 20X40X60. A térfogata tehát még kisebb, mint a megengedett. Megcsináljuk a próbáját is. 60X40X20 a bőrönd, 50X40 X40 a szabály. Tehát mint állítottam ... A szokatlan magyarázatból meghök- kenve az öreg figyelni kezdett. — Továbbmenve — mondtam bele- melegedve a bizonyítgatásba — o megengedett helyfoglalás 30X50 va-, gyis 1500 négyzetcentiméter, az éri bőröndöm pedig csak 20X60 vagyis csak 1200 ... Az előbb még fenyegető tekintet, mintha ellágyult volna — úgy éreztem. Erre vallott a lassú, megfontolt fejbólintás is. Már évven azt akartam megértetni vele, hogy nem illik ma már bürokratikuson nézni a szabályokat — amikor az öreg kalauz a fejbólintást befejezve súlyos hangon megszólalt: — Maga még nagyon fiatal barátóm és azt hiszi, hogy számol ide, számol oda és az öreget átejti. Nézze 50 centiméter hosszút ír a szabály. A maga bőröndje pedig hosszabb. Már hogy lehetne akkor kisebb!? Tessék jegyet váltani! Nem vitatkoztam tovább az öreggel. Megadtam magám, legyet váltottam a bőröndömnek. — Most pedig saját maga számára még egy jegyet — mosolygott ravaszul az öreg. — Hogy—hogy? — kérdeztem. — Ügy, hogy Csalogatást már eV hagytuk — dörmögte. Zsebembe nyúltam és jegyet váltottam Violafürdöig. Magamnak. És egy másikat a bőröndömnek. Bosszantott a dolog nagyon. Leszállásom előtt odaléptem az öreghez és megmondtam: — Nézze elvtárs, megváltottam ■ a jegyeket. De a számolásom jó volt. Este vegyen otthon elő papirost és számoljon utána. Ezt egy olyan ember mondja, aki a számtant jól ismert ... Leugrottam az autóbuszról. Az öreg utánam kiáltotta: — Mesélje a nénikéjének, hisz maga rosszul számol!... Így történt. Most tehát az öreg tanácsa szerint teszek és izenem a nénikémnek: Nénikém! Az öregnek igaza volt. Rosszul számoltam, mert hozzátok indúltam, Csalogatásra és ehelyett Violafürdőre utaztam. De jól éreztem magam, mert találkoztam Giziékkel. A bőröndöt azonban visszaküldtem Csalogatósra postán. Rakjátok tele egy kis hazaival és küldjétek utánam. A posta mégiscsak olcsóbb, mint az autóbusz. Üdvözöl öcséd: , HAJDÚ ANDRÁS Régi magyar közmondások Kis gyönyörűség is járhat nagy bajjal. * Kunyhó kis gond. palota nagy gond. * A megbékélt barát mosolygó ellenség. * Sok okot lel, ki válni akar. Nembánomból lesz a bánom. * Keméfny kő a bánat, de a szép szó meglágyítja. * Bátrabb fakupából inni, mint á király poharából, (Jelenet) Színhely: Egy szerkesztőség Szereplők: A főszerkesztő. FŐSZERKESZTŐ: Nem tudom, vajon Pétert nem bántottuk-e meg egy kicsit. Az a vers elég jó. JANCSI: De Magdi nem ajánlotta. EÖSZERKESZTÖ: Mondhat akárki akármit, volt abban a versben valami. Le kellene közölni. JANCSI: De Magdi ellene volt. FŐSZERKESZTŐ: Olyan tehetséges fiú ez a Péter. Bevallom, kicsit rossz a lelkiismeretem. Segítenünk kellene öt. JANCSI: Még akkor is, ha Magdi eV lene volt? FŐSZERKESZTŐ: Igaz, valamivel előbb kellett volna leadnia ezt a verset. Most írjunk, februárban, a télről? JANCSI: Magdi akkor is ellene lett volna. FŐSZERKESZTŐ: Az utolsó sor egy kicsit sántít, de hát áz ilyesmi előfordul. JANCSI: Magdi azt mondta, hogy a második, a harmadik, nyolcadik, kilencedik és tizenegyedik sor is döcög. FŐSZERKESZTŐ: Ennek ellenére látom, hogy Péter nagyon tehetséges fiú. JANCSI: Magdi ezt nem vette észre. FŐSZERKESZTŐ: Egy kicsit támogatnunk kellene. A hóna alá kellene nyúlnunk. JANCSI: Magdi nem értene ezzel egyet. FŐSZERKESZTŐ: Azért ez a vers a télről mégiscsak jól jönne a legközelebbi számba. JANCSI: Hát, tényleg, van benne va- lami. FŐSZERKESZTŐ: Van ott valami vers, Jancsi ? JANCSI: Igen, van itt valami — Mag-’ di írta. • * s A szerző megjegyzése: Ezt a kis jelenetet a legtöbb lap nem közölné. Magdika rossz néven venné. A fordító megjegyzése: Remélem, hogy az Üj Ifjúság közli. (szí— —re) W fíondolatólc VJ rtnixnjnjvxrurijxnjnjxnj rinnrunjviriAnxuxrvvn a házasságról. A férfi azért házasodik, mert fáradt, a nő azért megy férjhez, mert kíváncsi. Mindkettőjüket csalódás éri. * * * Egy házasember boldogsága attól függ, akiket nem vett el. Ha egy asszony újra férjhez megy, azért teszi, mert az első férjét gyűlölte; ha egy férfi újra nősül, azért teszi, mert az első feleségét imádta. Egy férfi minden növel boldog lehet, ameddig öt nem szereti. • • A házasság a bohémok gavallérsága. k * * Á házas életben hármasban lenni annyit tesz, hogy társaságban lenni. Kettesben lenni annyit, hogy nem lenni társaságban. /£ t^utedäi/ä (Egy cowboy-regényparódiája) A nap kábító sugarai szikrázva tűztek alá a „Pokol Völgye“ sziklás vidékére. A meredek sziklákkal körülvett katlanban szinte remegett a forró levegő s valóban a pokol hőségét juttatta az arra járó vándor eszébe. Bili Bulldog, a revolverhős, megáld lította lovát, megtörölte izzadságtól csorgó homlokát, majd dohányt vett elő a zsebéből és cigarettát kezdett csavarni — fél kézzel, cowboy módra. Mint igazi revalverhöshöz illő, rendesen a lábával szokta megcsavarni cigarettáit, de mióta az az átkozott Kancsal Pedro, Oklahoma réme, egy ádáz verekedés közben megharapta a jobb lába nagy ujját, azcta kénytelen csak így közönséges módon, félkézzel csavarni, akár az egyszerű cowboyok. Bili -emiatt vigasztalhatatlan, és keserű gyűlölet ég szívében Kancsal Ped^o iránt. Lova, Black Death („Fekete Halál"), ez a nemes és okos állat, akinek intelligenciája felért egy professzoréval, pilledten szuszogott a nagy hőségtől és elgondolkodva rágta rágógumiját. Hirtelen paták robaja verte fel a rekkenö csendet s a következő pillanatban kifordult a sziklák mögül elő- kanyargó ösvényre egy vágtató lovas - csapat. A préri fia éles szemével és született intelligenciájával azonnal átlátta a helyzetet. Lovasok — állapította meg bámulatraméltó zsenialitással. Hirtelen lövés dördült el s a goyó átfúrta Bili sombreroját. Ellenséges szándékkal vannak — kapcsolt azonnal Bili zseniális agya. A lovasok ekkor már olyan közeire értek, hogy Bili feismerhette Kancsal Pedrot, a meszticet, amint kivont colttal vágtatott a csapat élén. Bili Bulldog, a revolverhös látta, hogy azonnal cselekednie kell. Feldobta hatalmas 45-ös coltjät a levegőbe, ahol az hármat perdült, aztán elkapta és kapásból beletüzelt ádáz ellenfele vad képébe. Ámde Kancsal Pedrot sem hiába nevezték Oklahoma Rémének; azonnal felugatott kezében a colt s röptében szétlőtte a halálos pontossággal feléje tartó golyót. A banditák tizenketten voltak, mind viharedzett vadnyugati fiúk. Bili látta, hogy nem szállhat nyíltan szembe a túlerővel. Hirtelen leadott még cgy- pár lövést, aztán megfordította lovát és vágtatni kezdett. Irtózatos hajtóvadászat kezdődött. Ropogtak a coltok, ugattak a winchesterek, lássák szálltak a levegőben; lőporfüst szállta meg a tüdőket s az arcokra kiült a veríték. A nap már a látóhatár felé közelített s a harc még mindig folyt, öten elhullottak már á banditák közül, de a hét legveszedelmesebb még meg-, volt, köztük Tűzokádó Dan a newa- dai csavargó. Foghíjas Dick az idahói ördög, s maga Kancsal Pedro a „Rém", aki úgy száguldott fekete lován, mint a végzet fekete angyala. Bili Bulldog kilőtte már összes töli tényét, csupán winchesterében maradt még egyetlen golyó. Ekkor született meg agyában az ördögi terv ... Lei hajolt lova nyakára és biztató szavakat suttogott a fülében: gyorsabban, jó lovacskám, gyorsabban egy kicsit. Ha bírnék — súgta vissza a meghajszolt állat. Csak még egy kicsit, és győztünk, súgta a fülébe Bili. És az okos állat tudta, hogy Bili igazat mond; felvetette nemes fejét, nyerített egyet és fokozta, a tempót. A közelben folyt egy sebesvizü folyó, a Rio de Nagymarha, Bili arrafelé vette az utat. Ha el tud jutni a hídig, akkor ördöngös terve sikerült ... Negyedórái iszonyú vágtatás után az út jobbra kikanyarodott a sziklák közül és Bili ott találta magát a folyó partján, előtte a híddá előléptetett keskeny palló. Habozás nélkül rávágtatott. A banditák utánna. A híd annyira keskeny volt, hogy a lovasok csak egymás után, „libasorban“ mehettek át rajta. Bili feszülten figyelt ... Éles vadnyugati füle a paták zörejéből megállapította, hoqy a banditák mind a heten a hídon vágtatnak már. Ekkor leemelte a nyereg- kápáról a winchestert és lőni készült. Nem volt könnyű a dolog, mert hátrafordulni egyenlő lett volna a biztos lezuhanással s a sziklás mederben rohanó, tajtékzó folyó hullámai között ott leselkedett az alattomos halál... Bili azonban igazi mesterlövö volt. Felemelte jó öreg winchesterét és feszülten figyelve célzott: egyenes irányban előre ... Biztos kezében meg se rezzent a fegyver, csöve mozdulatlanul meredt előre... A lövés eldördült! — Bili villámgyorsan leha jolt lova nyakára; s a lövedék körülrepülve a földgolyót, hátulról keresztülfúrta mind a hét banditát és tovafü- työlt Bili lehajtott feje felett... A nap^ éppen akkor bukott a horizont alá. Valahol messze felhangzott a coyote hosszú, elnyújtott vonítása, hátborzongatóan, mintha maga a halál sóhajtása szállna alá a préri felett. Bili buldog letörölte homlokáról a verítéket, a még füstölgő csövű winchesterét a vállára vetette és lassan elkocogott. Alakja csakhamar beleveszett a prérire leereszkedő sűrű vadnyugati alkonyatba... LIPTAY LOTHAR Lacikám, ne verekedj, mert megizzadsz! Még nem mehetek, — segíieni kell apukának a leckével! Valóban, a kötési utasításban ez állt: „Ujj nélkül“. 1 — Azt mondtad, hogy a tenyereden fogsz hordozni.., M . , , , ~ Äpuka most nyuszit mutat és a jó fiúcska eszik — 80 koronát kér hat képért — es még mosolyogjak is? még egy kanállal.
